2013. november 27., szerda

Szépírói Műhely - írásgyakorlatok 8.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye elindult, és jövőre is folytatódik.. A kurzusra a felhívás itt olvasható.


A legutóbbi foglalkozáson Bana Károly Renátó írásait hallhattuk. Meglepett az írások humora, "profizmusa". 

Bana Károly Renátó

A materialista ember

Egy napon a materialista ember elindult, hogy munkát keressen. Ilyen merészségre életében még csak egyszer szánta el magát, de akkor végül is nem indult el. Most azonban mégis, mert a javakat szerette, jobban, mint a lustaságot, és jobban, mint bármi mást. Gondolataiba mélyedve ment egy mezőn éppen, mikor megszólította egy hang:
- Ádám! Ádám!
- Na! Mi az? Mondjad! Mi van?
- Ádám! Én szólítottalak meg!
- Ki az az "én"?
- Az Isten. Mindent tudok. Épp ezért fölajánlom, hogy légy a második fiam.
- S mit kapok cserébe?
- Hogyhogy mit kapsz cserébe? A legnagyobb dolog a világon fiamnak lenni.
- Jó, jó, de azért mégis mit? Elvégre az ember csak szeretné tudni, ha már munkát vállal!
- Belekerülsz a Bibliába, s áldani fogják majd nevedet. S elvezetlek egy olyan világba, ahol nem leszel többé rabja a földi dolgoknak, s efölött a világ fölött végtelen hatalmat kapsz.
- Köszönöm, nem! Elég volt apám fiának lennem, ő is azt mondta, hogy ne legyek rabja a földi dolgoknak, mégis minden földi értéket magáénak mondott.  Különben is másodiknak lenni nem jó dolog, mindenből kevesebb jut az embernek. Különben hol vagy? Nem is látlak!
Ezzel tovább folytatta útját. Másodjára az ördög kísértette meg.
- Ugye, munkát keresel?
- Igen, azt. Ki vagy, s mit ajánlasz?
- Rögtön a tárgyra térsz. Ezt szeretem benned. Én az ördög vagyok, s megadom neked mindazt, amit kívánsz. Pénzt, nőket, aranyat, ékszert, minden fölött rendelkezhetsz.
- Ez már sokkal jobban hangzik.
- Ugye? Cserébe nem kell mást tenned, mint hűen szolgálnod engem, és elismerned, hogy minden fölött jogosan uralkodom.
- Akkor most ki uralkodik minden felett? Te vagy én?
- Én, de te segítesz. Várj! Hová mész?
- Munkát keresni - hangzott az egyszerű válasz.
Harmadjára a Halál jött vele szembe.
- Én vagyok a Kaszás, és munkát ajánlok neked.
- Kasszás?
- Nem! Kaszás!
- Ja, a kapás! Értem. És mit?
- Nem a kapás! Betűzöm: H, A, L, Á, L.
- Mindegy!
- Nem mindegy! Ugyanis én nem kapával, hanem kaszával dolgozom.
- Tudod, mit? Felejts el! Ilyen akadékoskodó főnök akkor sem kéne, ha maga a Halál lennél.
Tovább menve az erdőben, hét kisnövésű ember futott oda hozzá.
- Hát ti kik vagytok, kis nevetséges emberkék?
- Nem vagyunk nevetségesek! Mi vagyunk a Hét Törpék. Én vagyok Hapci, ő Morgó, Szende, Kuka, Szundi...
- Hát még a nevetek is eléggé vicces, olyan, mint ha valami bugyuta rajzfilmből lenne. De mégis, mit akartok, mit dolgozzak?
- Azt, hogy csókold meg Hófehérkét, kit a gonosz mostoha elaltatott egy mérgezett almával, mert szebb volt nála, de fölébred, ha egy herceg megcsókolja, aki aztán elnyeri Hófehérke fele királyságát és szerelmét.
- Nahát, ez tényleg egy mese!
És már faképnél is hagyta őket. Aztán saját hasonmása jött vele szembe.
- Hé! Te tudom, ki vagy! Ne is mondd! A Szomszéd a Szomszédokból!
- Majdnem! A lelkiismereted!
- Azért nézel ki úgy, mint én! Érthető! De egyet nem értek. Te milyen munkát szeretnél ajánlani nekem? És alighanem szegényebb vagy, mint én.
- Hát az igaz, munkát nem adhatok, te viszont rendesen megdolgoztatsz! Szeretném azonban felhívni a figyelmedet, hogy hallgass az utánam jövőre.
- Ez még könnyű! Mit adsz érte?
- Reménytelen vagy!
S ahogy az ígéret szólt, hamarosan jött valaki.
- Egy angyal.
- Igen, az őrangyalod!
- És mit akarsz tőlem?
- Semmit.
- Akkor nem lennél itt! Na, mit?
- Hát... épp ez az. Semmit. Felmondok.
- Én nem is alkalmaztalak! Neked kéne engem.
- Hogy te légy az én őrangyalom?
- Nem! Nem az angyalokat, hanem a vagyonomat szeretném őrizni.
Végül egy ismerős alak jött felé.
- Már megint a lelkiismeretem!
- Nem! Én te vagyok!
- Hát az hogy lehet?
- Nem tudom. De ne menj tovább!
- Miért ne?
- Mert vége az útnak.
- És mi van az út végén?
- Az út vége. Hát nem borzasztó?
- És van ott munka?
- Hát az nincs, de azt már nem is néztem.
- Akkor honnét tudod, hogy nincs?
- Lehet egy olyan világban valami, ahol nincs materializmus?




Levél a Télapóhoz

Így karácsony tájékán megkezdődik az ünnepi láz. S bizony még más is, várakozás az ajándékokra. A gyerekek várják a Mikulást és a Jézuskát. A Mikulásnak még levelet is szokás küldeni. Az ilyen levelek közül került kezembe egy, melyet most megosztok veletek:


Kedves Télapó!

Mielőtt megírnám az idei kívánságlistámat – szeretnék pár szót szólni hozzád.
Először is, azt mondják, hogy te az összes gyereket ismered, és így állapítod meg, hogy jó volt e vagy rossz e az idén. Szeretnék ahhoz gratulálni, hogy ilyen hatalmas kémhálózatot sikerült kiépítened, arra azonban szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ez az információforrás gyakran nem elég megbízható. Szerintem nálunk a kém a Margit néni a szomszédból, azért sétál végig a körfolyosón és kukkant be mindenhová, ugye? Amúgy a múltkor megkapta, mert akkor kukucskált be a 17-esbe, mikor Gyuri bácsi és a barátnője épp papás-mamást játszottak. Szóval ez a módszer rossz.
Tavaly karácsonyra a Marci osztálytársam 20000 Forintot kapott meg egy új számítógépet, holott négy tantárgyból állt bukásra, meg tapizta Icust is. Dezső pedig színjeles tanuló, és mégis csak egy pár zoknit, meg egy pulóvert kapott tőled.
Ez engem még mind nem érdekelne, de sajnos nálam is elrontottál valamit szerintem. Ha mindent tudsz az összes gyerekről, akkor rólam is, s tudhatnád, hogy utálom az tejcsokoládét, mégis minden karácsonyra kapok egy csomót. De nem panaszkodom, a mikuláscsomag mindenkinek jár, még a rosszaknak is alapfelszereltség. Szeretnélek arra kérni, hogy nekem mégse hozz, mert úgysem eszem meg, a kutyánk meg már hány tőle, ám, ha mégis ennyire rámenős vagy, akkor legalább már valami minőségi márkát hoznál, ne a legolcsóbb TESCO-s minőséget. A narancsot még szeretném, de rohadt volt a tavalyi is és löttyedt.
A tavalyelőtti sportautó pedig - amit kértem – igazira gondoltam, nem pedig egy játékmodellre. A látásod sem lehet már olyan jó, mert amikor, a kocsi mellé MC Bach Demint albumát kértem, akkor nem J.S. Bachra gondoltam. De ekkor még nem szóltam, ám tavaly, amikor megkaptam tőled a 621. pulóveremet, ami tök béna és a nyolcsebességű BMX bicikli helyett egy sportautós újságot; akkor már tényleg besokalltam és tudtam, hogy ezt idén megírom neked.
Tehát szeretném, ha pótolnád a kívánságaimat, s megkapnám a verdát meg a bicajt, bővebben lásd a tavalyelőtti levelemet, de emlékeztetőül: egy Ford Mustangot, BMX kerékpárt. Biztos vagyok benne, hogy csak tévedésről van szó, így ez nem is kérdés. Az idei kívánságaim a következők lennének:

1.                egy jacht a horvát tengerparton
2.                30000$ készpénzben
3.                meg egy saját focicsapat
4.                továbbá azt akarom, hogy a Frigyes bringáját törd szét vagy lopd el vagy robbantsd fel vagy valami, mert irigy görény és a múltkor nem engedte meg, hogy kipróbáljam

Ezeket akarom az idén. Hogy lásd, mennyire rendes vagyok: ezt az évet még megadom neked, hogy ezeket az egyértelmű hibákat javítsd. Jól figyelj, Télapó, azonban, ha ez nem történik meg, akkor nagyon nem leszünk jóban egymással, megkeserülöd. Apukám az adóhivatalnál dolgozik, nagyon befolyásos ember. Elintézem, hogy legalább három évet ülj a sitten. Valamint tudom hol szoktál parkolni a szarvasaiddal, amikor hozzánk jössz; aláaknázom a terepet. Így akarj még egyszer kikezdeni velem, tudjad kivel állsz szemben, kis lúzer!

Minden jót, jó munkát, kellemes karácsonyt!

Pistike



Most a láb vagy a méter?

- Apa, miben van a különbség a láb és a méter között?
- Hát, fiam, ez egyértelmű; abban, hogy az egyik láb, a másik meg méter.
- Nem így értettem. Mekkora egy láb?
- Ez buta kérdés, nem lehet megmondani, nekem is más a lábam, mint a tied.
- Én azt hallottam, hogy az egy mértékegység.
- Igen? Vagyis, igen, az, hát miért is ne lenne az?
- Engem, apu, igazából csak az érdekelne, hogy mi alapján döntötték el, hogy mekkora legyen egy láb, hiszen, mint te is mondtad, mindenkinek más a lába.
- Az alapján döntötték el, hogy mekkora legyen egy láb, hogy mekkora egy méter.
- Egyszóval azért harminc centiméter egy láb, mert a méter száz?
- Pontosan!
- Ennek semmi értelme így!
- Látod, én is ezt mondom! Ilyen értelmetlen butaságokat kérdezel itt, na menj játszani, nem látod, hogy apád elfoglalt a lábaival?