2024. március 16., szombat

Szépírói kurzus 2024/tavasz/6 - Klein T. László elbeszélése

A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Klein T. László intézetis gyerekekről írt elbeszélést. Feldolgozta azt az eseménysort, annak bizonyos részét, amiről - sajnos - sokat hallottunk az elmúlt hetekben. Gratulálok a munkájához.

Klein T. László

UTAZOM BÉCSBE

Utazom Kornélhoz. Bécsben dekkol. Bécsbe kapott ösztöndíjat. Kornél az unokatestvérem. Vonattal megyek, szeretem a síneket. A sínek nem engednek letérni, eltévedni. A bécsi gyors lassít. Milyen gyors az, ami lassít?

Bicske. A vonat megáll. Látom az állomást. A fák állnak. A fáknak nem az a dolga, hogy szaladjanak a vonat mellett, ahogyan mi, Kornéllal és a haverjával? Az ő haverja feküdt a síneken. Mármint az uncsitesóm haverjának a haverja. Látom a fát. Azt, ahonnan lestük a rendőröket. Szavak, amik az agyamba égtek: önkezűség, egyértelmű. Egyértelmű, a fa megvastagodott. Tizenhét új évgyűrű.

A Corvin expressz újra száguld. Honnan jövök? Budapest, Bicske, gyermekotthon.

Kornél Bécsben dekkol. Ő a rokonom. Az egyetlen.

Az egész gyermekotthon ott volt a temetésén. Az apja sírt a ravatalnál. Elvették tőle a fiát, mert piás volt. Mindig. Nem tudta, hogy a diri a fiával is csinálta, azt. Ez tett be a srácnak. Az uncsitesóm haverja haverjának. Azt mondta, egy apa nem csinál ilyet. A diri a gyámja volt, ahogy az enyém is, ahogy az összes gyereké az otthonban. Azt mondta, egy apa megtanít cipőt fűzni, nyakkendőt kötni, de kiverni nem. Az nem apaszerű. Ezt mondta, aztán kilógott az intézetből cigiért.

Az ágyam az ablaknál volt, Kornélé a sarokban. Kornél sokat olvasott. Olyanok vagyunk, mint Castor és Pollux, mondta. Ikertestvérek. Az nem számít, hogy ő idősebb. Összetartottunk. Amikor megtörtént velem is, az, nem mondtam el Kornélnak.

Én keveset olvastam. A könyvekben, ha egy kölyök nem írt házi feladatot, jó kifogás volt a család: beteg a nagymamám, a kutyám megette a táskámat, az anyám alkoholista és szétverte a lakást, így eltűnt a füzetem, vagy az apám veri az anyámat, ezért nem tudtam fogalmazni. Szóval, ilyet, én, nem mondhattam, pedig szerettem volna.

Aztán jött az a fiú. Már nem volt intézetis. Bőven nagykorú volt. Azt mondta, ott volt az ágya, ahol az enyém. Az ablaknál. És vele is megtörtént, az. És látott a temetésen. Az uncsitesóm haverja haverjának a temetésén. Ismerte a halott fiút. Miatta halt meg, azt mondta. Miatta, mert ő korábban nem szólt. De most igen, most feljelentette a dirit a rendőrségen. Ő megteheti, azt mondta, mert ő már nagykorú. Tudja, hogy velem is megtörtént. A halott fiú megírta neki. Azt mondta, menjek el a gyermekvédelmi gyámomhoz, és mondjam el, hogy a diri velem is megtette. Azt mondta, ha nem teszem meg, miattam is meghalhat egy fiú. És meghívott egy sörre. Piszkosul keserű volt.

Megtettem, amit a fiú kért. Miattam aztán ne haljon meg senki. Persze nem nagyon értettem, hogy van ez a meghalásdi? Választhatok? Bármelyik fiú lehet? Lett volna ötletem.

Megtettem és megbüntettek. Elvittek egy másik intézetbe. Egyértelműen az érdekedben, mondták. Rosszat tettem? Szigorúan az érdekedben. Miért nem találkozhattam Kornéllal?

Utazom Kornélhoz. Kornél vár. Tizenöt éve. Nem Bécsben, néha máshol is. De most Bécsben. Miattam vár. Én nem akartam látni. Azóta. Azóta, hogy azt mondta: Dezső, írd alá! Ne szarakodj, tesó, írd alá!

Ez másnap volt. Kornél eljött értem. Abba a másik intézetbe. Béla bá’ adott neki pénzt az útra. Kornél megmondta neki, hogy eljön értem. Béla bá’ volt a diri helyettese. Suty! Kornél egyszerűen meglógatott a másik intézetből. Futottunk az állomásra, fel a vonatra, irány Bicske. Kornél már tudta, hogy feldobtam a dirit. Béla bá’ elmondta neki. Azt is, hogy azért vittek el, mert feldobtam. Kornél elmagyarázta, ha nem a diri vagy Béla bá’ a gyámom, nem maradhatok vele. A diri üzent Kornéllal, ha nem vonom vissza, amit róla mondtam, újra elvisznek. Kornéllal a vonaton megbeszéltük, összetartunk. Aztán kiderült, hogy mégse.

Béla bá’ várt minket az állomáson. Annál a fánál, ahonnan a halott fiút lestük.

Aztán felmentünk Béla bá’ irodájába. Cigivel kínált minket. Szeretném, ha ő lenne a gyámom? Ezt kérdezte Béla bá’, azt mondta, másképp nem maradhatok. Kornél rágyújtott és bólintott. Aláírtam a gyámváltoztatási kérelmet. Nem bontottunk pezsgőt vagy ilyesmi. Új gyámom lett, ennyi. Semmi torta, semmi gyertya. Egyetlen firkantással lecseréltem a fél családom. Aztán megmutatta Béla bá’, mit kell írnom. Hogy maradhassak. Azt mondta, még megvan az ágyam az ablaknál. Csak aláírom és újra itthon vagyok. Elolvastam. Piszkosul keserű lett minden. Eszembe jutott a sör, a halott fiú, és az, aki majd miattam hal meg. Feldöntöttem az asztalát. Lezuhant az asztali lámpa, a kávésbögre, szétesett a gyámügyi aktám. Ráugrottam a papírkötegre, tapostam és tapostam. Maga nem volt ott! Maga nem látta a fiút a síneken! Magának nem volt joga úgy nézni a halott fiú koporsóját a temetésen! Maga nem volt a családja! Ordítottam. Én nem ölöm meg a családomat! Nyugi, mondta Kornél, a számba dugta a cigijét. Dezső, írd alá! Ne szarakodj, tesó, írd alá! Többé nem voltunk Castor és Pollux.

Utoljára a bíróságon találkoztam Kornéllal. A diri és Béla bá’ a vádlottak padján ültek. Mellettük rendőrök. Ott láttam újra Kornélt, álltunk a bíró előtt. Ez volt, amit aláírtál? Igen. Fenyegetett a másodrendű vádlott? Béla bá’ nem fenyegetett, mondtam a bírónak, de tudtam, ha nem írom alá, újra elvisznek. Honnan tudtad? Kornél mondta, neki meg a diri. Ennyit mondtam a bírónak. Azóta nem láttam Kornélt.

A vonat lassít, majd megáll. Wien Hauptbahnhof. Látom Kornélt. Egy oszlop mögött áll. Úgy les, mint ott, a sínek mellett, a fa mögött. Úgy, ahogyan csak egy volt intézetis tud lesni.

 

(Budafok, 2024. február 8. – március 1.)

 

2024. március 10., vasárnap

Szépírói kurzus 2024/tavasz/5 - Ferenczi Ákos bűnügyi története

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Ferenczi Ákos krimit írt, méghozzá megadott témára. A közelmúlt eseménye volt, hogy egy belvárosi szórakozóhelyen egy házaspár női tagja megölte a férjét. Ákos ezt az eseményt dolgozta fel, zseniálisan. Örömmel közlöm a munkáját.

Ferenczi Ákos

Füstbe ment terv, avagy ember tervez, ...

 

Úton vagyunk. Mindketten. Engem rendőrök visznek, bilincsben. Géza hullaszállítóban, fekete zsákban. Ez a marha, mindent elrontott. A tökéletes tervemet is.

Húsz évig éltük a boldog házasok nyugalmas életét. Rendszeresen jártunk színházba, étterembe, beutaztuk a fél világot. Aztán egy nem is olyan szép nap, Gézát elütötte az ötven. Szó szerint. Az öregedés szelleme megrémítette, kitört az a bizonyos pánik, az a kapuzárás előtti. Bizonyítani akart, magának, meg fene se tudja még kinek – nekem biztos nem, én már egyre kevésbé érdekeltem. Bezzeg a tíz-húsz évvel fiatalabb nőcskék, azok igen. Menő vállalkozó, rengeteg pénzzel, böszme nagy, márkás autóval, csak úgy ragadtak rá azok a hülye kis kurvák. És ő falta őket.

Türelmes voltam. Hallottam hasonló esetről, nem is egyről. Reméltem, csak egy-két évig tart a tombolás, aztán lenyugszik, visszatér a kandalló mellé. Nem így lett. Elfogyott a türelmem. Kértem, hogy váljunk el, de Géza nem ment bele. Nem akarta megosztani a pénzét a mocsok.

Azt hiszem akkor döntöttem, amikor a születésnapomat is valami lotyóval töltötte a Dunakanyarban, abban az ötcsillagos szállodában. Elfutott a méreg. Méreg! Ez az! Elteszem láb alól ezt a vén Don Juant!  Pár nap alatt kidolgoztam egy tervet, a tökéletes gyilkosság tervét. Gézát holtan találják egy hegyvidéki nyaralóban, meztelenül, az ágy mellett elhagyott női fehérnemű, kis méret. Egyértelmű történet: nagyot akar a szarka, aztán a szíve nem bírja, a lány ijedtében meglép a pasi kocsijával, amit valahol a külvárosban, az egyik metróállomásnál hagy. A rendőrök értesítik az özvegyet, aki sír egy sort, hogy a megcsalás miatti düh, vagy férje elvesztése miatt, senki se tudja. Nincs ebben semmi különös. Hétköznapi sztori. Lassan haladtam az előkészületekkel, csöndesen, feltűnés nélkül.

 Első lépés – Kommunikáció

Az internetes ténykedéshez venni a plázában egy használt okostelefont valami arab kereskedőtől, majd a hipermarketben feltöltőkártyát hozzá. Biztos, ami biztos, maszkban vásárolni, hogy ne lássa senki az arcomat. A Covid óta nincs ebben semmi feltűnő. Ha megvan, nyitni egy e-mail fiókot.

 A feltöltőkártyát Géza adataival, az e-mail fiókot álnévvel regisztráltam.

 Második lépés – Helyszín

Keresni egy kiadó magányos, hegyi házat. Manapság sok ilyen hely van. Kézenfekvő megoldás – pénzt előre kell utalni, kulcs az ajtó melletti kis széfben, nem kell a tulajjal találkozni.  Kiválasztani egy nem túl távoli időpontot. Három nap, két éjszaka.

 Befoglaltam – Géza nevében. A szállás költségét postai úton küldtem, a bankos utalást könnyen észrevehette volna.

 Harmadik lépés - Kutatás

Az internet sötét bugyraiban megkeresni a megfelelő receptet és elkészíteni az oldatot

 Egy fórumon találtam. Ott volt a recept. Most se hiszem el, hogy ilyen könnyen hozzáférhető bárki számára, de nekem kapóra jött. Csak pár csepp, az áldozat szívrohamot kap. A szer kevesebb mint huszonnégy óra alatt felszívódik, nyom nélkül. Ha érkezéskor megkapja, mire a tulajék megjelennek takarítani, már teljesen tiszta a szervezete. A hozzávalók sima drogériában is elérhetőek.

 Negyedik lépés – Elterelés

Keresni a neten egy nőt – olyat, mint amilyenre manapság Géza hajt –, aki használt fehérneműit árulja. Rendelni tőle egy bugyit. Legyen S-es méret – az enyém L-es.

 Meglepett, de vagy tucatnyi ilyet találtam. Kiválasztottam egyet. Csomagautomatához kértem az „árút”, teljesen anonim módon. Nem volt benne semmi szokatlan, ahogy a rendelés visszaigazolásánál írta, mások is így szokták. Légmentesen lezárt nejlonban érkezett, mellette fénykép a nő nemi szervéről és igazolás, mely szerint egész nap rajta volt a bugyi, és a vákuum csomagolás garantáltan megőrzi teste „illatát”. Hogy emberek mikre nem gerjednek ...

 Ötödik lépés - Meggyőzés

Találkozni Gézával aznap, amikorra a szállást foglaltam, rábeszélni, jöjjön el velem, hogy „megmenthessük a házasságunkat”.

 Délután háromkor találkoztunk a belvárosi kávézóban. A szerepemet betanultam, készen álltam a nagy előadásra, aminek végén elindulunk a kis hegyi menedékbe. Kihozták a kávét, én mondtam a szövegemet, Géza meg ..., Géza meg valami kis kurvával csetelt. Én szövegeltem, hogy így a szerelemünk, meg a házasságunk, meg úgy a gyerekek, soroltam a jobbnál jobb érveket, hogy miért kell megjavítanunk azt, ami elromlott, ez a bunkó meg oda se figyelt rám. Az a lotyó jobban érdekelte! Csak nyomogatta a telefonját sanda vigyorral arcán. Elöntött a méreg, nem voltam többé ura magamnak. Felkaptam egy kést az asztalról. A nyakát érte a vágás. Vér folyt mindenfelé. Az emberek sikítoztak, én csak álltam, talán még mosolyogtam is. Nem futottam el, csak vártam. A rendőrök és a mentősök nagyjából egyszerre érkeztek. Utóbbiak fölöslegesen.

A bilincs kattanása visszahozott a valóságba. Zokogni kezdtem. A rendőrök azt hitték, ezek a bűnbánat könnyei, azt mutatják, erős felindultságból gyilkoltam. Ez még jól fog jönni a tárgyaláson.

Úton vagyunk. Mindketten. Engem rendőrök visznek, bilincsben. Géza hullaszállítóban, fekete zsákban. Ez a marha, mindent elrontott. A tökéletes tervemet is.

 

 

Szépírói kurzus 2024/tavasz/4 - Lantay Éva verse

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Lantay Éva azt a házi feladatot választotta, hogy a bibliai zsoltárokat megidézve egy mai zsoltárt ír. Valóban, ez a munkája nagyon is a napjainkról szól. Minden sora nagyon is magáért beszél. Gratulálok!

Lantay Éva:

A hazugság zsoltára

 

„Nyelvüket, mint a kardot, élezik,

keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat,

hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant,

és arcátlanul gyorsan leterítsék”

         (Zsoltárok 64/4,5)

 

Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg ítélőképességem, hogy igaz utat leljek e hazugsággyár világban!

 

Oltalmazz a tollforgatóktól, kik minden jószándékot rágalommá varázsolnak!

 

Ki csak a fejét emelné fel a sárból, azt istentelennek, saját neméhez vonzódó nemtelennek, nemzetárulónak titulálják.

 

Ki szót emel az árvákért és elesettekért, arról azt merészelik állítani, hogy, ó, Uram, a Te híveid ellen tör.

 

Eljegyezték magukat a pénzzel, hatalomvágyukban csak arról töprengenek, kitől még mit rabolhatnának el. És mivel már minden földi jó az övüké, így szólnak: „Ki lát bennünket?”

 

Nem látom, Uram, hogy saját nyelvük miatt veszítenéd el őket, ó nem!

 

 

Budapest, 2024. március 8.

 

2024. március 3., vasárnap

Szépírói kurzus 2024/tavasz/3 - Szesztai Zsuzsa verse

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Szesztai Zsuzsa azt a házi feladatot választotta, hogy egy bibliai személyiség "bőrébe bújva" ír verset. Megrendítő költeménye szépen bizonyítja azt, hogy olykor a személyes vallomást könnyebb kimondani álarc mögé bújva. Köszönjük a verset, és nagyon gratulálok!

Szesztai Zsuzsa

 

Mária gyónása

 

Emlékszel, amikor a templomban maradtál

Jeruzsálemben, tizenkét évesen?

Atyád dolgaiban fáradoztál, már akkor.

Megijesztettél. Három napig kerestünk.

Megijedtem, hogy elveszíthetlek.

Elveszítelek!

 

Mária vagyok. És anya is.

 

Meggyógyítottalak mindig, megvédtelek a bajtól.

De most más! Tehetetlen vagyok.

Mintha a szívemet tépnék.

Mintha tépnék!

 

Vezekelsz a bűneimért.

Mások bűneiért.

A bűnökért, amiket nem te követtél el.

Te, aki ártatlan vagy.

 

Ne vádold magad, Anyám!

a szemeddel felmentesz.

 

Tudom, hogy vannak anyák,

akik elvesztették a fiaikat.

Láttam közülük sokat.

Az anyák elveszíthetik a fiaikat.

 

Előtted nem mutathatom,

nem láthatod rajtam a bajt.

Előtted erősnek kell lennem.

Bírnom kell, hogy te is bírjad

cipelni a keresztet.

 

Ami a tiéd és az enyém is.

 

Ruháidtól megfosztanak.

Melleden a szőrt leborotválják.

Testedet átlyuggatják.

Kezed, lábad kifeszítik.

 

Mintha a szívemet tépnék, mégis:

Legyen meg a Te akaratod!

Atyánkhoz így imádkozom.

 

Veled vagyunk, Fiam! Nem lehet másképp.

Újjászületsz.