2020. december 2., szerda

Szépírói kurzus 2020/ősz/23 - Ferenczi Ákos elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Ferenczi Ákos Hemingway stílusában írt egy alapvetően párbeszédekre épülő novellát. Kiváló munka, örömmel közlöm.   


Ferenczi Ákos

Nanobot

 – Jó estét, Uram! – sápadt arcú, vékony férfi lépett be a negyvenkettedik emeleti irodába.

– Jöjjön csak – szólt egy határozott hang a szoba másik végéből –, üljön le.

Csak néhány lámpa világított a bejáratnál. Kellemes félhomály borult a helyre, ahol a házigazda ült, engedve, hogy a város fényei csodálatos látványt nyújtsanak.

A sápadt férfi, kezében üveggel, közelebb ment, szertartásosan kigombolta a zakóját, nadrágja szárát kicsit feljebb húzta, leült a fotelbe. Pont szembe házigazdájával, az Igazgatóval.

– Köszönöm, Uram!

– Egy viszkit?

– Jaj, majdnem elfelejtettem! Ezt Önnek hoztam – és kirakta az üveget az asztalra.

Az igazgató felállt, néhány pillanattal később két pohárral kezében tért vissza. A sápadt férfi töltött, mindkét pohárba.

– Egy régi, skót barátom főzdéjéből van, Harminc éves, „highlander”. Kellemes füstös utóízt hagy az ember szájában. A kedvencem.

– Kiváló az ízlése! – felelt az Igazgató, miután lenyelte az első kortyot, majd a tárgyra tért – Hogy haladunk?

– Minden a tervek szerint. Sőt! A napi adatok alapján, a vártnál tizenegy százalékkal gyorsabban emelkednek a számok.

– Óh, ez jó hír. Akkor a keleti kollégák nagyon jó munkát végeztek.

– Igen, Uram. Várhatóan a folyamat nem is fog lassulni, még legalább két hónapig.

– Nagyszerű. És az előkészületek a következő szakaszhoz?

– Négy gyártót választottunk ki, akik a mi „receptünk” alapján dolgoznak. Hogy megtarthassuk a kontrolt, mindenhova beültettünk valakit tőlünk. Van, akit hivatalosan delegáltunk, mint minőségellenőr vagy hasonló, de vannak, akik sima dolgozóként épültek be.

– Hmm, jól hangzik. Tudnak egymásról?

– Természetesen nem. Sőt a pontos feladatukat se tudják. Azt csak az adott pillanatban fogjuk megadni nekik.

– Helyes. És az „anyag”? – kérdezte az Igazgató miközben kiitta az utolsó cseppet is a poharából.

– Tökéletesen működik. A tesztalanyok mind jól vannak – felelt a sápadt férfi, halvány mosolyt megeresztve orra alatt –, teljes kontrol alatt.

– Ezt fejtse ki.

– A betegek meggyógyultak, és mindenki teljesen immunissá vált a kórral szemben.

– És? – hajolt előre az igazgató, szeme a sápadt férfire tapadt.

– Tökéletesen irányíthatóvá váltak. Gyakorlatilag, azt teszik, amit mondunk!

– Elveszítették a személyiségüket, akaratukat?

– Nem. Ez benne a fantasztikus. Látszólag megmaradt az önálló döntésük. Vizuális jelekkel tudjuk irányítani őket. Ezeket azonban nem érzékeli a tudatuk, így minden döntésüket a sajátjuknak érzik.

– Reklámokra gondol? – kérdezte az igazgató, miközben újra töltötte poharát és mélyen belekortyolt a borostyán színű italba.

– Reklámokra, hírekre, videoklipekre. Különösen a fiatalok miatt, fontos, hogy kihasználjuk az internet lehetőségeit. Ha gondolja, szívesen megmutatom – mondta a sápadt férfi és elővette tabletjét.

– Rendben. Nézzük! – felelt az Igazgató és előre dőlt a fotelben, miközben újra kortyolt italából.

A sápadt férfi pár pillanatig nyomkodta a készülékét, majd odafordította főnöke felé. Egy régi Elvis sláger remixét indította el. Az igazgató szórakozottan verte a ritmust ujjaival a poháron.

– Igen? – kérdezte, ahogy a klip a végére ért. – Én nem láttam semmit.

– Ez a lényeg, senki se vesz, senki se vehet észre semmit. Ez már nem az a régi elavult módszer, ahol a pillanat törtrészére felvillannak szövegek, amivel befolyásolni akarják a nézőt.

– Akkor?

– A szer apró nanobotokat tartalmaz, melyek egy része, a vezértörzs, ott marad a szervezetben. Fehérvérsejtnek álcázzák magukat, így nem lehet őket kimutatni. Ezek a nanobotok veszik az adást és adják ki a megfelelő utasításokat az agynak. Az én találmányom! – mosolyodott el immár másodszor a sápadt férfi.

– Kiváló munkát végzett! – mondta az igazgató. – Már a vírus elkészítése és programozása is egészen kiválóan sikerült – folytatta, majd felállt és az ablak felé indult.

– Igen, én is így gondolom. Az emberek félnek. A vírustól, egymástól, a családtagoktól, kollégáktól, mindenkitől. Akik nem, azokat a bezártság, az elzártság tör meg. A második és harmadik hullám hatására nem lesz, aki elutasítaná az oltást. Az oltóhelyeken fognak tülekedni. Mindenkit beoltanak, elnököket, üzletembereket, orvosokat, katonákat, mindenkit. És aki megkapta az anyagot, az azt fogja tenni, amit mondok – felelt a sápadt, mosolya ijesztő vigyorrá torzult.

– Hogy is mondta? Már majdnem úgy értettem, azt mondja, hogy azt teszik, amit maga mond! – nézett rá az Igazgató, majd kitárta az ablakot – Olyan meleg van – morogta.

– Jól hallotta, Igazgató úr! – nevetett a sovány férfi – Pontosan ezt mondtam. És most, dolgom van, viszlát!

– Ööö, még várjon! – felelt az Igazgató, némi zavarral arcán – Csak kicsit melegem lett, kell egy kis friss levegő – folytatta, majd nyugodt, határozott mozdulattal kilépett az ablakon.

A sápadt férfi várt pár pillanatot. Fogta az üveg viszkit és a többi ital közé helyezte, majd hívta a biztonságiakat.

 

 

 


2020. december 1., kedd

Szépírói kurzus 2020/ősz/22 - Hajnal Éva versei

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva házi feladatként Buda Ferenc költészetét tanulmányozta, és így írt két verset. Nagyszerű munkáit örömmel közlöm.   


Hajnal Éva
szerelem
hommage à Buda Ferenc
 
muzsikában búvó madár
puha álom apró tanyán
aratáson szalmaillat
harmat amit hajnal ringat
fák tetején esti szellő
nagy hidegben meleg kendő
égi csillag
száz 
merengő
láng mit tenyeredben tartasz
selyemfűben ágy hol alhatsz
tóban kavics csobbanások
arcodon kis rózsalángok
mosoly
mit már sosem rejtesz
nyári patak
tánc
mit lejthetsz
télen kabátodba bújva
az
amikor csókolsz újra
tűz amit csak öled kelthet
tavaszillatban a kertek
sóhaj őszi fák tövében
lépések a hófehéren
 
váljék testünk puha röggé*
egymást vigyázzuk örökké
 
*Szabálytalan részlet, Buda Ferenc: Nagyapám című verséből.
 
Hajnal Éva
Három
Buda Ferenc nyomán
 
Három égben három bánat,
gyönge madár rá nem szállhat,
bánatfelleg háta megett
elindultál, Isten veled…

Szépírói kurzus 2020/ősz/21 - Fehér Kinga verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Fehér Kinga házi feladatként Buda Ferenc költészetének hatására írt verset. Buda Ferenc különleges, magyaros és 21. századi verselését nem könnyű eltanulni. Fehér Kingának sikerült.  


Fehér Kinga

Irigyek

 

„Homo invidus“

 

Irigykednek fűre, fára,
sárgul szíve, sárgul mája,
pedig minden megvan nekik,
de a másét jobb szeretik.

 

Irigy világ, furcsa világ,
elegem lett, kalap, kabát!
Megőrültek ezek mind itt,
bánatom is irigyelik.

 

Mint csillagok fenn az égen
irigyeim gyűlnek szépen.
el akarnak veszejteni
jó az Isten, nem engedi.

 

/Buda Ferenc Farkasok (Homo homini lupus) c. verse hatására/


2020. november 26., csütörtök

Szépírói kurzus 2020/ősz/20 - Takács Teréz novellája

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Takács Teréz azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Agota Kristof stílusában nagyon rövid mondatokkal írt novellát. Kiváló munka, örömmel közlöm.  


Takács Teréz:

Élet a tanyán

Álmos vagyok. Hideg van. Anyu ébresztget. Nem kelek fel.

Folytatnám az álmomat: Hamupipőke vagyok, csillog a kastély, a bálterem, a parketta. Előttem a királyfi. Táncolok, táncolunk. Táncolunk, táncolunk. Beszélgetünk, elkísér. Sétálunk. Megölel, mosolyog, figyel. Engem szeret.

Dehogy! Ábrándozás ez. Jobb felébredni. Mennyire ciki. Én, a Hamupipőke, soha!

Sír az öcsém. Bőg, bőg, bőg.

Anyu zsörtölődik. Morog, motyog, megszeretgeti.

̶ Hagyd abba! Öcsike, na! Öltözz, siess! Van kakaó. Van méz. Mézeskenyér, almakocka, mézesdió, kiskatona.

Hozzám fordul:

̶ Egyél! Ági, hallod? Enni kell. Összeesel, nem tudsz tanulni. A reggeli fontos. Apu mondta!

Nem akarok. Hagyjál!

̶ Van retek. Egyél!

̶ Jó.

Feladom. Reggelizni kell. Apu mondta.

Eszem.

Tea, retek, só, vajaskenyér. Undorodom. Nem érti senki. Puha a kenyér, kemény a vaj. Fúj, undorodom. Nyuszis a bögre. Mosolygok. Abbahagyom.

Gyalogolok.

Kisütött a nap.

Fúj a szél. Nem fúj?

A busz késik.

Jutka nem jött. Jutka nem jött! Hiányzik a barátnőm. Beteg?

Unatkozom.

Janó jön. Látom. Janó, Janó, Janó! Nyikorog a kiskapu, elindul. Nem vigyorog, nem integet. Janó álmos? Sáros a lába. A pocsolya! Nem ugrotta át. Át szokta. Közeledik. Jön, de nem lát. Vánszorog. Néz, de nem lát.

Csúnya a kabátom.

Látja. Biztos. Azért.

Futnék, szaladnék. Hív az erdő. A fészek. A bunker. Tavasz van, eltakarja a csipkebokor. Elrejtettük, nem tudják. Jutka tudja. Mi ketten. Elbújunk és játszunk. Mi tudunk. Tudtunk. Már ciki.

Itt az iskolabusz.

Felszállunk, buszozunk. Szól a zene. Állok, kapaszkodok. Bömböl a Petőfi. A Limbóhintó üvölt. Mozdul a lábam. A fenekem. Táncolnék.

De vége, időjárásjelentés, napsütés lesz. Kár. Szeretem a ködöt. Elbújtat, betakar, megnyugtat. Látom a szépet. Ahol nincs is. Álmodozás az élet... Na hagyjuk! Apu mondta. Ezt is.

Lassú szám. A Házibuli. De szeretem! „Dreams are my reality…” Becsukom a szemem. Az álom megvalósul. Táncolunk, látom, érzem, simulok, nyúlok, lehúzom…

Fékez a busz, előrehuppanok. Nem estem el!

Francba!

A tejivó. Leszállunk.

Bemegy mindenki. Kakaóznak. Nincs pénzem, körülnézek. Elveszett a tornazsákom, keresem, nincs. Kérdezem, nem tudják. Nem látták, nincs meg.

Félek. Apu nem tudja.

Számtan óra. Felelek. Zimányi kérdezget. Kérdezgethet, tudom.

Utál, tudom. Okos vagyok, a keresztlánya nem az. Utáljon. Kérdezzen, tudom. Kör, téglalap, rombusz, paralelogramma. Kerület, terület. Nem tananyag. Nem baj, megy mind. Be akar ugratni, nem tud. Fáj neki. Ez van.

Szünet.

A fiúk nem bunyóznak. Nem rohannak. Nem fociznak. Nem.

Vibrál a csend.

A lányok sutyorognak. Odamegyek:

̶  Mi van? Mondjátok el! Jutka?

Zsuzsi tudja:

̶  Jutka megbetegedett. Láza van. Szokott. Ne aggódj!

Oldalrapillant. Látom. Janó háttal.

̶  Janó?

Csend.

̶  Mi történt???

Zsuzsi néz. Lenéz, pislog. Körülnéz. Nem szól. Mindenki elnémult. Mindenki bámul.

Francba!

Dühös leszek. Könnyem csordul, elfordulok. Ne lássák.

Hallom:

̶  Ági, az van… az, hogy… Janó mondta, … tudod, én pont hallottam… Janó anyja… öngyilkos lett. BI-58-at ivott.

Mi??? Janó? Látta? Nem lehet… ̶  sikoltottam. Vagy gondoltam?

Az hogy lehet? Az milyen lehet? Az anyja? Miért Janó anyja? Miért az anyja? Hogy teheti ezt egy anya??? Szegény Janó! Ő mit láthatott?

Bezzeg a Jutkának az apja. Az lógott. Tavaly. Felakasztotta magát.

Azt legalább el tudom képzelni.

 


Szépírói kurzus 2020/ősz/19 - Bokros Judit képversei

 

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Bokros Judit azt a házi feladatot oldotta meg, hogy képverset készít. Két képverset alkotott, egy kalligrammát, és egy konkrét verset. Gratulálok! 


Bokros Judit 

      Ősz.
           A lombok
     lehullanak, maguk
   alá temetve a nyarat.
    A fákból mi marad?
       Csak kopár ágaik
           égbe nyúló
                 rajz
                   a
                   a
                   a
                   a
              

  

Ez a vers 

KONKRÉTAN

látszik,

nem akar semmit,

csak mutatja,

hogy az írója éppen


JÁTSZIK.


2020. november 17., kedd

Szépírói kurzus 2020/ősz/18 - Bali Anikó verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Bali Anikó azt a házi feladatot oldotta meg, hogy verset írjon egy Takács Zsuzsa-költemény megidézésével, valamint egy "mobiltelefonos eseményt" megörökítő korábban publikált műre való utalással. (http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/1874/a-mobiltelefon-kikapcsolasa ) Nagyszerű munka, örömmel közlöm.   


Bali Anikó
Valaki segítsen
                                              Takács Zsuzsának
 
Könyvbemutatón, sajtóban, médiában,
Találkoztam már vele a legkülönbözőbb helyeken*
de ismeretségünk egyoldalú:
a híres írónőt én, a rajongó tanonc,
csak verseiből ismerem.
Az asztalnál a magas homlokú férfiak köré
glóriát rajzol a lámpa sárga fénye.
Észrevétlenül ülök melléjük,
megszólítani őket, dehogy merem.
Tűnődöm, talán mégis menni kéne.
De felállni most már nincs idő,
az írónő szemközt ül, finom szavát szomjazom.  
Egyszer csak rám pillant, s mosolyogva mondja:
Kedves, kikapcsolná, kérem?
Állandóan hívnak, borzalom!
Én? Kedves? Tényleg engem kért meg?
Tenyerem izzad, hebegek.
Zsong a fejem, a szívem majd kiugrik.
Egy lágy mozdulat, s az írónő mobilja
az én kezemben rezeg.
Nincs menekvés, szégyenében
arcom sápadtból vált vörös rózsa színt,
a telefon, mint egy rakoncátlan jószág,
rosszabb, mint valami kórság,
markomban ugrál, nyüszög és vonít,
Mindegy már, csak segítsenek rajtam!
*A szakadék szélén állok, hiába leplezem zavarom.
Oldalra nézek: Maga férfi, maga biztosan tudja,
hogyan is kell, ezt itt. *
És a mobilt egyszerűen továbbadom.  
 
 
*Az idézett sorok Takács Zsuzsa A szakadék szélén
és Petőcz András A mobiltelefon kikapcsolása c. verséből valók.
 

Szépírói kurzus 2020/ősz/17 - Ivánkai Márk színpadi jelenete

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Ivánkai Márk azt a házi feladatot oldotta meg, hogy drámai jelenetet készített két szereplőre. Érdekes munka, örömmel közlöm.  

Ivánkai Márk:

A kapcsolat instabil

Szereplők: Alexa

                  Botond

Szín: Egy nő és egy férfi ülnek egymással szemben. Ölükben laptop, kik-ki a magáét nézi.

Botond: Megjöttem, drágám!

Alexa: Szervusz, szívem! Milyen napod volt?

Botond: Jaj, ne is kérdezd! A diákjaimmal ma nem lehetett bírni. Az egyiknek a harminc éves pasija folyamatosan megjegyzéseket tett a háttérből. Aztán egy másik órán egy csapat fiú összebeszélt, és a magyarázatom közben rázendítettek a Nélküled-re szimfonikus kísérettel.

Alexa: Igen, az nagyon vicces volt.

Botond: Te ezt mulatságosnak találod? Szétbarmolják az óráimat!

Alexa: Ezt azért történik, mert mindig olyan engedékeny vagy. Nem csoda, ha elkanászodnak a diákjaid.

Botond: Élőben még tudtam rendet tartani, de mióta távoktatás van, tehetetlen vagyok. Bármikor megjelenhet egy genitália vagy egy Szomszédok-jelenet az órám közepén. Arról nem is beszélve, hogy sokszor nem is látom az arcukat, azt se tudom figyelnek-e vagy alszanak.

Alexa: Magadnak köszönheted. Ha nem ragaszkodtál volna ahhoz, hogy megnézzétek színházban a Kertész utcai Shaxpeare-mosót, akkor most nem lennél fertőzött.

Botond: A gyerekeknek muszáj volt látniuk azt az előadást. Lehet, hogy soha többé nem fognak színházba menni.

Alexa: Ne beszélj badarságokat! Egyébként is, Árpi azt mondta egy féléven belül meglesz a vakcina és beoltanak mindenkit.

Botond: Ad1. Ki a faszom az az Árpi? Ad2. Honnan tudja mi lesz félév múlva, jóslásszabadság van, vagy mi?

Alexa: Árpi tartja az online főzőtanfolyamot, ha már kérdezed. Ő bezzeg tud bánni a diákokkal. Olyan figyelmes, és türelmes. Nem úgy, mint egyesek.

Botond: De az egy tanfolyam felnőtteknek, amin önként vesztek részt. Az én diákjaim ezt kényszernek élik meg, persze, hogy lázadoznak. Tudod, kezd elegem lenni, hogy amíg én egész nap vért izzadok, hogy pénzt keressek, te arra sem vetted a fáradtságot, hogy a növényeket meglocsold. Folyton csak a barátnőiddel trécselsz. Azt hiszed nem hallom, amikor rajtam kuncogtok?

Alexa: Jaj, drágám, már megint mindent olyan véresen komolyan veszel. Lazulj el néha! Kérsz a disznótorosból? Most lett kész?

Botond: Nem kell az Árpi-féle disznótoros. Az kell, hogy…

Alexa: Ne… …allak. … szak…ni… …kapcs… nem…

Pár pillanat csend. Felnéznek egymás szemébe.