2008. április 29., kedd

Alkotmány

Szép csendesen megszületik az Európai Unió alkotmánya. Eddig 11 ország ratifikálta, köztük Franciaország, Dánia, Lengyelország, Portugália. És megindult a ratifikációs eljárás Nagy-Britanniában is, ahol a parlament már jóváhagyta, a Lordok Házának kell még áldását adnia.
Az angol ratifikáció egészen egyedülálló dolog, hiszen - úgy tudom - az angoloknak még saját, megírt alkotmányuk sincs, és nagyon is euroszkeptikusak.
Mindenesetre tény, hogy a magyar sajtó ezzel az alkotmányozási folyamattal nem nagyon foglalkozik. Pedig lehet, hogy ez távlatilag fontosabb, és jobban meghatározza a jövőnket, mint az, hogy itthon éppen szétesik-e a kormány, avagy nem.

2008. április 28., hétfő

Könyvfesztivál

Túl vagyunk a Könyvfesztiválon, néhány kép a vasárnapi dedikálásomról, Fodor Tünde fotói láthatóak. Az első képen éppen dedikálok, a második képen pedig D. Szabó Máriával, a Palatinus igazgatójával beszélgetek. A harmadik képen Reményi József Tamással vagyok együtt.







2008. április 22., kedd

Csáth-est a PIM-ben


Nagyon jól sikerült esten vagyunk túl. Tegnap Csáth Gézáról beszélgettünk. Lévai Balázs vezette a műsort, ő kérdezett, mi pedig, Balázs Attila és én, elmondtuk mindazt, vagy majdnem mindazt, amit Csáth Gézáról, az íróról és az emberről gondolunk. Tudomásom szerint mindösszesen egy hét múlva, április 28-án este adásban is lesz a beszélgetés szerkesztett anyaga, a Magyar Televízió 1-es programján. Néhány fénykép a beszélgetésről, kedvcsinálónak, a fotókat Fodor Tünde készítette. Köszönet a Spanyolnátha szerkesztőjének!





2008. április 18., péntek

Csáth

Csáth Gézáról beszélgetek hétfőn a Petőfi Irodalmi Múzeum meghívottjaként. Készülődésképpen újabb és újabb Csáth-novellákat olvasok, próbálom elképzelni a novellák szerzőjét, a mindennapjait, látni akarom magamban egy sok feszültséggel, sokféle reménnyel és vággyal teli ember, Csáth Géza arcát. Hihetetlen erő, és hihetetlen gyengeség árad az írásaiból. Sok és sokféle ambíció. Rossz ambíciók, rossz remények. Nem lehetünk egyszerre híres írók, jelentős zeneszerzők, az orvostudomány egyetemes nagyságú professzorai, zeneesztéták és festők. Nem lehetünk egyszerre minden. Ez nem megy. Valószínűleg az volt Csáth tragédiája, hogy ezt nem értette meg. Mármint azt, hogy mindenképpen kötelező választani egyetlen szakmát, amiben jelentőset hozunk létre, és egyetlen stílust, ami csak a mi nevünkhöz köthető.
Mindenkinek minden jót.

2008. április 16., szerda

Európa öröksége

Európa nyomasztó öröksége címmel jelent meg Kertész Imre írása a Szombat honlapján. Az íráshoz hozzátenni semmit nem kívánok, egyszerűen csak szeretném, ha sokan elolvasnák.
Hozzátenni az íráshoz semmit nem kívánok, de továbbgondolni - a magam módján - szeretném. Vagy, pontosabban szólva, néhány szóban elmondani, miért is fontos a számomra ez az írás.
Kertész írása, ahogy ő maga is megfogalmazza, nem tartalmaz konkrétumokat. Mégis nagyon konkrét: elemzi, miért is indult el Közép- és Kelet-Európában egy fasizálódási folyamat. Érzékelteti, milyen veszélyben vagyunk, azáltal, hogy képtelenek vagyunk felismerni érdekeinket, hogy nem tudunk értékrendszert felépíteni.
Az írás egyszerre szól Európáról, mint a jövő lehetőségéről, és beszél a múltról is, a XX. század borzalmáról. Világosan beszél arról, hogy Európának gondolatilag is össze kell érnie, ahhoz, hogy ne csak vámunió legyen. Tulajdonképpen Európa fenyegetettségéről beszél ez az írás, a befejezést hadd idézzem: "Ne feledjük, hogy Európát magát is tulajdonképpen egy heroikus elhatározás hozta létre: Athén elhatározta, hogy szembe száll a perzsákkal" - írja Kertész.
Azt gondolom, hogy a Kertész Imre által említett fenyegetettség több irányú - Európán belül és Európán kívül is vannak olyan fundamentalista erők, amelyek szembemennek mindazzal, amit európai értéknek tekinthetünk.
Nekünk, magyar állampolgároknak különösen nagy a felelősségünk.
Ma van az Élet Menete. Kertész írásának idézésével erre is emlékeztetni akartam.

2008. április 15., kedd

Lille



Lille. Egy pékség előtt, és aztán a rue Voltaire-en, Orsival.
Lille persze most is fantasztikus volt.
Második haza.

Éhséglázadás

Az elmúlt hétvége az éhséglázadások jegyében telt. Jean Ziegler, az ENSZ főtanácsadója arról számol be, hogy a világon a rizs 52 százalékkal drágult két hónap alatt, a gabona pedig 84 százalékkal négy hónap alatt.
Mindez dollárban számolva. Európa szerencséje, hogy miközben a dollárban elszámolt termékek, az olajat, vagyis a benzint is ideértve, egyre drágulnak, aközben a dollár gyengül az euróhoz képest, így mi, európaiak mindezt a súlyos világválságot kevésbé érzékeljük. Ugyanakkor baj, hogy Magyarországon mindezzel a válsággal szinte egyáltalán nem foglalkozunk, sőt, még azzal sem vagyunk tisztában, hogy a válságot az euróhoz kapcsolt és az európai unió részeként működő gazdaságunk úgy tudja túlélni, hogy meglehetősen gyenge teljesítményünk ellenére semmit nem érzékelünk abból az élelmiszerválságból, ami itt van, körülöttünk. Sőt, vannak olyan ostoba, reformellenes kórházi szakemberek - magam hallottam egynek a nyilatkozatát az Inforádióban -, akik arról beszélnek, hogy "micsoda állapotok vannak" Magyarországon, mert milyen "drága" lett az ország az amerikai "kollégák" számára, akik "panaszkodnak" is erről.
Természetesen.
Az egyre erősebb európai gazdasági közösség éppen ezzel éli túl a válságot. Ha nem így lenne, hogy "drágák" vagyunk, akkor a magyar kisháztartások elszegényednének, mert néhány hónap alatt 50-80 százalékkal emelkednének az alapvető élelmiszerek árai.
Minderről persze beszélni kellene. Ez lehetne a kormányzati dokumentáció feladata.
Emlékszem, a 2001-ben megjelent A napsütötte sávban című verskötetem még 1000 dollár támogatást kapott az USA konzulátusától, mert a kötet az amerikai verseket tartalmazta, ami akkor 300 ezer forintot ért. Ma ugyanez az 1000 dollár a felét éri, 158 ezer forintot. Próbáljuk végiggondolni, hogy mi történne velünk, ha ma is olyan gyenge lenne a forintunk a dollárhoz képest. Ebben az esetben a benzin ára kétszer annyi lenne, mint most, mintegy 600 forint lenne egy liter benzin. Miközben a fizetésünk nem lenne több.
A hétvégén Haititől Szenegálig éhséglázadások voltak. Mi meg csak nem is beszélünk minderről. Bizony, nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van.
Van egy új kulturális, politikai internetes magazin a Zóna. Azt remélem, hogy legalább a Zóna foglakozik majd ezekkel az éhséglázadásokkal. Hogy bezárt, köldöknéző országunkban erről is tudjunk valamit.

Arcok



Arcok címmel új könyvem készül, ma jött meg a borítója. Bemásolom, mind a borítót, mind a táblát, ilyen lesz, ha minden igaz.
Novelláskötet, vagyis elbeszélések lesznek benne. Drága lesz, 2800 Ft. Leginkább a halálról szól - olyan történetekkel van tele, amelyek mind-mind az elmúlással foglalkoznak. Rosszkedvű könyv? Lehet, hogy az.
Apám emlékének ajánlottam.

2008. április 12., szombat

Schröder

A tegnapi tüntetésről egy felvétel, amelyen Schröder beszél:
Egyébként Lille-ben ülök, egy nagyon kicsi lakásban, egy igazi "stúdióban". Figyelem, mi van a világban, hallgatom a híreket, nézem az internetet. Az Európai Unió "mini-alkotmánya", a lisszaboni szerződés már 8 ország által ratifikálva lett, még olyan, egyébként "euroszkeptikus" ország alsóháza is megszavazta, mint Nagy-Britannia. Kár, hogy erről nem szólnak a hírek odahaza. Mintha ez nem is lenne érdekes. Pedig ennek az alkotmánynak lesz jelentősége a mi életünkben is.

2008. április 11., péntek

Költészet napi tüntetés

Ma antifasiszta tüntetés lesz délután 4 órakor. A felhívás arról tudósít, hogy meg kell akadályoznunk, hogy bárki fenyegetve érezze magát származása, identitása miatt Magyarországon, hogy mindenféle agresszív, szélsőséges akciót el kell utasítanunk.
József Attila születésnapján, a Költészet Napján megyünk ki az utcára, hogy szakítsunk végre a pogromokkal, az (új)fasiszta megnyilvánulásokkal, hogy kinyilvánítsuk, nincs helye a molotov-koktélnak, az árpádsávos karszalagnak Európában.
Két szempontból is jó az időpont megválasztása: egyrészt azért, mert minden igazi költészet - kár is mondani, pontosan tudjuk mindannyian - mindig is a humánumról, az emberi értékek képviseletéről szólt, másrészt, mert József Attila azon klasszikusaink egyike, aki élete minden pillanatában, egész életművével azt hirdette, hogy a napjainkban is felbukkanó "fasiszta kommunizmus" -- amelyik demagóg módon, sokszor plebejus álarcot öltve éppen a polgári értékek ellen uszít, hogy így kínáljon látszatmegoldásokat -- valójában életveszélyes az egész társadalom, az egész ország, egy európai nemzet számára.
Fel kellene ismerni végre, és ki is kellene jelenteni, hogy a szociális demagógia és a nácizmus között van összefüggés, mindig is volt.
Úgy hallom, parlamenti pártok vezetői is kiállnak az antifasiszta tüntetés mellett. Azt remélem, mindegyik parlamenti párt vezetője megteszi ezt.

2008. április 10., csütörtök

Pályázat

Novellapályázat: milyen lesz a világ 70 év múlva? Ezen az oldalon lehet szavazni az én történetemre, milyen is lesz a világ 70 év múlva.
A történetem szerint egy fura népességszabályozás indul majd el - bizonyos kor után, akkor, amikor már én is nagyon öreg leszek, a népességszabályozás nem a születés, hanem az elmúlás körül fog szerveződni - valami ilyesmiről szól a novellám.
Mindenesetre, ha tetszik, szavazzatok/szavazzanak rám.

2008. április 8., kedd

Két fénykép

És ma még két fénykép is előkerült: az egyiken a Liget galériában vagyok, 1986-ban, a saját vizuális költészeti kiállításomon, amit Bujdosó Alpár nyit meg.


A másikon a Fiatal Művészek Klubjában egy kiállítás és egy ahhoz kapcsolódó színházi előadás képanyaga látható, 1985-ből.

Régi írás

Ma felfedeztem egy régi írásomat a neten, ide is kiteszem, hogy megmaradjon, ne kallódjon feleslegesen.
Jó olvasást!

2008. április 7., hétfő

Újlipótváros

Ma győzelmet ünnepelhetett Újlipótváros. Mint a hírekből látható, többszázan védték meg azt a jegyirodát, ami ellen szélsőjobboldali aktivisták szerveztek agresszív akciót. Megnyugtató volt az, hogy sok-sok, politikailag nem is feltétlenül egy oldalon álló, de a szélsőjobboldalt egységesen elítélő állampolgár jött el, védeni az emberi értékeket, védeni az élethez való jogot.
Az árpádsávosok pogromot hírdettek, ezt magam is láttam a honlapjukon. Félelmet, rettegést akartak kelteni. Ez sikerült is nekik. Volt félelem mindenkiben, aki az emberi értékek mellett emelt szót, ma, Újlipótvárosban.
De az is tény, hogy a fasiszták most még nem jártak sikerrel. Mi voltunk többen, megvédtük az emberi méltóságot. Mindazonáltal, nem baj, ha a félelmünk nem múlik el. Győztünk, ma, igen, győztünk. Mi voltunk többen, és ez jó. De legyen bátorságunk kimondani az is, hogy igenis, félünk.
Félünk az elszabadult indulatoktól.
Mindenkinek minden jót.

2008. április 5., szombat

Szlovák euró

Hír, ami a nap híre. Szlovákia 9 hónap múlva euróval fizet. Kívánom Szlovákiának, hogy így legyen.
Ez üzenet lesz Magyarország számára is. Szlovákia kemény reformokon ment keresztül, ott megcsinálták az egészségbiztosítás átalakítását, amitől úgy fél a magyar ember. Ott bezzeg megcsinálták azokat a reformokat, amiktől "a legvidámabb barakk" mai leszármazottai enyhén szólva is összeszarják magukat. A legvidámabb barakk utódai azt mondják, hogy reform helyett jöjjön inkább a kemény kéz politikája, jöjjön a "vezér", az új Kádár János, akinek felállva lehet tapsolni, és akinek lehet skandálni a nevét, csak reform ne jöjjön.
Szlovákia bevezeti az eurót, mert képes volt a reformokra.
Mit is jelent ez majd a gyakorlatban? Nos, csak annyit, hogy a felvidéki magyarok jóval jobban élnek majd, mint mi. Csak annyit, hogy a világ egyik legerősebb, legstabilabb valutájával fognak fizetni, hogy bankszámlájukon a fizetésük euróban érkezik, hogy bármerre járnak Európában, váltaniuk nem kell pénzt, és, ha váltanak is, az ő pénzük lesz az egyetemesebb, az erősebb, a stabilabb.
Tartást ad majd ez a felvidéki magyaroknak, nyugodt szívvel sajnálhatnak majd le minket, hazai szerencsétleneket.
Mindezt bátran mondhatom, közeli rokonaim laknak a Felvidéken. Anyám rimaszombati, ezért magamat is kicsit felvidékinek nevezem.
Drukkolok nekik. Legyen meg az eurójuk, hadd tudjuk meg végre, milyen az, nagyképű pesti okoskodó megmondóból szegény rokonná vedleni.
Mindenkit üdvözlök!

2008. április 4., péntek

Fotók



Ma reggel megkaptam Gordon Eszter fotóit: a második a március 15-i kitüntetés átadásán készült, az első pedig a Márai-díj átvételekor. Felteszem ide a blogra mindkettőt, ezek is hozzátartoznak ehhez az évhez, ennek az évnek az eddigi krónikájához.

2008. április 3., csütörtök

Emlékezés 2007. október 27-re

Korábbi Naplóm egy részletét idemásolom. Azért, hogy megmaradjon. Akkoriban, fél évvel ezelőtt, még nem létezett a Blog, így a Naplót csak folyamatosan írhattam, nem lehetett önállóan is kiemelni, linkkel összekapcsolni egy-egy napot. Ezért a fontosabb Napló-részeket itt megismétlem abból a régebbi időszakból.

2007. október 27.
Ma van a Szépírók Őszi Fesztiválja. A Fesztivál tematikusan az úgynevezett Kádár-korszak alternatív irodalmi kezdeményezéseivel foglalkozik.

Magam a 80-as éveket, egy évtizedet teljes egészében az alternatív irodalmi kezdeményezéseknek szenteltem. A teljesség igénye nélkül felsorolom azokat az underground, vagy a hivatalostól eltérő megnyilvánulási formákat, akciókat, amelyekben részt vettem.

A legfontosabb a Jelenlét.

A Jelenlét, amelyik 1981-ben 5 évi csend után újjászületett. Újjászületése után az alternatív irodalmat és művészetet képviselte. Lapengedélyünk nem volt, minden egyes folyóiratszámot egyenként – mint magánkiadványt – engedélyeztettünk az akkori Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán. 1981 után közvetlen kapcsolatban álltunk az akkori demokratikus ellenzékkel, Rajk László szamizdat-butikjával, és személyesen olyan ismert ellenzékiekkel, mint Krassó György. Az első számban már Háy Ágnes grafikáit közöltük, aki Krassó élettársa volt. Folytatólagosan közöltük Rainer M. János tanulmánysorozatát az 50-es évekbeli Irodalmi Újságról. Szent-Iványi Istvántól közöltünk novellát, illetve Sükösd Miklósnak olyan írását közöltük, amit a Mozgó Világ emlékezetes bezúzott példányából vettünk át. Irodalmi alternatívizmusunk a peremvidéken levő írók közlését is jelentette, Bujdosó Alpárral készítettünk interjút, a Magyar Műhelyt mutattuk be, Eörsi István olyan Allen Ginsberg-fordításait közöltük, amit sehol nem engedtek megjelentetni hivatalos lapokban. A Jelenlét aztán egészen az 1989-es Szógettó-antológia megjelenéséig az alternatív irodalom alapvető fóruma maradt, és megmaradt aztán a 90-es évek végéig annak. 1981 óta szerkesztem, ma is a főszerkesztője vagyok. A Jelenlét „élő” folyóirata volt a

Jelenlét-Rövű.

Ez egy élő folyóiratsorozat a 80-as évek elején, felléptünk az Egyetemi Színpadon, az akkori Írószövetségben, illetve vidéki városokban. Az estek szervezője Kardos Tiborcz volt, szerkesztője pedig én magam.

Alternatív kezdeményezés volt a

Tér/Kép/Vers-csoport.
Tagjai: Bíró József, Zalán Tibor, Géczi János, Petőcz András, Péntek Imre, Molnár Miklós, Székely Ákos, Endrődi Szabó Ernő, Hegyeshalmi László. 1982 óta működött, a 80-as évek közepén betiltották. Rendszeresen léptünk fel, például a budapesti Kassák Klubban, illetve Hatvan, Székesfehérvár, Békéscsaba, Szombathely, Veszprém, hogy csak a legfontosabb városokat említsem. Kiadványokat jelentettünk meg, katalógusokat, képversekkel, versekkel. Élő folyóirat esteket szerveztünk. Minden fellépésünk alkalmából kiállítást is szerveztünk. Hasonló alternatív irodalmi kezdeményezés volt a

Médium-Art egyesület és folyóirat.
1983-ban kezdtem szervezni és szerkeszteni. A folyóiratot szamizdatban jelentettem meg, a saját pénzemen, postai csekken küldtek rá az „előfizetők” támogatást. Engedély nélküli fénymásolt kiadvány volt, közöltem Erdély Miklóstól, Nagy Páltól, Szilágyi Ákostól műveket, hogy csak néhányat említsek. A lap 5 számot ért meg, mondom, engedélyt nem kértem rá. Levélben terjesztettem. A nagyon kevés irodalmi szamizdatok egyike volt. Hasonlóan szamizdat kiadvány volt az

Összegyűjtött tyroclonista versek.
Szintén fénymásolt kiadvány, engedély nélküli szamizdat, 1983-ból. Az első, nem hivatalos verskötetem. Postán, levélben terjesztettem.

Az alternatív irodalmi fórumok egyike volt a Magyar Műhely Baráti Kör Egyesület és füzetsorozat.

A Magyar Műhely Baráti Kör, mint az egyik első hivatalosan bejegyzett egyesület a rendszerváltás előtti időszakból, 1987-ban alakult. A Kör füzetsorozata, egy önálló könyv, 1989 nyarán jelent meg. Ez volt az első magyarországi Magyar Műhely Könyv, a Non-figuratív című kötetem, vizuális verseket tartalmazott. A Kör rendszeres esteket, felolvasásokat tartott.

És beszélni kellene az 1983-as Állóháború antológiáról, vagy az 1988-as Kassák Lajos-emlékkönyvről. Mindkettő az Eötvös-könyvek sorozatában jelent meg.

Mindezt kiegészítésként akartam elmondani a Szépírók Őszi Fesztiváljához.

Tető

A tető. Lakásom felett ott a tetőterasz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész városra. Örök vita forrása - miközben épp lakótársaimmal együtt azon vagyunk, hogy a tető járható legyen, és élvezhessük azt a csodálatos látványt, amiben részünk van, ha kimegyünk a tetőre, az egyik lakótárs ádáz harcot vív ez ellen,azt állítva, hogy kárt okozunk, aminek anyagi következményei lesznek. Ez a lakótárs jószerivel egyedül van, de két lakás tulajdonosa a házban, így a szava két "szavazat". A vita újból és újból fellángol, olyan szinten, hogy a tetőre vezető ajtó kulcsához való jogunkat is kétségbe vonja.
Milyen nevetséges feszültségek, mennyire mondvacsinált ellentétek.
A közös képviselő végül kihívta a tűzoltókat, szakvéleményt kért arról, hogy mi a helyzet a tetőre vezető ajtóval tűzvédelmi szempontból.
Meglepetésemre kiderült, hogy nekünk van igazunk, a tetőre vezető ajtónak nyitva kell lennie, mert "menekülési útvonal".
Megnyílt az út a panoráma felé!
Most este kimentem a tetőre, élveztem a fantasztikus látványt. Nagyokat szippantottam a jó levegőből, és közben arra gondoltam, hogy lehet, hogy ma ebben az országban egyedül a tűzoltók gondolkodnak világos aggyal, logikusan.
Jó éjszakát!

2008. április 2., szerda

Egy írás

Ungváry írását ajánlom mindenkinek. Egy pontos, jó szövegértelmezés, elemzés. Így kell egy szöveget mondatról mondatra értékelni, jelentését felfejteni.
Ungváry Rudolf jó elemző. Nem tudok vele vitatkozni, nem is akarok. Sajnos, igaza van.

2008. április 1., kedd

Bomlik a kormány

Olvasom, hogy bomlik a kormány.
Rendben.
Kinek is jó ez? Jó lesz az SzDSz-nek? Nem. Hiszen az SzDSz szétesését, eljelentéktelenedését ez nem tudja megállítani. Ez nyilvánvaló.
Nem valószínű, hogy ebből a jelenleg 2 százalékon álló pártból 2010-re lesz egy 5 százalékos párt. A félő inkább az, hogy végképp búcsút vehetünk mindattól, amit az SzDSZ képviselt.
Jó ez az MSzP-nek?
Bizonyos értelemben igen.
Kisebbségi kormányt alakít, nem kell egyeztetnie a jövőben, nincs arról szó, hogy a döntéseiben alkalmazkodnia kellene. Viheti tovább a reformokat. Vagy inkább a "reformokat".
És valóban jó ez az MSzP-nek?
Gyurcsány Ferencnek biztosan jó. De senki másnak. Az MSzP-nek sem. Mert az MSzP-nek arculatot kell váltania.
Tulajdonképpen elő kellene ásni valahonnan egy jó politikust, aki képes megszólítani a vidéket, aki képes megszólítani az egyszerű embereket, aki egészen más alkat, mint Gyurcsány.
Kérdés: van ilyen ember az MSzP-én belül?
Úgy tűnik, van. Van egy miniszter, aki nyugodt háttérmunkával elérte, hogy ne legyenek gazdatüntetések, aki megmentette az országot a sorozatos útlezárásoktól, attól, hogy traktorok álljanak a Hősök terén. Emlékszünk: volt ilyen félelem bennünk, hogy ez lesz.
Ez az ember a jelenlegi földművelésügyi miniszter.
Gráf József.
Valószínűleg vele megnyugodna az ország, megerősödne az MSzP.
Lehet, hogy ő a jövő embere.
Mindenkinek üdv!

Honlap

Persze nem kell hangsúlyoznom, hogy a honlap mindig is kapcsolódik ehhez a bloghoz.

Lille


Néhány nap múlva ismét Lille-be utazom. Kagylót fogok enni, sétálok a parkban, naplót írok. Legyen itt egy fénykép, régi időkből.

megszületett

Megszületett az új blog.