A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Kartali Zsuzsanna írt egy verset, és ez a vers meglehetősen komoly vitát váltott ki. Abban kialakult - talán - egy konszenzus, hogy formailag jó, ritmikailag jól megformált szöveg, de a kurzus résztvevőinek többsége magát a szöveget nehezen érthetőnek, illetve ellentmondásosnak tartotta. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy ez a vers a szürrealista hagyományokat követi, de volt olyan álláspont is, hogy a versben olyan regiszterek jelennek meg, amelyek egymásnak ellentmondanak, és ilyen értelemben a szöveg szürrealistának sem nevezhető. A "krampusz", illetve a "succubus" szavak használata különösen szokatlan abban a szövegkörnyezetben, amibe a szerző elhelyezte azokat. Azért közlöm a verset, hogy döntse el minden olvasó, neki tetszik-e a vers, avagy nem. Örömmel fogadjuk a különböző véleményeket. A vers vitát váltott ki, ez már önmagában szokatlan, ez kétségtelen.
Kartali Zsuzsanna:
A kín egy barlangi állat
a kín egy barlangi állat
a süldő macska nyurga törzse
nem eléggé tágas hozzá
görcs húzza az apró testet
a földhöz tapasztja és aztán
csak tolja rángatja tovább
a rozsdás esőkifolyó
szája mohón szivattyúzza be
a sötét ordas mélyére
kitölti a kín a teret
fogakat és karmokat növeszt
az aprócska nőstény köré
méhe hártyarétegeit
nyákszalagokká cafrangolja
megcsömörlik és kiköpi
három nyomorultul kimúlt
krampusz-fattyúval egyetemben
meg egy csökött ráadással
az még jószagú az még ráng
ártalmatlannak ígérkezik
idegen de tán ehető
a succubus megnyalintja
kellene az erő az étel
visszajutni a világra
menekülni a lucsokból
messze a bűzös kínbarlangtól
ki a párnás levegőre
marásnyi ereje sincs már
kifolyó öblébe vonszolja
leteszi elnyúlik vele
hernyózó élni akarás
szája van keres tátog cuppan
értelmet nyer a fájdalom
