2021. március 9., kedd

Szépírói kurzus 2021/tavasz/13 - Pályi Ildikó versei

   A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Pályi Ildikó recepteket hozott. Csak éppen disztichonokban írt recepteket! A tökéletes hexameterek és pentameterek gyönyörűen illeszkednek a 21. századi szóhasználathoz, Ildikó ezzel bizonyítja, hogy természetes beszéddel is lehet klasszikus alapokon nagyszerű verseket írni. Gratulálok!


Pályi Ildikó
RECEPTEK
a népi gyógyászatból bioéletmóddal próbálkozó városlakóknak
 
KORPÁS ÉS ZSÍROS HAJRA
 
Három grammnyi diólevelet forrázz le teának.
Dörzsölgesd a tövét, öblítsd gondosan át.
Légy alapos, ne maradjon csöppnyi anyag sem,
mert úgy hat nap alatt földig nő a hajad.
 
HASMENÉSKOR
 
Jó, ha tudod, híg székletnél ártó a kamilla,
szétroncsolja a bél bolyhos szerkezetét.
Inkább falj be egy epres hómméd étcsokoládét.
Egy szelet éppen elég, jóhíredre is adj.
 
MAGAS KOLESZTERIN ESETÉN
 
Kockázat, ha az érfalban lerakódik a zsírsejt,
pláne ha közben nagy, tespedt vég a fenék.
Nem csökkenti a sajtos csipsz meg a kóla a vérzsírt,
túl magas értékkor tyúkhúr főzete hat.
 
ARANYÉRRE
 
Mosd a nagy útifüvet meg még zöld állapotában,
csipkedd szét levelét, pépjével kenegesd.
Nem kell félned: hatni fog állhatatos kezelésed,
kínod megszűnik kábé húsz nap alatt.
 
NŐI SZŐRÖSÖDÉS ESETÉN
 
Hölgyeknél magas értékű hormon generál bajt,
bősz feminizmusuk is búsan félreteszik.
Bársonyos alkar mégis vonzóbb, mint a borostás - 
mérték nélkül igyál fodros-menta teát!

 


Szépírói kurzus 2021/tavasz/12 - Leitert Vivien verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Leitert Vivien különleges verset írt. Csupa hexameterben írta meg, hogyan is készül a kerámia. Persze, a kerámiakészítésen túl is lép - mindenkinek örömmel ajánlom ezt a kiváló munkát. A kerámia fotóját is mellékelte.



Leitert Vivien
Szilikátkémia
 
Őrölt csonthamu, földpát, mész pora és kaolin kell.
Húsz grammal dolomitból, oxidra cint alig írnak.
Mázként folynak üveggé, ott, ahol éri magastűz,
zöldből mélyfeketévé harsan a szín a cserépen.
 
Átkenjük vele arcunk, mázfelület leszek én is,
mégsem csillan a fény mély ráncaimon- hogy akartam.         
Bőrünkön kovasav híján irizálni se képes.
 
Kár, hogy nem lehetünk színtiszta, fehéres agyagból.
 
 
 
 
Képlettel:
Őrölt csonthamu, földpát, mész pora és kaolin kell.
-    - /   -      U U /    -    -  /    -    U U / - UU / - -
Húsz grammal dolomitból, oxidra cint alig írnak.
   -          - /  -      UU/ -  - /    - UU/  -      UU / - -
Mázként folynak üveggé, ott, ahol éri magastűz,
  -        -   /  -   u   u / -  -   / -   u   u/  - u  u / -   -
zöldből mélyfeketévé harsan a szín a cserépen.
  -       - /   -  U U/ - - /  -     u  u/  -    u   u / -  -
 
 
Átkenjük vele arcunk, mázfelület leszek én is,
    - - /   -  u u /  -   -  /      -    u u/ -   u.  u / -  -
mégsem csillan a fény mély ráncaimon- hogy akartam.         
    -     - /  -  u u/  -         - /     -  uu / -        u   u /   -   -
Bőrünkön kovasav híján irizálni se képes.
   -  - /  -     u u / -    - / -  uu / - u u / - -
 
Kár, hogy nem lehetünk színtiszta, fehéres agyagból.
   -           - /  -     u u / -      - / -  u.   u / -  u u /  -      -
 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/11 - Rózsa Boglárka elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Rózsa Boglárka különleges feladatot teljesített: Franz Kafka "Ütés a nagy kapura" című elbeszélése nyomán megírt egy történetet, amiből az derül ki, lehetnek olyan országok, ahol még a szúnyog is szent állatnak számít. Gratulálok a munkájához, örömmel közlöm. 


Rózsa Boglárka

Hőség

 

Ma van a szezon legmelegebb napja a helyiek szerint. Én nem tudhatom, mert most járok erre először. Lassan hazautazom, de úgy tűnik sikerült kifognom az egyik legelviselhetetlenebb időszakot.

Általában nem zavar a hőség, de ez már számomra is kiborító. Azt mondják, akik itt élnek, hogy igyak sok folyadékot, és ne menjek ki a tűző napra kendő vagy kalap nélkül. Ezekkel én is tisztában vagyok.

Egy idős házaspár a szomszédom a második emeleten a szállóban, ahol lakom. Ők mindig láthatóan ügyelnek arra, hogy betartsák azokat a tanácsokat, amiket a helybéliektől kapnak. A minap például meglepődve újságolták nekem, hogy a bazárban sikerült elcsípniük egy itteni specialitás receptjét. Különböző fűszerekről és főzési technikákról áradoztak, amit meghallgattam, de nem érdekelt.

Ma nem láttam kijönni a házaspárt a szobájukból, a reggelire sem mentek le. Nekem sincs túl sok kedvem kimozdulni, de elromlott a légkondicionáló, úgyhogy lemegyek reklamálni a recepcióra. A nap a fából készült gyöngyfüggönyön át is vakít, ahogy leérek a földszintre. Akik a recepciónál várnak, hunyorogva böngészik az asztalokra kitett magazinokat. Közelebb lépek hozzájuk, nem is az olvasási szándék vezérel, inkább csak hogy elfoglaljam magam.

A papír mintha összeragadt volna a melegben, alig bírok lapozni. Odapillantok a recepciós pult felé, de nincs ott senki. Viszonylag alacsony plafonú helyiségben vagyunk, kerek és színes mintákkal díszített falak vesznek körül. Itt sem erős a légkondi, pedig érezhetően jobban nyomatják, mint a szobámban.

A leginkább a szúnyogok idegesítenek. Dünnyögésük mindenhol hallható az egész épületben. A szobákba van szúnyogháló felszerelve, gondolom, a turisták kedvéért. Tehát oda nem juthatnak be. Itt lenn viszont be-betéved néhány a nyitott ajtón keresztül. Nem értem, miért van egyáltalán nyitva az ajtó, ha megy a légkondi. Számomra érthetetlen ez a gondolkodásmód, inkább nem is agyalok rajta tovább.

Felállok, és elhúzom a fából készült gyöngyfüggönyt, hogy kilépjek a teraszra. Most tűnik csak fel, mennyire le van árnyékolva a benti rész, mert már egy-két pislogás után be kell csuknom a szemem. Nagyon éles a fény. Fent hagytam a napszemüvegem, de ha már lejöttem ide, maradok.

Beszélgetés zaja szűrődik ki hozzám, valami a fülemnél dünnyög. Idegesít, hadonászok a kezemmel, de fölöslegesen csapok a falra magam mellett, nem kenődik oda semmi. A másik fülemnél is repkednek, ezek szerint errefelé nemcsak este támadnak, hanem nappal is.

Visszamegyek a recepcióra, a lány már ott áll a pultnál és hevesen gesztikulál. Éppen az idős párnak ad valamilyen útmutatást, de nem értem, túl messze vagyok. A nő és a férfi egyszerre bólogatnak, majd mosolyogva elköszönnek, mennek a főajtó irányába.

Úgy tűnik, mégis kimerészkednek a melegbe. Kezükben ásványvizes palack, fejükön szalmakalap.

Később majd elmegyek sétálni, de így, kora délután még esélytelen. Pedig én sokkal fiatalabb vagyok, nekem jobban kéne bírnom a hőséget. Egyelőre csak a hűs, légkondicionált szobám képe lebeg a szemem előtt, ahogy előre lépkedek a pulthoz. Elhessegetek az arcomból egy szúnyogot, de egy másik belemar a vádlimba. Odacsapok.

Mindenki felkapja a fejét. A tenyeremen véres-feketés pont villan. Letörlöm egy zsebkendővel, mégis mintha valami megváltozott volna. Furcsán néz rám a recepciós lány, mint aki rettentően megijedt. Pedig egyáltalán nem undorító ez, már ott sincs a szúnyog. A lány mégis telefont ragad, tárcsáz, halkan és vontatottan beszél.

A helyiek, akik a szállóban dolgoznak, lefagyva merednek rám. Lerí róluk, hogy valami nagyon rossz dolog történt. Amit én csináltam, éppen a szemük láttára.

Öltönyös, fekete nyakkendőt viselő férfiak jelennek meg, felém tartanak. Komoly tekintetük hatására gyomoridegem lesz. Ezek nem viccelnek, már itt vannak mellettem, és az egyikük kérdéseket tesz fel, míg egy másik hangrögzítőt tart az arcomba. Végigpörgetem az agyamban, olvastam-e bármi furcsát a helybéli tradíciókról, hitről, akármiről, ami megmagyarázná, mi történik.

Az idős házaspárra gondolok, akiknek bizonyára naprakész tudásuk van mindenről, ami ehhez a helyhez kötődik. Mégis képtelenségnek hat ez az egész.

A fekete nyakkendős férfiak elkísérnek a szobámba a cuccaimért. Gépiesen bedobálok mindent a bőröndbe. A szúnyoghálóra pillantok az ablakon. Erős anyagból készült, emlékszem, hogy hozzáértem, amikor becsuktam az ablakot. Talán nem is engem védenek a szúnyogoktól, hanem azokat tőlem.

Remegek, nem tudom, hova visznek. Komorak ezek a férfiak, és nem szólnak semmit.

Haloványan dereng valami, amit olvastam. Vagy mondták nekem, talán az idegenvezető a buszon, csak nem figyeltem eléggé. Olyasmi, hogy ügyeljek a kezemre. Igen, erről lehet szó. Hogy ha jót akarok magamnak, ne csapkodjak össze-vissza.