2018. február 19., hétfő

Szépírói kurzus 2018/tavasz/1 Erényi Gábor elbeszélése


A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
A Próza kurzus legutóbbi foglalkozásán Mándy Iván Bútorok című munkáját olvastuk. A feladat az volt, hogy ennek nyomán írjanak egy elbeszélést a szűkebb környezetükről. Erényi Gábor magas szinten oldotta meg a feladatot.


Erényi Gábor
Betolakodók

         A szoba a holdtölte fényében fürdik. A függönyök még nincsenek fenn, a sápadt sugarak akadálytalanul hatolnak át az ablaküvegen, megvilágítva a ragasztószalagokkal lezárt dobozok halmait.
         Martin az emeletre vezető lépcső aljánál áll. A szobát figyeli. A gyér fényben is látszik, hogy a festés nem sikerült túl jól, túl vékonyka, a kandalló fölött a régi kép helyét például alig sikerült eltüntetni. A parkettát is újra kellett volna lakkozni, nyomot hagytak rajta az előző lakók bútorai. De hát erre már nem jutott se pénz, se energia. Nem baj, a lényeg, hogy megcsinálták. Itt vannak.
         Elmosolyodik. Kihúzza magát. A mai naptól fogva övék a ház. Ízlelgeti a mondatot: „Miénk a ház.” Klára fent alszik az emeleten a sebtében leterített matracon, Zsuzska pedig – nem volt szívük az első éjszakán külön szobába küldeni – szöszke fejét az asszony álla alá fúrva együtt szuszog vele. Martin azonban talpon van, soha nem tudott jól aludni idegen helyen.
         Lassan körbejárja a szobát, vizslatgatja. Sűrűbben kellett volna felvinni a festéket. A parketta kopott, meg-megreccsen a lába alatt. Mégiscsak le kellett volna csiszolni, talán újra is kellett volna rakni. Beszívja a friss festék szagától terhes levegőt. Végre van egy hely, ami csak az övék. Nekitámaszkodik az egyik doboznak, ábrándozik. Elképzeli az életüket új otthonukban. A papírdoboz tapintása puha, furcsán megnyugtató. Már kinyitották, felesége ruhái vannak benne, érzi Klára parfümét.

Elbóbiskol.

Összerezzen. Az előszobaajtóra pillant. Egy fiatal pár áll ott. Különös, ódivatú ruhát viselnek. Szemük csillog, egymásba feledkezik, ügyet sem vetnek Martinra. Enyelegnek. Forrón csókolják egymást.
         Martin figyel. Szólni nem mer. Mozdulni sem tud. De a pár felől sem hallatszik hang, mintha csak egy múlt századi némafilm szereplői lennének. Még az öltözékük is ahhoz hasonló.
         A fiú letérdel, egy gyűrűt nyújt át a lánynak. Martin most látja csak, hogy a pár esküvőre öltözött. A fiú az ölébe kapva hordozza körbe a lányt. A lány sugárzó arccal, hangtalanul beszél hozzá. A fiú letérdel, párja pocakját simogatja. Valóban, a lány hasa szemmel láthatóan domborodik. A parketta egyik foltja fölött ott a bölcső, a pár körbeállja, az asszony hang nélkül énekel. Apróforma fiú áll a bölcső helyén, sárga játékmackóját öleli magához. Könyvet olvas gyertyafénynél, vastag, indiános. A végére ér, könnyes szemmel mered maga elé, ujjai a gyűrött lapokat markolják. A nagyhasú asszony vigasztalja. A fiú pedig a bölcső fölé hajol, ringatja, mackóját mutatja valakinek a takarók között, mellé fekteti.
         Kint villám dörren. Nem, nem villám. Repülőgépek. Szirénák. A férfi a fiút szorítja magához, az asszony egy pólyába bugyolált apró csomagot. Majd újra csend. A két gyermek – a kisebbik leány, hasonlít Zsuzskára – együtt játszik. A felnőttek pénz számolgatnak, a férfi a tarkóját vakarja. A fiú a sarokban, esdekelve néz felfelé, arca lángol, rajta könnyek marta redők. A kislány az ölében ül, kezében képeskönyv, bátyja szája zajtalanul formálja a szavakat. A lány szeme csukva, már táncol. A férfi és a nő géppel írt papír fölé görnyed, babázó lányukat nézik mereven, arcuk falfehér. Koporsó. Az asszony szeme vörös, sminkje elkenődött, haja fésületlen. A férj fekete öltönye gyűrött, görnyedten jár. Fekete keretes kép kerül a kandalló fölé, a kislányt ábrázolja. Egy idegen nő is van ott, a férj átöleli, szenvedélyesen szeretkeznek. Egy váza repül át a szobán, hangtalanul törik darabokra, a férj tenyere a magasban, az asszony maga elé rántja a kezét. Az ajtó hangtalanul vágódik be. A parketta egyik foltja fölött asztal terpeszkedik, rajta üres üveg, pohár, a nő az asztalra borul. A kamasz fiú mellé térdel, simogatja. Az ajtó nyílik, a férj visszajön, kezében virág. A fiú öltönyben, a zakót a szülei igazgatják. De már nincs is sehol, az asszony haja ősz, a férfié gyérül, nem is gyérül, teljesen kihullott. Arca pedig csontsovány, ahogy parketta egyik foltja fölötti kanapén fekszik, a ráncos, töpörödött asszony mellette áll, a pergamenszerű kezet fogja. A fiú sehol. Csak az asszony, egyedül, elfogyva, töpörödötten. Az ablakon bámul kifelé, a függöny lebben a szélben. Arcát fürdeti a holdfény, gyertyaláng árnya simogatja, csendben fekszik a ravatalon. Mellette egy idős férfi áll tanácstalanul, arcvonásai a fiúra emlékeztetnek. De hisz ismerős! Tőle vették a házat.
         Martin felriad. Elszenderedett. Valami zavarosat álmodott. Talán a mindent átható festékszag hatása. A nagyanyjától örökölt ódon faliórát keresi, de hát az még valamelyik doboz mélyén lapul. Ideje ágyba bújni. Hangtalanul oson fel a lépcsőn, akár egy besurranó tolvaj. Klára ott alszik a sebtében leterített matracon, Zsuzska szöszke fejét az asszony álla alá fúrva együtt szuszog vele. Martin melléjük bújik. Védelmezőn öleli át őket. Kell is, hogy résen legyenek.

Hisz nem övék a ház.

2017. november 26., vasárnap

Szépírói kurzus 2017 ősz/10 - Antal Veronika, Bányai Tibor Márk, Buda Gábor, Fehér Gyönyvér és Vidéki Bianka versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán e.e. cummings költészetét vizsgáltuk. A feladat az volt, hogy cummings nyomán ott, az órán verseket írjanak a hallgatók. Antal Veronika, Bányai Tibor Márk, Buda Gábor, Fehér Gyönyvér és Vidéki Bianka munkái szépen mutatják meg, hogy egy-egy jelentős szerzőt utánozva hogyan lehet igazi stílusgyakorlatot készíteni.

Antal Veronika

a múlandó - és egy

törött váza; kinek
nem jár lebomló virág
-szilánkok
darabjaid kísértik azt az egy

lényt, kinek hideg
(test)ből
ideje sem volt lebomlani
-esély híján, ugye

váza aprólékos művészi
kidolgozott
múlandó
(és egy)nak ítélt
tárgy


Bányai Tibor Márk

kapcsolat

hiány(Zol)a csak ilyen
natúr a lista mód
zajlik


Probl

Kelenföld előtt, amikor el-
vesztettem a tárcámat minden
irattal együtt, jött a hívás,
hogy születőben unokaöcs-

(akkor még )énk. Majd -éd vagy -étek.
Aztán -éitek. Ja nem, mert nem
a birtok a sok, hanem a birt-

okosok. Maradjunk annyiban,
hogy a birtokostöbbesítés
mindhárom személynek probl.


Buda Gábor

Kés (Kamillának V.)

Mellbe vág a kés, jó mélyen,
és felszak             ad a seb.
Így nincs                 fedve
a               szívem    , amit
szabadon                látni.
Most kön                 nyen elvehetnéd.
Vágom, ha k           ell, a kést
szívembe, vág      om, ha kell
és neked adom felét.


Fehér Gyöngyvér

Alvajáró

Al − Konyban egyedül járok
Va − kon Iszom a sötét éj illatát
Já − vorszarvasok Nem CSinálnak semmit
Ró − lad már nem kellene eszEMbe jutnia semminek
                                      tititá/
                                                tititá


Vidéki Bianka

miért?

mi
(re gondol az, aki
bátran hal meg a semmi)
ért


2017. november 16., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/9 - Deák Éva elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Deák Éva újabb és újabb munkákkal lep meg minket. Rövid prózai művei kétségtelenül tehetséget mutatnak.

Deák Éva                              
                                           
Temetői kaland

Amottan a messzeségben egy temető állott.
Sejtelmes kék szín borongta körül. Temetőt látott már sokat, de ilyen kékségbe burkoltat még nem. Meg akarta nézni. Nyár volt, meleg éjszaka, rendkívüli idő. Olyan volt a levegő, hogy meg lehetett fogni. Kapaszkodott belé, ahogy haladt előre. A hold annyira világított, hogy a bejáraton el tudta még olvasni a betűket: Feltámadunk! A sírhantok kék vasrácsokkal voltak körülvéve. Minden egyes halott egy kék színnel befestett vasráccsal körül kerített helyen nyugodott a föld alatt.

 Gondolt egyet, átlépett a kerítésen, és leheveredett a földre. Az élő a föld felett, a halott a föld alatt körülkerítve, bezárva. Ahogy nappal a felhőket bámulta az égen, most a csillagokat nézte. A kis csillagok játszadoztak.
Körülöttük a nagyobbak, hol eltűntek, hol előbbre kerültek. Világítva terelgették a sorból kilógni akarókat. Ott fenn az égen is egy ketrecet alkottak és abba irányította az erősebb fényű a sápadtabban világítókat. Néha egy-egy csillag kiszökött, annak gyorsan utána eredtek és a helyére tették. A végtelen égboltot benépesítette a rengeteg négyszögeket alkotó alakzat.
A földön a sírhantok megmozdultak, és a föld sarát magukról lerázva az eltemetett holtak fölrepültek. Mindegyik megtalálta az égbolton a saját csillagjaiból kialakított ketrecét, és ki-ki a maga helyére, annak is a  közepébe letelepedett és csillagokként világított tovább.

A mellette fekvő sírhant is megmozdult. A lakója kiemelkedett. Mielőtt felszállt, kicsit mintha biccentett volna felé. Aztán eltávolodott, és pontosan a helyére talált. Fénye egészen jól látszott innen lentről nézve is.

Így a temetőben halottak nélkül egészen magányosnak és idegennek érezte magát. Fölkelt, átlépte a kerítést, és visszaballagott az élők közé.

Szépírói kurzus 2017 ősz/8 - Németh Noémi versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Németh Noémi messze él Budapesttől, így távoktatás keretében vesz részt a Líra kurzuson, vagyis időről-időre e-mailben elküldi a házi feladatokat. Most három versét közlöm, mindhárom házi feladat volt, szonett a házi munkáról, hexametert is kellett írni, valamint valamilyen ételről kellett versben megemlékezni. Mindhárom jól sikerült.  

Németh Noémi


Menekülj!

A szemetest le kéne vinni már,
mert jön a kukás, a sárga ruhás.
De hiába minden szó és tudás,
a házimunka mindig egyre vár...

...vagy kettőre, hogy hol a zoknipár.
És a fürdőszoba is oly dzsuvás,
akár egy óriási földindulás.
A rendrakásban én nem leszek sztár!

Vagy ha mégis olyan tip-top lennék,
csillognának fehéren a csempék.
De így ellep a káosz és a kosz.

Bögrém alja tisztára fekete,
és mosogatóm agyrém elegye.
Időben menekülj! Vagy hozzászoksz.


Hexameter - Két sor

Kékül a tinta a tollamban, ha leírom e két sort,
s zöldül az arcom, mert kipacált a papírra, mi szétfolyt.


HORTOBÁGYI HÚSOS PALACSINTA

Az alföldi puszták sós édessége, krémfehér
tejföllel leöntve, sűrű paprikás szószba mártott,
zöld petrezselyemmel szórt, igazi hungarikum
vagy, melyet főételként, késsel-villával,
fatányéron, hófehér abroszon illik enni.
Palacsintatésztába forgatott aranyló mámor,
húsos ízorgia vagy, melyet testes kunsági
vörösborral öblít le minden idegen ajkú.
Ostorpattogtató csikósok kedvenc nemzeti
eledele vagy, melyet ebédre szolgálunk fel. 


2017. november 8., szerda

Szépírói kurzus 2017 ősz/7 - Bányai Tibor Márk és Buda Gábor hexameterei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Bányai Tibor Márk és Buda Gábor az órán írtak hexametereket, tíz perc alatt. Jól sikerült "iskolai gyakorlat" volt. 
 

Buda Gábor

Széttört hexameter

Átver a mester, az álnok, a trükkös lírai költő,
Szét is barmol egy isteni sort, egy mesteri hexametert.

Dolgozat
Dolgozat ellen e tíz perc nem lehet annyira vészes
s alkalmatlan, hogy ne legyen ki ne küzdene érte.


Bányai Tibor Márk

Hexameter

Nem szeretek túlzottan az iskola padjai mellett
tankönyvekkel a hónom alatt flangálni le és föl.

2017. október 5., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/6 - Deák Éva novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Deák Éva elbeszélése Karinthy novelláját idézi. Jól megoldott, kiváló munka. 

Deák Éva
A parton ülve

„Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam:”Úr ír”
Sok betű volt és mind különböző típusú, alakzatú, formájú . Mint földön az ember annyian voltak. Minden embernek volt egy vagy több betűje, csak meg kellett találnia. Igazságos volt az elosztás, mindenkinek jutott, még maradt is.  Akadtak olyanok, akik a betűket össze szerették volna illeszteni szép szavakká, mondatokká. Én is ezt szerettem volna.
Elindultam a betűm keresésére. Nehéz volt eligazodni, sokba megbotlottam. Akadt megtévesztő, csak látszatra egymáshoz tartozó. Hiába rakosgattam, alakítottam, nem állt össze belőlük a szó.  Egy sem volt az igazi. Érthetetlen, összefüggéstelen szavak ugráltak. Kicsúsztak a kezem alól és értelmetlen mondatokká dagadtak. Figyeltem, hogy kiválasszam azokat, amik hozzám tartoztak, de a szót se, a betűt se találtam meg.
 Szótlanul haladtam a folyó melletti parton. Gondoltam feladom, élek csak úgy a betűk halmazával, az én megtalált szavam nélkül.
És akkor megjelent egy halász. Türelemre és kitartásra intett.
-A betűk birodalma bennünk van- mondta . Figyelni  kell a szó felbukkanására  olyan nagy csendben, ahogy a halász  figyel a halra.
Mellé telepedtem. Ültünk a parton. Télidőben tüzet raktunk, nyáron árnyékba húzódtunk. Árgus szemmel figyeltem a halász minden mozdulatát, még a szeme villanását is. Utánoztam, hiába. Aztán  a  halászt elhívta a tenger, engem meg a mindennapok  körforgása.
Időnként  visszatérek a folyóhoz. Ülök a parton, csendben vagyok, figyelek. Várom a nagy halat.
„Így lettem íróvá.”

Szépírói kurzus 2017 ősz/5 - Fehér Gyöngyvér versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Fehér Gyöngyvér azt a házi feladatot oldotta meg, sikerrel, hogy megadott témára írt szonettet. Kétségtelen, hogy az "egyszerűbb" téma - a házimunka - sokkal közelebb áll a szerzőhöz, ezért a vers is jobb. Mindkettőhöz gratulálunk!

Fehér Gyöngyvér

Bánatom

A szemetet le kéne már vinni!                 
Egy hete ott áll a sárga lavórban.            
A sok-sok pohár kávétól mocskosan.    
Nincs most erőm semmit véghezvinni! 

Köntösöm öt napja rajtam, kócosan                      
Álmosan, könnyektől gyötörve kicsit     
Sincs kedvem összeszedni azt a kiflit   
A földről. Agyongyötör, ahogy a              

Rádióban ismétlődik a nóta,                     
Hiába kapcsolok másik adóra.                               
Olvastam, de nem tudom elhinni,                      

A brit tudósok macskája, Cirmi,               
Ki miatt szomorú vagyok, hibrid.             
Csáp nőtt rajta, de kicsit az is csorba.

Lélekmandragóra

Külön világot alkotok magam.
Egyedüli, megismételhetetlen
Mikrokozmoszom, mint a csillagtenger,
Örvénylő, s sikító mandragóra.

Mikor üt majd az utolsó óra
A madártollnál legyen könnyebb lelkem,
Ne legyen vétkem, mi Földről ne eresszen,
Legyek oly bölccsé, mint a gondos gazda.

Ne húzzon mélybe rossz, bűnös karma,
Találjam meg igaz utam idelenn,
Egységet érezzek majd lelkemben.

Nehéz az út az Egynek szívébe,
Vár még rám küzdelmek verejtéke
Míg nem sikít többé a mandragóra.


(Sohasem!)