2020. február 13., csütörtök

Szépírói kurzus 2020/tavasz/2 Fehér Kinga verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Fehér Kinga azt a házi feladatot oldotta meg, hogy írjon petrarcai szonettet. Jól sikerült munkáját örömmel közlöm. 




Fehér Kinga
Testtelen gyötrelem
(Szonett Petrarca hatására)

Ámor nyila szívemen áthatol,                    
S, az éjszaka enyhét megtöri dalom.           
Őrült-rab szívem poémát magol,                         
Emészt a gyötrelem, rí a fájdalom.                       

Elmémet fojtogatja, ó , a gaz!                    
Dőreség,  bátorság, ím most harcba száll,            
Szerelmes vallomásom  így igaz,                        
Vállalom, ha érte Hádész elkaszál.                      

Felé repül, felszáll a sóhajom!                   
Szomjhalál gyötri, hívószóra vár,                       
Testtelen fellegen, fuldokló madár,                    
        
Belőlem semmi nem marad, csak Ő                    
Képében jő el majd a pirkadat,                           
Angyal látomásként, végleg elragad.          

2020. február 12., szerda

Szépírói kurzus 2020/tavasz/1 Christoph Heimweg novellája

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, aki CHRISTOPH HEIMWEG néven írja prózai és drámai munkáit, azt a házi feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egy klasszikus festmény alapján írt egy novellát. Munkáját örömmel közlöm. 












CHRISTOPH HEIMWEG:

ÁDÁM TEREMTÉSE
(Michelangelo Buonarotti: Ádám teremtése c. freskója nyomán, 
1510, Vatikán, Sixtus-kápolna)


Pusztamámor, nem messze a Naturista Paradicsom nevű fürdőhelytől. Fáradtsárga, őszi naplemente. Egy kis csapat gyűlt össze egy kerti ház verandáján és a legutóbbi nyaralás képeit nézegetik. Kovács Ádám, az egyik fiatal srác észreveszi, hogy az egyik képen ő fekszik meztelenül és úgy érzi magyarázatra szorul a helyzet. A többiek nevetnek.

– Jajj, ez a kép! Tudom, hogy gáz! Kimegyek a partra, tök jól elvagyok, erre a víz partján odaevez ez az öreg fószer a rakat gyerekével egy ladikon vagy min. Valamit kiabált, de dögmeleg volt, én valószínű napszúrást kaptam a melegben, fogalmam sincs mit akarhatott.
– És ha bajban voltak? Lehet, hogy segítséget kért – próbálta értelmezni a furcsa képet Éva, a Naturista Paradicsom szervezője. Ádám elismerően nézett rajta végig. Kígyót formáló nyakláncán szikrázott a fény. Csábító nő volt, minden szem rá szegeződött, ahogy kihozta a tál csillogó hasú almát a verandára.
– Simán lehet. Körbe-körbe úsztak azon a valamin és mindenáron meg akarta fogni a kezem. A hetedik körnél már eléggé untam a dolgot és kinyújtottam a karom, hogy segítsek nekik, de simán tovább úsztak, túl erős volt az áramlat. Nem igazán érdekelt az egész.
– És mi lett velük? Tényleg hagytad, hogy tovább vigye őket a folyó? Hogy tehettél ilyet? – kérdezték megütközve, egymás szavába vágva a többiek.
– Hagyjatok már, jó, hogy nem estek a torkomnak! A kép pont azt a pillanatot kapta el, amikor az öreg odakapott. Az a nagy fa nem is látszik tőlünk balra. Az árnyékában feküdtünk Évával, amikor ez az idióta elúszkált ott a gyerekeivel. Mi közöm hozzá? Mi vagyok talán, úszómester?
– Ádám, nyugi, vegyél egy almát, most szedtem – csitította Éva a fiút.
– De most komolyan! – kivett egyet a díszes tálból, megtörölte a kezével, majd nagyot harapott belőle. – Vegyétek ki ezt a képet az albumból! Ott fekszem ádámkosztümben, ez oké köztetek, de azért nem szeretném, ha bárki más látná. Jó, hogy nem festitek fel freskónak valahová! Ráadásul úgy néz ki, mintha valami kapcsolat lenne köztem meg az öreg közt, ami totál nevetséges, akkor láttam életemben először. És utoljára is – kicsit elgondolkodott és a távolba nézett. – Egyébként történelmi jelentőségű a kép.
– Miért? – kérdezték a többiek.
– Mert nem sokkal ezután kizavartak minket a Naturista Paradicsomból. Bezárták a helyet. Senki nem mehet oda többé, valami bolgár kertészetet csináltak belőle. Gondolom nem akarnak egy rakás meztelen embert bámulni naphosszat.
– Pedig az a hatalmas fa csodálatos volt, imádtam az árnyékában pihenni – Éva szomorúan sóhajtott egyet, keblén a fémkígyó felemelkedett, majd szép lassan visszaereszkedett.
– És emlékszel mit mondtak ránk a turisták?
– Nem, mit?
– Hogy mennyire szép teremtés vagy. Az én teremtésem – mondta és megpuszilta a lányt. Összeölelkeztek.
– Hova megyünk ezután napozni és nyaralni? – kérdezte Éva összegömbölyödve Ádám ölében.
– Más helyet kell keresnünk. Sosem lesz már semmi sem olyan, mint eddig.
– Minden más lesz.
– Az életben csak egy dolog állandó, a változás – mondta Luci és Feri a kanapé mögött nevetve.
– Keresünk egy másik helyet, nem lesz gond.
– Van egy, a Pokol-hegy mellett. Rettentő meleg szokott ott lenni, de oda mehetnénk, ha gondoljátok – ajánlotta Luci.
– És annyit lehet meztelenkedni, amennyit csak akartok, senki se szól bele – tette hozzá Ádámék felé kacsintva Feri.
– Szuper ötlet, akkor oda megyünk nyáron!
– Bárcsak már nyár lenne!
– Kér még valaki almabort? – kérdezte Ádám és töltött mindenkinek.
– Az új helyre! – kiáltották vidáman és koccintottak. A nap egy utolsót villant a horizonton, majd végleg eltűnt a Pokol-hegy lábánál.