2008. május 26., hétfő

Június 5-én Nyíregyházán nyitom meg a Könyvhetet.
Idemásolom a meghívó fotóját:

2008. május 23., péntek

Bemutató és könyvheti program

Megjelent az Arcok: a bemutató és a könyvheti programok itt olvashatóak - gyertek, mindenkit szeretettel várok:



- Június 2-án, hétfőn 17 órakor könyvbemutató a Libri Könyvpalotában, a Rákóczi úton.
- 5-én, csütörtökön 14.30-kor Nyíregyházán nyitom meg a Könyvhetet, utána, 17 órától író-olvasó találkozón veszek részt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban
- 6-án, pénteken 16 órakor az Írók Boltjánál dedikálok
- 6-án, pénteken 17 órakor a Vörösmarty téren dedikálok a Palatinus sátornál
- 7-én, szombaton 14 órakor Balatonfüreden dedikálok a Tagore sétányon
- 8-án, vasárnap 14 órakor a Vörösmarty téren dedikálok a Palatinus sátornál
- 8-án, vasárnap 16 órakor a Ráday utcában dedikálok.

Arcok - a meglepetések könyve!

2008. május 19., hétfő

Meghívó: Arcok


MEGHÍVÓ


A Palatinus Kiadó nevében szeretettel meghívjuk
2008. június 2-án, 17 órakor
a Libri Könyvpalotába,
ahol bemutatjuk
Petőcz András: Arcok című új kötetét.

A kötetet bemutatja Kálmán C. György
irodalomtörténész, kritikus,
a beszélgetést vezeti Reményi József Tamás,
felelős szerkesztő.


Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 12.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Petőcz András: Arcok

A különböző helyszíneken játszódó történetekben az „arcok” mögött fölbukkanó mesélő kísértetiesen ugyanaz. Ahogyan korábban a szerző egyik regényében, A születésnapban is olvashattuk: „a dolgok elképesztően változatlanok”.

2008. május 14., szerda

Tamkó és Idegenek

Ma az Artpool Művészetkutató Központban jártam, Galántai Györgynél, Klaniczay Júliánál.
A Tamkó Sirató Károlyról szóló előadásom kapcsán beszélgettünk, illetve újra megnéztem Tamkó dimenzionista manifesztumát, és újból nagyon izgalmasnak találtam. Tamkó Sirató a maga ösztönös zsenialitásában valóban egészen egyedi figurája a XX. század művészetének.
Késő délután pedig Kálmán C. Györggyel találkoztam, aki az Idegenekről írt még tavaly az ÉS-be, most pedig, június 2-án bemutatja az Arcok című könyvemet a Libri Könyvpalotában.
Mindkét találkozó inspiratív volt - olyan, amely után az ember jobb hangulatban folytatja a mindennapi munkát.

2008. május 9., péntek

The New York Times

A The New York Times hosszan foglalkozik a magyarországi antiszemita jelenségekkel, elemezve az itthoni állapotokat, emlékezve és emlékeztetve a holocaustra, a borzalmakra. Ír a lap a legutóbbi, a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadásról is.
Meggyőződésem, hogy amíg nem integrálódunk teljesen az Európai Unióba, addig ezek a jelenségek csak erősödni fognak. Ahogy a határok lebontására, úgy az euró bevezetésére is azért van szükség, hogy a magyar lakosság kilépjen végre ezekből a szűk, hazai keretekből, felfogja és átérezze, hogy az európai haza az új közeg, ami a sokszínűség, benne az egyéni felelősség közege.
A nemzeti keretek eltűnnek, felolvadnak egy nagyobb nemzeti keretben, az európai nemzeti keretben. Egy európai nemzeti keretben az antiszemitizmus talaját veszti, ahogy egyre kisebb szerepe van ma már Franciaországban, Olaszországban.
Jellemző, hogy ezekben az államokban ma már nem a szélsőjobb, hanem a szélsőbal lép fel antiszemita jelszavakkal, gyakran fundamentalista iszlamista erőkkel összefogva.
Az antiszemitizmus ugyanis Európa-ellenes, ahogy a fundamentalista iszlamista erők is Európa-ellenesek.
Ahhoz, hogy végre a miénk legyen az, amit szeretnénk, az európai értékrendszer és ezzel együtt az európai jólét, ahhoz reformok kellenek - olyan reformok, amelyek beleilleszkednek az európai folyamatokba. Nyilvánvaló, hogy új egészségbiztosítás kell, mert ezzel az egészségbiztosítással egész Európában orvoshoz mehetünk majd, és ez nekünk jó, és ebben az egészségbiztosításban mindenkinek, így a nyugdíjasoknak is felelősséget kell vállalniuk. És nyilvánvaló az is, hogy az ingyenes utazást el kell törölni, hiszen, ha európai polgárok vagyunk, akkor nem tehetjük azt meg, hogy egyedül Magyarországon ingyenesen utazzon mind a sokszázmillió európai nyugdíjas.
Összefoglalva: ugyanazokkal a törvényekkel kell nekünk is élnünk, amelyekkel élnek az Unióban, Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában.
Ez az új uniós nemzeti lét jólétet eredményez majd, valamint az antiszemita megnyilvánulások számának csökkenését.

2008. május 8., csütörtök

Szlovákia újból

Felhívom a figyelmet Blahó Miklós írására. Erről van szó. Szlovákiában megcsinálták a magánbiztosítókat. Ott megcsinálták a szociális kiadások lefaragását. Ott képesek voltak arra, hogy vállalják a nehézségeket.
Itt a demagógia uralkodik. Van egy "Alkotmánybíróságunk", amelyik elhiteti velünk, hogy mindent meg lehet oldani: "népszavazással".
Érdekes módon, sehol, egyetlenegy európai országban nem volt népszavazás vizitdíjról. Bűzlik ez az ügy, kedves Bihari Mihály! Szégyellje magát az az alkotmánybíró, aki önös politikai érdekei miatt, sértettségében, hogy nem jelölték köztársasági elnöknek, mindezek miatt "népszavaztat" minden ostobaságról.
Mindenki tudja, hogy nem lehet népszavazást kiírni vizitdíjról, egészségügyi reformról. Csak Magyarországon lehet. Valami nagyon nem stimmel ebben az országban, kedves Bihari Mihály! Egyszerű állampolgárként pezsgőt fogok bontani, ha Maga eltávozik végre az Alkotmánybíróság testületéből. Ismétlem, szégyellje magát, Bihari Mihály!

2008. május 7., szerda

Szlovákia

Ma az arra illetékes európai bizottság "végleges igent" mondott a szlovák euróra.
Telik-múlik az idő, de úgy tűnik, nem fogja fel Magyarország ennek a ténynek a jelentőségét.
Mármint annak a jelentőségét, hogy északi szomszédunknál január 1-jétől euróval fogunk fizetni. A "szlovák csoda" gazdasági vetülete mellett van ennek a ténynek egy sajátos lelki, pszichikai oldala is: január 1-jétől Szlovákia gazdag szomszéd lesz, "nyugat", ugyanazt érezzük majd Szlovákiában, mint amit ma Ausztriában érzünk.
Igen, Szlovákia az euróövezet tagja lesz, ez persze további gazdasági fellendülést jelent majd a számára, a tőkebeáramlás erősödni fog, sőt, vállalkozások, befektetések Szlovákiába telepednek át, hiszen kedvezőbb lesz Párkányban üzletet alapítani, és egy ottani bankban tartani a pénzt, mint Esztergomban, jobban jár majd az, aki Komarno városában alapít céget, mint az, aki Komáromban, és a példákat még lehet szaporítani.
Magyarország szegény rokonná válik, ami nem egyszerűen húsbavágó kérdés, hanem súlyos lelki teher is. Ennek pedig több oka is van, de mindenképpen oka, hogy nem tudtuk megérteni és megértetni: csak a reformokkal, az európai változásokkal együtt lélegezve tudjuk megőrizni vezető helyünket Közép-Európában.
Meggyőződésem, hogy az a politika, amelyik reformellenes, az végül is nemzetellenes politika. Magyarország csak akkor lehet a környező országokban élő magyarok számára iránymutató és vonzó, ha gazdaságilag erős, és ezáltal példaértékű, ha biztos pont, amire bárki büszke lehet, aki büszke akar rá lenni.
Elszegényedésünk, reformképtelenségünk, politikailag szűklátókörű magatartásunk csak elidegeníti tőlünk a határon túl élő magyarokat. A konzervatív politika, amelyik olyan gyakran és szívesen beszél "magyarságról", "nemzeti érzületről", ugyanúgy szembefordítja a környező országok magyarságát az anyaországgal, ahogy azt megtette a XX. század 30-as éveiben, amikor igen sok felvidéki magyar szorongással és szomorúsággal élte meg Horthy katonáinak bevonulását Csehszlovákia magyar lakta területeire. Anyám, rimaszombati magyar lányként, 15 évesen érte meg az akkoriban is fejletlenebb Magyarországról bevonuló magyar katonák felvidéki randalírozását.
A szlovák euró kijózanítólag hat majd az itthoni politikai erőkre, és elidegenítően a szlovákiai magyarokra. Sőt, erősíteni fogja az asszimilációs folyamatokat a Felvidéken, mert Magyarország leszakad, ahelyett, hogy példát mutatna, és vonzóvá válna, Szlovákia pedig egycsapásra a legfejlettebb világ, vagyis Nyugat-Európa részévé válik.
Azt gondolom, ideje lenne megértenünk, hogy elképesztő versenyben vagyunk, és a fejlett világ gyorsvonatként robog el mellettünk.
A nemzeti érzületet nem jelszavakban, zászlókban és térképek rajzolásában kellene kifejezni, hanem gazdasági növekedésben, bátor és fájdalmas reformokban. Elkényelmesedett az anyaország népe: nagyrészt ugyanazok szavaztak a vizitdíj eltörlésére igennel, akik nemet mondtak a határon túli magyarok állampolgárságára.
Ezt kellene végre megérteni.

2008. május 1., csütörtök

Szepezd és Unió

Az első májusi napot Balatonszepezden töltöm, gyerekkorom színhelyén. Gyönyörű minden, a Balaton, a szepezdi ház. Minden, minden. Nekem ilyenkor a legszebb ez a vidék, tavasszal, nem nyáron, amikor mindenki jön, nyaralók, külföldiek, hanem ilyenkor, amikor csendes, nyugodt, békés az egész vidék, a tó. A Balaton vize magas, az a félelem, ami néhány éve bennünk volt, hogy a tó kevés utánpótlást kap, teljesen eltűnt.
Álljon itt néhány fénykép a szepezdi házról, apámról, aki felépítette, és aki tavaly óta nincs velünk.
Ma négy éve vagyunk uniós állampolgárok. Ezen a napon erről se feledkezzünk el. Én Szepezden ünnepeltem. Négy évvel ezelőtt csatlakoztunk. Ez azért fontos. Ma már Balatonszepezd is az Európai Unió egyik kicsi faluja. Apám mindig azt mondta, az utolsó éveiben, ha utazásról volt szó: "Majd utazom, ha már személyi igazolvánnyal mehetek." Aztán még megérte, hogy ő is uniós állampolgár lett. Utazhatott volna személyi igazolvánnyal, de végül mégsem utazott.
Balatonszepezden, az itteni gyönyörű temetőben talált nyugalmat. Béke poraira.