Megjelent egy interjú velem a Literán. Itt olvasható.
A kitüntetésem alkalmából arról beszélek, miért nem örülök a kitüntetésnek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Litera. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Litera. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 19., péntek
2009. december 15., kedd
Élő irodalom
Élő irodalom: Závada Pál olvas fel, mindez átvéve a Literáról.
Van a történetben vándor is, őszibarack is, amit, ugye, szeretünk, bár a sárgabarack!, annak aztán nincs párja. De ez csak egy személyes megjegyzés. Mindenkinek jó szórakozást:
Van a történetben vándor is, őszibarack is, amit, ugye, szeretünk, bár a sárgabarack!, annak aztán nincs párja. De ez csak egy személyes megjegyzés. Mindenkinek jó szórakozást:
2009. november 17., kedd
Vita Kertész Imre kijelentése kapcsán
"Egy nemzeti kultúrának el kell tudnia viselnie, sőt, méltányolni kell tudnia azokat a nagy alakjait is, akik megvetéssel vagy semmibevevéssel fordulnak szembe vele. A Swifteket, Lichtenbergeket, Thomas Bernhardokat. Érettségének tesztje ez. „Wenn ich dich lieb habe, was geht's dich an?", „ha szeretlek, mi közöd hozzá?", hangzik egy híres Goethe-idézet.” - írta Radnóti Sándor a Népszabadságban leközölt jegyzetében a Kertész Imrével készített és elhíresült interjú kapcsán. A Litera körkérdést intézett kortárs írókhoz. Én is válaszoltam. Itt olvasható.
2009. május 5., kedd
Litera-beszélgetés
Szegő János készített velem egy nagyszerű beszélgetést. Itt, a Litera honlapján olvasható. Mindenféle jót, mindenkinek!
2009. április 1., szerda
2008. december 17., szerda
Pro Literatura Díj
December 10-én vehettem át a Pro Literatura Díjat. A díjátadásáról itt a Litera híre.
2008. október 26., vasárnap
Litera
A Literán megjelent Zsávolya Zoltán recenziója az Arcokról. Itt olvasható. Mindenféle jókat Mindenkinek!
2008. augusztus 22., péntek
2008. augusztus 4., hétfő
Bárka-beszélgetés
A Bárka-színházban jártam, ott készült ez a beszélgetés, még januárban. Most tudom ide feltenni, úgy, hogy maga a felvétel közvetlenül megjelenjen.
A Litera honlapjáról töltöttem le. A beszélgetést Alföldi Róbert vezeti.
A Litera honlapjáról töltöttem le. A beszélgetést Alföldi Róbert vezeti.
2008. július 24., csütörtök
Zene - nyár
A Litera kérdése - milyen zenét hallgatok
Klasszikusokat, meg ami jön, minden nap
Feltette a Litera a kérdést, milyen zenét is hallgatok a nyáron.
Most éppen nincs nyár, mert hideg rekordot dönt a hőmérő, július vége, és eső, meg 15 Celsius, maximum, ami azért nem nevezhető nyárnak. Talán annyiban más ez az időszak az év egyéb hónapjaihoz képest, hogy a szokottnál is többet és szívesebben autózom, és a téli gumikat semmiképpen nem veszem elő, mert bízom abban, hogy az augusztusi hóesés, itt, az európai kontinens középső részén, csak-csak elmarad.
Az autó a rádióé. Ami azt jelenti, hogy vezetés közben mindig szól valami, leginkább a Bartók, vagyis "MR3"-rádió , ebben nem csalódom, bár bizonyos opera-részletek sugárzásánál biztosan eltekerem, nem bírom ugyanis a magas fejhangokat, vagy nem értek az operához, az is lehet. De klasszikusok zongorán jöhetnek minden mennyiségben, különösen a bécsi klasszikusok, ők zenekarral is jöhetnek, még vonósokkal is - jól harmonizálnak az autópályák hangulatához.
Ha eltekerem a Bartókot, akkor jöjjön a Petőfi, vagyis "MR2", vagyis "nagyooon zene". Ismerem a vitát és a dühöt, ami a Petőfi rádió körül zajlott/zajlik, de tény, hogy olykor szívesen hallgatom, zenei kínálatát - szerintem - nem lehet összevetni a különböző kereskedelmi rádiók kínálatával. Olyan könnyűzene ez, ami sokszor alternatív is, igényes, ha éppen magyar szerzőkről van szó, akkor azon szerzők műveit adja - többnyire - a Petőfi, akiknél még a szöveg is emészthető. És, ha már magyar szerzők, akkor legyen, és remélem, hozza valóban őket a Petőfi, szóval, legyen Pál utcai fiúk , vagy Trabant vagy Tereskova vagy Bizottság vagy megint Bizottság .
Ez az MR2 csak olykori kiruccanás, maradok a komoly zenénél, azon belül a klasszikusoknál. Nem véletlen, hogy az Idegenek című regényemben alapvetően két zenemű jön elő, az egyik a Für Elise, számos feldolgozása közül talán ezt ajánlanám, a másik Beethoven Örömódája, itt is számos emlékezetes előadást találhatunk, javaslom ezt , de aki tud angolul, az meghallgathatja Leonard Bernstein kísérő szavaival együtt az ő változatát is , vagy éppen Karajan legendásan precíz interpretálásában az első részét a 9. szimfóniának.
Szívesen hallgatom még Mozart 5. hegedűversenyét Janine Jansen előadásában , vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját Atsuko Seta előadásában.
Ha pedig elkanyarodunk a bécsi klasszikusoktól, akkor jöjjön Chopin, az ő majdnem mozarti játékossága és könnyedsége, bármelyik valzer vagy mazurka elővehető, én most Viktor Bijelovic előadásában választottam egyet, szinte találomra.
Ezek az én zenéim. Lehetne még sok-sok zeneszerzőt említeni, Csajkovszkijt, Ravelt, Vivaldit, akiket szintén bármikor és szívesen hallgatok, de a Für Elise vagy az Örömóda annyi harmóniát és kiegyensúlyozott játékosságot nyújt a számomra, hogy szinte naponta hallgatom újra őket. Valahogy Európát jelentik, és én "Európa-mániás" vagyok, már igen régóta, egészen egyszerűen azért, mert - és ezt Európa rádió című könyvemben is leírtam - örülök, annak, hogy hazám partjait ismét 3-4 tenger mossa, mint egykor, hősi időkben.
Merthogy szeretem a tengert.
Van még egy zenei világ, ami komoly zenei, de nem klasszikus, és ami nagyon fontos a számomra: ez a kortárs modern, repetitív, minimál zene, és itt sokakat kell megemlíteni, Kurtág Györgyöt, Jeney Zoltánt, Sáry Lászlót, vagy Steve Reich, John Cage nevét. Ezzel a zenei világgal közelebbről 1984-ben ismerkedtem meg, amikor az Almássy téri Művelődési központban volt egy többnapos modern zenei fesztivál. Ezen a fesztiválon "váltott előadóművészekkel" eljátszották a XX. század eleje zseniális zeneszerzőjének, Erik Satie-nak a 23 órás "Bosszantások" című zeneművét is, a műből egy rövid részletet itt találtam.
A 84-es fesztivál nagy felfedezése volt a számomra John Cage, akinek bármelyik darabját szívesen ajánlom, legyen most itt ez a kettő, az egyiknek A Holocaust nevében a címe , a másiknak pedig Zene Marcel Duchamp-nak:
Ekkor, ennek a fesztiválnak a hatására kezdtem írni a Zárójelversek című sorozatomat, ezek a versek nagyrészt a repetitív technikát valósítják meg, szövegben. És ezután a fesztivál után többéves együttműködés kezdődött köztem és az Új Zenei Stúdió mára világhírűvé lett zeneszerzője, Sáry lászló között, akinek a számomra a legfontosabb zeneművét a "Kotyogó kő egy korsóban" címűt nem sikerült letöltenem a netről, de ettől függetlenül ajánlom mindenki figyelmébe. Az együttműködésünk eredménye egy közös nagylemez lett, ami "Közeledések és távolodások" címmel jelent meg a Hungaroton kiadásában, 1990-ben, és aminek "Repetitív " című darabját itt bárki meghallgathatja.
Végülis a nyár - a zene szempontjából - nem különbözik a többi évszaktól. Viszont számomra az idő múlásával egyre fontosabb maga a zene - mindennapi kenyér, amit a net "megad nekünk ma".
Klasszikusokat, meg ami jön, minden nap
Feltette a Litera a kérdést, milyen zenét is hallgatok a nyáron.
Most éppen nincs nyár, mert hideg rekordot dönt a hőmérő, július vége, és eső, meg 15 Celsius, maximum, ami azért nem nevezhető nyárnak. Talán annyiban más ez az időszak az év egyéb hónapjaihoz képest, hogy a szokottnál is többet és szívesebben autózom, és a téli gumikat semmiképpen nem veszem elő, mert bízom abban, hogy az augusztusi hóesés, itt, az európai kontinens középső részén, csak-csak elmarad.
Az autó a rádióé. Ami azt jelenti, hogy vezetés közben mindig szól valami, leginkább a Bartók, vagyis "MR3"-rádió , ebben nem csalódom, bár bizonyos opera-részletek sugárzásánál biztosan eltekerem, nem bírom ugyanis a magas fejhangokat, vagy nem értek az operához, az is lehet. De klasszikusok zongorán jöhetnek minden mennyiségben, különösen a bécsi klasszikusok, ők zenekarral is jöhetnek, még vonósokkal is - jól harmonizálnak az autópályák hangulatához.
Ha eltekerem a Bartókot, akkor jöjjön a Petőfi, vagyis "MR2", vagyis "nagyooon zene". Ismerem a vitát és a dühöt, ami a Petőfi rádió körül zajlott/zajlik, de tény, hogy olykor szívesen hallgatom, zenei kínálatát - szerintem - nem lehet összevetni a különböző kereskedelmi rádiók kínálatával. Olyan könnyűzene ez, ami sokszor alternatív is, igényes, ha éppen magyar szerzőkről van szó, akkor azon szerzők műveit adja - többnyire - a Petőfi, akiknél még a szöveg is emészthető. És, ha már magyar szerzők, akkor legyen, és remélem, hozza valóban őket a Petőfi, szóval, legyen Pál utcai fiúk , vagy Trabant vagy Tereskova vagy Bizottság vagy megint Bizottság .
Ez az MR2 csak olykori kiruccanás, maradok a komoly zenénél, azon belül a klasszikusoknál. Nem véletlen, hogy az Idegenek című regényemben alapvetően két zenemű jön elő, az egyik a Für Elise, számos feldolgozása közül talán ezt ajánlanám, a másik Beethoven Örömódája, itt is számos emlékezetes előadást találhatunk, javaslom ezt , de aki tud angolul, az meghallgathatja Leonard Bernstein kísérő szavaival együtt az ő változatát is , vagy éppen Karajan legendásan precíz interpretálásában az első részét a 9. szimfóniának.
Szívesen hallgatom még Mozart 5. hegedűversenyét Janine Jansen előadásában , vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját Atsuko Seta előadásában.
Ha pedig elkanyarodunk a bécsi klasszikusoktól, akkor jöjjön Chopin, az ő majdnem mozarti játékossága és könnyedsége, bármelyik valzer vagy mazurka elővehető, én most Viktor Bijelovic előadásában választottam egyet, szinte találomra.
Ezek az én zenéim. Lehetne még sok-sok zeneszerzőt említeni, Csajkovszkijt, Ravelt, Vivaldit, akiket szintén bármikor és szívesen hallgatok, de a Für Elise vagy az Örömóda annyi harmóniát és kiegyensúlyozott játékosságot nyújt a számomra, hogy szinte naponta hallgatom újra őket. Valahogy Európát jelentik, és én "Európa-mániás" vagyok, már igen régóta, egészen egyszerűen azért, mert - és ezt Európa rádió című könyvemben is leírtam - örülök, annak, hogy hazám partjait ismét 3-4 tenger mossa, mint egykor, hősi időkben.
Merthogy szeretem a tengert.
Van még egy zenei világ, ami komoly zenei, de nem klasszikus, és ami nagyon fontos a számomra: ez a kortárs modern, repetitív, minimál zene, és itt sokakat kell megemlíteni, Kurtág Györgyöt, Jeney Zoltánt, Sáry Lászlót, vagy Steve Reich, John Cage nevét. Ezzel a zenei világgal közelebbről 1984-ben ismerkedtem meg, amikor az Almássy téri Művelődési központban volt egy többnapos modern zenei fesztivál. Ezen a fesztiválon "váltott előadóművészekkel" eljátszották a XX. század eleje zseniális zeneszerzőjének, Erik Satie-nak a 23 órás "Bosszantások" című zeneművét is, a műből egy rövid részletet itt találtam.
A 84-es fesztivál nagy felfedezése volt a számomra John Cage, akinek bármelyik darabját szívesen ajánlom, legyen most itt ez a kettő, az egyiknek A Holocaust nevében a címe , a másiknak pedig Zene Marcel Duchamp-nak:
Ekkor, ennek a fesztiválnak a hatására kezdtem írni a Zárójelversek című sorozatomat, ezek a versek nagyrészt a repetitív technikát valósítják meg, szövegben. És ezután a fesztivál után többéves együttműködés kezdődött köztem és az Új Zenei Stúdió mára világhírűvé lett zeneszerzője, Sáry lászló között, akinek a számomra a legfontosabb zeneművét a "Kotyogó kő egy korsóban" címűt nem sikerült letöltenem a netről, de ettől függetlenül ajánlom mindenki figyelmébe. Az együttműködésünk eredménye egy közös nagylemez lett, ami "Közeledések és távolodások" címmel jelent meg a Hungaroton kiadásában, 1990-ben, és aminek "Repetitív " című darabját itt bárki meghallgathatja.
Végülis a nyár - a zene szempontjából - nem különbözik a többi évszaktól. Viszont számomra az idő múlásával egyre fontosabb maga a zene - mindennapi kenyér, amit a net "megad nekünk ma".
2008. június 7., szombat
Balatonfüred és Litera
Ma Balatonfüreden voltam, ahol szintén - azt hiszem, a város történetében először - Könyvhetet rendeztek. Délután dedikáltam, vettek Arcokat, de Idegeneket és Születésnapot is. Jó nap volt, a város meghívására nagyon finom ebédet kaptam az elegáns Blaha Lujza étteremben, harcsafilét ettem gombaszósszal és nokedlivel.
És még egy jó pillanat - megjelent a Literán az Arcok ajánlása, és egy részlet is belőle, éppen az Arcok című novella.
Minden jót mindenkinek!
És még egy jó pillanat - megjelent a Literán az Arcok ajánlása, és egy részlet is belőle, éppen az Arcok című novella.
Minden jót mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
