A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Kartali Zsuzsanna írt egy verset, és ez a vers meglehetősen komoly vitát váltott ki. Abban kialakult - talán - egy konszenzus, hogy formailag jó, ritmikailag jól megformált szöveg, de a kurzus résztvevőinek többsége magát a szöveget nehezen érthetőnek, illetve ellentmondásosnak tartotta. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy ez a vers a szürrealista hagyományokat követi, de volt olyan álláspont is, hogy a versben olyan regiszterek jelennek meg, amelyek egymásnak ellentmondanak, és ilyen értelemben a szöveg szürrealistának sem nevezhető. A "krampusz", illetve a "succubus" szavak használata különösen szokatlan abban a szövegkörnyezetben, amibe a szerző elhelyezte azokat. Azért közlöm a verset, hogy döntse el minden olvasó, neki tetszik-e a vers, avagy nem. Örömmel fogadjuk a különböző véleményeket. A vers vitát váltott ki, ez már önmagában szokatlan, ez kétségtelen.
Kartali Zsuzsanna:
A kín egy barlangi állat
a kín egy barlangi állat
a süldő macska nyurga törzse
nem eléggé tágas hozzá
görcs húzza az apró testet
a földhöz tapasztja és aztán
csak tolja rángatja tovább
a rozsdás esőkifolyó
szája mohón szivattyúzza be
a sötét ordas mélyére
kitölti a kín a teret
fogakat és karmokat növeszt
az aprócska nőstény köré
méhe hártyarétegeit
nyákszalagokká cafrangolja
megcsömörlik és kiköpi
három nyomorultul kimúlt
krampusz-fattyúval egyetemben
meg egy csökött ráadással
az még jószagú az még ráng
ártalmatlannak ígérkezik
idegen de tán ehető
a succubus megnyalintja
kellene az erő az étel
visszajutni a világra
menekülni a lucsokból
messze a bűzös kínbarlangtól
ki a párnás levegőre
marásnyi ereje sincs már
kifolyó öblébe vonszolja
leteszi elnyúlik vele
hernyózó élni akarás
szája van keres tátog cuppan
értelmet nyer a fájdalom
2 megjegyzés:
Kedves Tanár úr, kedves Zsuzsa, otthon is, előre olvasva, majd a kurzuson hallgatva a vers felolvasását kettős érzés volt bennem. Egyrészt kifejezetten tetszett/tetszik a vers, annak gördülékeny ritmusa, remek nyelvi köntöse miatt, valamint az allegorikus tartalma miatt is, ami a kínt, a fájdalmat öltözteti a versen végig vonuló metaforába és így állítja az olvasó elé. Ráadásul ez a fájdalom – érzésem szerint – elsősorban női fájdalom, szülési kín, ezért bennem egyfajta tiszteletet is ébresztett már az első pillanatban: a ’barlang’ – ’méh’ párhuzam ezt jól tudatosítja. A zavar a ’krampusz’ szónál keletkezett bennem, mert ez a szó a középkori, babonás hiedelemvilágból származik ugyan és évszázadokkal ezelőtt valóban félelmetes jelentésegyüttest hordozott – mára azonban ez teljesen lekopott a szóról, és ma egyetlen kontextusban van jelen a nyelvben, mint a Mikulás rosszcsont, fékezhetetlen kísérője, akinek legnagyobb gonosztette a virgács. Számomra a ’krampusz’ szónál megtorpan, sőt kifordul a vers üzenete, mert elveszik az addig egyre jobban építkező hangulat, a kibomló rémes kép a kínról. (A ’krampusz’ szóval ugyanaz történt, történik, mint a ’Fene’ szóval, az ugyanis az a pogány magyar hitvilág leggonoszabb túlvilági ereje volt, majd mára szimpla és főleg teljességgel jelentést vesztett töltelékszóvá silányult.)
Az, hogy az értők számára még talán valóban félelmetes ’succubus’ szó előtt jelenik meg ez a ma már csak pajkosságot konnotáló szó, az a ’succubus’-t is (a vele korábbi időkben rokonértelmű fogalmat) jelentősen devalválja, pedig a szerzői szándék azt sugallja, hogy igazán most kellene megijednie az olvasónak, hiszen a ’succubus’ épp a friss alom felfalására készül – ami valóban elborzasztó hatású, még ha macskáról is van szó, hát még ha…, de ezt elképzelni sem akarom… Azt, hogy ez így lenne a szerzői szándékban, az támasztja alá a szememben, hogy a ’krampusz’-t kiejtés szerint írja le a szerző, mintegy a mai jelentést üzenve ezzel az írásmóddal, míg a ’succubus’-t latin alakjában hozza, ezzel is utalva eredeti, a teológia, a démonológia és a néprajz által körülírt jelentésére. Ilyenformán a ’krampusz’ sikerületlen használata a ’succubus’ rémes jelenlétét, jelentését majdnem eltörli.
Mindez végül is azt eredményezte bennem, hogy többszöri olvasás és meghallgatás után sem értettem igazán a verset így, mert a szöveget önmagában ellentmondónak éreztem a fenti ellentétes, egymásnak mára ellentmondó jelentéstartományok miatt. És ezt jelentős tévedésnek gondolom, éppen a vers miatt és éppen az általam nagyra becsült szerző miatt, akinek a kurzusban megismert versei mind igen jók. Ugyanis ez is egy igen jó vers… lenne, ha kiküszöbölné ezt az ellentmondást. Nagyon egyszerűen meg lehetne tenni: a ’krampusz-fattyú’ helyett lehetne ’ördög-fattyú’-t, ’démon-fattyú’-t, ’Lilit-fattyú’-t írni – mindegyik mentes a ’krampusz’ mai, az eredetinél sokkal barátságosabb konnotációjánál.
Az utolsó sort így sem értem igazán, miért nyer értelmet a fájdalom, mindezek után – de mint tudjuk, nem kell mindent érteni, vagy lehet, hogy ez az én korlátaimon már túl van.
A vers érzésem szerint nem szürreális, sokkal inkább reális, a számomra igen plasztikusan ábrázolja a kínt, mindazt, ami ezzel jár. Nekem ez a kínban való fetrengés emléke, felidézése és e folyamat során a kíntól való szabadulás kísérlete – és ezzel szívesen vállalok közösséget.
Örülök, hogy volt alkalmam mindezt leírni, remélem, hogy Zsuzsa, a vers költője és Tanár úr is támogatásként értékeli ezt az írást.
Kedves Misi! Köszönöm, hogy gondolkodtál a versemen, megjegyzéseidet megfontolom. Persze nem jó, ha egy verset magyarázni kell, de anyai (szülői) szempontból az utolsó sort muszáj egy kicsit. Ugyanis az életben maradt utód által nyer értelmet a fájdalom, akár a szürrealitásig torzult kín is. Szeretettel ölel: Zsuzsa
Megjegyzés küldése