2023. december 13., szerda

Szépírói kurzus 2023/ősz/19 - Gänszler Beáta hangjátéka

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Gänszler Beáta hangjátékot írt Salinger ismert elbeszélése ihletésére. Hangjáték, nehéz műfaj, de nagyon jól sikerült, gratulálok!  

Gänszler Beáta

Tudom, hogy visszatérsz hozzám

Hangjáték

 J. D. Salinger: Ilyenkor harap a banánhal c. elbeszélése előtt tisztelegve

 

Szereplők:

Magda

Júlia, Magda lánya

Anci, Magda barátnője

Anci menye

  

Telefonberregés és sztaniolpapír zizegése hallatszik.

 

Magda (teli szájjal, hümmögve, nyammogva, majd türelmetlenül): Vedd már föl, vedd már föl a telefont! Nem érek rá… Na, végre! Szervusz, Ancikám!

Anci (sírós hangon szól a telefonba): Szervusz, Magda!

Magda (majszolgatással a hangjában): Mi van, drágám? Csak nem sírsz?

Anci: (zokogva): Már két napja nem veszi fel a telefont a fiam.

Magda (még mindig teli szájjal): Ó, ugyan már! Mit aggódsz? Biztosan olyan helyre mentek, ahol nincs térerő.

Anci: (még mindig sírva): De a felesége meg a gyerekei otthon vannak. Csak nem mondják meg, hol van Attila.

Magda (nyelés hangja, határozottabb hangon beszél): Nem azért mondom, de én megmondtam, Anci, hogy az a lány nem a fiadhoz való.

Anci (szipákolva): Megmondtad, Magda.

Magda: (felcsattanva): Az a lány nem rendes lány! Még főzni sem tudott, amikor elvette a fiad.

Anci: Igaz, igaz, Magda.

Magda: Nézd meg az én lányomat! Nem azért mondom, de ő remekül főz és takarít.

Anci: Julcsi nagyon rendes lány…

Magda (közbevág): Nem Julcsi, hanem Júlia! Hányszor mondjam még neked?! Nem volt elég harminc év, hogy megjegyezd, Anci?

Anci (szabadkozva): De olyan aranyos, udvarias, tisztelettudó, hogy az ember önkéntelenül is becézgeti.

Magda (dölyfösen): Az már igaz. Az én nevelésem! A mi családunkban elvárás volt a tisztelet, az udvariasság, a szófogadás. Ha hagytam volna, hogy az apja nevelje, más lenne a helyzet.

Anci (szipogva): Pedig a Dezső nagyon rendes ember volt, Magda. Egy szavad se lehet!

Magda (felháborodva): Bah! Hogy rendes ember!? Egy tutyimutyi alak volt, Isten nyugosztalja. Ha rajta múlik, nem megyünk egyről a kettőre.

Anci: Igazad van. Olyan szépen járattad a férjedet. Minden nap frissan vasalt, fehér ing, nyakkendő, öltöny…

Magda (elégedetten): Ahogy kell. Sosem lett volna osztályvezető, ha engedem, hogy elhagyja a nyakkendőt!

Anci (nyüszögve): De, Magda, mondd meg, hol lehet a fiam!?

Magda (türelmetlenül): Hívd azt a nőt, ahányszor csak tudod! Majd megunja, és akkor végre elárulja.

Anci (bátortalanul): De nem merem. Olyan határozottan mondta, hogy hagyjam már békén, ne zaklassam…

Magda (elhűlve): Ezt merte mondani neked? Az a kis rüfke?

Anci: Mégiscsak az unokáim anyja, ne beszéljünk így róla…

Magda (felcsattanva): Na, aztán nagy dolog, mindegyikünknek vannak gyerekei!

Anci: A lányodnak nincs…

Magda: Megmondtam neki, hogy a szüléssel megismeri a magyarok istenét. Ha neki az kell, hogy szétszakadjon a fájdalomtól, csak tessék, essen teherbe! Nem mellesleg a legmocskosabb dolog világra hozni egy gyereket. Csupa vér és nyálka mindenütt. Undorító!

Anci: Elfelejti azt az ember, Magda.

Magda: Már hogy felejtené el, Anci!? Hisz életed végéig ott van a szemed előtt az, aki ezt okozta!

Anci (óbégatva): Jaj, csak lenne a szemem előtt, de nem tudom, hol lehet. Csak nincs valami baj, amit eltitkol előlem a menyem? Nem élem túl, ha történik valami a fiammal!

 

Egy telefon hívást jelző hangja.

 

Magda: Mindjárt visszahívlak, Anci. A lányom hív. (nem várja meg Anci válaszát) Halló!

Júlia: Még egyszer isten éltessen, anyám!

Magda: Köszönöm. Hányra menjek hozzád?

Júlia: Ahogy megbeszéltük, hatra.

Magda: És elkészülsz addigra?

Júlia: Persze, a torta kész. Az asztal megterítve. Már csak megfürdök…

Magda: Helyes. Remélem, nem felejtetted ki a mazsolát a tortából!?

Júlia: Nem, anyám. Egy egész zacskóval tettem belőle. Csak…

Magda (felcsattanva): Csak nem azt akarod mondani, hogy megint elvágtad az ujjad, mint múltkor? Tudod, hogy nem bírom a vért. Olyan mocskos dolog. Mindent bemocskol.

Júlia (sóhajtva): Nem, nem vágtam el a kezem. Nem vágtam el semmimet. Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem tudom, milyen teát innál szívesebben. Narancsosat vagy…

Magda (bosszúsan): Tudod jól, hogy az őszibarackosat szeretem.

Júlia: Akkor az lesz, anyám. Hozd magaddal a kulcsodat. Ha zenét hallgatok, nem biztos, hogy meghallom a csengőt.

Magda: Régen olyan rendes lány voltál, Júlia.

Júlia: Én most is rendes lány vagyok, anyám.

Magda: Képzeld, az Attilát nem találja az Anci. Vagy az a szipirtyó menye letagadja.

Júlia: Ancika olyan, mint egy pióca, én is letagadnám magam…

Magda: Megmondtam az Ancinak, hogy erélyesebben kellett volna fellépnie. No, de most leteszem a telefont. Vissza kell hívnom, mert nagyon kétségbe van esve.

Júlia: Jól van. Nyugtasd meg! Puszillak.

Magda: A fene egye meg, hogy olyan kicsik a számok a mobilomon. Na, végre!

Anci (bátortalanul): Te vagy az, Magda?

Magda (türelmetlenkedve): Az Isten megáldjon, Anci! Persze, hogy én vagyok! Van valami újabb hír?

Anci (szipog): Semmi, semmi.

Magda: Te! Nincsenek anyagi gondjaik?

Anci: Nem tudok róla.

Magda: Én szóltam, hogy Júlia el tudná intézni, hogy a cégéhez vegyék a fiadat. Az egy rendes hely és jól fizet. Júlia is megszerette már.

Anci: Tudom, tudom, de hiába mondtam nekik.

Magda: Egyszerűen őrjítő, hogy milyen puhány vagy, Anci. Állj a sarkadra! Én mindig megmondtam a véleményemet a lányom udvarlóiról. Szépen le is állította őket. Képzeld el, milyen nyomorúságos élete lenne, ha hagyom, hogy valamelyik behálózza! Így meg szépen él: gyönyörűen berendezett lakás, nagy kocsi, jólfizető állás. Te meg kínlódsz a menyeddel. Az meg kiszipolyozza a fiadat! Tudod mi lesz? Öregotthonba fogsz kerülni és a kutya sem fog rád nézni. Már ne haragudj, de ez a véleményem.

Anci (zokogva): Tudom, tudom…

Magda (mérgesen): Na, mi lesz? Felhívod a menyedet? (hosszabb csönd) Ha te nem mered, majd én felhívom azt a nőt! Na, ne pánikolj! Máris visszahívlak.

 

Néhány másodperc elhalkuló zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás).

 

Anci menye: Halló!

Magda: Magda vagyok. Az Attilát keresem.

Anci menye: Én is.

Magda: Ne viccelődj velem! Hol a férjed?

Anci menye: Most mondom, hogy nem tudom. Hiába hívom, nem veszi fel. Egyébként meg mi ez a számonkérés?

Magda: Mert nem mondasz semmit az Ancinak. Ő meg már nem mer hívni benneteket.

Anci menye (feldúltan): Hogy nem mer hívni? Naponta ötször-hatszor hívja az Attilát. Teljesen kikészíti. Jó lenne, ha végre elengedné és tudomásul venné, hogy már nem az ő kicsi fia. Családja van…

Magda (dühösen): Az anyja mindig az anyja marad…

Anci menye: Már megbocsáss, de ez nem normális! Ez a kötődés nem normális. Teljesen kikészít bennünket.

Magda: Ha lenne egy rendes menye, mint amilyen az én Júlia lányom, akkor az Anci sem lenne ilyen, nem aggódna állandóan, hogy mi van a fiával!

Anci menye: Jól van, Magda. Akkor ez volt az utolsó alkalom, hogy beszéltem veled. Azt még elmondom, hogy Attila belebetegedett az anyjába. Ha nem kerül elő, én megölöm azt a nőt! Neked pedig semmi közöd ahhoz, hogy élünk!

Magda (csodálkozó hangon): Letette! Ez letette!

 

Néhány másodperc elhalkuló zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás).

 

Magda: Úgy tűnik, Anci, hogy a menyed tényleg nem tudja, hol van a fiad.

Anci (felzokog): Istenem, istenem!

Magda: Na, azért ne ess mindjárt kétségbe! Azt csináljuk, hogy átmegyek Júliához egy kis ünneplésre. Szerintem nyolc óra előtt itthon leszek tőle. Ha addig nem kerül elő az Attila, elmegyünk a rendőrségre és bejelentjük az eltűnését. Jó?

Anci (sírós hangon): Jó. Boldog születésnapot, Magda!

Magda: Köszönöm. Nemsokára jelentkezem. Most kinyomlak, Anci. (sóhajtva) Hogy mindent nekem kell elrendeznem…!

 

Néhány másodperc elhalkuló zene (Julio Iglesias-Nana Mouskouri: Sé que volverás), ajtónyikorgás, fürdőszobai zörejek, vízcsobogás. Vízbe merítkező test hangja.

 

Júlia (énekelgetve): Jaj, de jó ez a meleg víz! Tiszta lány, rendes lány! Vizecske, vizecske! Rendes lány, rendes lány! Mocskos, mocskos! Rendes lány…

 

Csengetés hangja, hosszan. Kulcszörgés. Léptek zaja. Ajtónyikorgás. Magda sikolya. Szirénák hangja.

 

Magda (szipogva): Én ezt nem értem… Csupa vér a fürdőszoba, a fürdőkád. Mocsok, mocsok, mocskos… Miért tette ezt velem? Miért kellett fölvágni az ereit? Amikor annyi altatója van itthon!

 

 

 

 

 

 

 


3 megjegyzés:

Bea írta...

Köszönöm szépen a megjelentetést, Tanár úr!

Somogyi Erzsébet írta...

Szenzáciôs. Gratulálok.

Weitner Marianna írta...

Szívből gratulálok! Nagyon jól sikerült írás.