2023. március 22., szerda

Szépírói kurzus 2023/tavasz/13 - Szarvas Ferenc novellája

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szarvas Ferenc azt a házi feladatot választotta, hogy Kafka híres elbeszélése alapján egy új "átváltozást" írt meg. Gratulálok, kiváló munka. 


Szarvas Ferenc

A temetés délutánján


Lili délután négy órakor ért haza a temetésről. Pontosabban nem haza, hanem az anyjához. Már tíz éve külön élt, de még mindig úgy gondolt a szülői házra, hogy az a haza. Így is mondta, hazamegyek anyáékhoz, és ha a saját lakásáról beszélt, akkor azt mondta, felmegyek a lakásba.

Nem sírt. Miért nem sírt? Igen, a xanax. Biztos amiatt. Nem is emlékezett az útra, lehet, hogy piros lámpákon is áthajtott, az utolsó tiszta kép az apja, Tót János koporsója volt a ravatalon. Halványan még megvolt, hogy a sírnál egyedül fogadta a részvétnyilvánításokat, mert az anyja ott hagyta a szertartást, korábban elindult, hazavitette magát taxival, lefeküdt aludni. Azt mondta, rosszul lett, kimerült, neki már teher volt az egész, ő már régen elbúcsúzott az urától. Pont egy éve. Akkor mondta el az orvos, hogy a férje visszafordíthatatlan betegséggel küzd, akkor adta be egy ápolási otthonba. Nem látogatta, lemondott róla, úgyis meghal. Az otthonban pont egy évig ápolták, Tót Jánosné addig szorgalmasan gyászolta.

Amikor Lili benyitott az elsötétített hálószobába, és bevilágított a telefonjával, nem látta az anyját, csak egy varjút, ami az ágy közepén gubbasztott. Furcsa háziállat, gondolta, de már nem lepődött meg, biztos a jósnő sózta rá az anyjára. Az a büdös banya mindenféle varázsszert megvetet vele. Visszacsukta az ajtót, és kiment a teraszra, hogy rágyújtson.

Az ajtócsapódásra Tót Jánosné fölriadt. Nehezen tért magához, mint amikor rémálomból ébred az alvó, és még nem biztos abban, hogy ez az álom folytatása, vagy a valóság. Most például azt álmodta, hogy varjúvá változott, és amikor egy pillanatra kinyitotta a szemét, akkor látta is a fekete lábát és tollát, - de ez csak álom, gondolta, visszacsukta a szemét, és aztán újra kinyitotta. Ahogy lassan kezdett magához térni, furcsa dolgokat észlelt magán, amire nem talált magyarázatot. Azt például, hogy a látása éles lett. A leengedett redőny miatt sötét volt a szobában, de ennek ellenére Tót Jánosné tökéletesen látott minden apró részletet, például a legyet a lámpaernyőn. Lehet, hogy még mindig alszik, nem ébredt fel, és ez egy álom az álomban? A hangok is felerősödtek. Hallotta a légy szárnyának a zizegését, és hogy Lili a teraszról telefonál. Arról beszélt valakivel, hogy az anyja nincs itthon, és már olyan bolond, hogy varjút tart a hálószobában, de nem ám ketrecben, hanem szabadon.

Ettől a mondattól Tót Jánosné elméjén átvillant a gondolat, hogy ez bizony a valóság, és a hálószobában tartott madár ő maga. Aztán arra gondolt, hogy ez biztosan poszttraumás stressz, vagy sokk, vagy nyugatót csempészett valaki a poharába, vagy kábítószert, hallott ő már ilyet, diszkódrog.

Tükör, hol a tükör, meg kell néznem magam, a tükör nem hazudik, akkor majd fogom látni, hogy nem vagyok varjú, jutott eszébe, és elindult az ágyon, lassan, apró léptekkel, a két szárnyával a takaróra támaszkodva, mert a kis, vékony lábakkal nehezére esett a járás.

Az ágy szélére állt, kitárta a szárnyait, hogy levitorlázzon a földre, elrugaszkodott, és csillapítás nélkül, tompa puffanással landolt a parkettán, a bal lábát maga alá gyűrve. Felüvöltött a fájdalomtól, de a hang, ami kijött, nem az ő hangja volt, károgás volt az, rekedt, mélyről jövő, karcos hang. A csőre berezonált, és mint egy erősítő, tovább gerjesztette a hangot, és a következő hang, amit már ijedtében mondott ki, ugyanolyan hangos károgás volt, és az azt követő is.

Aztán meglátta. Ott volt az állótükörben. Egy hatalmas vetési varjú, a fekete szárnya oldalra kitárva, a feje hátracsapva, a szeme kigúvadva az erőlködéstől, és károgott.

Hallotta, hogy Lili elindul befelé a teraszról, és azt mondja, rohadt dög, aztán benyit a szobába, felkapcsolja a villanyt, érezte a tollaival a levegő mozgását, és látta, hogy seprű van a kezében, és azt is, hogy felemeli a magasba, és lecsap. Tót Jánosné meg sem próbálta meggyőzni a lányát, hogy ő nem varjú, hanem az anyja, jobbnak látta, ha menekül a szobából. A szárnyával csapkodott, de képtelen volt a felemelkedésre, sosem repült, még álmában sem, így szárnyverdesve, károgva kisántikált a nyitva hagyott szobaajtón keresztül, ki az előszobába, aztán az udvarra. El kell bújni, így nem láthatja őt a falu népe, mit gondolnának róla, nem telt le a két év gyászidő, ha valaki meglátja, elpletykálja, hogy nem gyászol. Hogy megy így piacra, vagy templomba, nyugdíjasklubba sem tud beülni, meg fogják szólni. Sosem értette meg őt senki, még a lánya sem. Már azért is kikezdték a rossz nyelvek, mert nem ápolta az utolsó évben a magatehetetlen férjét, de az vesse rá az első követ, aki negyven év szeretetlenség után rá tud nézni az urára undor és köpködés nélkül, és nem ragadja meg az első alkalmat, hogy bosszút álljon azon a férfin, aki az érzéketlenségével, és értetlenségével annyiszor megsebezte őt. Most megint ugyanazt a tehetetlenséget érezte, mint amikor a férjével vitázott, és rendre alulmaradt, kudarcot vallott, és akkor eszébe jutott, kihez mehet tanácsért. Tót Jánosné életében a jósnő volt az egyetlen, aki segíteni tudott, mindig hozzá menekült férje féktelen haragja elől, varázsszerért, amivel lecsillapíthatta az ura kirohanásait.

Egy óra alatt sántikált el a jósnőhöz, már sötétedett, mire odaért. A kapu és a ház ajtaja nyitva volt. Tót Jánosné bevonszolta magát a szobába. A jósnő a varázsgömbje felé görnyedve, mozdulatlanul ült a földön. Jöjjön csak Tótné, üljön le, mondta, anélkül, hogy felnézett volna. Nem kell aggódni, ez is a maga létezésének az egyik formája, és jól tette, hogy eljött, mert láthatja, felborult a világ rendje, helyre kell hozni, fogjunk is hozzá.

Belenézett a gömbbe, kántált valami, és azt mondta, történjék ezzel a nővel az, ami a világ számára a legjobb.

A világ erői megmozdultak, és Tót Jánosné, aki most varjú formában volt jelen a jósnő szobájában, lassan elkezdett halványodni, aztán áttetszővé válni, és végleg eltűnt e világról, semmilyen nyomot sem hagyva maga után.


Szépírói kurzus 2023/tavasz/12 - Sipeki Zsófi versei

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Sipeki Zsófi azt a házi feladatot választotta, hogy Petri György, valamint Gregory Corso ismert művei alapján ír szabadverseket. Nagyszerű munkák, örömmel közlöm mindkettőt. 

Sipeki Zsófi

Hagyj egyedül

(Petri György: K. M. szerelmes éneke alapján)

Nem vagyok szerelmes és
nem is leszek, főleg nem egy
ilyen irritáló részeges csávóba,
aki minden éjjel felhív, mert
neki fontos hogy itt legyek
a mostban, mindenkor (most is).
Azt mondta, hogy szeret, de
kikapcsolom a telefonom,
mert én törékeny vagyok;
mint az ölelés az éjben,
ami megszakad a térben,
elveszik a jelenben
és megcsillan holnap
a reggeli fényben,
de a kurva anyádat,
mert most is keresel,
takarodj a picsába,
hagyj békén a francba,
csak aludni szeretnék,
meg éjjel írni kicsit
miközben szenvedek
picit a nyomoromban
egyedül a nappaliban
a laptopom előtt és
magabiztosan létezem
itt a háromdimenziós
létben, ami lassan már
négydimenziós lesz, mert
ez a gennyláda szararcú
hozzáadott egy értéket,
ami értéktelent jelent,
nem értem az ilyeneket.

Hallgatom a Beatlest és
megzavar a gondolat
az Eleanor Rigby közben,
hogy én nem vagyok
életképes és nem is leszek
soha többet,
mert már régóta
csak mást szeretek,
de ő nem tudja ezt,
(most is) csak
rágondolok,
basszameg, szeretem.


Még nem jegyeztek el

(Gregory Corso: Házasság c. verse alapján)

Még nem jegyeztek
el. Még nem kértek
meg. Aki már
házas, megkért
engem a maga módján.
Nem térdelt le,
csak megkérdezte
a nevemet, aztán
az érdekelte, hogy
én mit szeretek és
mikor érek rá, most,
éjszaka, ébren vagyunk,
mind a ketten,
romantikus lesz, az éjjel
megkérik majd a
kezemet, de tényleg,
Részegen a holdfényben,
sörrel a kézben,
idegenek tapossák szét
a poharakat a kertben,
de még mindig csak ketten
vagyunk a diszkófényben.
Amikor házas leszek,
én is majd hiszek az
ígéretben, amit ilyenkor
elszavalunk, azért mert,
ilyenkor ezt illik.
Kéz a kézben vagyunk,
én és a házasélet,
összetartozunk, tényleg. 

 

2023. március 15., szerda

Szépírói kurzus 2023/tavasz/11 - Juhász Betti novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Juhász Betti azt a házi feladatot választotta, hogy Karinthy Frigyes "Hazudok" című novellája alapján ír egy rövid történetet. Kiváló munka, örömmel közlöm. 


Juhász Betti

Így lettem íróvá

Eldöntöttem, hogy író leszek. Ezt egy szerdai napon, valamikor a dél körüli órákban határoztam el, egy kifőzdében.

A lencsefőzelék és a tarhonyás hús gőzei között derengett fel, hogy íróvá kell válnom, hogy nem lehetek más, mivel műlovarnő, sem filmszínésznő, nem lehettem, sem táncdalénekes, sem atomtudós-programozó, pedig kiváló ügynök lehettem volna.

Tüstént bejelöltem a Facebookon a legmenőbb kiadókat, és reklámügynökségeket, mindenkit, akinek csak köze volt a könyvhöz a városban, a sarki antikvárius kutyáját is, soha nem lehet tudni.

Föltétlen szükségem lesz egy ügynökre, aki legyezteti az időpontokat a reggeli műsorba, ott majd bájosan elcsevegek arról, hogyan ápolom a kertet, tartok kanárit, kettőt, és imádom a Varázsfuvolát, meg egyáltalán az operát, mert az annyira nagyvilági, és sikkes.

Este majd a late night show-ban szerepelek, ahol szépre maszkíroznak, adnak rám fűzőt, póthajat, és a szemembe műkönnyeket.

Másnap nagy interjút közöl velem a legolvasottabb női lap, én leszek a Glamour napokon a címlapon, velem plakátolják tele az országot hosszú-hosszú hetekre, hogy – 20, – 30, – 50 százalék, MOST VEDD MEG!

Én és az ügynököm közben szerzünk egy szellemírót, vagy többet, majd leszek olyan szíves, és felkérem J. K. Rowlingot, szerzőmnek, mert ugye a hírnévhez írni is kell, de arra nekem nincs időm, mert hát manapság a marketing meg a social média megjelenések a minden.

Mert én, kérem, tudom ám mi az az én-márka, meg ön-menedzsment, megvan az Oravecz Nóra összes, hangoskönyvben, - engem ugyan nem állítanak félre!

Micsoda badarság, hogy üljek le, naphosszat, és csak írjak, amikor az életemről forgat a Netflix, az HBO pedig a világ körüli turnémra kísér el.

Oprah Winfrey, Angela Merkel, és Hilary Clinton azért állnak sorba, hogy előszót írhassanak az életrajzi könyvemhez, amelynek címe ez lesz, csupa nagy, dombornyomott arany betűkkel: „Így lettem íróvá”.

 

 

 


 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/10 - Kovács Marianna versben írt jelenete

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Kovács Marianna azt a házi feladatot választotta, hogy eklogát írt, de sajátos alkotása nem a klasszikus eklogát idézi, hanem sokkal inkább a klasszikus színpadi jelenetet, amikor versben beszélnek a szereplők, ahogy ezt Molière darabjaiban is teszik. Olykor rímel, olykor a klasszikus metrumot idézi a munkája. Mindenképpen érdekes, szórakoztató. Örömmel közlöm.


Kovács Marianna
ENNI VAGY MENNI
(Dilemma napjainkban)


Szereplők:
MENEDZSER - Turisztikai Hivatal, öntelt fickó
POLGÁR – magyar, beszűkülő lehetőségekkel

MENEDZSER
Utazni jó, utazni szép, a hazád vár rád!
Jakuzziban heverj, uram, várad kastélyszálló.

POLGÁR
Imádom én a szomszéd rét sokszínű zöldjét!
Hadd menjek el ide közel. Piám Kozel.

MENEDZSER
De itthon jó. Turista út szalad alattad.
Tarka vidék.

/Félre/ Örülj, hogy élsz…

POLGÁR
Tenger moraj, Adria. Hajóval szelnék kék habot!
Télen a zord, havas hegyek, síelni is szeretek.

MENEDZSER
Ugyan! (legyint) Tátra? Minek?
Skippeld. A Mátra tied.

POLGÁR
Az EasyJet Rómába visz.
Fullos a hely, jó bort iszik.


MENEDZSER
Ne flexelj itt! Ókori kincs van e honban.
Merülj bele egy tárlaton a múzeumban!

/Félre/ Arcoskodik… Pénze meg nincs.

POLGÁR
El innen, el! Hollandia:
kirakatok és gandzsa.

MENEDZSER
Maradj, haver. Nagyon éled.
SZÉP-kártyád balanszát félted?
/Félre/ Habi!

 POLGÁR
Ez durva volt. Az lágy kenyér,
puha ágy, éttermi étek.

/Félre/ Napasztmek!

MENEDZSER
Neked kedvez a kártya.
Ne kopizd, ha nyugati márka!

/Félre/ Gané!
 
POLGÁR
Lecsuhadok. A szívem mázsás.
Két gyerek, négy kerék, kis lakás…

/Félre/ Offolok néha.

MENEDZSER
Betalált a kártya.
Költs belföldi turisztikára!
Vagy egyél. Elégedett legyél.

/Félre/ Dzsalás haza!

POLGÁR
Ez nem kerek. Eppur si mouve!

/Félre/ WTF! Ez a hazám?

MENEDZSER
Sopeszolj hazait!
Kaisert vagy gyulait.

/Félre/ Mit hittél, csórókoporsó?

2023. március 8., szerda

Szépírói kurzus 2023/tavasz/9 - Hajnal Éva verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva azt a házi feladatot választotta, hogy tökéletes hexametereket ír, olyannyira mai szavakkal, hogy még a diákok által használt szlenget is alkalmazza. Ráadásul mindezt József Attila híres hexameterei nyomán. Briliáns munka, öröm, hogy itt közölhetem. 


Hajnal Éva: Gengelő

József Attilának
 
Kushad a náthás kór, menedéket a bőrkanapé ád,
elmenekült ugyanonnan a könny, elapadt, kacarászik.
Kussban az éj, araszolva belé kanyarul s belefárad.
Nyikkan a cringe-szerű, feleselget a kéglimagánnyal,
s cammog már, viszi hírét, gengel a lellei bárban.       
 
Vágod? Messzire, félre a csíra beszéddel, flow-ra!
Lám, de beéget kocsmaszobában egy crush kicsi bálvány,
ki szemről a kelést kioffolja, tagjaim immár
ó, örömök netovábbja! Tünékeny lányka, de lőném!
Kín belegondolnom árván, hogy kívüle végzem! 
 

2023. március 2., csütörtök

Szépírói kurzus 2023/tavasz/8 - Manger Adrienn novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Manger (Kiss) Adrienn azt a házi feladatot választotta, hogy egy egyszerű, tanulatlan öregember monológját írja meg - szociografikus pontossággal. Nagyszerű munka, igazi látlelet a mai Magyarországról. Örömmel közlöm. 

Manger Adrienn

 Szilva

 650-et fizettem az elébb fél kiló kenyérér a Terikénél. Hova tart ez a világ, ha már a kenyér is ennyibe kerül? Aszondta, neki is meg kell élnie valamibű. Mer ez egy kisbolt, értsem meg, neki is lenni kell valami kis haszonnak. Mer a cukron meg a liszten nincs haszon, mondjuk az meg nem is igen van neki. Pult alól, néha. Aszondta, tanuljak meg kenyeret sütni, mer a liszt olcsóbb, már amikor lehet kapni nálla. Vagy mehetek érte a nagy Kópba, a szomszédba. Jópofa asszony ez a Terike. Kenyeret sütni az én koromba. Ha nem adta volna majd 700ér a kenyeret, nevettem is vóna, de így nem. Mivel mennék én a nagy Kópba? Elég nekem néha bemenni a postára Bátonba, mert az a jó kis posta, ami itt volt a sarkon, már az sincsen. Aszondták, spórolás végett. Erzsike dógozott a postán évekig. Ismertem még régrű, titkárnő volt még annak idején a bányába. Rendes asszony vót az. Az ember csak bement a postára, odajárult a kis ablaka elé, odatta a kis pézit, aztán meg is vót vele. Néha még sorsjegyet is vettem, egyszer nyertem is vele. Ezer forintot. Akkor abból a pénzbű kijött vóna három kenyér is. Most csak egy, az is csak szűkössen. Erzsikével is mi lehet most, mibül él, mibű veszi meg a 600 forintos kenyeret? Nem tudom.

Ez is biztos inflációs, azér olyan drága. Bemonta a tévé, hogy a háború meg az a borzasztó szárasság, ami vót itt múlt évbe, az ennek az oka. Azér olyan drága minden. Bár most megkaptam a dupla nyugdíjat. 150et hozott ki a postás. Nem is tudom, mikor láttam ennyi pézt utoljára. Sokra mondjuk nem elég, ha 600 forint a kenyér. Aminek a közepe lukas is. Hát átfér rajta az ujjam, lukas, ha mondom, meg is mutattam a Terikének, de azért csak beütötte a kasszába a 650et, nem engedett belőlle egy fillért se.

Tüzifám az van, abba segédkezett a vőm. Annak ki kéne tartania a tél végéig. Meg eltüzelem azt, ami már nem kő. Olajos rongyok, papírok. Bolt után elmék mindig a nagy kukákhoz. A népek meg a kirándulók ide hordják a papír szemetüket. Azok se tudják jó dogukba mit csinájjanak mán. Külön gyűjtik a papírt meg az üveget meg azt a sok zacskót. Ez a hobbijuk. Én meg összeszedem. Nekem az érték, a kályha mindent megeszik. Kicsit jobban füstöl a kémény, de legalább látyák, hogy lakják a házat.

A Terike bótja mellett ott van a Harkály. Az volt a Béla kedvenc madara, azért nevezték így el a kocsmát. Most már nincs a Béla, a Zsuzsa egyedül viszi. Az ura meghalt ebbe a járványos időszakba. Mentőve vitték be Tarjánba, aztán többet nem is gyütt ki onnét. Aszondták, nem volt, aki megfordíccsa, mer hogy a hasán kellett volna, hogy feküdjön a tüdeje miatt, de nem volt aki megfordíccsa. Így is halt meg szegény, a hátán fekve. A Zsuzsikának azóta tisztára elment az életkedve, olyan fancsali képet vág mindég, mint a lányom, amikor meglátogatom néha, hogy lássam a kisunokámat.

A lányom sose hozza el ide a faluba a kisfijút, pedig van neki autója is. Aszondja, drága a bendzin. Mondjuk előtte se gyütt valami sűrűn. Akkó nem a bendzin volt drága, akkó a munka volt sok, két műszakban dógozott, arra hivatkozott mindég. Én is abban dogóztam, aszt persze mán efelejti. Nem én tehetek arrú, hogy bezárták a bányát. Nincs ideje átgyünni, de a körmeit asztat mindig ki tudja kenni. Múltkor is mind a tíz más színű volt. Nekem nem teccik, de ő csak kennye, ha akarja.

Bemegyek a Harkályba, iszok valamit, ha már ilyen drága a kenyér, meg hát amúgy is dupla nyugdíjat kaptam. A kerékpáromat oda támasztom a söller reklámtábla elé. Annyira régóta van itt, hogy már alig láccik rajta az írás. Mán nincs is ilyen fagylalt, hogy söller. De engem ez nem zavar, illik a tájba. Lezárni nem zárom le a kerékpárt, ördög vigye, aki eviszi. Úgycse jutna vele messzire, akkora nyócas van a kerekébe, hogy még tolni is nehéz, de azért lehet még, azért is gyüttem el vele. El kéne vinnem a Gyurkához, hogy centírozza ki. Majd gyüvő héten.

Belépek a Harkálya, félhomály van. Kabátba ül bent mindenki, Zsuzsika is pufajkába csapol a pultba. Hideg van. A sörhöz nagyon, de fröccsöt se szívessen innák.

Zsuzsikám mennyiér adod a szilvát? Kérdezem, mintha számítana a válasz. Eldöntöttem már, hogy iszok valamit.

250, veti oda.

Törzsvendég leszek én itt nállad hát a szomszédodba a kenyér már majdnem 700. Abbú három szilva is kigyün. Viccelődgetek. Tetszhetett neki, mert a fancsali képe egy pillanatra földerűt. Odaadja a poharat, lötyög benne a szilva.

A Béla egésségére, mondom és felhajtom.

 


Szépírói kurzus 2023/tavasz/7 - Balizs Dániel verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Balizs Dániel azt a házi feladatot választotta, hogy hexametereket ír, olyan szavakkal, amelyeket manapság használunk, fiatalok, kevésbé fiatalok. Egészen különleges vers született, nagy örömmel közlöm.

Balizs Dániel // Könyvesbolt, 3. évezred
 
mit tudom én, hogy a könyvesbolt küszöbén hogyan illik,
itt ugyanúgy kussolni fogunk, mint bent suli közben?,
hú, magyar irrrodalom, de beteg, húzzunk a picsába,
dobj ide egy olyat, annak zsír a szines boritója,
ez para, négyezer, akkor hogy marad este piára?,
válassz már, ne tökölj, olcsó valamit, tuti jó lesz,
mit szeret, úgyse tudunk szart sem, majd kaphat a jointból
 
Budapest, 2023. február 25.

Szépírói kurzus 2023/tavasz/6 - Nagy Tímea verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Nagy Tímea azt a házi feladatot választotta, hogy szabályos szonettet írt olyan szavakkal, amelyeket leginkább a diáknyelvből, a szlengből ismerhetünk. Kiváló alkotás született, örömmel közlöm.  

Nagy Tímea
 
Romlott magyar szonett
 
 
Bakker, ne má, ki az, ki elhiszi
a joint, ha nincs, az jó, ha van, de gáz,
ha itt a crush hová, kivel, muki?
Hogy nem velem packáz a srác az száz.
 
A szmog az nagy dolog, lebeg ha drog,
a szombat esti láz se zsír ha zümm,
gengelj haver ne késs a gép csipog,
madárfalatnyi rím se kell, ha üt.
 
Felém se néz elnéz nekem egy sört,
olaj a fülbe nem ha rá se ér,
hibátlan ketrec szed majd ráncba pötty,
ne hidd, hogy itt a vég a svéd is séf.
 
Üvegszilánkkal nem kell játszani,
chillezni cringe hogyha flexel is.