A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Szolláth Mihály legújabb verse két témát témát is érint. Egyrészt játékos alkotás egy, illetve kettő macskáról. Ennek apropója, hogy költőtársunk, Nagy Dorottya cicája megbetegedett, és mindannyian aggódtunk érte. Másrészt feldolgozza ez a mű a görög mitológia ismert alakjának, Teiresziásznak a történetét, aki kígyóra lépett, és emiatt nővé változott, majd hét esztendő után ismét férfi lett. Ebben a mai, nem egyszerű világunkban a humor, a játékosság elsőrendűen fontos. Köszönöm a verset, örömmel közlöm.
Szolláth Mihály
Nenőke és Emlőke –
avagy a bajba jutott két cicus
Ecce’ vót ké’ cica…, há’!
Az eggyik vót cirmoska,
ő vót a kis kammacsek,
nevén mondva: Nenőke.
A másik vót Emlőke,
no há’, nem nehéz tunnyi,
hogy ő vót a láncica,
szőre mint a hó – fehér.
Így vótak ezök ketten,
hihettük vón’ tezsvérnek
üket, de nem – anyjok se,
de apjok se vót közös.
Má’ serdültek fölfele,
oszt a cirmos csak mindég
dagasztotta a fehér
cicus hasalján a szőrt.
Kopott is a’ lefele
rendessen, de Emlőke
szépen tűrt, asszonyosan.
Oszt’ télleg: ötöt ellett!
Nagy öröm vót, Nenőke
is próbáta szoptatni
a kölykeket, kígyóra
lépett, mint Tirésiás,
oszt csecsei nyőttek,
pöcse mög, hú, leszáratt…
há’ ki látott má ijjet!?
Hátra vittük az ólba
az almot, ha falunép
mögneszelné, még papot
rántanának ránk, Isten
uccse, körösztvízze…, jaj!
– A kammacska pinás lött!!!
Milyen ürdügbál lönne
itt! Még a’ kéne, hogy a
kénküves istennyila
s rák ögye ki belüket!
De osztán nem lött semmi.
Csak épp Emlőke is… há’…
kígyót lépett… ippeg úgy!
Háppersze! Kinőtt neki!
Szép nagy lött! Csecsek helyén
a varak leszárattak,
Nenőke szoptatott csak…
A kölykek cseperettek,
nyőttek, csak nyődögéltek…
Emlőke már Edő, hisz’
kan lött, na… bárhogy is, ehh’…
Kígyófészkünk siccsen má’
a pitvarba’ – me’ törvént
űtünk, ahogy kő. Oszt így.
– Kakas vajh’ mé’ nem rikkant?
