Szépírói kurzus - jelentkezés

 Elindítom magán szépírói kurzusaimat. Jelentkezés: szepirokurzusplusz@gmail.com címen.

Szépírói kurzust hirdetek minden érdeklődőnek, azoknak, akik közelebbről akarnak megismerkedni a próza-, a dráma-, vagy éppen a versírás szabályaival, titkaival.

Mindazok számára, akik a tanfolyamon sikerrel vesznek részt, és műveik elérik az elvárt színvonalat, publikálási lehetőséget biztosítok országos irodalmi folyóiratokban vagy antológiákban.

A képzés alkotókör jellegű, amelynek keretében a hallgató elsajátítja azokat az alapvető mesterfogásokat, amelyek segítségével kialakíthatja saját stílusát, és képes lehet igényes szépírodalmi mű, vers, novella, vagy akár regény megírására. Cél, hogy a kurzuson résztvevő megértse a különböző szépírói műnemek sajátosságait, érezze és értse, hogyan, milyen módon alkothat olyan szöveget, amellyel nem csupán az érzelmeit, gondolatait fejezheti ki meggyőzően, de képes lehet hatni is az olvasóra, vagyis olyan mű létrehozására tehet kísérletet, amely aztán megtalálhatja helyét napjaink irodalmi életében. A kurzus célja az is, hogy új tehetségek megszületését segítse elő, így publikálási lehetőséget és felolvasásokat biztosít a hallgatók számára. Fontos tudni, hogy ezek a szépírói műhelyek alkotókörként is működnek, ami azt jelenti, hogy a résztvevők házi feladatok keretében saját műveket hoznak létre, ezeket az órákon felolvassák, ezáltal mintegy maguk alakítják az órák menetét, tematikáját, a kurzus vezetőjének irányításával. A publikálási lehetőség – többek között - az a rendszeresen megjelenő antológia, amely a kurzus legjobbjainak írásait tartalmazza. Ilyen volt a 2014-ben megjelent Csak egy mozdulat című antológia is, illetve a 2018-ban megjelent Repülés című gyűjtemény.

A képzés moduljai:

„Szépírói műhely III. Líra”

A modul célja, hogy a hallgatók megismerjék a költészet, a vers különböző megnyilvánulási formáit, a versírás alapvető szabályait, készségszinten elsajátítsák azt, valamint a műveikben alkalmazni is tudják. Ennek megfelelően a kurzuson, illetve házi feladatként gyakorlati szinten írnak a hallgatók verseket. A kurzus vezetőjének irányításával a félév során szó esik általában is a versről, de tanulmányozzák a klasszikus versformát éppúgy, ahogy a szabad verset is, valamint a hagyományosnak tekinthető, magyaros verselést. Megismerkednek a képvers sajátosságaival, a modernizmus, az avantgárd sajátos eszközeivel. Szó esik líra és epika kapcsolatáról, valamint arról, hogy a „költői én” hogyan is nyilvánul meg magában a versben. Foglalkoznak a „költői magatartással”, a „váteszi” szereppel, valamint azzal, hogy mindennek milyen szerepe van egy-egy költői életmű megítélésében. Klasszikus és kortárs szerzőkkel egyaránt foglalkoznak az órákon, elemzik a kanonizált szerzők munkáit. Mindemelllett azonban az alkotóköri jelleg abban nyilvánul meg, hogy a hallgatók egymás műveivel is foglalkoznak, a házi feladatok megoldását együtt értékelik, természetesen a kurzus vezetőjének irányításával.

„Szépírói műhely II. Próza és Dramaturgia”

A modul célja, hogy a hallgatók megismerjék a prózaírás alapvető szabályait, valamint a próza és a dramaturgia, a dialóguskészítés közötti összefüggéseket, készségszinten elsajátítsák mindezt, valamint a műveikben alkalmazni is tudják. Ennek megfelelően a kurzuson, illetve házi feladatként gyakorlati szinten írnak a hallgatók szépprózát, illetve színpadi művet, de foglalkoznak általában a prózaírás mesterségével, az elbeszélő és a dramaturg viszonyával is. Megismerkednek azzal, hogyan is jelenik meg a párbeszéd az elbeszélésben, valamint a színpadi műben, és ezek között mi a különbség. A félév során a kurzus vezetőjének irányításával a hallgatók készítenek dialógusokat, foglalkoznak azzal, hogy a szépprózában hogyan követik egymást a jelenetek, és hogyan jelentkezik mindez a színpadi művekben. Megismerkednek azzal is, hogy mi a különbség az elbeszélői magatartás és a dramaturg megközelítési módja között. Lehetőséget kapnak filmforgatókönyvek írására, ezen belül pedig megismerkednek a film és az elbeszélés közötti szerkezeti különbségekkel. Klasszikus és kortárs prózaírókkal és drámai művek szerzőivel egyaránt foglalkoznak az órákon, elemzik a már kanonizált szerzők munkáit. Mindemelllett a hallgatók elsősorban a saját műveiket mutatják meg, azokat – az alkotóköri jellegnek megfelelően – közösen értékelik, a kurzus vezetőjének segítségével.

„Szépírói műhely I. Próza”

A modul célja, hogy a hallgatók megismerjék a széppróza, az elbeszélés különböző megnyilvánulási formáit, a prózaírás alapvető szabályait, készségszinten elsajátítsák azt, valamint a munkáikban alkalmazni is tudják. Ennek megfelelően a kurzuson, illetve házi feladatként gyakorlati szinten írnak a hallgatók prózai műveket, de foglalkoznak általában a prózaírás mesterségével, az elbeszélő és az általa létrehozott szöveg viszonyával. Megismerkednek azzal, hogyan is jelenik meg a párbeszéd az elbeszélésben, milyen az „én-elbeszélői” attitűd, mi a narráció szerepe, milyen a leírás, valamint jelenet a szépprózában. Foglalkoznak „egyperces” novellákkal, de lehetőséget kapnak arra is, hogy a saját regényvázlatukat is ismertessék. Mindezek mellett a karakterformálás mikéntje is szóba kerül a félév során, hogyan is lehet felépíteni egy-egy szépprózai „hőst”, ennek mik az eszközei. Klasszikus és kortárs prózaírókkal és műveikkel is foglalkoznak az órákon, elemzik a már klasszikussá vált szerzők munkáit. Mindemelllett a hallgatók elsősorban a saját elbeszéléseiket mutatják meg, amelyeket házi feladatokként készítenek, és azokat – az alkotóköri jellegnek megfelelően – közösen értékelik, a kurzus vezetőjének segítségével. Cél, hogy a kurzus végére országos lapokban publikálható elbeszélések szülessenek.

„Szépírói műhely I. (próza)”: hétfőnként 17:45-19:15

„Szépírói műhely II. (próza és dráma)”: hétfőnként 16:00-17:30

„Szépírói műhely III. (líra)”: keddenként 17:45-19:15

Óraszám: 30 tanóra/modul (kontakt tanóra+önálló alkotói tevékenység)

Jelentkezési határidő: 2024. január 31.

Tervezett indulás: 2024. február eleje.

A kurzusok távoktatás (Skype-os oktatás) formájában is elérhetők lesznek.

A képzés helyszíne Budapesten, az I. kerületben lesz.

Jelentkezés: szepirokurzusplusz@gmail.com

Maximális létszám: 10 fő/kurzus

A képzés ára:

45.000 Ft/modul

Szépírói kurzus 2023/ősz/8 - Supala Ágnes novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Supala Ágnes azt a feladatot választotta, hogy "krimit ír. Sajátos "bűnügye" különleges látlelet napjainkról, egy kevés "fantasy" stílussal keverve. Kiváló munka.

 

Supala Ágnes

Öld meg Jóskát!

 

Éppen húsz éve, hogy megismertem Józsit.

Ahogy mondani szokás, szerelem volt első látásra. Tüzet kért tőlem a Körúton, és amikor elutasítottam, mert nem dohányzom, bevallotta, hogy ő sem dohányzott soha, csak meg akart szólítani, és jobb nem jutott eszébe.

Attól kezdve kézen fogva jártunk. Romantikus szerelem volt, rajongtunk egymásért, minden percét élvezni akartuk. Józsi maga volt a megtestesült csoda, a tökély, férfiben ilyet korábban elképzelni sem tudtam. Jóképű volt és intelligens, sziporkázó humorral, a macsóságnak nyoma sem volt benne, gyengéd volt, mégis határozott, önálló véleménnyel, pozitív világlátással, ugyanakkor megértő, empatikus és tökéletes szerető.

Egy év lángolás után összeházasodtunk.

A hétköznapok egyhangúsága, a gyereknevelés nehézségei, a munkahelyi konfliktusok lassan kikezdték a mi kapcsolatunkat is, de én próbáltam hinni a visszafordíthatóságban, az újrakezdésben, a minden újból szép lesz ideában.

Minden hiába, Józsiból Jóska lett.

Jóska, aki munkából hazaérve, kézmosás nélkül, ruhástól ledöglik a nappali kanapéjára, majd minden erejét összeszedve átvedlik szakadt mackóra, hogy aztán a maradék energiáját mozgósítva maga elé emeljen egy üveg sört és egy zacskó chipset, benyomja a tévét és bámulja a harmadosztályú focicsapatok aktuális bajnokságát. Időnként elbóbiskol, aztán felhorkant és beleordít a csendbe, "Margit, hol a kaja?".

A gyerekek az iskolából hazaérve egyenesen a szobájukba mennek, felviszik a vacsorájukat is és csak reggel kerülnek elő, amikor indulnak a suliba.

Az én egykori, bálványozott Józsim elhízott, püffedt arcú, mindig borostás, arrogáns, kellemetlen alakká vált.

Életem romokban. Ötletem nincs, hogyan hozhatnám rendbe.

Esélyem sincs az ismerkedésre, ekkora teherrel lehetetlen új kapcsolatot teremteni. Idő nem jut semmire, még az aktákat is hazahordom és a megoldatlan ügyeken agyalok éjszakánként. Totál kilátástalanság.

Ma is hazahoztam két dossziét. Holnap jár le a határidő és még nem fejeztem be. Már tudom az ügyek megoldását, de képtelen vagyok megfogalmazni. Logikusan írni, érvelni csak tiszta fejjel lehet.

Végre csend lett. A gyerekek a szobájukban. Jóska – öltönyét le sem vetve –  a kanapéján eldőlve horkol, foltos nyakkendője a földre lóg, előtte a sörösüveg, ölében az üres chipses zacskó és a távkapcsoló, a tévé már magától kikapcsolt.

Muszáj befejeznem a munkát, leülök a gép elé, de képtelen vagyok koncentrálni, iszonyúan fáradt vagyok. Egyfolytában azon jár az agyam, hogyan jutottunk el idáig, hogyan tudnék kiszállni ebből a helyzetből. Jóskára már semmiben sem számíthatok. Kellene valaki, aki megért, aki támogat, egy igazi társ. 

Ahogy szörfözök a neten, forrás után kutatva, felvillan egy ablak a képernyőn, "Találd meg az igazit!", szólít fel a reklám és rögtön el is tűnik. Milyen igazit? Olyan nincs is, hogy "igazi"! Azon kapom magam, hogy szakmai forrás helyett a társkeresőket böngészem. Lehet, hogy mégis van, csak meg kell találnom? Újra felugrik az ablak, "Alkosd meg virtuális társad!", majd egy pillanat alatt eltűnik.

Mi az, hogy virtuális? Nekem hús-vér férfi kell. Vagy lehet, hogy mégis jobb lenne kísérletezni? Ma már minden elképzelhető. Meg kellene próbálni. Zűrzavaros gondolatok kavarognak az agyamban.

Rátalálok az oldalra: "Az igazi virtuális társ". Remegő kézzel nyitom meg. Egy kérdőív tárul elém. "Kit keres? Neme, kora, magassága, testsúlya, testalkata, arcformája, szeme színe, orra?" Gépiesen választom ki a nekem megfelelő válaszokat.

"Kívánja most megjeleníteni partnerét"? – teszi fel az újabb kérdést. Az "Igen" opciót választom. Izgatottan várom az eredményt. Lassan bontakozik ki előttem egy kép. Ahogy a távolból közelít, egy jóképű, elegáns férfi jelenik meg a monitoron. Egyre közelebb kerül, most már teljesen az arcára fókuszálva, szinte életnagyságban látom.

– Úristen! Ez Józsi! – nézem megrökönyödve.

"Kívánja most elnevezni partnerét?" – teszi fel az újabb kérdést.  "Igen" pipálom ki gyorsan a lehetséges választ és beírom, hogy "Józsi".

"Kívánja, hogy Józsi most interaktív kapcsolatba kerüljön Önnel?" – folytatja a gép. "Igen" –  ütöm be gondolkodás nélkül.

Az arckép megelevenedik, rám mosolyog.

– Hogy szólíthatlak, drágám? –  kérdezi ismerős hangján. Leizzadok.

– Margit vagyok, megismersz?  – csuklik el a hangom.

– Igen.

– Látod azt az embert a kanapén?

– Igen, én vagyok.

– Nem, nem te vagy, a te neved mostantól Emánuel. Tetszik?

– Igen, örülök az új nevemnek. Mit szeretnél tőlem?

– Azt akarom, hogy szeress, legyél a társam, egy életre. Maradj ilyen, mindig maradj velem. Megteszed?

– Neked mindent megteszek, Margit.

– Az az ember, ott a kanapén, majd utunkba akar állni. Meg akar semmisíteni. Ne engedd neki! Fojtsd meg a foltos nyakkendőjével! Öld meg!

Emánuel feláll, gyönyörű testével áthatol a monitoron és elindul Jóska felé. Forróság önti el a testem. Végre, végre, megoldódik minden!

– Öld meg! – ismételgetem.

Emánuel lassan magához húzza a nyakkendőt és komótosan körbe tekeri Jóska nyakán.

– Öld meg! – kiabálom egyre hangosabban.

Emánuel megrántja a nyakkendőt, Jóska feje ernyedten, élettelenül fordul féloldalra.

Felsóhajtok.

–Vége! – motyogom magamban.

*

Valami a vállamra nehezedik. Kábultan nézek fel. Előttem a sötét monitor. Homályosan látok, de lassan tisztul a kép, Jóska borostás, püffedt arca hajol fölém.

– Margit, jól vagy? Elájultál. Már jönnek a mentők.

 

 

 

Szépírói kurzus 2023/ősz/7 - Boka Izabella novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás  itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Boka Izabella azt a feladatot választotta, hogy Albert Camus híres regénye, a "Közöny" első mondata ihletésére novellát ír. Különleges írása egy kisgyerek nézőpontját tárja elénk. Gratulálok! 

Boka Izabella

Ma halt meg anyám

 

Ma halt meg anyám. Aput nem is ismerem. Mondjuk anyut sem teljesen. Még a rendes neve sem jut mindig eszembe olyan könnyen. De ha megkérdezik, hogy anyás vagyok, vagy inkább apás, mindig apásnak mondom magam. Sokszor éjszaka behunyom a szemem és rá gondolok. Szoktunk beszélgetni is. A gondolataimban apu mindig olyan jó, olyan igazságos, olyan szép. Mindig megígértetem vele, hogy eljön, és hoz nekem gyönyörű ruhát, és elvisz engem egy csodálatos helyre, amit a tévében láttam, és ő mindig megígéri. Egyszer elmeséltem a tesóimnak, kiröhögtek. Azt mondták látszik, hogy nem ismerem. Erre elborult az agyam, és az asztal alatt teljes erőmből belerúgtam az egyikbe, amelyik a legközelebb ült hozzám. Anya erre az asztalra csapott. Nem szerette, ha verekszünk, pedig azért előfordult. A nagyobbak sokszor összevesztek vele, mert mindig nekem adta az utolsó falatot, amikor ők sokkal nagyobbak, és sokkal több kajától laknak jól. Meg, hogy ők visznek az iskolába is. Pedig amúgy sokszor én is ettem volna még többet.

Azt hiszem most már anyával is így kell beszélgessek. Vagy lehetne, hogy együtt beszélgetünk hárman. Na az igazán jó lenne.

A többiek most egyfolytában sírnak a nagyszobában, de én nem mindig tudok. Aztán eszembe jut, hogy néha én is kívántam a halálát, és ilyenkor elszégyellem magam. Például amikor nem engedte, hogy este sokáig játsszak kint. Vagy amikor nem vette meg nekem azt a „kis bizbaszt”, amit a tévében láttam. Az sem érdekelte, ha a bolt közepén üvöltöttem, sírtam, mondtam, hogy hogy utálom, hogy ő a legrosszabb anya a világon, és hogy megmondom majd apunak. Ha erre gondolok, még most is dühös vagyok rá. De utána eszembe jut, milyen jót játszottunk aznap az udvaron a botokkal, és a kavicsokkal, és akkor már nem haragszom rá többé.

Hallom ahogy a legidősebb testvérem arról beszél mamával, hogy majd leszek náluk. Én inkább maradnék mamáékkal, náluk legalább van udvar. Mégsem szólok semmit. Azt mondják menjek, pakoljak össze, mert nem maradhatok itt egyedül, megyek nővéremékhez estére.

Bemegyek a szobába és keresek egy táskát. Kinyitom a fiókom, de egyik rongyos ruhát sem akarom magammal vinni. Jobb lesz, ha azok inkább itt maradnak, hogy legyen hely az újaknak, amiket aputól fogok kapni. Gondolkozom, hogy mit pakoljak be. Végül belenyomom a táskába anyám pulcsiját, azt, ami mindig itthon volt rajta, és kintről még összeszedek pár botot és kavicsot. Miután kint korom sötét lett, és már majdnem elaludtam, elindulunk.

Szépírói kurzus 2023/ősz/6 - Borka Mária Anna novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Dráma-Próza kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a feladatot választotta, hogy Virginia Woolf Orlando című regénye nyomán ír egy elbeszélést. Sajátos humor, kiváló munka.

BORKA MÁRIA ANNA

BMA

PIROS KÖRÖMCIPŐ HELYETT,  FEKETE FÉLCIPŐ

Virginia Woolf : Orlando című műve alapján

 

   Budai villanegyed, buszmegálló. Őszi délután. Egy alak, téli kabátba burkolózva ül a padon. A fejét, arcát betakaró, vastag kendő alól, csak a szeme látszik.

    – Maradj nyugton! Várunk! – morogja, száját résnyire nyitva. 

   Csinos, kosztümbe öltözött, fiatal lány közeledik. Magas sarkú cipőjének kopogása felveri a csendet. Kezében telefon.

   – Igen, szerintem is furcsa társaság. Én inkább érdekesnek nevezném őket. A mostani előadásuk címe: „Tegnap Gizi, ma Géza”. Gondolod, hogy náluk még ez is megtörténhet? – nevet. – Műtét nélkül? Én nem hiszem. Szerinted tegnap este már… estére már én is más lettem? Most, hogy mondod – hangja komolyra vált. – Én is észrevettem, például szorít a cipő. Igen, ez komoly dolog… na, jó, rendben, majd beszélünk. Szia, Zoli! – A telefont a táskájába teszi. – Jó napot kívánok! – köszön a padon ülőnek. – Remélem, hamarosan jön a busz! Sietek, nem késhetek el! – járkál idegesen. – Milyen hideg van!

   – Régen, nekem is ilyen cipőm volt – hallatszik a nehezen érthető mély, recsegő motyogás a kendő alól. – Piros, kopogós… régen… ma már csak emlék. Abból is a rosszabbik. Nekem elhiheti! Meg kell tőle szabadulni! Én is így tettem, elajándékoztam. Szabadulni kell mindentől… mindenkitől! Emberektől, tárgyaktól, emlékektől! Én is… akkor, amikor… az történt!     

  A lány távolabb húzódik. Testén borzongás fut végig.

    – Az Univerzum küldi az üzeneteket, jeleket – halk, női hangot hall a pad felől. – Sorsfeladattal érkeztél a Földre. Sajnos, ettől eltávolodtál. Emlékezz! Térj vissza az életfeladatodhoz!

    – Tessék… mit mond? – lép közelebb a padhoz a lány. – Nem hallottam, mit mondott? Mit tetszett mondani?

    – Na, végre, jön a busz – az alak feltápászkodik. Látszik, szoknya van rajta. – Gyere!

   Szoknyája alól, fekete macska bújik elő. Farkát az égnek meresztve, mérgesen, fújva, közelít a lány felé.

  – Gyere! Erre most nincs idő! – indul el csoszogva a szoknya miatt, asszonynak látszó alak.

   A lány mellé érve, megáll.

   – Tessék! Ez a magáé! – nyújt a lánynak egy, fekete, kis csomagot.

   – Mi… mi ez?

   – A magáé! Fogja! – teszi a lány kezébe a papírgombócot.

   – Mi ez?

  – Cipőfűző… fekete, férfi, félcipőbe való, cipőfűző. Segíteni fog a magasabb rendű cél elérésében!

   – Nem értem. Mit beszél? – kérdezi a lány szemét a földre szegezve. – Nem nézek rá! – gondolja. – Ez nem lehet igaz, csak képzelődöm.   

   Nyikorogva fékez a busz, nyílik az ajtó. Üres, nincs rajta utas.

   – Jobb, ha vigyázz, addig is… ezzel a piros körömcipővel! Nem magának való! Itt az idő –, kászálódik nehezen a lépcsőn felfelé, a különös alak. – Ne felejtse, mindannyian egy, nagy egység részei vagyunk! Kapcsolódunk az Univerzum egészéhez, az Univerzum kommunikál velünk! Tegnap Gizi, ma Géza… – hallatszik szuszogó hangja a kendő alól. – Sofőr! – kopogtatja meg a vezetőt elválasztó ablakot. – Induljon, induljon! A kapcsolat létrejött, a változás elkezdődött! Induljon már! Nem látja, nem akar… még nem akar velünk utazni! – int a lent álló lány felé.

  Az ajtók becsukódnak, a jármű elindul.

  A lány döbbenten nézi a távolodó buszt.

  – Sicc! Eredj innen! – löki arrébb a lábához dörgölődő fekete macskát. – Nem vagyok jól! Mi történik velem? Zoli, Zoli… félek – suttogja maga elé.

   Előveszi a telefont.

    – Halló, Zoli gyere értem! Gyorsan! Gyere! A buszmegállóban vagyok. Nincs baj, csak kicsit… nem vagyok jól! Miért, milyen a hangom? Furcsa? Mély? Félek, lehet, hogy igaza van?… Elkezdődött… ne kérdezősködj! Kérlek, siess! És hozd a fekete félcipődet is!

  

Budapest, 2023-09-21           

 

Szépírói kurzus 2023/ősz/5 - Klein T. László novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Dráma-Próza kurzus hallgatója, Klein T. László azt a feladatot választotta, hogy Franz Kafka Ütés a nagy kapura című novellája alapján ír egy olyan elbeszélést, ahol a kultúrák találkozása, a kultúrák közötti feszültség megjelenése a téma. Kiváló munka, örömmel közlöm. 

Klein T. László

Külföldön

 Franz Kafka: Ütés a nagy kapura című alkotása alapján

 

Hangüzenet egy hazai kutatóintézet rögzítőjén, a nem túl távoli jövőben:

– Azt hiszem, gáz van öregem! Nagy gáz. Ezt jól elcsesztem. Mondtad, hogy legyek óvatos, hogy ez itt egy furcsa népség, hogy a nők itt nem olyanok, blablablabla. Jó, néha neked is lehet igazad. Reggelig minden oké volt. Gyorsvasúttal mentünk a külvárosból a centrumba. Tudod, volt az az életbevágóan fontos tárgyalás a csaj találmányáról, valami mű kaja ügyben, ami ugye, megmenthetné az emberiséget az éhínségtől, vagy ilyesmi. Amúgy a külvárosi szálloda jó, de a kaja, öregem. A csaj ugye, elvitt magával, hogy szórakoztassam a tárgyalópartnereket. Mégiscsak kell egy férfi ennyi nő közé. Na. Reggel óta szekált. Nem tetszett neki a hajam, a ruhám, az arcom. Ismersz, a külsőmre nagyon adok. Szóval, elővettem a kütyüt, tükörfunkcióra kapcsoltam, szerintem tök rendben volt az arcom, na mindegy, végighaladtam az összes fázison: alapozás, pirosítás, rúzsozás, szemhéjfestés, pillagöndörítés, szájfényezés, legyen vele boldog. A rideg télbe kivert, magányosan tekergő lőtéri kutya se tudta, hogy náluk tilos a smink. Érted? Én nem tudtam, ő meg nem mondta. Amikor elindultunk a külvárosból, csak néhány nő ült a vonaton, mire a centrum közelébe értünk, megtelt a szerelvény nőkkel és engem bámultak. Fotóztak és röhögtek, pedig egyáltalán nem hasonlítottam az AC-DC-re. Ismersz, szolid, pasztell árnyalatokat használok, taszít a harsányság. Ők meg csak vihogtak és fenyegettek. Valami vizsgálatot emlegettek, nem ellenem, mert én nem számítok, hanem a csaj ellen, mert neki tudnia kell az ilyesmit. Érted ezt, én nem számítok, én, aki a legszebb éveimet áldoztam a cégre. A csaj nyugodt volt, engem is nyugtatgatott, bár ismersz, én aztán nem izgatom fel magam, és másnak se hagyom. Valamit magyarázott egy vöröshajú, nagykontyú nőnek, hogy nem is volt sminkelés, csak korrekció, meg, hogy ez nem bűn, hogyan lehetne már az? Egy tudálékos, feketehajú, bubifrizurás beszólt neki, tartsa már tiszteletben a törvényeiket. A csaj, valami olyasmit magyarázott, hogy idétlen népség, idétlen törvényei, amikor egy kalapos, szőke nő beszólt, hogy igaza van, és különben is, ezt a kormány találta ki. A csaj az idétlen népség, idétlen kormányáról beszélt, amikor a vöröshajú, aki végig filmezte őt a kütyüjével, megint vizsgálatot emlegetett, ami már meg is indult. Ekkor tapadt rám a fejkendős, barnahajú nő. Egyre sustorgott a fülembe, közben szemezett a kalapos szőkével. Együtt vizsgáztunk, tudod milyen béna vagyok külföldi nyelvekből, szóval egy szót se értettem. Baker! Megállt a vonat, az összes ajtónál rendőrnő. A vöröshajú meg a fekete elállta a csaj útját. A barnahajú derekamra tekerte a kendőjét, a szőke a fejembe nyomta a kalapját, majd kirángattak a szerelvényből. Hallottam, a csajt rólam faggatták, mondta, majd biztos előkerülök, de mondták neki, ő a fontos. A két nő elrángatott a szerelvénytől. A szőkét értettem, megtudtam, valami ellenállók, mert ők nem engedik, hogy bedarálja őket a rendszer. De ismersz, én átlátok a dolgokon. Szerintem csak nem akarnak dolgozni. Még azt is mondta, hogy finom falat vagyok, tudod milyenek a nők. Mondanak mindent össze-vissza. Harcolnak a férfiak egyenjogúságáért, és harcolnak a férfiak egyenjogúsítása ellen. Engem például nem kérdeztek, akarok-e egyenjogúsítva lenni? Hogyne, hogy majd dolgozni kelljen, eltartani a családot, gondoskodni mindenről? Akar a halál, dolgozzanak csak a nők, úgyis mindent jobban tudnak. Mi csak tegyük azt, amihez értünk, legyünk szépek, mi vagyunk a szebbik nem, hát nem? Ez a természet rendje. A hímeknek színes a tollazatuk, nekünk szép az énekünk, mély a bőgésünk, és minket falnak fel az aktus végén. Kicsit aggódom. Miközben a szőke-barna páros a mozgójárdán hurcolt a kijárat felé, a kivetítőn, élő adásban láttam, hogy a csajt bevitték egy szobába. A nagykontyú vöröshajú és a fekete bubifrizurás benyitott, megálltak az ajtóban, a vörös azt mondta a másiknak: –Sajnálom ezt a nőt. – A szőke fordított nekem, azt mondta, ez egy kihallgatószoba. A helyiség inkább húsfeldolgozóüzemnek látszott, mint kihallgatószobának. Jókora kádak, csupasz, csempézett falak, rozsdamentes acélkampók. Öregem hidd el, nem tehetek az egészről. Ő csesztetett. Ha nem csesztet, már ehetnénk a mű kajáját, ami megmenti az emberiséget. Na. Kérlek, intézkedj a csaj ügyében. Én rendben leszek. Meghívtak vacsorára, valami Nyami Papi lesz, biztosan jobb, mint a szállodában reggelire kapott húskonzerv.

Szóval, ha küldötök valakit a csaj miatt, szóljatok neki, hogy ne sminkeljen, és tartózkodjon a gyanús eredetű húskonzervektől. Amúgy Gas voltam. Na csá!

  

(Rekonstruktivizmus2. Budafok, 2023. szeptember 26. – október 06.)