Szépírói kurzus 2023/tavasz/5 - Csatlós Fruzsina novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Csatlós Fruzsina, azt a házi feladatot választotta, hogy Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regénye nyomán egy viszonylag egyszerű, tanulatlan, kissé naiv lány "telefonbeszélgetését" írja meg. Szeretem ezt az írást, hitelesnek tartom. Köszönöm a szerzőnek.  

Csatlós Fruzsina:

Valaki más

 Akkor most felhívom. Melyik gomb is? Na, megvan. Kíváncsi vagyok, felveszik-e ezek.

Halló! Én egy gyerek miatt telefonálok.

Én.

Ja, hogy, hogy hívnak? Evelin vagyok. Szóval én egy srác miatt telefonálok, mer én nagyon szeretem őt, de ő meg nem foglalkozik énvelem, oszt most nem tudom mit csinájjak.

Most mér akarja letenni? Ne csinálja már!

Ne tegye már le! Én egy fiú miatt telefonálok, és nem tudom, mit tudok most csinálni. Beszéljen már velem! Ne rakja le! Halló! Itt van még?

Nem, nem kell rendőr, meg mentő se.

Ne tegye le! Én csak azt akarom tudni, hogy mostan mit csinájjak, mer nagyon el vagyok keseredve, mer ő nem szeret engemet. Nem is beszél már velem, pedig minden nap megyek a házukhoz, oszt már az annyával is beszéltem, de rám se nézett azóta se. Én mán annyira el vagyok keseredve, hogy nem tudom, mit csináljak. Halló! Itt van még? Mér csinájják ezt velem?

Mi az, hogy szabálysértés? Ez a segélyező szám, nem? Mondta az Edit néni az iskolába, hogy ha segítség kell, ezt kell hívni, meg hogy benne is van a telefonban. Én már annyira el vagyok keseredve.

Most meg mi ez a zene? Mi történik?

Halló! Ki az? Én a segélyezőt hívtam.

Mi az, hogy lelki segély?

Már mondtam. Én egy gyerek miatt telefonálok, mer nem foglalkozik velem, és én már annyira el vagyok keseredve, hogy nem tudom, hogy mit is csinájjak. Oszt tiszta vagyok én, megmosom én a bulámat is minden nagyvécézés után. Meg minden nap elmegyek a házukhoz is, meg mán az annyával is beszéltem, de még mindig nem beszél velem.

Megmondtam-e neki is, hogy szeretem? Hát mondtam a testvérjének is. De az meg azt mondja, hogy én buta meg csúnya vagyok, oszt azér nem kellek a Józsinak. Pedig én szakmunkásba járok, meg gyakorlatra is járok. De én mán arra is gondoltam, hogy a vonat elé megyek, mer a múltkor is vittem neki maradék süteményt a gyakorlatról, de ki se jött hozzám.

Mit mond az én családom? Hát az apám nem tud semmit, mer agyon is verne, de anyám meg mondta, hogy keressek már valaki mást, mer mindig esz a fene miatta, meg nagyon boldogtalan vagyok. Oszt ki lehetne más? A Joci az iszik, a Pisti meg az előző barátnőjét is verte, a Csabinak meg olyan fura a válla. A többiek meg mind kicsik a telepen.

Mér nem keresek valaki mást az iskolába? Mer, hogy tudnánk találkozni, ha nem itt lakik? Meg mer csúnya és buta vagyok, oszt úgy sem kellenék ott se senkinek, ha a Józsi sem áll velem szóba, pedig ő még itt is van helyben.

Ki mondta, hogy csúnya vagyok. Hát a Józsi is. Mer nincs olyan szőrös kabátom, meg olyan magas cipőm, mint a Bettinek, meg nincs befestve a hajam se, mer apám nem engedi. Meg nem bírom a focisták nevét se megjegyezni.

A jegyeim? Hát, amit a suliban kapunk az olyan hármas.

Igen. Igen a gyakorlatot nagyon szeretem.

Igen cukrász.

De nem, mer én buta vagyok, azér nem is beszél velem a Józsi. Ő mondta meg a testvérje. Meg mikor náluk voltam az annya is mondta, milyen csúnya vagyok, meg hogy minek ez a hosszú haj.

Most miér mondja, hogy hagyjam a Józsit? Nem is ismeri.

De igen, igaz nem beszél velem.

Igen, azt mondta, hogy buta vagyok, meg csúnya.

Nem, az anyukám, meg a testvéreim szerint nem.

Nem, a tanárnő is azt mondta, hogy szépen dolgozom.

De én szeretem a Józsit. Már első óta, mer minden lány szerette, mer olyan erős volt.

Igen azóta is.

Nem, nem tudom, hogy szereti-e. Meg azt sem, nem beszéltünk ilyenekről sosem.

Nem, nem volt kedves, mer hát én buta vagyok meg csúnya. Mindig csúfolt is miatta.

Most ezt miér mondja? Mi az, hogy értékes?

Igen, a múltkor megmentettem egy kiskutyát is, mer kínozták a gyerekek a telepen.

Igen, segítek anyának, meg a testvéreimnek.

Hogy találhatnék én valaki mást? Én a Józsit…

Hogy lehetnék én valaki más? Én Evelin vagyok. Meg én buta vagyok és csúnya vagyok.

De most akkor mit csináljak?

Ne menjek a Józsiékhoz két hétig legalább, meg beszélgessek a gyakorlaton azokkal, akik ott vannak, meg este tanuljak meg legyek otthon. Ne mondjam, hogy buta, meg csúnya vagyok. Gondoljak a kiskutyára. Jó. És keressek valaki mást.

Halló! Itt van még?

Lemerült.

Szépírói kurzus 2023/tavasz/4 - Mile Judit novellája

   A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Mile Judit, azt a házi feladatot választotta, hogy Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regénye nyomán egy mentális problémával küzdő hajléktalan monológját írta meg. Örömmel közlöm a nagyszerű munkát. 

 

Mile Judit

 Kúcs

 Én is zsép házba lakóm úgymin a gaz dagok. Mitszámit az hoyg nem az enyim. Elfoglatam egy lépscö zugot oszt kész. Csak ézsre ne vegyik. Amúgymeg nem jo ha szép a ház mer akó gazdagók laknak bene. Az mind irígy. Uty félek hoyg mek taálnak mint miko apám szija elöl kelet buni. Apám csak akor vert mikó ívot. Én nem tehetek rula hogy minbig részeges vót. Szerete ini a piát. Én is mekostotam.  Oszt nem vót jó. It legaláb Nem vernek. Csak meg ne talájanak. Meg az is johógy meleg van. Én mindíg fásztam. Meg éhes is vagyok mindíg. Kikéne meni az ucára kaját kukázni. Fűrödni is kéne mán. Büzlős vagyok. De micsinájak amig a melegedöbe fűrődtem a múkor valamék rohadék elvite a cipömet. Rohagyon meg.  Meg nem is merek kimeni mer ide viszanem tok jöni. Csak kéne egy ojan ház amihez kúcsom is van. Jó vóna egy kúcs ami minden zárt kinyit. na nemakarok én lopni azér megvernek.Meg félek a redöröktöl is. Csak ne verjenmeg senkise engemet. Anyi verekedést látam mán én hogy elég vót mán ere az életembe. Anyut is a jolit is sanyikát is megszokta verni apám. Az fura vót fájt töle a hasamba valami. pedig akó nem is engem ütüt. Mán mindeniünket is elzavart a háztul. Nem mondom én senkinekse ucse érdekli senkitse. Jó it egyedúl a melegbe. Eni is kéne. A sarokba pisálok meg mást is. Há micsinájak kin hideg van. Én mindig aszt szeretem amiból keves vót nekük a meleget meg a kaját. meg a nyúgodságot. It naon jó mer meleg van és békébe hadgynak. Nem szeretem a lakokat a házba. Ha észre vesnek elakarnak maj zavarni. Ha lene kúcsom ugy csiálnék mintha elmenék, oszt késób viszajövök. Csak kéne egy kúcs, csak olan lépscőházi. Aszt se szeretem ha lakok mászkának it a lépscön. Fáj a hasam töle úgy mikó apámtol féltem. Nekem má mindig fáj a hasam.  Vagy félek vagy éhes vaygok. Ha lene egy kúcsom a házhoz nemis fájna töbé. De ninsc és most meg jön valaki. A francba bitos egy lako. Sose életembe nem vótam okos pegid ha nem kisegitóbe jártam vóna mos tudnám mi kel csiálni. Ojan bajság vana én fejembe hoyg mek zavarognak a betük bene miko irni kel. Mondani se zseretek semit. Deha rendes iskoláda jártam vona lene munkám meg pézem meg kúcsom it valamék lakásho. Huha egy lako. nem nézek rá. Én nem nezek senki zsemébe bele. Apámtol azé minbig kikaptam. meg másoktó is. Aszt mongya a lako hogy menjek el.Kérdeném hoyg hova de nem merem. Aszt is mongya hogy büdös vagyok mek ösze piszkositok a házba. Utálom mer igaza van. Könyü neki lácik rajta hogy nem tugya mijen az élet tul tiszta nemvót ez éhes sose életébe.Nem szolalok én hozá mer félek pofonvág. Kaptam ecer egy csikos szaytrot valakitö aba teszem a dógaim. Nem sok minbenem van nekem. Más lakoktol mán kaptam pofont sokat. Na meygek inen is. Mán anak is örülök hogy nem ver meg ez a lako. De azér szomoru is vagyok mer ez megin egy ojan ház amiból elkel meni. Nemértem hogy lehetnék ojan min ez a lako. aszt sem értem hogy nem vaygok ojan mint egy bármijen lako. Aszt se tudom mikó találok egy másik házat ahó megbuhatok. Mos mehetek a higedbe az ucára. A szálot utálom oda nem metyek. ot megvernek. A lako jön velem az ajtoig. Nem akarja hogy viszamenyek. Kin natyon hideg van. Nekem meg ninsc kúcsom csak hasfájásom van.

 

 

Szépírói kurzus 2023/tavasz/ 3 - Szarvas Ferenc színpadi műve

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Dráma kurzus hallgatója, Szarvas Ferenc azt a házi feladatot választotta, hogy Beckett Godot-ra várva című klasszikus drámájához írt egy új befejezést. Kiváló munkáját örömmel közlöm. 

Szarvas Ferenc

 

HARMADIK FELVONÁS

Harmadnap, ugyanakkor, ugyanott.

A színpad bal felén, a kizöldült fán ül egy fehér szakállú, férfi, talpig érő, fehér muszlim (thobe) ruhában, a fején fehér fejkendő, (ghutra) fekete kötéllel rögzítve.

Vladimir és Estragon a nézőtér felől, együtt érkezik, gyűröttek mindketten, Vladimir sárgarépát ad Estragonnak. A színpad bal oldalán ülnek le, háttal a fának, hangos ropogtatással eszik a sárgarépát.

ESTRAGON (Leengedi a répát, maga elé néz) Ma sem fog eljönni.

VLADIMIR Mi itt vagyunk, és csak az számít. Eddig is elvoltunk nélküle, nem? Én még mindig boldog vagyok. Jó ez répa.

ESTRAGON És mi van, ha már volt, és elment?

VLADIMIR Nyolc óra előtt? Kizárt. Én egyszer elmentem egy hivatalba, és fél órát vártam az utcán, pontosan nyolckor nyitották ki az ajtót. Azt mondta a portás, hogy nyolc óra előtt nincs élet. (Felnéz, az eget kémleli) És most pont nyolc óra van.

ESTRAGON (Megfordul, feláll, a répával rámutat a fára) Mekkora madár.

VLADIMIR (Maga elé néz, úgy válaszol) Akkor te is az vagy.

ESTRAGON A fán. Ott ül. Madár.

VLADIMIR (Feláll, nézi a fát, közelebb lép) Az nem madár. Az egy ember. (Felkiált) Az Godot!

ESTRAGON (Fel- alá futkos, lelkesen kiabál) Godot, itt van, megjött, ugye mondtam, ez ő, Godot, én tudtam, én tudtam, hogy eljön!

Godot mozdulatlanul ül a fán, a közönség feje fölé néz a távolba. Vladimir és Estragon a fa alá állnak, megigazítják öltözéküket, és egymás szavába vágva beszélnek.

VLADIMIR Jó reggelt kívánok!

ESTRAGON Jó reggelt kívánok!

VLADIMIR Talán csak nem Godot úrhoz van szerencsénk?

ESTRAGON Ahhoz a bizonyos Godot úrhoz?

VLADIMIR Már vártuk.

ESTRAGON Nagyon vártuk.

VLADIMIR Már tegnap is.

ESTRAGON És tegnapelőtt is.

VLADIMIR És most itt van. Nagyon vártuk.

ESTRAGON Megjött. Nagyon vártuk.

 

Csend, Godot még mindig a távolba mered. Vladimir és Estragon értetlenül egymásra néz, aztán megint Godotra.

GODOT (Rezzenéstelen arccal) Miért?

VLADIMIR (Értetlenül) Mit miért?

ESTRAGON Mit miért?

VLADIMIR (Homlokára csap) Ja, értem, miért vártuk? (Estragonhoz fordul) Gogo, azt kérdezte, miért vártuk?

ESTRAGON Mert megbeszéltük, hogy itt találkozunk. Pont itt, a fánál. (Godotra néz, gyanakodva) De önnek ezt tudnia kell.

VLADIMIR (Gyanakodva) Már ha tényleg ön Godot.

GODOT (Szünet, kivár, ránéz Vladimirre, aztán Estragonra, ki a közönség fölé) Én vagyok.

ESTRAGON (Lelkesen) Látod, én tudtam, ő az, Didi, ki más lenne, más nem tudhatta, hogy a fánál volt megbeszélve, és látod, megjött.

VLADIMIR (Gyanakodva félrehúzza Estragont) Már akkor itt volt, mikor mi ideértünk.

ESTRAGON (Elgondolkodik) Tényleg. Gyanús. (Godot felé fordul) Ha nem veszi tolakodásnak, tisztelt Godot úr, ön mikor érkezett?

GODOT (Rezzenéstelen arccal) Egyszercsak hirtelen.

VLADIMIR (Összefonja a karját a mellén, és mint egy rendőr, kérdez) Pontosabban? Lehetséges, hogy ön már nyolc óra előtt itt volt?

GODOT Igen.

VLADIMIR (Gúnyosan felnevet) Az kizárt, uram. Nyolc óra előtt nincs élet. Tapasztalatból tudom. (Estragonnak súgja) Hazudik.

ESTRAGON Akkor elárulná, uram, hogy mióta van itt?

GODOT Kezdettől fogva.

VLADIMIR Úgy érti, hogy tegnap is, és tegnapelőtt is itt volt? Itt, a fán?

GODOT Igen.

ESTRAGON És akkor mi miért nem láttuk?

VLADIMIR Igen, mi miért nem láttuk?

GODOT Mert a láthatóságom nem volt beállítva.

ESTRAGON Hallod ezt, Didi, azt állítja, hogy láthatatlan volt eddig. (Godothoz közelebb lép) Akkor ön, ha itt volt, mindent látott, és hallott, tegnap is, és tegnapelőtt is?

GODOT Igen.

ESTRAGON Didi, mondj már valamit, te ezt elhiszed?

VLADIMIR (Godothoz) Elárulná, uram, hogy miért volt eddig láthatatlan, és miért nem jött le fáról? Miért hagyta, hogy két napig várjuk fölöslegesen?

GODOT Mert itt volt Pozzo és Lucky. Segítenem kellett nekik. Sok dolgom volt.

VLADIMIR Sok dolgom? Mégis, mit ért ez alatt?

GODOT Éjszakát csináltam, fát zöldítettem, megvakítottam, megváltottam, soroljam még?

ESTRAGON És tényleg, miért nem jött le közénk?

GODOT Mert lent büdös volt. Pozzo folyamatosan fingorászott.

Vladimir belekarol Estragonba, félrevonja jobb szélre.

VLADIMIR Te mit gondolsz? Őt várjuk?

ESTRAGON Kizárt. Nem tudta megmondani, hogy miért várjuk.

VLADIMIR Azt mi sem.

ESTRAGON De neki tudnia kellene. Az igazi Godot erre tudja a választ.

VLADIMIR Akkor ez egy álgodot.

ESTRAGON Szemét csaló.

VLADIMIR Büntessük meg. Gyújtsuk fel a fát. Van gyufád?

ESTRAGON Mióta idejárunk, nem dohányzom.

VLADIMIR Francba. Akkor menjünk. Holnap, ugyanitt?

ESTRAGON Holnap.

 

Jobbra, a nézőtér mellett el, amerről jöttek.

 

Függöny

Szépírói kurzus 2023/tavasz/ 2 - Morvai Fanni verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Morvai Fanni azt a házi feladatot választotta, hogy Tandori Dezső: Koppar Köldüs című kötetének sajátos, "széteső" stílusában írjunk verset. Nagyszerű munka! 

Morvai Fanni

Flordaban is veled vtam elfogalva
Tandori Dezsőnek
 
Megprobatam, probaltam megszokni elöle elöre
uccu be ki neki USA tizenket ora masik ido zona.
Uj kontigens, uj egghajlat, amrikai alom,
de a gondom olom gondolatom maradt velem,
gondolhatod, szabd a lelkem legyen jo lesz de nem,
nem csak a sos viz csipni szet mindenem.
Evvel fogalozni meg hiba az a tucat kilometer
is mer igysi te vagy fejmbol verni  ki nem.
Emlekeddel kacsazom benyel a hull a hullam
ma meg nem. megy vissza fejt vissza vissza ejt
fel felejt elejt a viz a part becsomagolva
nagyot csobban a kavics a homok pörög forog
a vilag velem ki kifosz folyt. kifolysz folyton
fogsz ki rajtam te menny mennyi szer el menni
el.  De nem. meg ma sem, igy kelet lenninek.
El le elve eleve elrend elet elrendezett rendeltet etett.
Na szoval hogy rend a lelek mindenek. Feneegyemeg.
Hianyzol.

Szépírói kurzus 2023/tavasz/ 1 - Szolláth Mihály verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Szolláth Mihály Weöres Sándor: Barbár dal című versét fordította le, kiváló munkáját örömmel közlöm. 

Szolláth Mihály fordításában a "Barbár dal":
 
Dzsá gulbe rár kicsere
Lagzi helyett ravatal
áj ni musztasz emo
Kicsi virág, szirmom,
áj ni manküt vantasz emo
kicsi leány, nyíló szirmom,
adde ni maruva bato! jaman!
csókom ajkadra hullik! ó jaj!

Ole dzsuro nanni he
Hallod, keljél innen, fel!
ole csilambo ábábi he
Hallod, életre álljál fel!
ole buglo iningi
Hallod, verjen hű szíved,
lünlel dáji he! jaman!
lelkem, támadj fel! Ó, jaj!

Vá pudd shukomo ikede
Mint gyermek zokogok teérted,
vá jimla gulmo buglavi ele
mint gida bújnék emlőid közé,
vá leli gulmo ni dede
mint magzat nőnék méhedben,
vá odda dzsárumo he! jaman!
kisdedként élednék fel! Ó, jaj!
 
 

Hornyák Tibor: Búcsúlevél című elbeszélése

 Hornyák Tibor a tanítványom, november óta jár hozzám szépírást tanulni. A legutóbbi házi feladata egy gyilkosságos történet megírása volt. Öngyilkosság, de igazi jó krimi. Örömmel közlöm.

Hornyák Tibor

Búcsúlevél

 Szivárványt szülő idő volt. A szobában tőzeg nehéz olajos illata érződött. Széttört kristálypohár szilánkjai hevertek a sarokban. Az író lába alatt negyven centi semmi. Pár órája lehetett halott. A szék oldalra borult. A könyvespolc elé gurulva egy whiskeysüveg. Az asztalon kézzel írt fél oldalas levél. 

Vastag pára ülte meg a szobát. A nyomozó körbesétált, mindent alaposan megnézett. A fotós csinált pár képet. Idegenkezűség gyanúja nem merült fel, de azért végig kellett menni a rutinon. Lassan jönnek a helyszínelők is. Ahogy a fotós végzett, összepakolta az eszközeit, gépet, állványt, vakut. Biccentett a nyomozó felé, majd szó nélkül kiment a lakásból. A nyomozó ekkor a whiskeysüveghez lépett, és cipőorral addig piszkálta, míg el tudta olvasni a címkét. Három éve nem ivott már, de még mindig sokat gondolt a poharakban elcsónakázott évtizedekre. Big Peat, 26 éves - olvasta. Volt ízlése az író úrnak, és úgy látszik pénze is. Sírnak állandóan - gondolta - aztán ilyen piákakat vedelve lesznek öngyilkosok. Lépések nyikorgása hallatszott az előszoba felől. Belépett a nyomozó helyettese, és rögtön elvakította a széttört pohárról visszatükröződő fény. A szeme elé kapta a kezét, majd oldalra lépett az árnyékba. 

– Helló főnök. Mi a helyzet?

– Öngyilkos. Búcsúlevél az asztalon.

– Semmi extra? 

– Mire gondolsz? Kereplőre, vagy fanfárokra? 

– Igazából semmire. Csak kérdeztem. 

– Gratulálok. Nem, nincs semmi extra. 

A nyomozó helyettese beljebb lépett, miközben a gumikesztyűvel szerencsétlenkedett. Gyerekkora óta utálta a kesztyűket, az egyik ujja mindig másik lyukba ment, mint ahová szánta.  Ez gumikesztyűnél különlegesen kellemetlen. Percekig kell rángatni, míg minden ujj a helyére kerül, sokszor kiszakad, és lehet kezdeni elölről. 

– Olvastad már a levelet?

– Nem, gondoltam majd együtt. Te vagy a nagy irodalmár. 

– Na, ezt most miért kezded?

– Nézd már meg!

– Bazmeg. Ez a Fehér János. Az író. Nem néztem meg befelé jövet. 

– Mit szólsz? 

– Huhh. Nagyon sajnálom. Elég ismert író volt.

– Igen, róla még én is hallottam. Tiéd a megtiszteltetés, hogy az utolsó írását felolvasd. 

A nyomozó helyettese odalépett az asztalhoz, gondosan lefordítva a fejét, hogy ne vakítsa el ismét a szilánkokra tört napsütés. Nem mutatta ki a főnöke felé, de tényleg szerette az írót. Minden könyve megvolt, és sokszor ajándékozta a köteteit különböző nőknek, akiknél be akart vágódni a műveltségével. Kétszer még dedikáláson is volt. Másodszorra sikerült is, bár olyan hosszú sor volt a Millenárison, hogy a karokon keresztbevetett kabátok alól kiizzadta magát egy új írónemzedék. Az első alkalommal nagyon készült. Szombat, tizennégy óra. Toporgott a tömegben, két könyvvel a kezében. Nem tudta mit diktál az aláíratás etikett, hány könyvvel lehet az író urak elé járulni. Ott kell megvenni, vagy lehet hozni is? Ment körbe-körbe, de sem az író kiadójának standján, sem máshol nem találta meg a dedikálást. Keresett egy szórólapot, ahol látta, hogy nem szombattizennégy, hanem péntektizenhárom. Elnézte a napot a nagy kapkodásban. A nagyon nyikorgó padló kizökkentette a kellemetlen emlékből. A nyomozó helyettese tekintetét az íróra emelte. A szilánkvetette fény most az író arcát érte, úgy nézett ki, mint egy lidérc. Felvette a levelet, és olvasni kezdte.

Pocok képű gyerek voltam. Ezt a kefe hajam még ki is emelte. Ahogy idősödtem ráadásul az arcomat mély barázdák kezdték csúfítani. Soha nem volt nagy szerencsém a nőknél. Az írással hamar befutottam, korán jöttek a sikerek. Megjelenések, irodalmi találkozók, az első könyv, felolvasások, turnék, majd külföldi turnék, ösztöndíjak. Néha volt egy lelkes szervezőlány, valaki a közönség soraiból, egy iró kollegina. Egyszer-egyszer sikerült összejönni valamelyik tanítvánnyal, de egyiknek sem volt igazán sportértéke. Ők nagyjából a betűimmel akartak lefeküdni. Odabújni két bekezdés közé. Néztem a többieket, ahogy fürtökben lógnak rajtuk a nők, nekem pedig alig valami. Aztán jött a vírus. A bizonytalanság, ennek minden velejárójával. Például azzal, hogy majd fél évig nem jutottam el fodrászhoz. Őszülő hajam hosszúra nőtt, és mivel nem tudtam vele mit csinálni, ezért hátranyaltam a fejemen. A covid elmúlt, túléltem, de a hajamat meghagytam hosszúnak. És emiatt történt az egész. Többen megdicsértek milyen jól áll, és hogy új ember lettem. Az újrainduló irodalmi estek után már nem csak a megszokott kopottpulcsis korombeliek maradtak ott beszélgetni. Középkorú és fiatal nők gyűltek körém érdeklődve. Egyre több italmeghívást kaptam. Nem kellett sokat várnom, hogy egy harmincas csodaszép nő lakásában találjam magam. És nem ment. Bármit próbáltam, bármit próbált ő. Nem ment. Nem állt fel. Az első alkalmat az izgulásra fogtam, tényleg nagyon szép nő volt. De aztán ez még négyszer megismétlődött. A szégyen úgy tapadt rám, mint az átizzadt póló. Ez töltötte ki minden gondolatom. Próbáltam mindent, orvost, gyógyszert, meditációt. Semmi sem segített. Semmire nem tudok koncentrálni, egyszerűen ezalatt a pár hónap alatt tönkrement az életem. Jött még egy nő, a zsánerem. Hiába rettegtem, az ágyban találtam magam vele, és megint megismétlődött.

Elég volt ebből. Nem tudok semmihez kezdeni, az írásban is lefagytam. Elég volt.

– A barom.

– Az. A fekete herceget nagyon szerettem tőle. 

– Az mi? 

– Regény. Azt hiszem film is van belőle. 

– Jól van, hagyjuk. Ne kezdjük el elölről. Én sci-fit olvasok, és fantasy-t. Szerinted az értéktelen szar. Te pedig szépirodalmat, ami szerintem kurva unalmas. Végigvitatkoztuk ezerszer. 

– Nem igaz, Tolkient szeretem.

– De csak azért, mert a Göncz fordította a börtönben, és az szerinted olyan szabadsághősös. 

– Nem csak azért. Az tényleg jó.

– Dehogy jó. A közelébe sem ér a mai modern fantasyknak. A jó és a rossz egyértelmű küzdelme, olyan didaktikus, mint a franc. Tudod előre mi lesz, mint ezeken a kurva választásokon. 

– Hagyjuk akkor.

– Hagyjuk. Hívd a transzportot. Itt sok dolgunk nincs. 

– Jól van, hívom. 

A nyomozó és a helyettese kisétáltak az író lakásából. Kirángatták a kezüket a gumikesztyűből, és a kuka felé dobták. A nyomozó betalált, a helyettes balosa megállt a kuka peremén.