2017. április 15., szombat

Szépírói kurzus 2017 tavasz/12 - Nagy Lea versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
Nagy Lea - amint azt a számos nyilvános felolvasáson tapasztalhattuk - igen egyéni hanggal, szuggesztív erővel ír verset. Az itt közölt két vers jól bizonyítja tehetségét.  


Nagy Lea

Örökre

Eltűnt.
Örökre.
Látták a vasútnál.
Egy jegyet kért csak oda.
Bele a lemenő napba,
Mint egy klisé filmben.
Kabin.
Sín.
Bőrönd.
Minden adott,
kis hotelszobákban száll meg.
Kiissza a bárszekrényt,
Rágyújt.
Cigarettát sodor a vonatjegyből.
Csikk.
Elnyomás -
Kocsmákba megy.
Beleszeret a fél éjszaka.
Legyen ki után sírni,
Másnap amikor eltűnik örökre.


Zúgás

Fojtogató vörösség
felkúszik a bőrödön és le a torkodon.
Nyikorgó félelem visszhangja,
mint a repedő membrán zúgása,
nincs hova futnod ,
hiába a befogott fül,
bentről zúg .
Félni a éjszakától, küzdeni a perccel,
saját rángó lábra aludni el,
alábukni a rémálmokba,
fáradtabban kelni a rutinhoz,
napról napra fogyni.
Kikopni, mint egy ezerszer lejátszott
bakelit.
Kilátástalan jövő,
feledésbe űzött múlt,
személytelen jelen,
füstből épített világ, amit
szétvág a szél.
De a szaga megmarad a hajban,
mindenki hajában.
Nincs hova fúrnod az arcod,
mesterséges-üres elmében született,
feledésbe temetett.
Szűk dohos pincékben fejbelőtt
Régi ének,
helyzet szülte újak,
elcsépelt szavak ravatalán,
fekvő közhelyekbe fojtott múzsák.



Van olyan fal, ahová még senki
nem verte fejét?

Nincsenek megjegyzések: