Szépírói kurzus 2023/ősz/12 - Lantay Éva és Szolláth Mihály versei

A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Líra kurzus hallgatói különleges atmoszférát teremtenek, ami a számomra is mindig inspiratív. Először Lantay Éva írt nagyszerű verset egy hajléktalanról, ez még csak a szokásos házi feladat volt, aztán Szolláth Mihály variációk sorozatát készítette el erre a bizonyos Lantay-versre. Öröm, öröm a jó hangulat, a műhelymunka, és öröm olvasni, hallgatni a jobbnál jobb írásokat. 

Lantay Éva:

A hetesen
 
Betonfalat húzott a városra a hajnali köd.
Testünkből párolog ki a kormos eső illata.
A tömött buszon fejünket leszegjük. Hová megyünk?
 
Hányás, ürülék szaga egy kupacba taszít minket.
Leghátul egy kidobott test hortyog. Jézus leprása.
Ruhája kasírozott szennyként tapad az ülésre.
 
Senki sem pillant rá. A szétázott ernyők zokognak.
Remegő, sötét kezéből kiesik az öngyújtó.
Hajolok érte. Nem tudom, miért. Érzem, még meleg.
 
Szuvas, fekete fogával rám mosolyog, igen, ő,
a kidobott test. Egyedül ő nevet a hetesen,
ezen a szokványos és esős hétköznap reggelen.
 
Budapest, 2023. november 3.
 
*
 
Szolláth Mihály
 
Variációk
Lantay Éva: A hetesen c. versére
 
I. tétel
 
betonba önti a várost a hajnali köd
kormos esőt verítékezünk mindannyian
a tömött csuklósbusz összeráz – hová megyünk?
 
szagunk közös kupacba cementez bennünket
hátul egy testből hortyogás – Jézus leprása
a tömegre ébred – ázott ernyők siratják      
 
senki nem látja őt pária régóta már
szeme ragyog rám néz két kiflim neki adom
pillanatra összeér kezünk – övé meleg
 
mosolyognak kidobott testéből ajkai
csak nevet egyedül ő nevet a hetesen
mi csak utazunk – ezen az esős reggelen
 
*
 
II. tétel
 
 
hajnali köd – mitől ismerős
a busszal zötykölődöm
mint negyven éve nap mint nap
 
pára és eső – senki nem beszél
kapaszkodunk – hátulról Jézus arca
néz rám vízcseppek rajzolják körül
 
a test és az arc láthatatlan
felém nyújtja karját megfogom
mosolyog – talán mondana is valamit
 
de én de mi már nem értjük
ő még nevet – mi már csak sírunk
végtelen eső ver e reggelen
 
*
 
III. tétel
 
hajnali ködben
a hetes buszon állok
sok éve mindig
 
pára és eső
Jézus néz rám a vizes
ablakból – nevet
 
kézen fog engem
nem értem mit mond zaj van
pária vagyok
 
hétköznap reggel
esős negyven év buszon
ő nevet – csak ő