2018. április 18., szerda

Szépírói kurzus 2018/tavasz/17 Takács Péter elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma hallgatója Takács Péter, akinek elbeszélése arra a házi feladatra készült, hogy szerepet és nemet vált a szerző. Kiváló munkáját itt közlöm. 

Takács Péter
Vakrandi

Hülye vagyok, nem tudom miért csinálom ezt, miért megyek oda. Nem, nem megyek inkább. Na jó, odamegyek, megnézem mi ez.  Különben is hideg van, esik az eső és ez a kurva villamos megint nem jön.  Még fél óra van, de simán odaérek 10 perc alatt. Lehet, inkább sétálni kellene. Na jó, jön a villamos. Úristen milyen tömeg van rajta, nincs kedvem felszállni, agyonnyomnak, inkább megyek gyalog.  Úgy érzem, loholok, máskor meg mint ha csak vánszorognék. Izzadok, és ki van száradva a szám. Basszus, 35 éves vagyok, elvált, önálló és bátor csaj, imádom a munkámat na jó, ha nem is imádom, de legalábbis vállalható kompromisszumnak tartom, multis túlfizetett öncélú csacsiség, a szex terén elég kísérletező voltam és vagyok, najó, van azért ami már nem nagyon férne bele, de ezeket a határokat elég tágan húzom meg, és amióta elváltam felszabadultam, egyre jobban érzem magamat meg a flowt.  Nehogy már beszarjak egy ilyen vicces kis vakranditól!  
Persze, szeretnék végre egy kapcsolatot.  Az nagyon valószínűtlen, hogy életem szerelmét majd pont ma este és itt találom meg. Azt a fajtát, aki mindenki másnak van vagy volt már, legalábbis a facebook profilok és posztok alapján, csak nekem nem, basszameg, sok utazás izgi és nem kommersz helyekre, Bali, nyilvánvalóan, meg Bolivia hátizsákkal, nagy beszélgetések, közös főzések, orgazmus mindig egyszerre, sok nevetés, fürdőkádazások órákig, és az mászik ki a hidegbe a borért, aki veszít a kőpapírollóban, aztán közös kutya, majd gyerek és a többi. Hiába várom mindenhol hátha majd pont itt futok össze vele, nem, nem fogok, ez egy érdekes kísérlet, ne legyél már gyerekes.  Nna szóval ez nem az, nem is várom. Inkább csak kíváncsiság és esetleg szex.  Egy vakrandin, vagy utána. Meglátjuk, hogy megy és lesz e második kör.
Ez egy zseniális ötlet, kár hogy nem én találtam ki. Persze, ezer éve vannak a már mindenféle chatvonalak meg szexappok. Ugye az ember felteszi a képét, nyilván csak vicces és nevetős és sielősszörfözősmotorzoskacagós képek, esetleg sejtelmes képek, vagy lovaglós, meg napszemüveges vagy fürdőkádas vagy éppen fürdőkádban lábat borotválós képek, egyszer feltettem egy olyat, zabálták, komolyan, bár az nyilván túlzás volt, aztán valakinek megtetszik és ha kölcsönös akkor el lehet kezdeni chatelni. Eddig stimmel, ha jobbra húztál mit írsz? Vicceset, hogyhogy nem lett vizes a hajad a szörfön? Vagy tárgyilagosat, vagy bénán bókolósat, hogy te igazi vagy, esetleg ez fotosop? 
Nna, hát az az ötlet, hogy a vakrandi tényleg legyen vak, azaz fogalmad se legyen, hogy kivel találkozol de nemcsak előtte, hanem egész az utolsó pillanatig. És nem úgy értve, hogy látsz róla egy képet meg pár publikus infot, de valójában fogalmad sincs róla, hogy ki ő, nem egyáltalán nem! Az benne a vicc, hogy egyáltalán semmit nem tudsz róla! Bármelyik párkeresőt használod, a kiválasztás az eddigi profilod és tevékenységed alapján történik, egy algoritmus generálja, meghív, elmondja hogy fizikailag biztonságos, érzelmileg megrázkódtatásokat okozhat, ha bátor vagy bevállalod. Jelentéktelen összeget kell fizetned, de ennyi az egész. Aztán valakivel random összepárosítanak, akinek a profiljából törölnek minden személyes infót. Aztán chatelhettek, max két hétig, aztán a program letilt és soha nem találod meg az illetőt ami persze jó is meg rossz is lehet.  A chat alatt is tilos nemre vagy korra való utalás, beleértve a nevet is. Elég parás, hogy egy program dönti el, hogy nyitott vagyok-e egy gerontofil vagy meleg szex vagy párkapcsolatra. Többszörösen vak, ezért nem csak a párodról nincs semmilyen info de a programról sem, nem közölnek adatot sem a látogatottságukról, ráadásul üzleti info sem elérhető róluk, azaz kié, kik a fejlesztők, hol tárolják az adatokat, egyáltalán honnan jutnak a te adataidhoz. A bemutatkozó chatben, ami törli magát, annyit írnak, hogy szeretnék ha megbíznál bennük, megígérik, hogy nem élnek vele vissza és a program célja, hogy visszahozza az életünkbe a sorsszerűséget és véletlenszerűséget, mert már elegük volt a tervezettségből.
Ki jönne mégis rá, hogy ezt is kipróbáltam? Különben is sokkal többen próbálják ki, mint ahányan bevallják szerintem. Ez egész egy gerillamarketing, remélem, hogy nem valami orosz titkosszolgálati izé ez is, az durva lenne. Nóritól hallottam róla, nem mintha ő próbálta volna, csak hallott róla, de nagyon rá van izgulva, hogy egyszer csak dobja fel neki is a gép. Haha, ez itt igazán találó, mármint hogy gép dobja. Eddig nem volt szerencséje, vagy nem tudom mije, de neki nem adta meg a lehetőséget a deux ex machina, vagy  hogy a fenébe hívták a régi görög drámákban.  Én tényleg nyitott vagyok, ezt is írtam minden profilomhoz. Lehet, hogy ezért választódtam ki. Vagy a fene tudja, ezek a programok bonyolultabbak ennél. Tényleg, jöhet bárki, férfi, nő, öreg, fiatal, beteg, nyomorék – na jó beteg vagy nyomorék ne – vagy bárki. Nagyon ronda se legyen lehetőleg és pláne ne ápolatlan, de egyszer bármi jöhet. Na, ha tényleg őszinte akarok lenni magamhoz, akkor azért legjobb lenne egy fiatal férfi, micsoda meglepetés. Nem, senkit nem zárok ki. Különben is bármikor abba lehet hagyni. Meg amúgy is a belvárosban van az egész, mit történhet, max kijövök.  Mondjuk olyan 25 körüli, vagy ilyesmi. Kínai, esetleg. Ez hülyeség, nem ez a lényeg, honnan a frászból keveredne egy ilyenbe egy kínai. Basszus, kiver a víz, pedig az előbb majd megfagytam. Izgulok na. Mindjárt ott vagyok.
Vicces volt, amit először írt. Vicces, érzékeny és szellemes. Valami bókolósat a profilomra, de mivel nincs fénykép, ezért nem a külsőmre, nyilván, hanem a csak az általános bemutatkozásomra. Hogy azért vagyok itt mert bármire nyitott vagyok, de persze szeretném megtalálni az én igazi Kenemet, akinek széles a válla és az arcéle ha Barbi vagyok vagy Barbimat ha Ken vagyok, meg ilyeneket. Szóval amit írt, abban  volt valami kedvesen önirónikus is. Szóval vagy egy elbűvölő és kedves önirónikus hapsi (vagy kínai nő), vagy egy gátlástalan pszichopata aki pontosan tudja, hogy hogyan kell csajozni egy szosölmédián. Nyilván nem először csinálja.  Jó, én se először csinálom. Próbáltam kitalálni, hogy férfi vagy nő de egyszerűen semmilyen támpontot nem adott. Két hete csetelünk. Nagyon szórakoztató volt eleinte, de már teljesen belezavarodtam. Bár még most is, így is szórakoztató. Naponta 80-100 üzenet. Néha egyszavasok, néha fél oldalasok. Néha unalmas, de legtöbbször pörgő, szellemes, kétélű, dévaj. A program automatikusan töröl mindent, amiből kiderülhetne a nem vagy kor, vagy foglalkozás de ugyanakkor törli hazugságokat is. Gondolom más profiljaimmal összeveti és aminek nem találja nyomát, azt korrigálja.  Pontosabban nem töröl, hanem random szavakat ír be azok helyett amiből ezek kiderülhetnének. Ezért a mondatok sokszor teljesen más értelmet nyertek a végére. Ha leírtam, hogy van egy óvodás fiam, ami ugye nincsen és lelépett a férjem egy kolléganőjével, azóta egyedül nevelem Bencét, akkor kijavította arra, hogy a párom lelépett egy kollégájával, ha lenne gyerekünk Bencének hívtuk volna és talán most lenne ovis, de jobb is hogy nem született, mert most egyikünk egyedül nevelhetné fel.  Sokszor ezen szórakoztunk, próbáltuk kicselezni a programot, de nem lehetett átverni. Nna, itt kell befordulni, Jókai utca. Rohadt eső, elázott a hajam.  Nem, nem, nem ez teljesen baromság, nem megyek be.  OK, állítólag van pánikgomb, kijöhetek bármikor, ha nagyon gáz. De akkor is. Mi van, ha ismerem? Az milyen kínos lenne!
Jó napot kívánok, a meghirdetetett gyűlésre jöttem. Ezt a hülye jelmondatot kell mondani. Gyűlés. Na jó, valahol tényleg az. Unott kidobóember a félhomályban résnyire ajtót nyit, beenged. Doh és dohányszag. Van vagy két méter, de dagi. Remélem, nem ő megy be a másik fülkébe.  Emotikon. Üdvözlöm, fel a lépcsőn, első emelet, jobbra a folyosón és a nyitva lévő bármelyik ajtón be, foglaljon helyet, jönnek majd. HA megijed, a pulton nagy piros gomb, megnyomja. Jó, felmegyek, mögöttem ajtó becsap, rács utána, elektromos zár zümmögve rázár. Bassszuus, hol vagyok!
Emeleti ajtók közül kettő is nyitva van. Összesen talán 6 vagy 7 ajtó van. A kettő közül melyikben van az én párom? Bemehetek bármelyikbe? De hát akivel a vicces chatelést tolom 2 hét hete az melyikben van? Honnan tudom meg? Najó, bemegyek a második ajtón. Kis helység, csempézettnek tűnő fal a félhomályban. Zongoraszék szerű kis zsámoly az üvegablak előtt. Vörös fény. Régi hamutartók szaga, elég kiábrándító. Idáig az egész teljesen virtualis volt, nem voltak szagok, fények, semmi, kizárólag izgalom és függés és villámgyors váltások. Igy a valósággal szembesülve minden lelassult. Egy óra alatt értem ide. Ennyi idő alatt tegnap még 52 üzenetet váltottunk, megnéztem. Néha azt gondolom, a valóság nem is érdekes és el kellene merülni teljesen a virtualitásban. Leülök a zongoraszékre.  Szemben áttetsző ablak, a túloldalon a padlón fénycsík, mást nem látok. Hirtelen a túloldalon is kinyílik az addig résre nyitott ajtó, a fény hátulról világít meg egy alakot. Középmagas lehet. Árnyékban van, az alakja alapján bárki lehet. Gombóc a torkomban, pulzus 170, mindjárt elájulok. Leül velem szemben, a saját székére. Olyan mint a börtönfilmekben a beszélő. Közelebb hajol. A kézfejét látom meg előszőr. Idősebb nőé, egyértelmű. Sok gyűrű. Egy-egy májfolt, karkötő, gondosan ápol és lakkozott körmök. Felsőtest továbbra is árnyékban. Előbb érzékelem, hogy elkezd közelebb hajolni, mint ahogy megtörténik.  Meglátom az arcát. 50-es nő. Csinos, jól ápolt, kedves arc. Előszőr nem ismerem fel, de tör fel bennem a rosszullét, szédülök. A felismerés fokozatosan árasztja el az agyamat. Illetve valahogy a teljes felsőtestemet, az emlékek előszőr csak pontszerűen jelennek meg, aztán hirtelen mindenre emlékszem. Az egész undorító nyárra hirtelen visszaemlékszem. Évek óta nem jutott eszembe. A hegedűtanárnőm volt gimnazista koromban. Végtagjaim kihűlnek. Remegni kezdek. Hirtelen elhányom magam. Éppen elkezd valamit mondani, látom az arcán hogy ő is felismer, de hirtelen megnyomom a pánikgombot. A szobát elönti a fény. Kirohanok. Az utcán már lassabban megyek. A világ újra meglassult.



2018. április 17., kedd

Szépírói kurzus 2018/tavasz/16 Vezsenyi Ildikó verse

 A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója Vezsenyi Ildikó, aki sorozatban írja szabad szonettjeit. A hét minden napjára tervez egy ilyen művet, a második napra írt valóban zseniális, túlzás nélkül mondhatjuk. 

Vezsenyi Ildikó
A második napon

Második nap, most, hogy nem ettem nem ittam,
pedig dél is elmúlt, elárulom nektek. Tegnap nem
írtam második napi verset, csak hajnali - és nappali
részegest
. De ma, megint, elővettem az első napit,

s csodáltam milyen könnyedén írom át a felolvasva
nem tetsző részeket. Fellazulva látom az erős, régi
rögzültségemet. Sajnálat és minden ragaszkodás nélkül
bátran, szabom, varrom a verseket s nem érdekel

mennyi hulladék lesz. Külön jó, hogy se közben, se
a végén nem kell összesöpörnöm. Ó, mennyire élvezem
az új képességemet! Hála, magamnak, s tudod kinek!

S most, e versnek, vége is lehetne tartalma szerint,
de akkor nem lenne szabad szonett formája, ezért
az aljára, még kellett írnom egy kvázi kibaszott sort.

Utóirat

Hali, már csak a mai, amivel le vagyok maradva.






Szépírói kurzus 2018/tavasz/15 Kiss Attila drámája


A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója Kiss Attila, aki azt a "házi feladatot" oldotta meg nagyszerűen, hogy egy társaságot egy képzeletbeli térbe helyez, és ott a konfliktus abból fakad, hogy mindenki "mást" szeret, vagy éppen "másképpen" szereti. Új, kiváló művét itt közlöm. 

Kiss Attila
Túrós csusza

Színjáték öt jelenetben és egy előjátékban

Szereplők:
Erik
Patrik
Kordé
Ágota
Pincér

Előjáték

A színpad közepén egy étkezőasztal áll, máskülönben a szín üres. Bejön a pincér, és elkezdi behordani a székeket. Egyesével hozza őket.
Mikor a pincér másodszorra fordul, bejön a többi szereplő. Kordé és Erik jobbról, Patrik és Ágota balról lép a színpadra. Kordé huszadik század előtti ruhadarabok kavalkádját viseli magán (pl. hosszú felöltőt, kockás nadrágot, barokk cipőt, stb.), a többiek átlagos utcai ruhában vannak.
Mindannyian egy-egy led-mécsest tartanak a kezükben. A színpad előterében felállnak egymás mellé: a bal szélen Ágota, mellette Patrik, majd Erik és Kordé. Egyszerre bekapcsolják a led-mécsesüket.

KORDÉ
         Mutatkozzunk be!
ERIK
         Erik vagyok, hajléktalan.
PATRIK
         Patrik vagyok, volt idegenlégiós.
ERIK
         Te is hajléktalan vagy.
PATRIK
         Ne szólj bele, hogy mit mondok!
ERIK
         A nézők azt fogják hinni, hogy csak te voltál idegenlégiós.
PATRIK
         Mondjam be, hogy te is az voltál?
ERIK
         Ne mondd be! Amit te műveltél az idegenlégiónál, az alig nevezhető szolgálatnak.
KORDÉ
         (Erikre és Patrikra néz) Kérem, hogy szorítkozzanak a bemutatkozásra.
ERIK
         (Kordéra néz) Akkor mondja el maga is a szövegét.
KORDÉ
         (a nézők felé fordul, feszes vigyázzállásban) Kordé vagyok, igazgató.
ERIK
         Ez túl kevés.
PATRIK
         Te is csak ennyit mondtál.
ERIK
         Jó, de nem tudjuk, hogy minek az igazgatója.
KORDÉ
         (újra mereven kihúzza magát) Városunk szociális intézményének az igazgatója.
ERIK
         És mit kapunk ma este?
KORDÉ
         Vacsorát.
PATRIK
         Azt minden este kapunk.
KORDÉ
         Ez ünnepi vacsora lesz a Túrós Csusza Bárban.
ERIK
         Miért nem az Aranykakasban?
KORDÉ
         (kényszeredett arckifejezéssel kéri, hogy a kérdést tekintsék el nem hangzottnak) A volt idegenlégiósok tiszteletére adjuk a vacsorát.
PATRIK
         Már majdnem mind meghaltak.
KORDÉ
         Kik?
PATRIK
         Akik visszajöttek a légióból.
KORDÉ
         Úgy tudom, még tízen vannak.

Kordé mécsese kialszik. Kordé idegesen kapcsolgatni kezdi.

         Nem világít a mécsesem! Mit kell vele csinálni?

Erik zsebre teszi a sajátját, és odamegy Kordéhoz.

ERIK
         Biztos érintkezési hibás. Mindjárt megnézem az elemet.
PATRIK
         Nem ott kell felnyitni. Vigyázz, mert eltöröd!

Patrik is Kordé mécsese fölé hajol. Amíg azzal bíbelődnek, Ágota mozdulatlanul áll a helyén.

ÁGOTA
         Ágota vagyok, egy londoni cég menedzsere. Húsz éve nem láttam apámat. Most sem akarom látni. Azt szeretném, ha semmi közöm nem lenne hozzá. Inkább odaadom magam az első hajléktalannak, minthogy segítsek apámnak helyrehozni az elmúlt húsz évet.

A földre dobja a mécsesét.

De tulajdonképpen, erre nincs is szükség.

Elővesz egy fiolát, és kiissza a tartalmát. A többiek feladták Kordé mécsesének megjavítását, újra egymás mellé állnak.

ERIK
         Nem lehet megcsinálni.
ÁGOTA
         Nem olyan fontos az a mécses.
KORDÉ
         De hát, ez is része az előadásnak!
ÁGOTA
         Neked csak az előadás a fontos!
KORDÉ
         (a nézők felé fordul) Igaz is! Van egy lányom.
ÁGOTA
         Ne nevezz annak!
KORDÉ
         Ötéves koráig minden nap láttam.
ÁGOTA
         Túl régen volt!
KORDÉ
         Szeretnék mindent bepótolni. Ezért elhatároztam, hogy különleges ajándékká teszem a lányomat. Ő lesz a ma esti tombola főnyereménye.
ERIK
         Nem lehetne inkább pénzt nyerni?
PATRIK
         Engem érdekel ez a lehetőség!
ERIK
         A pénz vagy a nő?
PATRIK
         (Kordé felé fordul) Kordé úr lánya.
ERIK
         Nem is ismered!
ÁGOTA
         Apám sem ismer engem.
PATRIK
         (Eriknek) Látod? Ez az! Egyáltalán nem vagyok rossz pozícióban.
ERIK
         Érdekházasságot akarsz kötni?
PATRIK
         Dehogy! Csak szerelmes akarok lenni.
ERIK
         Akkor fürödj meg!
PATRIK
         Már megfürödtem. (Megtapogatja a haját) Hajat is mostam.
ERIK
         Nagyszerű!

Erik hátrafordul a pincérhez, aki éppen az abroszt teríti fel.

         Maga is mutatkozzon be!

A pincér Erik és Patrik közé áll, akik helyet szorítanak neki. A pincér is szeretne valamit tartani a kezében, de nincs mécsese. Tanácstalanul néz körül, végül elővesz egy kanalat a zsebéből, és azt tartja maga elé.

PINCÉR
         A pincér vagyok.
ERIK
         Nagyon jó! Most menjünk a dolgunkra!

Szétszélednek. A pincér kimegy a tányérokért, Kordé hátratett kézzel vizsgálgatja az eddigi terítést, Erik jobbra kimegy a színpadról. Ágota és Patrik egymásra mosolyognak, megfogják egymás kezét, és úgy mennek ki balra.

1. jelenet: A terítés

A pincér behozza a tányérokat és kanalakat, és elkezdi kirakni őket az egyes helyekre.

KORDÉ
         Milyen fogást készítettek a vendégeinknek?
PINCÉR
         (felnéz) Természetesen túrós csuszát.
KORDÉ
         Más nincs?
PINCÉR
         (újra felnéz) Nincs, uram. Ez a Túrós Csusza Bár. Az a specialitásunk, hogy csak túrós csuszát lehet nálunk kapni.
KORDÉ
         De ide veteránok jönnek, akik ráadásul hajléktalanok! Ki vannak éhezve! Sült hús kell nekik, és sütemény!
PINCÉR
         (folytatja a terítést, közömbösen) Tehetünk a túrós csuszára szalonnapörcöt. Utána pedig cukrot, és akkor édesség gyanánt ehetik a vendégek.
KORDÉ
         Fel lesznek háborodva, hogy a legközönségesebb étellel akarom kiszúrni a szemüket.
PINCÉR
         (befejezte a terítést) A mi túrós csuszánk egyáltalán nem közönséges! A legminőségibb alapanyagokból készítjük. Házilag gyúrjuk és szaggatjuk ki a tésztát. Bio búzát használunk hozzá, amit kíméletes őrléssel dolgoztak fel. A túrót szintén a saját konyhánkban készítjük, tanyasi tehenek tejéből. A cukor és a szalonna...
KORDÉ
         Nem tudna szólni a szakácsnak, hogy tegyen be egy kis húst a sütőbe?
PINCÉR
         Én vagyok a szakács, és eszem ágában sincs mást készíteni a túrós csusza-konyhámon, mint túrós csuszát.
KORDÉ
         Akkor szóljon a főnökének, hogy ma estére mást rendelek.
PINCÉR
         Én vagyok a hely tulajdonosa. Miért nem foglalt asztalt az Aranykakasban, ha húst akar enni?
KORDÉ
         (leül az egyik székre) Az túl drága. (A terítéket vizsgálja) Miért csak kanalat tett?
PINCÉR
         Hagyományosan azzal szokás enni a túrós csuszát.
KORDÉ
         (rácsap az asztalra) Ide hajléktalanok jönnek! Nem érti?
PINCÉR
         Azok hozzá vannak szokva a kanál használatához.
KORDÉ
         De nem kifinomult emberek! Őket nem érdekli, hogy hagyományosan mivel szokták enni a túrós tésztát. Nekik csak menzai tapasztalataik vannak, ott pedig a tésztához villát adnak. Cserélje ki a kanalakat!
PINCÉR
         Nincsenek villáink. Mindig kanállal terítünk.
KORDÉ
         Ha maga az egyetlen alkalmazottja ennek a helynek, miért beszél többesszámban?
PINCÉR
         Én a hely főnöke vagyok. Az alkalmazott a feleségem.
KORDÉ
         Akkor szóljon neki, hogy hozzon otthonról villákat!
PINCÉR
         (sértődötten, szó nélkül kimegy)
KORDÉ
         (magának) Úgy látszik, mégiscsak meg kell próbálnom az Aranykakasnál.

Kordé feláll, és jobbra kimegy a színpadról.



2. jelenet: A harc

Erik jobbról, Patrik balról jön be a színpadra.

PATRIK
         Csőváz!
ERIK
         Szia, Patrik!
PATRIK
         Mi a pálya?
ERIK
         Jól vagyok, köszönöm.
PATRIK
         Te ezt elhiszed?
ERIK
         Mit, Patrik?
PATRIK
         Hogy elhívtak minket egy ilyen puccos helyre.
ERIK
         Én jobb szerettem volna az Aranykakasba menni.
PATRIK
         Neked mindig van valami bajod!
ERIK
         Csak nem vagyok olyan igénytelen, mint te.
PATRIK
         (felkap egy széket az asztaltól, és Erikhez dobja) Már megint kezded?
ERIK
         (könnyedén elkapja a széket, leteszi, és a támlájára támaszkodik) Ne veszekedjünk!
PATRIK
         (dobbant) Miért? Itt már nem védenek meg a smasszerek, mint a légióban.
ERIK
         Saját magadtól védtek meg ott is.
PATRIK
         (kihúz egy másik széket, és leül rá, egy harmadikra pedig felteszi a lábát) Egyfolytában gondolkodom.
ERIK
         (körbejár, mintegy szemügyre véve a helyet)
PATRIK
         Hallod, Erik?
ERIK
         Mi?
PATRIK
         (összefonja a karját) Mindegy.
ERIK
         Gondolkodsz?
PATRIK
         Igen.
ERIK
         Te mindig csak gondolkodsz.
PATRIK
         Azon szoktam gondolkodni, hogy éltük mi túl a légiót.
ERIK
         (most a terítéket nézegeti) Neked nem volt nehéz. Egész végig a sötétzárkában ültél.
PATRIK
         Te pedig a betegszobán.
ERIK
         Miután mindkettőnk felszerelését cipeltem. (Végigsimítja a terítőt) Negyven kilométeren át.
PATRIK
         (nevet) Micsoda fafej volt a szakaszparancsnok!
ERIK
         (felemel egy kanalat, és érdeklődve nézegeti) Miért?
PATRIK
         Mert csak negyven kilométer után vette észre, hogy én nem viszek semmit.
ERIK
         (felemel egy másik kanalat is, és a kettőt hasonlítgatja) Látta az már az első méteren, hogy mit csinálunk, csak arra várt, hogy mikor esek össze.
PATRIK
         De te végig bírtad, igaz?
ERIK
         Nem. Negyven kilométer után összeestem.
PATRIK
         Azt hittem, összesen negyvenet mentünk aznap.
ERIK
         Te már harmincnál összeestél. Felszerelés nélkül. (Leteszi a kanalakat)
PATRIK
         És mi volt negyven után?
ERIK
         A többiek még tízet mentek. Engem meg felraktak valami tevére, és visszavittek a kórházba.
PATRIK
         Akkor miért nem találkoztunk a kórházban?
ERIK
         Mert téged a kórház pincéjébe raktak, sötétzárkába. Úgy voltak vele, hogy ott is ki tudod pihenni magad. Engem meg rendesen ápoltak.
PATRIK
         Hogy nem raktak ki minket a légióból?
ERIK
         (most a közönség sorait vizslatja, mintha keresne valakit a nézők között) Onnan nem rúgnak ki senkit.
PATRIK
         (ásít) Vécét is kirakták.
ERIK
         Neki veseproblémái voltak.
PATRIK
         Az csak ürügy volt. (Dörzsöli a szemét) El sem bírta a hátizsákot. Totál alkalmatlan volt a szolgálatra.
ERIK
         (még mindig a közönséget nézi) Ahogy te is. De tüntetőket ijesztgetni, arra bárki megfelel.
PATRIK
         Engem is kirakhattak volna. (Elalszik)
ERIK
         (felocsúdik, megfordul) Téged sosem raktak volna ki.
PATRIK
         (alszik, nem hallotta Eriket)
ERIK
         Az irodás Caterine még azt is elintézte volna neked, hogy előléptessenek.
PATRIK
         (felébred) Caterine?
ERIK
         Sírt, amikor leszereltünk.
PATRIK
         (nyújtózkodik) Mert beteg volt az édesanyja.
ERIK
         (megvetően méri végig Patrikot) Te hülye vagy!
PATRIK
         Ezt mondta nekem.
ERIK
         Tőlem meg elkérte az igazolványképedet.
PATRIK
         Szóval te nyúltad le! Hónapokig kerestem, mikor hazajöttünk.
ERIK
         Elloptam tőled, és odaadtam neki.
PATRIK
         Kinek?
ERIK
         Caterine-nak. Utána már nem sírt a beteg édesanyja miatt.
PATRIK
         (feláll, felemeli a széket, amin ült, és magához öleli) Egyszer táncoltunk.
ERIK
         Milyen csúnya nő volt! Te mindig csak a csúnya nőknek tetszel.
PATRIK
         (még mindig magához szorítja a széket) Egy nőt mindig jó megölelni!
ERIK
         Volt ott egy csomó nő.
PATRIK
         Hol?
ERIK
         A partin. Ahol Caterine-nal táncoltál.
PATRIK
         Nem vettem észre.
ERIK
         Te csak Caterine-t vetted észre.
PATRIK
         (leteszi a széket) Többet nem táncoltunk.
ERIK
         Mert az ezredes lefújta a partit.
PATRIK
         Szerinted mit adnak vacsorára?
ERIK
         (nem figyel Patrikra) Az ezredes hazaküldte az összes lányt. Mielőtt még bármi lehetett volna. Mert te Caterine-nal táncoltál.
PATRIK
         Tudom, tudom. Én mindig, mindent rosszul csinálok.
ERIK
         (torkon ragadja Patrikot) Miért kellett elrontanod a bulit?

Patrik is megragadja Erik torkát, birkóznak, a földön hemperegnek. Végül Erik maga alá gyűri Patrikot, és ráül.

         Miért nem kezdtél el inkább egy lányt fűzni, mint mindenki más?
PATRIK
         (nehezen beszél, mert Erik teljes súlyával rajta ül) Azok nem érdekeltek.
ERIK
         Caterine az ezredesnek kellett.
PATRIK
         Caterine azt mondta, hogy mentsem meg az ezredestől.
ERIK
         (feláll, és párszor finoman belerúg Patrikba, miközben beszél hozzá) Megérte az ötven nap sötétzárkát a hőstetted?
PATRIK
         (nyöszörög, kezével eltakarja a fejét)
ERIK
         Legalább a lincseléstől megmenekültél. Ötven nap alatt mindenki elfelejtette az esetet.
PATRIK
         (a lehető legkisebbre húzódik össze a padlón)
ERIK
         (leül az asztalhoz, mint egy normális éttermi vendég) Na, jó! Elég a nosztalgiából. Hol van Kordé? Enni akarok!
PATRIK
         (még mindig a földön fekve, összekucorodva) Úgysem kapunk mást, csak túrós tésztát.
ERIK
         (rácsap az asztalra) Én sült húst akarok, és süteményt!
PATRIK
         De ez a Túrós Csusza Bár. Itt nem adnak mást.
ERIK
         Majd Kordé elintézi a szakáccsal, hogy kapjunk valami rendes kaját.
PATRIK
         (felemeli a fejét) Gondolod?
ERIK
         Tuti!
PATRIK
         (feláll) Akkor jó. Reméltem is, mert a túrós tésztához semmi kedvem.
ERIK
         (szigorúan) Egy hajléktalan nem válogat!
PATRIK
         (leül az asztalhoz, Erikkel szemben, szintén mint egy rendes éttermi vendég, csak a haja kicsit kócos, és a ruhája gyűrött) De ez egy ünnepi vacsora. Csak megérdemeljük, hogy valami kiadósat kapjunk, nem?
ERIK
         (bólogat)

Várnak. Erik türelmetlenül dobol az ujjaival az asztalon, Patrik keresztbe teszi a lábát, és összefonja a karját.


3. jelenet: A lista

Kordé jön be jobbról. Kezet fog Erikkel, majd Patrikkal is.

KORDÉ
         Uraim, köszönöm, hogy eljöttek! (Körbenéz) De hol vannak a többiek?
ERIK
         Milyen többiek?
KORDÉ
         (papírlapot vesz elő, és olvasni kezdi a neveket) Jóska Ferenc.
ERIK
         Az ki?
PATRIK
         Szalma.
ERIK
         Ja, a Szalma. (Kordénak) Meghalt.
KORDÉ
         (elővesz egy tollat, és áthúzza a nevet) Stifter János.
ERIK
         Az én vagyok.
KORDÉ
         (pipát tesz a név mellé) Keszthelyi Attila.
ERIK
         Az ki?
PATRIK
         Az én vagyok.
KORDÉ
         (pipát tesz a név mellé) Melkovics András.
PATRIK
         Meghalt.
KORDÉ
         (áthúzza a nevet) Frigyes András.
PATRIK
         Meghalt.
KORDÉ
         (áthúzza a nevet) Tóth László.
PATRIK
         Meghalt.
KORDÉ
         (áthúzza a nevet) Jó Tibor.
ERIK
         Meghalt.
PATRIK
         Még nem. Ma reggel vitték kórházba.
KORDÉ
         (először át akarja húzni a nevet, de végül csak egy pontot tesz mellé) Nagy Bertalan.
ERIK
         (Patrikra néz) Berci?
PATRIK
         Meghalt.
KORDÉ
         (áthúzza a nevet) Lakatos Tamás.
ERIK
         Az a cigány?
PATRIK
         Meghalt.
ERIK
         Az mindent túlél.
PATRIK
         Ott voltam a temetésén.
KORDÉ
         (áthúzza a nevet) Bánáti Rajmund.
ERIK
         Neki most van lakása.
KORDÉ
         Azért eljöhetett volna.
ERIK
         Aki nem az utcán él, ne jöjjön ingyen-vacsorára!
KORDÉ
         (pontot tesz a név mellé) Kordé Ágota. Az az én lányom. Nemsokára megérkezik.
ERIK
         Jól néz ki?
KORDÉ
         (elteszi a papírt és a tollat) Igen, elég csinos. (Kimegy, hogy megkeresse a pincért)
ERIK
         (Patriknak) Biztos tök ronda. Meghagyom neked.
KORDÉ
         (visszajön a pincérrel) A vacsorát hamarosan tálaljuk.
PATRIK
         (Kordénak) Barna a lánya haja, Kordé úr?
KORDÉ
         Igen, gesztenyebarna.
ERIK
         (vállon veregeti Patrikot) Mint Caterine-é. A te eseted.
PINCÉR
         Szalonnát vagy cukrot kérnek rá?
PATRIK
         (Eriknek) Mondtam, hogy csak túrós tésztát adnak.
ERIK
         (Kordénak, erélyesen) Én sült húst kérek!
KORDÉ
         A legminőségibb túrós csuszát szolgálják fel ebben az étteremben. Nem fognak csalódni.

Kordé Erikre néz, de az duzzogva hallgat.

PATRIK
         Én szalonnával kérem.
ERIK
         (felháborodva kiabál) Az gusztustalan! A csöpögő zsír látványától felfordul a gyomrom!
PATRIK
         Akkor cukorral kérem.
ERIK
         Hogy lehet tésztát cukorral enni? Ennél még a beduinok kajája is elviselhetőbb!
PATRIK
         Akkor szalonnával és cukorral kérem.
PINCÉR
         Nem hinném, hogy jó ötlet keverni a kettőt.
PATRIK
         (rácsap az asztalra) Maga itt a pincér, és az a dolga, hogy engem kiszolgáljon!
PINCÉR
         (felháborodva) Igen, de csak akkor, ha úgy viselkedik, mint egy tisztességes vendég!
PATRIK
         (kihúzza magát) Bocsánat! (Felemeli a tányérját) Kérem, hozzon nekem túrós tésztát, valamint szalonnapörcöt és cukrot külön tálkákban.
PINCÉR
         (felírja) Tejfölt?
PATRIK
         Nem, köszönöm!
PINCÉR
         (átveszi Patriktól a tányért, majd kérdőn néz Erikre)
ERIK
         (nem válaszol, továbbra is duzzog)
PATRIK
         (legyint Erik felé) A bajtársamnak hozzon üres tésztát.
PINCÉR
         (bólogat, és elmegy)
KORDÉ
         (leül az asztalfőre)
ERIK
         (Kordénak) Az Aranykakas túl drága lett volna?
KORDÉ
         Sajnos nem kaptam elég pénzt a szervezettől.
ERIK
         De csak ketten jöttünk el tíz helyett.
KORDÉ
         (széttárja a kezét)
ERIK
         Adja ide a részem a költségvetésből! Átmegyek az Aranykakasba, és eszem valami normális vacsorát.
KORDÉ
         De ez nemcsak étkeztetés, hanem közösségi esemény is!
ERIK
         Majd utána visszajövök, és dumálhatunk. (A tenyerét nyújtja Kordé felé)
KORDÉ
         (kivesz néhány bankjegyet a zsebéből, és odaadja Eriknek)
ERIK
         Kössz! (A tenyerébe gyűri a pénzt, és szó nélkül kimegy)


4. jelenet: A mérgezés

Ágota lép a színpadra balról. Kordé felnéz, Patrik feláll. Ágota Patrikhoz lép oda.

ÁGOTA
         Apa?
KORDÉ
         Én vagyok az apád.

Ágota Kordéhoz lép, és leköpi az apja ruháját. Kordé döbbenten áll, majd zsebkendőt vesz elő, és törölgetni kezdi a ruháját.
Ágota visszamegy Patrikhoz. Kezet nyújt neki.

ÁGOTA
         Ágota vagyok.
PATRIK
         Patrik.

Leülnek egymás mellé.

ÁGOTA
         Mi a foglalkozása?
PATRIK
         Hajléktalan vagyok.
ÁGOTA
         Á! Ahhoz képest jól tartja magát.
PATRIK
         (megtapogatja a haját) Köszönöm! Éppen hajat mostam. Talán ennek köszönhető.
ÁGOTA
         (kezébe vesz egy kanalat, és azzal játszadozik) Sajnos késett a repülőgépem. Ezért nem értem ide hamarabb.
KORDÉ
         Megvártunk a vacsorával, kislányom.
ÁGOTA
         (Kordénak) Téged nem kérdezett senki!
KORDÉ
         Olyan régóta várok már erre a pillanatra!
ÁGOTA
         Húsz évet vártál vele.
PATRIK
         (Ágotának, érdeklődően) Honnan érkezett?
ÁGOTA
         (Patriknak, kedvesen) Londonból. (Kordénak, gorombán) Én is sokáig vártam rád. Mikor gyerek voltam, ültem a vacsoránál, és folyton azt kérdeztem, mikor jön haza apa.
KORDÉ
         Nem volt könnyű a viszonyunk anyáddal.
PATRIK
         Londont sajnos nem ismerem.
ÁGOTA
         (Patriknak) Szép város. (Kordénak) Velem nem volt nehéz a viszonyod, mert egyáltalán nem volt köztünk kapcsolat!
KORDÉ
         Mindig is szerettem volna ezt helyrehozni!
PATRIK
         Párizsban is csak egyszer jártam.
ÁGOTA
         Most már késő!
KORDÉ
         Amíg élünk, semmi sem késő.
ÁGOTA
         (előveszi az üvegcsét, aminek a tartalmát kiitta az előjátékban, és maga elé teszi az asztalra) Amíg élünk...
KORDÉ
         Kezdjük újra a kapcsolatunkat, kislányom!
ÁGOTA
         Most?
KORDÉ
         Még csak huszonöt éves vagy.
ÁGOTA
         Az első huszonöt évet elmulasztottad. Nincs mire építeni.

Erik lép be jobbról.

ERIK
         Az Aranykakas bezárt. Összeveszett a szakács a főnökkel.
KORDÉ
         Látja, mennyivel jobb ez a hely!
ERIK
         (Ágotára néz) Látom.
ÁGOTA
         (feláll, kezet nyújt) Üdvözlöm, Ágota vagyok.
ERIK
         Erik.
KORDÉ
         (feláll, megkocogtatja a kanál nyelével a poharát) Kedveseim, örülök, hogy ilyen szép számban összejöttünk, még ha vannak is, akik már nem lehetnek velünk, (az üres helyekre mutat). Külön öröm nekem, hogy köztünk van a lányom, aki Londonból érkezett hozzánk. Ágota tiszteletére egy különleges sorsjátékkal készültem, amelynek a főnyereménye ő maga.
ERIK
         És mi a második díj?
ÁGOTA
         Ágota repülőjegye vissza, Londonba.
ERIK
         (Patriknak) Melyiket szeretnéd?
KORDÉ
         Nem, nem! Döntsön a sorshúzás.

Kordé bűvészkalapot vesz elő. Magasba tart egy fényképet.

         Íme, a lányom ötéves-kori képe.

Beleteszi a kalapba.

ÁGOTA
         Íme, a repülőjegyem.

Beleteszi a kalapba. Erikhez és Patrikhoz fordul.

         Uraim, ki húz először?
ERIK
         Én.
PATRIK
         (megragadja Erik karját) Szó sem lehet róla!
ERIK
         Megint verekedni akarsz?
PATRIK
         Én akarok először húzni! Én akarom Ágota fényképét!
ERIK
         Akkor meghagyom neked. Nyilván ki tudom tapintani, hogy melyik a fénykép, és melyik a repjegy.
PATRIK
         Nem bízom benned.
ERIK
         Vittem a felszerelésed.
PATRIK
         Akkor sem!
ERIK
         (hátra lép) Jó. Akkor húzzál, tessék!

Patrik belenyúl a kalapba, a tenyerébe és az ingujja alá rejti, amit kihúzott, és gyorsan zsebre teszi.
Erik gyanakodva méregeti Patrikot, belenyúl a kalapba, és sugárzó arccal emeli magasba a repülőjegyet.

         Mehetek Londonba! Jessz!
PATRIK
         De hogy fogsz visszajönni?
ERIK
         Ki akar onnan visszajönni?
ÁGOTA
         Londonból senki nem akar visszajönni. Hacsak nem azért, hogy utoljára találkozzon az apjával.
KORDÉ
         Ugyan már! Az élet csak most kezdődik el!
PATRIK
         (Ágotának) Most kezdődik el?
ÁGOTA
         Megnézhetem a képet?
PATRIK
         (kiveszi a képet a zsebéből) Tessék!
ÁGOTA
         (csak egy pillantást vet a képre, utána Patriknak nyújtja)
PATRIK
         Magának adom. Mert a magáé is volt.
ÁGOTA
         Sosem láttam ezt a képet. Sosem merek kislánykori képeket megnézni magamról.
PATRIK
         (elveszi a képet, és megnézi)
ÁGOTA
         Magának jó kapcsolata volt az édesanyjával?
PATRIK
         (még mindig a képet nézi) Igen. De nem maradt meg rólam egy kisfiú-kori kép sem.
ÁGOTA
         Én utáltam anyámat.
PATRIK
         (elteszi a képet) Miért?
ÁGOTA
         Mert elvált apámtól. Minden este követeltem, hogy hozza haza apát.
PATRIK
         Nem volt fényképe az édesapjáról?
ÁGOTA
         Volt, de anyám kidobta. Azt mondta, látni sem akarja a képét.
PATRIK
         Szívesen adnék magának egy fényképet magamról.
ÁGOTA
         (tréfásan) El is várom, mert magának most már van egy fényképe rólam.
PATRIK
         De csak én nyertem meg magát, maga nem nyert meg engem.
ERIK
         (türelmetlenül) Eszünk már végre?
PATRIK
         (Eriknek) Majd Londonban eszel.
ERIK
         Csak két nap múlva megy a repülő.
PATRIK
         Addig kibírod.
KORDÉ
         Uraim! A vacsorát tálalják.



5. jelenet: Az abrosz

A pincér hozza Erik és Patrik vacsoráját. Leteszi Patrik elé a túrós csuszát, a cukrot és a szalonnapörcöt külön tálkákban, és leteszi Erik elé a tányér üres tésztát.

ERIK
         Ez mi?
PINCÉR
         A barátja üres tésztát rendelt önnek. Kilencvennapos diétában, a szénhidrát-napon kiváló vacsora.
ERIK
         Csakhogy én nem folytatok kilencvennapos diétát.
PINCÉR
         Milyen diétát folytat akkor?
ERIK
         (felcsattan) Semmilyet!
PINCÉR
         Néha akkor sem árt diétázni.
ERIK
         Főtt tésztával?
PINCÉR
         Rendkívül minőségi alapanyagokból készült.
ERIK
         (legyint) Ezt a szöveget már ismerem. (Fanyalogva enni kezd.)
PINCÉR
         (Ágotának) Önnek mit hozhatok?
ÁGOTA
         Köszönöm, már vacsoráztam. Nem kérek semmit.
ERIK
         Én egy sört kérek.
PINCÉR
         Csak szénsavmentes ásványvizünk van. Hagyományosan ezt isszák a túrós csusza mellé.
ERIK
         (morogva) Akkor nem kérek semmit.

A pincér kimegy.

PATRIK
         Londonban nem lesz túrós csusza.
ERIK
         (még mindig morogva) Most sem túrós csuszát eszem.
PATRIK
         (kiszedi az összes szalonnapörcöt és az összes cukrot a tésztájára. Ágotának) Nem kér egy kicsit?
ÁGOTA
         Nagyon jól néz ki!
PATRIK
         Szedjen magának!
ÁGOTA
         Na jó, egy kicsit. Már nagyon régen nem ettem túrós csuszát.
KORDÉ
         Úgy emlékszem, ez volt a kedvenced.
ÁGOTA
         (megáll a kezében a kanál) Igen, amíg el nem mentél.
KORDÉ
         Anyád nem engedte, hogy összekeverd a szalonnát és a cukrot.
ÁGOTA
         Ezt ettük aznap este is.
KORDÉ
         Melyik este?
ÁGOTA
         Amikor összepakoltál.
KORDÉ
         Nem akartam végleg elmenni.
ÁGOTA
         Tudtuk, hogy nem fogsz visszajönni. (Tovább szed Patrik tányérjából)
PATRIK
         Szedje ki az összes szalonnát és cukrot! Bátran!
ÁGOTA
         Köszönöm, de vigyáznom kell a kalóriákkal.
PATRIK
         Most felejtse el a kalóriákat! Ez egy különleges este! Bulizzunk!

Erik mogorván felnéz a tányérjából.

         (Kordénak, jókedvűen) Maga nem eszik?
KORDÉ
         (mint aki leckét mond fel) Én vagyok a házigazda. Az a dolgom, hogy mindannyiukról gondoskodjam, nem az, hogy egyem.
ERIK
         Szerezzen egy új szakácsot az Aranykakasba!
PATRIK
         Akkor legalább igyon valamit, Kordé úr! (Ágotának) Maga nem szomjas?
ÁGOTA
         (megtörli a szája szélét a szalvétával) De, igen. Szívesen innék valamit.
PATRIK
         Pincér!

A pincér bejön.

         Hozzon nekünk mentes vizet, kérem! Kordé úrnak, Ágotának és nekem.
PINCÉR
         (Erikre mutat) És az üres tésztás úrnak?
PATRIK
         (legyint) Neki ne hozzon semmit!
PINCÉR
         Rendben.
PATRIK
         (Ágotának) Ízlik a tészta?
ÁGOTA
         Soha nem ettem még ilyen jót!
PATRIK
         (elgondolkodva) Egyszer a rossz emlékek íze is eltűnik.
ÁGOTA
         (teli szájjal) Nem, nem azért. Soha nem kevertem még össze szalonnát cukorral.
ERIK
         (felnéz) Mégiscsak van rosszabb az üres tésztánál.
PATRIK
         Londonban minden jobb lesz.

A pincér behozza a vizet, és leteszi Patrik, Ágota és Kordé elé.
Patrik magasra emeli a poharát.

         Igyunk Erikre, aki hamarosan új életet kezd Londonban!

Isznak. Erik feláll, és meghajol.
Kordé megkocogtatja a kanál nyelével a poharát.

KORDÉ
         Szeretném megkérni Ágota lányomat, aki a mai este díszvendége, hogy mondjon ő is pohárköszöntőt.
ÁGOTA
         (zavartan) Mielőtt idejöttem volna, azt gondoltam, hogy most találkozni fogok az apámmal, aki húsz évig nem akart látni.
KORDÉ
         Na, kislányom, nem kell ilyen letargikusnak lenned! Örüljünk, hogy most összeszedtem a bátorságom, és elhívtalak!
ERIK
         És rögtön meg is tette őt főnyereménynek.
PATRIK
         Hallgassuk tovább a tósztot!
ÁGOTA
         (még zavartabban) Nem hittem, hogy különösebben érdekes lehetek neki. És főleg nem hittem, hogy jóvátehető az elmúlt húsz év mulasztása. Ezért mérget vettem be. Lassan hatót. Néhány óra alatt végez velem.

Csend. Ágota körbenéz.

         De most, hogy találkoztam Patrikkal, már mégsem akarok meghalni. Hívnának mentőt?
PATRIK
         (kiabál) Pincér! Pincér! Hívjon azonnal mentőt! (Ágotának) Feküdjön ide, a székekre!
ÁGOTA
         (lefekszik a székekre) Nem vagyok rosszul, köszönöm!
PATRIK
         Azért csak feküdjön! (Kordénak) Adja ide a kabátját, takarjuk be!
ERIK
         Attól nem lesz jobban.

Kordé leveszi a kabátját, és betakarják Ágotát. Erik is odamegy a lányhoz.

PATRIK
         (lesimítja a takarót, mint amikor egy gyereket fektetnek le) Így!
ERIK
         (Ágota homlokára teszi a kezét) Nem elaltatni kell, hanem meggyógyítani. (Ágotának) Milyen mérget vett be?
ÁGOTA
         Ciánkálit.
ERIK
         Azt semlegesíti a zsír meg a cukor.
PATRIK
         Gondolod?
ERIK
         Ilyen mennyiségben, amit megevett, biztosan. (Ágotának) Milyen kiszerelés volt?
ÁGOTA
         Nem tudom.
ERIK
         Hány milliliteres?
ÁGOTA
         Hat, azt hiszem.
ERIK
         Rosszul csinálta. Nem lett volna szabad ennie. Nem fog hatni. Visszautazik Londonba?
ÁGOTA
         (felül, Patrikra néz) Nem, inkább itt maradok.
PATRIK
         Biztos, hogy jobban van?
ÁGOTA
         Nem is voltam rosszul. Nem éreztem semmit.
ERIK
         (előveszi a repülőjegyet, nézegeti) Micsoda mázli!

Berohan a pincér.

PINCÉR
         A mentő pár perc múlva érkezik!
PATRIK
         Már nem kell, köszönjük! Megoldódott a helyzet. Hívja fel, hogy ne jöjjön!
PINCÉR
         Azt fogják hinni, hogy valaki rosszul lett a túrós csuszámtól!
KORDÉ
         Ellenkezőleg! A túrós csuszája csodát tett!
PATRIK
         (Ágotára mutat) Megmentette őt a mérgezéstől.
PINCÉR
         (sugárzó arccal) Igazán? Hívom az újságíró barátomat. Nyilatkoznának neki?
ÁGOTA
         Én nem nyilatkozom senkinek.
ERIK
         Én szívesen elmondom a történetet. Kapok érte valamit?
PINCÉR
         A maga nevét is feltüntetik a helyi újságban.
ERIK
         Helyes! Küldjenek utánam egy tiszteletpéldányt Londonba!

Erik elindul jobbra kifelé.

KORDÉ
         Hová megy?
ERIK
         Össze kell szednem némi indulótőkét még az elutazás előtt. Kössz a vacsorát!
PINCÉR
         (utána megy) Mikor keresheti meg az újságíró barátom?
ERIK
         (már a színpadon kívül) Holnap egész nap itt leszek, a téren. Bármikor jöhet.

Kordé, Patrik és Ágota némán állnak egy darabig.

KORDÉ
         (kinyújtja a kezét Ágota felé) Kislányom!
ÁGOTA
         (elfordítja a fejét) Ne nevezz így! (Patriknak) Hol alszik ma éjjel?
PATRIK
         (széttárja a kezét) A szállón. Az utcához túl hideg van.
ÁGOTA
         Én is mehetnék?
KORDÉ
         Aludj nálam! Van külön szobám.
ÁGOTA
         Most nem!
KORDÉ
         (Patriknak) Jöjjenek mind a ketten!
PATRIK
         Nagyon kedves, szívesen!
ÁGOTA
         Nem megyünk! Mától én is hajléktalan vagyok. Nem megyek vissza Londonba, és nem megyek vissza a szüleimhez.
KORDÉ
         Pedig olyan büszke voltam a sikereidre!
ÁGOTA
         (mérgesen) Épp azért! Nem akarom, hogy büszke legyél rám!
KORDÉ
         Mégsem hagyhatom, hogy az utcán végezd!
ÁGOTA
         Patrik segíteni fog nekem.
KORDÉ
         Miért nem engeded, hogy én segítsek?
PATRIK
         (Ágotának) Akarja, hogy munkát vállaljak?
ÁGOTA
         (Patriknak) Dolgozott már valaha?
KORDÉ
         (siránkozva) Micsoda szégyen ez a családunkra nézve!
ÁGOTA
         Pontosan ezt akarom! Hogy szégyen érje a családunkat!
PATRIK
         Nem, még sosem dolgoztam, de megpróbálhatom. Kordé úr, nem tudna nekünk valamilyen támogatást szerezni?
KORDÉ
         Még nem házasok.
ÁGOTA
         Ha csak ezen múlik, már holnap összeházasodunk. Vagy még ma este.
PATRIK
         Előbb töltsön velem egy éjszakát a szállón! Kordé úr, nem tudna nekünk külön szobát szerezni?
ÁGOTA
         Két összetolt ágy is jó lesz.
PATRIK
         Függönnyel elválasztva.
ÁGOTA
         A függöny nem fontos. Nem akarunk rögtön annyira belemerülni.
KORDÉ
         (affektálva) Én ellenzem ezt a kapcsolatot!
ÁGOTA
         Pedig most segíthetnél.

Kordé az asztal fölé hajol, majd egészen ráfekszik. Magára húzza az abroszt, mint egy takarót, a tányérok csörömpölve hullanak a földre. Egészen beburkolózik az abroszba.

PATRIK
         Meghalt?
ÁGOTA
         Csak bebábozódott. (Megfogja az asztal egyik szélét) Vigyük ki a hidegre, ott majd felenged!

Patrik megfogja az asztal másik végét, és elkezdik kifelé cipelni.

PATRIK
         Biztos abban, hogy hajléktalan akar lenni?
ÁGOTA
         A legjobb kihívás, amit el tudok képzelni. Az üzleti életből már elegem van.
PATRIK
         Sokan feladják.
ÁGOTA
         Mit?
PATRIK
         A hajléktalan életet. Nem elég szívósak.
ÁGOTA
         Én az vagyok.
PATRIK
         (elgondolkodva) Igen, tudom. Az első pillanattól tetszett nekem.
ÁGOTA
         Meg akar csókolni?
PATRIK
         Előbb lássuk, mit szól a hajléktalan-szállóhoz. Az apjával mit csináljunk?

Itt lépnek le a színpadról, és eltűnnek a nézők elől. Ágota hangja már a színpadon túlról hallatszik.

ÁGOTA
         Hagyjuk itt, az étterem előtt. Amikor kikel a burokból, majd rájön, hogy az élet korlátlan lehetőségek tárháza.

Hangos csattanással leteszik az asztalt, és elmennek.
Beszalad a pincér.

PINCÉR
         Helló! És a kárt kifizeti meg?


Függöny.