A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Gänszler Beáta hangjátékot írt Salinger ismert elbeszélése ihletésére. Hangjáték, nehéz műfaj, de nagyon jól sikerült, gratulálok!
Gänszler Beáta
Tudom, hogy visszatérsz hozzám
Hangjáték
J. D. Salinger: Ilyenkor harap a
banánhal c. elbeszélése előtt tisztelegve
Szereplők:
Magda
Júlia, Magda lánya
Anci, Magda barátnője
Anci menye
Telefonberregés és sztaniolpapír
zizegése hallatszik.
Magda (teli
szájjal, hümmögve, nyammogva, majd türelmetlenül): Vedd már
föl, vedd már föl a telefont! Nem érek rá… Na, végre! Szervusz, Ancikám!
Anci (sírós
hangon szól a telefonba): Szervusz, Magda!
Magda (majszolgatással
a hangjában): Mi van, drágám? Csak nem sírsz?
Anci: (zokogva):
Már két napja nem veszi fel a telefont a fiam.
Magda (még mindig
teli szájjal): Ó, ugyan már! Mit aggódsz? Biztosan olyan helyre mentek,
ahol nincs térerő.
Anci: (még mindig
sírva): De a felesége meg a gyerekei otthon vannak. Csak nem mondják meg,
hol van Attila.
Magda (nyelés
hangja, határozottabb hangon beszél): Nem azért mondom, de én megmondtam,
Anci, hogy az a lány nem a fiadhoz való.
Anci (szipákolva):
Megmondtad, Magda.
Magda: (felcsattanva):
Az a lány nem rendes lány! Még főzni sem tudott, amikor elvette a fiad.
Anci: Igaz, igaz,
Magda.
Magda: Nézd meg az én
lányomat! Nem azért mondom, de ő remekül főz és takarít.
Anci: Julcsi nagyon
rendes lány…
Magda (közbevág):
Nem Julcsi, hanem Júlia! Hányszor mondjam még neked?! Nem volt elég harminc év,
hogy megjegyezd, Anci?
Anci (szabadkozva):
De olyan aranyos, udvarias, tisztelettudó, hogy az ember önkéntelenül is
becézgeti.
Magda (dölyfösen):
Az már igaz. Az én nevelésem! A mi családunkban elvárás volt a tisztelet, az
udvariasság, a szófogadás. Ha hagytam volna, hogy az apja nevelje, más lenne a
helyzet.
Anci (szipogva):
Pedig a Dezső nagyon rendes ember volt, Magda. Egy szavad se lehet!
Magda (felháborodva):
Bah! Hogy rendes ember!? Egy tutyimutyi alak volt, Isten nyugosztalja. Ha rajta
múlik, nem megyünk egyről a kettőre.
Anci: Igazad van.
Olyan szépen járattad a férjedet. Minden nap frissan vasalt, fehér ing,
nyakkendő, öltöny…
Magda (elégedetten):
Ahogy kell. Sosem lett volna osztályvezető, ha engedem, hogy elhagyja a
nyakkendőt!
Anci (nyüszögve):
De, Magda, mondd meg, hol lehet a fiam!?
Magda (türelmetlenül):
Hívd azt a nőt, ahányszor csak tudod! Majd megunja, és akkor végre elárulja.
Anci (bátortalanul):
De nem merem. Olyan határozottan mondta, hogy hagyjam már békén, ne zaklassam…
Magda (elhűlve):
Ezt merte mondani neked? Az a kis rüfke?
Anci: Mégiscsak az
unokáim anyja, ne beszéljünk így róla…
Magda (felcsattanva):
Na, aztán nagy dolog, mindegyikünknek vannak gyerekei!
Anci: A lányodnak
nincs…
Magda: Megmondtam
neki, hogy a szüléssel megismeri a magyarok istenét. Ha neki az kell, hogy
szétszakadjon a fájdalomtól, csak tessék, essen teherbe! Nem mellesleg a
legmocskosabb dolog világra hozni egy gyereket. Csupa vér és nyálka mindenütt.
Undorító!
Anci: Elfelejti azt
az ember, Magda.
Magda: Már hogy
felejtené el, Anci!? Hisz életed végéig ott van a szemed előtt az, aki ezt
okozta!
Anci (óbégatva):
Jaj, csak lenne a szemem előtt, de nem tudom, hol lehet. Csak nincs valami baj,
amit eltitkol előlem a menyem? Nem élem túl, ha történik valami a fiammal!
Egy telefon hívást jelző hangja.
Magda: Mindjárt
visszahívlak, Anci. A lányom hív. (nem várja meg Anci válaszát) Halló!
Júlia: Még egyszer
isten éltessen, anyám!
Magda: Köszönöm.
Hányra menjek hozzád?
Júlia: Ahogy
megbeszéltük, hatra.
Magda: És elkészülsz
addigra?
Júlia: Persze, a
torta kész. Az asztal megterítve. Már csak megfürdök…
Magda: Helyes. Remélem,
nem felejtetted ki a mazsolát a tortából!?
Júlia: Nem, anyám.
Egy egész zacskóval tettem belőle. Csak…
Magda (felcsattanva):
Csak nem azt akarod mondani, hogy megint elvágtad az ujjad, mint múltkor?
Tudod, hogy nem bírom a vért. Olyan mocskos dolog. Mindent bemocskol.
Júlia (sóhajtva):
Nem, nem vágtam el a kezem. Nem vágtam el semmimet. Csak azt szerettem volna
mondani, hogy nem tudom, milyen teát innál szívesebben. Narancsosat vagy…
Magda (bosszúsan):
Tudod jól, hogy az őszibarackosat szeretem.
Júlia: Akkor az lesz,
anyám. Hozd magaddal a kulcsodat. Ha zenét hallgatok, nem biztos, hogy
meghallom a csengőt.
Magda: Régen olyan
rendes lány voltál, Júlia.
Júlia: Én most is rendes lány
vagyok, anyám.
Magda: Képzeld, az
Attilát nem találja az Anci. Vagy az a szipirtyó menye letagadja.
Júlia: Ancika olyan,
mint egy pióca, én is letagadnám magam…
Magda: Megmondtam az
Ancinak, hogy erélyesebben kellett volna fellépnie. No, de most leteszem a
telefont. Vissza kell hívnom, mert nagyon kétségbe van esve.
Júlia: Jól van.
Nyugtasd meg! Puszillak.
Magda: A fene egye
meg, hogy olyan kicsik a számok a mobilomon. Na, végre!
Anci (bátortalanul):
Te vagy az, Magda?
Magda (türelmetlenkedve):
Az Isten megáldjon, Anci! Persze, hogy én vagyok! Van valami újabb hír?
Anci (szipog):
Semmi, semmi.
Magda: Te! Nincsenek
anyagi gondjaik?
Anci: Nem tudok
róla.
Magda: Én szóltam,
hogy Júlia el tudná intézni, hogy a cégéhez vegyék a fiadat. Az egy rendes hely
és jól fizet. Júlia is megszerette már.
Anci: Tudom, tudom,
de hiába mondtam nekik.
Magda: Egyszerűen
őrjítő, hogy milyen puhány vagy, Anci. Állj a sarkadra! Én mindig megmondtam a
véleményemet a lányom udvarlóiról. Szépen le is állította őket. Képzeld el,
milyen nyomorúságos élete lenne, ha hagyom, hogy valamelyik behálózza! Így meg
szépen él: gyönyörűen berendezett lakás, nagy kocsi, jólfizető állás. Te meg
kínlódsz a menyeddel. Az meg kiszipolyozza a fiadat! Tudod mi lesz?
Öregotthonba fogsz kerülni és a kutya sem fog rád nézni. Már ne haragudj, de ez
a véleményem.
Anci (zokogva):
Tudom, tudom…
Magda (mérgesen):
Na, mi lesz? Felhívod a menyedet? (hosszabb csönd) Ha te nem mered, majd
én felhívom azt a nőt! Na, ne pánikolj! Máris visszahívlak.
Néhány másodperc elhalkuló zene
(Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás).
Anci menye: Halló!
Magda: Magda vagyok.
Az Attilát keresem.
Anci menye: Én is.
Magda: Ne viccelődj
velem! Hol a férjed?
Anci menye: Most mondom,
hogy nem tudom. Hiába hívom, nem veszi fel. Egyébként meg mi ez a számonkérés?
Magda: Mert nem
mondasz semmit az Ancinak. Ő meg már nem mer hívni benneteket.
Anci menye (feldúltan):
Hogy nem mer hívni? Naponta ötször-hatszor hívja az Attilát. Teljesen
kikészíti. Jó lenne, ha végre elengedné és tudomásul venné, hogy már nem az ő
kicsi fia. Családja van…
Magda (dühösen):
Az anyja mindig az anyja marad…
Anci menye: Már
megbocsáss, de ez nem normális! Ez a kötődés nem normális. Teljesen kikészít
bennünket.
Magda: Ha lenne egy
rendes menye, mint amilyen az én Júlia lányom, akkor az Anci sem lenne ilyen,
nem aggódna állandóan, hogy mi van a fiával!
Anci menye: Jól van,
Magda. Akkor ez volt az utolsó alkalom, hogy beszéltem veled. Azt még elmondom,
hogy Attila belebetegedett az anyjába. Ha nem kerül elő, én megölöm azt a nőt!
Neked pedig semmi közöd ahhoz, hogy élünk!
Magda (csodálkozó
hangon): Letette! Ez letette!
Néhány másodperc
elhalkuló zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás).
Magda: Úgy tűnik,
Anci, hogy a menyed tényleg nem tudja, hol van a fiad.
Anci (felzokog):
Istenem, istenem!
Magda: Na, azért ne
ess mindjárt kétségbe! Azt csináljuk, hogy átmegyek Júliához egy kis
ünneplésre. Szerintem nyolc óra előtt itthon leszek tőle. Ha addig nem kerül
elő az Attila, elmegyünk a rendőrségre és bejelentjük az eltűnését. Jó?
Anci (sírós
hangon): Jó. Boldog születésnapot, Magda!
Magda: Köszönöm. Nemsokára
jelentkezem. Most kinyomlak, Anci. (sóhajtva) Hogy mindent nekem kell
elrendeznem…!
Néhány másodperc
elhalkuló zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás), ajtónyikorgás,
fürdőszobai zörejek, vízcsobogás. Vízbe merítkező test hangja.
Júlia (énekelgetve):
Jaj, de jó ez a meleg víz! Tiszta lány, rendes lány! Vizecske, vizecske! Rendes
lány, rendes lány! Mocskos, mocskos! Rendes lány…
Csengetés hangja, hosszan.
Kulcszörgés.
Léptek zaja. Ajtónyikorgás. Magda sikolya. Szirénák hangja.
Magda (szipogva):
Én ezt nem értem… Csupa vér a fürdőszoba, a fürdőkád. Mocsok, mocsok, mocskos… Miért
tette ezt velem? Miért kellett fölvágni az ereit? Amikor annyi altatója van
itthon!
