A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Ocsenás Péter Hemingway stílusát utánozva készített egy párbeszédes novellát. Munkáját örömmel közlöm.
Ocsenás
Péter
A
temetés
Az ajtó kinyílt, egy talpig feketébe
öltözött öregember lépett be a szobába. Hosszú pillanatokig álldogált maga elé
meredve, majd elindult az asztala felé. Az asztal felett egy ablak húzódott, a
távolban szürke felhők sűrűsödtek. Az öreg nagyot fújtatva leült, és az
asztalon heverő üvegcsére nézett. A távolban egy mennydörgés rázta meg az
égboltot. Az öreg kezébe vette a kis üvegcsét, és hunyorogva nézte a benne
megbújó piros bogyókat. Belenyúlt és a tenyerébe vett egy szemet. A két ujjával
összefogta és a szeme elé emelte a pirulát.
− Még nem vetted be? - kérdezte háta
mögül egy öreg női hang. Az öreg komoran bámult maga elé.
− Feleslegesen mondom én neked, mindig
elfelejted!
− Nem felejtettem el - mondta elhalt
hangon az öregember.
− Persze, mindig ezt mondod. Mit
csinálsz?
− Most nem kell víz.
− Hát hogy ne kéne? És ha a torkodon
akad?
− Nem fog - Az öreg lehunyta a szemét,
és a szájába vette a pirulát.
− Na, ugye megmondtam! Nem tudod
lenyelni? - Az öreg mély levegőt vett, és kibújt fekete öltönyéből.
− Nem jó, ha a szádban oldódik fel! - Az
öreg a földre dobta az öltönyét, és elkezdte feltűrni az ingujját.
− Na, szép! Szerinted ki fogja kimosni? Olyan
rendetlen vagy! Már nem olyan a derekam, mint régen! - Az öreg ökölbe
szorította a kezét, és lenyelte a pirulát.
− Na, végre! Ettél előtte? Tudod, hogy
kárt tehet a gyomrodban! - Az öreg ismét az üvegcse felé nyúlt, és kivett még
egy bogyót. Ezt is a szeme elé tartotta, majd az asztalra nézett. Az asztal
üres volt, keresett valamit a szemével, de már nem emlékezett, hogy mit.
− Ugye emlékszel, még mennyit kell
bevenni?
− Kettőt.
− Nem sokára el kéne menned újat
feliratni!
− Nem, nem kell - suttogta az öreg és bevette
az újabb bogyót. Lába vadul dobogott az asztal alatt.
− Ennek a fránya esőnek is ezen a napon
kellett elerednie! Miért nem vittél esernyőt?
− Nem volt rá szükségem.
− Már hogy ne lett volna! És ha
megfázol? Ápolhatlak megint… - Az öreg remegő kézzel szorongatta az üvegcsét.
− Hajj, nem is értem minek vittél annyi
rózsát! Úgyis elhervadnak, elég lett volna egy csokrot vinni!- Az öreg felsóhajtott,
arca vörösödni kezdett.
− Ne idegeskedj, tudod, hogy nem jó a
szívednek!
− Nem lesz semmi bajom - suttogta az
öreg és újabb bogyót vett a kezébe.
− Jut eszmbe! Tegnap mikor letöröltem az
asztalt, egy régi emléket találtam. Elfelejtettem visszatenni, ott van a
fiókban - a távolban ismét eldördült az ég.
− Jó régi kép! Nem is emlékszem mikor
készült - Az öreg, a szájához emelte a bogyót.
− Szerintem a nászutunkon készülhetett. Hajj,
mennyi éve már annak! - Az öreg ismét lehunyta a szemét, és remegő arccal nyelt
egyet.
− Negyvenhét - suttogta, majd ismét az
üvegcséhez nyúlt.
− Emlékszem, mennyi rózsát vettél nekem
akkoriban! Hajj, engem irigyelt az összes nő! - Az öreg megrázta az üvegcsét, csak
úgy hullott a tenyerébe a sok bogyó.
− Nem is emlékszem hol voltunk már, csak
arra, hogy egész nap zuhogott! - Az öreg meredten bámulta a tenyerében sokasodó
pirulákat. Ismét szájához emelte a kezét.
− Emlékszel mit mondtál nekem esténként,
mikor együtt néztük az esőt?- Az öreg szeme felcsillant. Fejében egy rég nem
hallott mondat visszhangzott. Keze megdermedt, majd a combjára hullott. A
földön szanaszét estek a piros bogyók. Kihúzta a fiókot, és egy régi fényképet
vett elő. Nézte a képen mosolygó, boldog párt, majd az ablak üvegére
pillantott. Szemébe könny vegyült, hirtelen megfordult és felkiáltott:
− Hol vagy? - hangosan lihegett, a szíve
zakatolt. − Szólj rám… - suttogta, de már nem érkezett válasz.
Az öreg hosszú percekig meredt maga elé,
majd lehajolt, és összeszedte a gyógyszereit. Felsóhajtott, és a távoli szürke
felhőkre pillantott.
− Már most hiányzol - Magában
minduntalan egy mondatot ismételgetett, és szemével a szürke felhők mögé hatolt,
valahová, ahol derűsen sütött a Nap.
