2021. szeptember 30., csütörtök

Szépírói kurzus 2021/ősz/3 - Szentpáli Gavallér Zsuzsa elbeszélése

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Szentpáli Gavallér Zsuzsa azt a házi feladatot oldotta meg, hogy egy magcsalásos történetet ír meg, pontosabban annak sajátos "feldolgozását". Munkája szomorú lett, de nagyon jó színvonalú. Gratulálok! 


Szentpáli Gavallér Zsuzsa

A tetőterasz

 

A nő a lépcsőházat választotta, esti kóborlásából visszatérve nem lett volna képes a lift szűkös levegőtlenségét elviselni. Ahogy belépett a többlakásos társasházba, üresen kongott az épület és minden lépése visszhangzott. Mégis úgy érezte, mintha a fejében lévő gondolatok körülötte minden teret betöltenének. Ment fel a lépcsőn és emlékezett.

A jelek már régen megvoltak, ő mégsem vett észre semmit. Se a különleges parfümillatot az ingén, se az elforduló tekintetet, se az erőltetett kedvességet.

Első emelet.

Az utóbbi hónapokban annyira betöltötte a fájdalom, hogy csak magával törődött, mintha egyedül csak ő gyászolt volna és a másik nem.

Második emelet.

Pedig a férje próbálkozott, menjünk el innen, talán nyaralni valahová, ki kell törnünk ebből. Nem, ő nem akart. Nem akart semmit.

Harmadik emelet.

Aztán a másiknak egyszerre annyira sokat kellett dolgoznia, éjfélig tartó értekezletek, megbeszélések. Ma újra tovább kell maradnom, te csak feküdj le nyugodtan, nem kell megvárnod. Egyre gyakrabban jött késő este, sőt éjszaka haza és mindig ugyanaz az édes illat lengte körül.

Negyedik emelet.

Végül két nappal ezelőtt az a beszélgetés.

Ötödik emelet.

Hatos ajtó. Mögötte a szinte üres lakás, ahol már csak az ő holmija van, és az érintetlen gyerekszoba, megdermedt, üres kisággyal, fájóan rendezett könyvespolccal és játékokkal. Nem állt meg a lakás előtt, ment tovább.

Tetőterasz feljáró.

Ide már csak egy létra vezetett. Megállt előtte, kicsit megpihent. Szoknyáját egyik kezével összefogta, másikkal a hideg vasba kapaszkodott. Felmászott a létrán, kinyitotta a csapóajtót és fellépett a teraszra. Itt-ott elszórt csikkek, üres üvegek. Erős szél fújt, tépte a blúzát, rángatta a haját, mint egy kegyetlen szerető. A teraszt korlát veszi körül, átmászott rajta, a lába éppen elfért a párkányon. Amikor a háta mögött mind a két kezével megkapaszkodott, akkor hallotta meg a gyerek hangját. Erős volt és harsány, mint az első infúziók előtt.

Anya, ne tedd! - azt mondta.

 

 

 

 

 

 

 

 


2021. szeptember 25., szombat

Szépírói kurzus 2021/ősz/2 - Hajnal Éva verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva azt a házi feladatot oldotta meg tökéletesen, hogy átírta Petőfi ismert versét. A variáció, amit készített, egyszerre mai és XIX. századi - a hangulat régies, a szavak újak. Nagyon gratulálok! 


Hajnal Éva: Szeptember végén,
avagy: kétezer-huszonegy nullakilenc huszonegyedikén
Petőfi-variáció
 
Még élnek a fények, a nap tüze árad,         
és tátog az árnyék e kis ligeten,               
de múlik a kánikula, heve fárad,        
és hallgat a lárma, lazít idebenn. 
Még boldog az óra, de léptei árvák,       
a tél közelít, jön, a percbe harap,                
lám, hamvad: a lángja se bontja a szárnyát,
hogy visszarepüljön a kertek alatt.
 
Még vágyom elérni telómon a mailed,
de blokkol a rúter, potyára lesem.
Sok pixel a szelfin az arcodon, Édes,     
ím, csókod elúszik a képzeleten.                  
Ha meghalok érted az őszi esőben,
a gondolat útjain messze viszel?
Vagy kínoz a vágy tüze ősi erővel,
és hűtelen szívek emésztenek el?
 
Ha tűnik az életem, s gyász szava kérlel,
te árva öled örökébe fogadsz?
Vagy özvegyi kínjaid rám nehezíted
s mint víg hajadon, hamar ágyba rohansz?
Tudd: rádkeresek ezután, kicsi Kincsem,
kit szívembe írok, az nem menekül,
mert hő szerelem soha kívüled nincsen,
így él-halok én teveled egyedül.
 
(Pécs, 2021. szeptember 21.)
 

2021. szeptember 20., hétfő

Szépírói kurzus 2021/ősz/1 - Barter Lilla (Magyar Dániel) versei

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Magyar Dániel női álnéven írt verset, elképzelte azt, hogyan is írna verset egy mai, húszéves, kissé zaklatott életvitelű fiatal lány, akire hatott a beat-költészet, de a szonettet is kedveli. Kiváló munkáit örömmel közlöm.

 

Barter Lilla 
(Magyar Dániel)
 
Szerelemért üvöltök
 
Látom nemzedékem, mint forma nélküli pohár
várjuk hiába, hogy valamit belénk töltsenek.
De minek? Tudnék-e más lenni, mint spermakehely,
ha valaki mellett fekve szemlélném most
a falról lecsorgó csendpenészt?
Nem várjuk meg a szembesülést,
elcseréljük a lehetőséget egy kiló műanyag együttlétért.
Kik vagyunk, hol a határ köztünk és a többiek között,
nem kitapintható,
miként teremtenénk meg azt, hogy: együtt.
 
Engem a szüleim cseréltek el egy házért,
nagyiék legalábbis azt mondták, akkor
kapják meg a telket. Majd, ha lesz
gyerek. Lett, de minek?
Sosem a sorozatgyilkos nyel le egy bombát
tévedésből, nem mondja, mielőtt felrobban,
hogy hoppá, bocsi, hanem
egymás mérgeit nyeljük szorgalmasan.
 
Drága drogokkal kompenzálunk, azt is, ami sosem volt
a miénk. Igazán.
Ma itthon szívtam be, nem a mélysötét klubban, a többi szinglivel.
Mélysötét; szinglik.
Csereáru vagyok ugyancsak.
Csakugyan. Ki tehet erről, ez jut eszembe, miközben
orromból a vér,
kevesebbet kellene, óvatosabban.
 
Eszembe jut, hogy megérintsem-e magam ott,
akkor talán még jobb lenne, mielőtt elmúlik a hatás.
Kel fel a Nap, vért köp az égre, ő is tolta az éjjel,
erre gondolok, amikor szemembe röhög a tükör.
Úgy megosztanám valakivel mindezt
a teljes, ellazult csöndben
szavam otthonért liheg.
Vagy tenni kellene valamit vagy várni tovább valakire.
 
Kezemben a gólyatábor behívóm, rosszul írták a nevem,
íme egy új esély,
hogy más legyek, máshogy nevezzenek,
nem úgy, hogy drogos picsa, nem,
egy egészen és teljesen új név kell,
amit még én sem ismerek, de ha kimondom,
azt üvöltöm majd, hogy itt vagyok.
A levelet a párnám alá teszem, aztán pár perc mozdulatlanság.
Jó lenne valakivel így együtt nem mozdulni.
 
 
 
Barter Lilla 
(Magyar Dániel)
 
Nagyon közel
 
Külön világot alkotok magam.
Lelkem szögesdróttal körbevett terep.
Eddig mindenki csak kívül létezett,
szavadnak most záramhoz kulcsa van.
 
Nem kellett drog vagy bármilyen anyag,
a gólyabálon kezdtük ma az estet.
Mosolyod vérembe heroint festett,
mikor a hajnal halkan ránk hasadt.
 
Nem vagyok többé formátlan pohár.
Lényeddel engem csordultig tölts tele,
ahogy mi látszunk, az nem nagytotál.
 
Magunkhoz nagyon közel merészkedem.
Légy a fény, én feléd törő bogár,
légvételed legyen a lélegzetem!