Szépírói kurzus 2023/ősz/6 - Borka Mária Anna novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Dráma-Próza kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a feladatot választotta, hogy Virginia Woolf Orlando című regénye nyomán ír egy elbeszélést. Sajátos humor, kiváló munka.

BORKA MÁRIA ANNA

BMA

PIROS KÖRÖMCIPŐ HELYETT,  FEKETE FÉLCIPŐ

Virginia Woolf : Orlando című műve alapján

 

   Budai villanegyed, buszmegálló. Őszi délután. Egy alak, téli kabátba burkolózva ül a padon. A fejét, arcát betakaró, vastag kendő alól, csak a szeme látszik.

    – Maradj nyugton! Várunk! – morogja, száját résnyire nyitva. 

   Csinos, kosztümbe öltözött, fiatal lány közeledik. Magas sarkú cipőjének kopogása felveri a csendet. Kezében telefon.

   – Igen, szerintem is furcsa társaság. Én inkább érdekesnek nevezném őket. A mostani előadásuk címe: „Tegnap Gizi, ma Géza”. Gondolod, hogy náluk még ez is megtörténhet? – nevet. – Műtét nélkül? Én nem hiszem. Szerinted tegnap este már… estére már én is más lettem? Most, hogy mondod – hangja komolyra vált. – Én is észrevettem, például szorít a cipő. Igen, ez komoly dolog… na, jó, rendben, majd beszélünk. Szia, Zoli! – A telefont a táskájába teszi. – Jó napot kívánok! – köszön a padon ülőnek. – Remélem, hamarosan jön a busz! Sietek, nem késhetek el! – járkál idegesen. – Milyen hideg van!

   – Régen, nekem is ilyen cipőm volt – hallatszik a nehezen érthető mély, recsegő motyogás a kendő alól. – Piros, kopogós… régen… ma már csak emlék. Abból is a rosszabbik. Nekem elhiheti! Meg kell tőle szabadulni! Én is így tettem, elajándékoztam. Szabadulni kell mindentől… mindenkitől! Emberektől, tárgyaktól, emlékektől! Én is… akkor, amikor… az történt!     

  A lány távolabb húzódik. Testén borzongás fut végig.

    – Az Univerzum küldi az üzeneteket, jeleket – halk, női hangot hall a pad felől. – Sorsfeladattal érkeztél a Földre. Sajnos, ettől eltávolodtál. Emlékezz! Térj vissza az életfeladatodhoz!

    – Tessék… mit mond? – lép közelebb a padhoz a lány. – Nem hallottam, mit mondott? Mit tetszett mondani?

    – Na, végre, jön a busz – az alak feltápászkodik. Látszik, szoknya van rajta. – Gyere!

   Szoknyája alól, fekete macska bújik elő. Farkát az égnek meresztve, mérgesen, fújva, közelít a lány felé.

  – Gyere! Erre most nincs idő! – indul el csoszogva a szoknya miatt, asszonynak látszó alak.

   A lány mellé érve, megáll.

   – Tessék! Ez a magáé! – nyújt a lánynak egy, fekete, kis csomagot.

   – Mi… mi ez?

   – A magáé! Fogja! – teszi a lány kezébe a papírgombócot.

   – Mi ez?

  – Cipőfűző… fekete, férfi, félcipőbe való, cipőfűző. Segíteni fog a magasabb rendű cél elérésében!

   – Nem értem. Mit beszél? – kérdezi a lány szemét a földre szegezve. – Nem nézek rá! – gondolja. – Ez nem lehet igaz, csak képzelődöm.   

   Nyikorogva fékez a busz, nyílik az ajtó. Üres, nincs rajta utas.

   – Jobb, ha vigyázz, addig is… ezzel a piros körömcipővel! Nem magának való! Itt az idő –, kászálódik nehezen a lépcsőn felfelé, a különös alak. – Ne felejtse, mindannyian egy, nagy egység részei vagyunk! Kapcsolódunk az Univerzum egészéhez, az Univerzum kommunikál velünk! Tegnap Gizi, ma Géza… – hallatszik szuszogó hangja a kendő alól. – Sofőr! – kopogtatja meg a vezetőt elválasztó ablakot. – Induljon, induljon! A kapcsolat létrejött, a változás elkezdődött! Induljon már! Nem látja, nem akar… még nem akar velünk utazni! – int a lent álló lány felé.

  Az ajtók becsukódnak, a jármű elindul.

  A lány döbbenten nézi a távolodó buszt.

  – Sicc! Eredj innen! – löki arrébb a lábához dörgölődő fekete macskát. – Nem vagyok jól! Mi történik velem? Zoli, Zoli… félek – suttogja maga elé.

   Előveszi a telefont.

    – Halló, Zoli gyere értem! Gyorsan! Gyere! A buszmegállóban vagyok. Nincs baj, csak kicsit… nem vagyok jól! Miért, milyen a hangom? Furcsa? Mély? Félek, lehet, hogy igaza van?… Elkezdődött… ne kérdezősködj! Kérlek, siess! És hozd a fekete félcipődet is!

  

Budapest, 2023-09-21           

 

Szépírói kurzus 2023/ősz/5 - Klein T. László novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Dráma-Próza kurzus hallgatója, Klein T. László azt a feladatot választotta, hogy Franz Kafka Ütés a nagy kapura című novellája alapján ír egy olyan elbeszélést, ahol a kultúrák találkozása, a kultúrák közötti feszültség megjelenése a téma. Kiváló munka, örömmel közlöm. 

Klein T. László

Külföldön

 Franz Kafka: Ütés a nagy kapura című alkotása alapján

 

Hangüzenet egy hazai kutatóintézet rögzítőjén, a nem túl távoli jövőben:

– Azt hiszem, gáz van öregem! Nagy gáz. Ezt jól elcsesztem. Mondtad, hogy legyek óvatos, hogy ez itt egy furcsa népség, hogy a nők itt nem olyanok, blablablabla. Jó, néha neked is lehet igazad. Reggelig minden oké volt. Gyorsvasúttal mentünk a külvárosból a centrumba. Tudod, volt az az életbevágóan fontos tárgyalás a csaj találmányáról, valami mű kaja ügyben, ami ugye, megmenthetné az emberiséget az éhínségtől, vagy ilyesmi. Amúgy a külvárosi szálloda jó, de a kaja, öregem. A csaj ugye, elvitt magával, hogy szórakoztassam a tárgyalópartnereket. Mégiscsak kell egy férfi ennyi nő közé. Na. Reggel óta szekált. Nem tetszett neki a hajam, a ruhám, az arcom. Ismersz, a külsőmre nagyon adok. Szóval, elővettem a kütyüt, tükörfunkcióra kapcsoltam, szerintem tök rendben volt az arcom, na mindegy, végighaladtam az összes fázison: alapozás, pirosítás, rúzsozás, szemhéjfestés, pillagöndörítés, szájfényezés, legyen vele boldog. A rideg télbe kivert, magányosan tekergő lőtéri kutya se tudta, hogy náluk tilos a smink. Érted? Én nem tudtam, ő meg nem mondta. Amikor elindultunk a külvárosból, csak néhány nő ült a vonaton, mire a centrum közelébe értünk, megtelt a szerelvény nőkkel és engem bámultak. Fotóztak és röhögtek, pedig egyáltalán nem hasonlítottam az AC-DC-re. Ismersz, szolid, pasztell árnyalatokat használok, taszít a harsányság. Ők meg csak vihogtak és fenyegettek. Valami vizsgálatot emlegettek, nem ellenem, mert én nem számítok, hanem a csaj ellen, mert neki tudnia kell az ilyesmit. Érted ezt, én nem számítok, én, aki a legszebb éveimet áldoztam a cégre. A csaj nyugodt volt, engem is nyugtatgatott, bár ismersz, én aztán nem izgatom fel magam, és másnak se hagyom. Valamit magyarázott egy vöröshajú, nagykontyú nőnek, hogy nem is volt sminkelés, csak korrekció, meg, hogy ez nem bűn, hogyan lehetne már az? Egy tudálékos, feketehajú, bubifrizurás beszólt neki, tartsa már tiszteletben a törvényeiket. A csaj, valami olyasmit magyarázott, hogy idétlen népség, idétlen törvényei, amikor egy kalapos, szőke nő beszólt, hogy igaza van, és különben is, ezt a kormány találta ki. A csaj az idétlen népség, idétlen kormányáról beszélt, amikor a vöröshajú, aki végig filmezte őt a kütyüjével, megint vizsgálatot emlegetett, ami már meg is indult. Ekkor tapadt rám a fejkendős, barnahajú nő. Egyre sustorgott a fülembe, közben szemezett a kalapos szőkével. Együtt vizsgáztunk, tudod milyen béna vagyok külföldi nyelvekből, szóval egy szót se értettem. Baker! Megállt a vonat, az összes ajtónál rendőrnő. A vöröshajú meg a fekete elállta a csaj útját. A barnahajú derekamra tekerte a kendőjét, a szőke a fejembe nyomta a kalapját, majd kirángattak a szerelvényből. Hallottam, a csajt rólam faggatták, mondta, majd biztos előkerülök, de mondták neki, ő a fontos. A két nő elrángatott a szerelvénytől. A szőkét értettem, megtudtam, valami ellenállók, mert ők nem engedik, hogy bedarálja őket a rendszer. De ismersz, én átlátok a dolgokon. Szerintem csak nem akarnak dolgozni. Még azt is mondta, hogy finom falat vagyok, tudod milyenek a nők. Mondanak mindent össze-vissza. Harcolnak a férfiak egyenjogúságáért, és harcolnak a férfiak egyenjogúsítása ellen. Engem például nem kérdeztek, akarok-e egyenjogúsítva lenni? Hogyne, hogy majd dolgozni kelljen, eltartani a családot, gondoskodni mindenről? Akar a halál, dolgozzanak csak a nők, úgyis mindent jobban tudnak. Mi csak tegyük azt, amihez értünk, legyünk szépek, mi vagyunk a szebbik nem, hát nem? Ez a természet rendje. A hímeknek színes a tollazatuk, nekünk szép az énekünk, mély a bőgésünk, és minket falnak fel az aktus végén. Kicsit aggódom. Miközben a szőke-barna páros a mozgójárdán hurcolt a kijárat felé, a kivetítőn, élő adásban láttam, hogy a csajt bevitték egy szobába. A nagykontyú vöröshajú és a fekete bubifrizurás benyitott, megálltak az ajtóban, a vörös azt mondta a másiknak: –Sajnálom ezt a nőt. – A szőke fordított nekem, azt mondta, ez egy kihallgatószoba. A helyiség inkább húsfeldolgozóüzemnek látszott, mint kihallgatószobának. Jókora kádak, csupasz, csempézett falak, rozsdamentes acélkampók. Öregem hidd el, nem tehetek az egészről. Ő csesztetett. Ha nem csesztet, már ehetnénk a mű kajáját, ami megmenti az emberiséget. Na. Kérlek, intézkedj a csaj ügyében. Én rendben leszek. Meghívtak vacsorára, valami Nyami Papi lesz, biztosan jobb, mint a szállodában reggelire kapott húskonzerv.

Szóval, ha küldötök valakit a csaj miatt, szóljatok neki, hogy ne sminkeljen, és tartózkodjon a gyanús eredetű húskonzervektől. Amúgy Gas voltam. Na csá!

  

(Rekonstruktivizmus2. Budafok, 2023. szeptember 26. – október 06.)