2015. május 10., vasárnap

Szépírói Kurzus 2015 tavasz/18


A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.Sztranyánszki Zsuzsa, aki "Sztranya" néven jegyzi a verseit, elsősorban a beat-költészet hatására kezdett írni. Mostani munkája a klasszikus beat-költők hangját idézi, nagyon jól. 


Sztranya

Na, futás!


hatezer ember, hatezer mosoly és kétszer hatezer láb
átláthatatlan tömeg, valami kéjes vágy és nulla izgalom
mintha varázsütésre szállt volna meg egyöntetűen mindenkit
valami érthetetlen, egy versenyhez nem illő átható eksztázis
Nincs már semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
  
tizenkétezer láb indul szinte egyszerre fel a hídra
beindul, lüktet a mellkasom, már nem én irányítok
csak sodródom a többiek vonzásában
örülök? félek? vagy lehet, hogy rosszul vagyok?
Nincs már semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.
  
néha fel- felvillan egy idétlen tábla, vajon tényleg a hátralévő távot mutatja?
vagy csak viccel velem valami idióta kényszerképzet?
hogy tudassa nem lehet már túl sok, aztán végre vége?
tök mindegy, nem érdekel
Nincs már semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.

mennyire egy összetett érzés ez itt valahol legbelül
egyszerre vagyok fáradt, lelkes, örömittas, meglepett és büszke
égetően fájó, de mintha nem az izmaimat járná át
valahonnan mellkasból jön: igazi hideglelés, remegés, valami ilyen lehet a tuti fagyhalál
És nincs már semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.

már elmúlt, már vége, már újra itthon vagyok
erőm már vajmi, mindenem fáj, mégis táncolnék
jöttök hát velem ti többiek mind a hatezren?
hogy végre elhihessem, hogy végre tudjam, hogy megcsináltam?
Hisz végképp nincs már semmi. Csak a beton, a zene a fülemben, és én.