2008. június 24., kedd

Ferencvárosi tévé

A Könyvhét eseményeihez tartozik, hogy Orbán György vendége lehettem a Ráday utcában, az ottani könyvesboltban. Orbán ennek nyomán készített velem egy beszélgetést a 9s tévé televízió számára.

Fejtő temetése

Újból és újból előttem van, írnom kell róla. Fejtő Ferenc temetése. A Fiumei úti nemzeti sírkertben talált örök nyugalomra Feri, és meggyőződésem szerint, méltó helyre temették. Szép temetése volt, ha lehet azt mondani, hogy "szép" egy temetés. Bár, miért ne lehetne?
Tetszett, ahogy beszéltek róla. Méray Tibor, Párizsban élő barátként, Gyurcsány Ferenc, miniszterelnökként, tisztelőjeként. Örültem az állami temetésnek, mert Fejtő szimbolikus alakká nőtt, az európai magyar polgár alakjává.
Külön örültem annak, hogy a Litera lehozta az írásomat Feriről. Megemlékezésem ilyen módon mégicsak megmaradt, publikus lett, egy kicsi síremléket én is állítottam neki. Az írónak, aki olyan nagyszerű regényt írt, mint az Érzelmes utazás.
Isten Veled, Fejtő Ferenc! Vigyázz ránk, ha nézel minket, ha figyeled botladozásaink, ki tudja, honnan, talán valahonnan a magasból!

2008. június 23., hétfő

Keszthely

Keszthelyen is jártam, ahol régi barátommal, egyetemi évfolyamtársammal, Németh István Péter költővel találkoztam egy író-olvasó találkozó keretében. Keszthely Gyermekkönyvtárának voltam a vendége, ő kérdezett engem, felolvastam, beszélgettünk. Nagyon jó hangulat alakult ki, a gyerekek is sokat kérdeztek, mindig jó gyerekek közé menni, de különösen jó volt ez a keszthelyi kirándulás. Tóth Rita a Könyvtár munkatársa, aki házigazdánk volt. Itt látható a másnapi zalai napilapban megjelent cikk. A keszthelyi televízió híradója is beszámolt a látogatásról.

Nyíregyháza újból

Mindenféle történt a Könyvhét után, elnézést, hogy csak most számolok be, akkor is röviden. A legjobb mégiscsak Nyíregyháza volt erről néhány fotót még bemutatok. A felvételek az író-olvasó találkozón készültek, Láng Zsolt, Antal Attila, Karádi Zsolt társaságában, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kamaratermében. A Könyvtár részéről a műsorvezető Dr. Vaczóné Antal Erika volt.



2008. június 9., hétfő

könyvhéten túl

Egy nagyon jó Könyvhéten túl. Az Arcokat dedikáltam Nyíregyházán, Balatonfüreden, Budapesten az Írók Boltjánál, a Palatinus standjánál a Vörösmarty téren, a Ráday utcában. Az Élet és Irodalom könyvheti számában megjelent Kálmán C. György nagyszerű írása a könyvről.
Hogy a Könyvhét hangulatát kicsit érzékeltessem, néhány fotót a dedikálásokról itt is közlök, köztük azokat is, ahol Cseh Tamással együtt vagyok a Palatinus sátornál.
Cseh Tamás számomra is a 80-as évek egyik fontos szimbóluma, aki akkori életérzésünket, Bereményi Géza szövegeire készített dalaival nagyon pontosan fejezte ki. Öröm volt a számomra, hogy együtt lehetek vele.
A fényképeket Lengyel Tamás, a Palatinus szerkesztője készítette.



2008. június 7., szombat

Balatonfüred és Litera

Ma Balatonfüreden voltam, ahol szintén - azt hiszem, a város történetében először - Könyvhetet rendeztek. Délután dedikáltam, vettek Arcokat, de Idegeneket és Születésnapot is. Jó nap volt, a város meghívására nagyon finom ebédet kaptam az elegáns Blaha Lujza étteremben, harcsafilét ettem gombaszósszal és nokedlivel.
És még egy jó pillanat - megjelent a Literán az Arcok ajánlása, és egy részlet is belőle, éppen az Arcok című novella.
Minden jót mindenkinek!

2008. június 6., péntek

Nyíregyháza

Nyíregyházán jártam, csütörtök délután, ott nyitottam meg a Könyvhetet, utána pedig beszélgetésen vettem részt Láng Zsolttal együtt.
Nyíregyháza mindig nagyon jó. Egyszerűen egy jó hangulatú város, kedves emberekkel, ahova jó elmenni - a Móricz Zsigmond Könyvtár vendége voltam, és a vendéglátás tökéletes volt.
Este a SZIRT (fiatal írók által létrehozott irodalmi egyesület) elnökével és titkárával beszélgettem. Egyelőre nincs fényképem a nyíregyházi utamról, csak egy, mobiltelefonnal készült, rajta Láng Zsolt valamint a SZIRT tagjai láthatóak.
Íme:

2008. június 4., szerda

Fejtő Ferenc halálára

Igazi européer volt

Fejtő Ferenc nem halt meg. Aki annyira szeretett élni, mint ő, az nem halhat meg. Sokszor mondta, hogy a kíváncsiság tartja életben. Mindenre kíváncsi volt. Mindent tudott, minden érdekelte.
Azt írtam: mindent tudott. Elképesztő volt az a szellemi frissesség, ahogy élete utolsó pillanatáig figyelemmel kísérte a hazai politikai viszonyok alakulását, ahogy valóban mindenről tudott, mindenkiről találó jellemzést tudott adni. Nyugtalan, kíváncsi ember, aki szereti érteni a maga körüli világot, mindenre reagálni akar.
A Pompidou-centrum mellett, Párizs legizgalmasabb negyedében lakott. Sokszor voltam nála, második emeleti lakásán, a Saint Martin utcában. A nappaliból az ablakok épp a legnagyobb francia modern művészeti műzeum előtti térre nyíltak. Aki járt Párizsban, tudja, mit jelent ez: a lüktető életet, hiszen a "Pompidou" előtti terület maga is művészeti események, performance-ok, utcai zenészek, alkalmi színházi társulatok színhelye szinte az év minden napján, a nap 24 órájában. Irigyeltem a kilátást, amit a lakásából, karosszékben ülve élvezhetett nap mint nap, ahogy irigyeltem a pezsgő életet is, ami örökké körülvette.
Irigyeltem azt is, ahogy franciául és magyarul egyszerre tudott gondokodni, beszélni és írni. Igazi európai polgár, akinek a számára a nyelvtudás nem probléma, aki Olaszországban éppúgy publikál, mint Franciaországban, aki Londonban éppúgy előad, mint Budapesten.
Amikor megismertem, 1990-ben, akkor Neuilly-sur-Seine-ben lakott, Párizs legelegánsabb elővárosában, ahol ma is a legmagasabbak a lakásárak, és ahol sokáig a mai köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy volt polgármester. Az elegáns lakóépületben kétszintes lakása volt, olyan terasszal, ahol társaságot is tudott fogadni. Mindig élet volt körülötte. Az első élményem is az vele kapcsolatban, hogy belépek a lakásába, és egy délkelet-ázsiai származású kislány játszik abban a lépcsőfordulóban, amelyik Feri emeleti dolgozószobájába vezet.
Nem tudok, nincs értelme Fejtő Ferencről múlt időben beszélni. Aki ennyire szeretett élni, az nem halhat meg, írtam ennek a cikknek az elején. Fejtő Ferenc itt van, és itt is marad. Mert Ő az az européer személyiség, aki nincs még egy a magyar szellemi életben. Őt, az Európát egységében szerető, Európában otthonra találó különleges alkotót sokkal jobban kellett volna őriznünk, önmagunknak. Vagy van még rajta kívül olyan valaki közöttünk, aki ennyire otthon tudott lenni Európa legkülönbözőbb városaiban, Nagykanizsán akár és Zágrábban, Fiumében és Rómában, Párizsban és Bécsben és, persze, Budapesten? Van még olyan író, magyar író, aki olyan egyértelműen européer regényt tudott írni, mint ő?
Igen, regényről beszélek, mert regényt is írt. Az 1937-es Érzelmes utazás valójában az. Önéletrajzi regény. Benne az "európai otthonosság" érzése jelenik meg, ahol gyermekkori emlékek, dalmáciai útleírás és teoretikus elmélkedések együtt kavarognak. Minden benne van ebben a könyvben, ami az élet szeretetéről tanúskodik és annak szeretetéről is, ami ennek a tartozéka: a családhoz való ragaszkodás, az emlékek megőrzése, az európai román és gótikus építészet iránti rajongás, a tenger iránti vonzalom, de legfőképpen a sokszínű Európa szeretete.
Azt mondtam Neki egy alkalommal, hogy az első "európai uniós regényt" ő írta meg. Ő maga azt írta róla, hogy "hangulatkönyvet írtam, lírát, és nem tudományos értekezést. Vakációt vettem egy időre a politikától, hogy magamhoz térjek, friss levegőt szívjak, tisztázzam gondolataimat. S azóta sem csinálok egyebet, mint hogy próbálom megfejteni saját rejtvényemet meg a magyar rejtvényt, és vakmerően a világét meg az életét". Igen. És közben mellesleg Európa rejtvényét is megfejtette.
1994-ben Szigligeten együtt nyaraltunk. Sok közös fotó készült akkor, meg is jelent némelyik könyben is. Egyre nagyon élesen emlékszem: ülünk hárman, a feleségével egy padon az Alkotóház előtti parkban. Kíváncsi fiatalember néz bele a kamerába. A "fiatalember" nem én voltam, hanem ő. Az akkor 85 éves Fejtő Ferenc.
Töbször ünnepeltem vele a születésnapját. Augusztus 31-én született, én ötven évvel és néhány nappal korábban, augusztus 27-én. Amikor utoljára Nála jártam, már egy kórházi ágy és egy tolószék is a nappaliban volt, jelezve fizikai gyengülését. Akkor azt mondtam neki, "vigyázz magadra, Feri, mert a Te 100-ik és az én 50-ik születésnapomat szeretném, ha együtt ünnepelnénk".
Erre Ő azt válaszolta, "rendben, benne vagyok". És nevetett. Akkor még biztos voltam a közös ünneplés lehetőségében. Mert úgy éreztem, sosem halhat meg.

2008. június 3., kedd

Arcok - bemutató




Tegnap este a Libri Könyvpalotában egy nagyon jól sikerült könyvbemutatót tartottunk, köszönet érte Kálmán C. Györgynek, Reményi József Tamásnak, köszönet a Palatinus Kiadónak, és mindenekelőtt D. Szabó Máriának, a Kiadó igazgatójának. (Valamint köszönet Nagy Mónikának, aki a Kiadó részéről megszervezte, és Tibornak, aki a Kiadó részéről mindenben segített.)
Sok-sok képet teszek fel ide, hogy a jó hangulatot bemutassam. Sokan voltunk, megtelt a terem, sokáig maradtunk, jól éreztük magunkat.

Köszönet mindezért a Libri Könyvpalota munkatársainak is, és mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, aki megtisztelt a jelenlétével. Valamint köszönet Fodor Tündének a fotókért.





2008. június 1., vasárnap

Spanyolnátha

Csütörtökön este Miskolcon voltam, ahol a Spanyolnátha új, nyári számát mutatták be, benne a velem készült beszélgetést a Budapesti Jelenlétről.

Nagyon jó társaság - Vass Tibor példamutatóan irányítja a negyedéves internetes folyóirat munkáját.