2015. december 3., csütörtök

Szépírói kurzus 2015-2016/1. félév/13.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Gáll Noémi azt a házi feladatot oldotta meg, sikeresen, hogy prózaverset írjon, hasonlóan Oravecz Imre prózaverseihez. A feladat nagyon jól sikerült, mert önálló hangon szól ebben a versben Noémi, mutatva tehetségét. 


Gáll Noémi
Bármelyik mondatom leírhatnád


Igazából leírhatnád de nem tudnád nem azért mert nem tudsz írni nem azért mert nem fog a tollad hanem azért mert az már nem az én mondatom lenne akkor meg mi értelme lenne  azok a mondatok azért az én mondataim mert csak én  értelmezem úgy őket ahogy kigondoltam és lehet sőt biztos hogy  nem írtam le őket talán pont azért hogy te se tudd félek mivel olvasható lemásolható lenne és csak egy olyan ember létezik a világon akinek megengedtem illetve nem is megengedtem hanem beengedtem mert nem a mondataimat olvasta amiket leírt hanem a gondolataimat ami után leírta  ő tudja és érti mit gondolok és le is merte írni leírta és most mindenki azt hiszi az ő mondatai de tudod mit már nem félek talán azért mert sosem voltak igazán az enyémek csak lemásoltam őket.

Szépírói kurzus 2015-2016/1. félév/12.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Árvai Attila - a maga keresetlen stílusában - a mai magyar valóságról írt verset. Nincs mit hozzáfűzni. Itt közlöm. 


Árvai Attila
Mezei és a skype. A vonalban, Hollandia

Bejelentkezem, mert folyton molesztál.
Recseg ez a kibaszott skype, nem érdekel.
Cső. Na mi van?  - hallom a szokásos
fülszőrtépő stílusban. Cső. Mi lenne?
Mikor jössz kifele?
Nem tudom még. Nincs 3000 euróm.
Szólok robothangon vissza.
Akkor jó van, bazdmeg! – megint recseg a skype.
Egy kibaszott rabszolga maradsz magyarba!
Megmondtam neked, hogy gyere a faszba kifele,
pakold össze a hátizsákodat és tűnj el Budapestről,
ne várd meg, míg nullára mész!
De hiába pofázok, mintha nem lenne füled!
Mid van még ott, de őszintén?! Mid?!
A lószaros életed?! Gyere kifele, itt rendben
leszel 3 év alatt teljesen! Ott meg mész öregre!
Magyarba soha nem szeded össze magad!
Fogd már fel, hogy egy rabszolgatartó országban
soha nem lesz semmid! Elbukni mindent! Na azt,
lehet! Az magyarba hamar megy! De, hogy
gyarapodj, ház, autó, nő, nyaralás, ÉLET!
Na azt ott felejtsd el! Nekünk mindenünk
megvan Annamarival itt Hollandba!! Nagy
ház, autó, és rendszeres szociális segély, havi
1700 euró kettőnkre! Baszki el sem tudjuk költeni,
mert az állam majdnem minden kiadásunkat fizeti!
Ember, hülye ne legyél, abból ott sok van!
Gyere kifele, egy évet lehúzol valahol, utána
kapsz egy lakást, utána munkanélküli segély
egy évig, - herevere – utána meg szociál, életed
végig! Nem jó?! Ott mit kapsz az államtól?!
A seggedbe egy hatalmas dákót!
Mehetsz a híd alá, a többi hajléktalan közé!
És tudod mit? – senkit nem fog érdekelni!
Fogj egy fiatal pinát, aki még gyereket is akar,
cuccolj ki vele, akkor 3 hónap alatt adnak lakást!
Megcsinálod az életed megint, lesz mindened,
meg új családod is! Nem jó?! Ne szarozz, gyere!
Van még valami?.... – kérdezem alig hallhatóan.
Nincs!
Akkor cső – kinyomom a hívást.
Basszus, hogy mekkora rendetlenség van az
asztalomon. Éhes is vagyok. Csinálni kéne
egy rántottát. Megnézem, van e itthon lilahagyma.
Nyersen is imádom, de akkor egész nap büdös
a szám tőle. Rántottában elmegy. Délelőtt 10:20
van. Érzek valamit… - igen, határozottan érzek.
Megyek, szarok egy kiadósat.  


2015-10-23