A Szépírói Műhely tavaszi féléve befejeződött. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dramaturgia kurzus hallgatója, Soós Gábor egy festmény alapján írt színművet. A tegnapi záróestünkön felolvasószínház keretében elő is adták hallgatótársa, Imolai Judit közreműködésével. Szép lezárása volt a tavaszi félévnek, köszönet érte. Malevics híres festményéről írt munkája emlékezetes alkotás, gratulálok!
SOÓS GÁBOR
A VÁSZON
Színpadi jelenet két képben
Szereplők
1.KÉP
KAZIMIR SZEVERINOVICS MALEVICS, festő
A BŐRKABÁTOS (FÉRFI)
2.KÉP
VINCENT ÉS PABLO, műkincstolvajok
Első kép
Helyszín Moszkva, 1924. ősze, Malevics műterme. A falakon és a falak mentén letámasztva képek, skiccek, vázlatok, geometriai alakzatokkal tele. A terem közepén egy festőállvány, rajta fehér vászon, előtte egyszerű háromlábú, fából készült szék. Malevics a széken ül, és karba tett kézzel nézi a vásznat.
Kopogtatnak. Malevics nem mozdul. Újabb kopogás, ezúttal erősebben. A festő feláll, az ajtóhoz sétál és kinyitja. A folyosón egy középkorú, szemüveges férfi, hosszú fekete bőrkabátban és Lenin sapkában.
Malevics (kelletlenül) Tessék, kit keres?
A bőrkabátos (nyájasan) Jó napot, Malevics polgártárs!
Malevics Ismerjük egymást?
A férfi igazolványt vesz elő és megmutatja.
A bőrkabátos Mi mindenkit ismerünk, Malevics polgártárs. Megengedi?
Malevics arrébb áll, a férfi belép a műterembe.
Malevics Nézze, polgártárs, nagyon elfoglalt vagyok, amint láthatja. (A vászonra mutat.)
A bőrkabátos A világért sem zavarnám Kazimir Szeverinovics, ha nem lenne fontos.
Malevics Megtudhatnám a nevét esetleg?
A bőrkabátos Nevek...nevek. (a fejét rázva) Ugyan már, polgártárs. Arra meg mi szükség? Ahonnan engem küldtek, csak az eszme és a párt jövője számít, mindenek előtt és felett.
Malevics Azért csak adtak magának is nevet annak idején a szülei.
A bőrkabátos Malevics polgártárs, ne akadjunk fent apróságokon. Megtudhatom inkább, miket alkot mostanában?
Malevics (a vászonra mutatva) Láthatja.
A bőrkabátos (megvakarja a fejét) Látom, a vásznat már előkészítette, de bátorkodom megjegyezni, még bele sem kezdett.
Malevics (sértődötten) Rosszul látja, ez már kész van.
A bőrkabátos Ezt nem értem.
Malevics Ennek az alkotásnak fehér alapon fehér négyzet a címe.
A bőrkabátos (csodálkozást színlelve) Megdöbbentő...
Jobbról-balról nézegeti a vásznat.
Malevics Ugye?
A bőrkabátos (Malevicshez fordul) Megdöbbentő, hogy egy olyan nagyszerű művész, mint Malevics polgártárs, ilyen silány dolgokra pazarolja értékes idejét, ahelyett, hogy a szocialista kultúra ápolásával és a Szovjetunió felvirágoztatásával lenne elfoglalva.
Malevics Én festő vagyok kérem. (kihúzza magát) Ahhoz értek.
A bőrkabátos (maga elé dünnyögve) Mégsem azzal foglalkozik.
Malevics Hogy jön maga ahhoz, hogy minősítse a művészetem?
A bőrkabátos (leül a székre, cigarettát vesz elő és rágyújt) Drága Malevics polgártárs, ne tettesse magát ennyire ostobának. Nem én minősítem, hanem a szovjet nép, és képviseletében maga Sztálin elvtárs. Személyesen adta ki a parancsot, hogy minden, magát hazafinak valló művésznek fel kell sorakoznia az új irányzat, a szocialista realizmus zászlaja mögött.
Malevics Maga miről beszél, ember?
A bőrkabátos Csak arról, hogy az ilyen nyugati, imperialista, dekadens megközelítés ideje lejárt. A szocialista művészet lényege, hogy új perspektívát mutasson és optimizmust sugározzon. Erre van most a legnagyobb szükség.
Malevics Szóval ez a kép nem mutat új perspektívát?
A bőrkabátos Malevics polgártárs, én Párizsban tanultam művészettörténetet, higgye el, értem az absztrakció lényegét. De maga szerint egy szibériai parasztnak erre van szüksége? (a képre mutat) Csak pár év telt el azóta, hogy a cári rezsim nincs többé. A nép szeretné végre megélni a szabadságot. Olyan képeket akarnak látni, amelyek boldog embereket ábrázolnak, akik pont olyanok, mint ők, vagy én, vagy éppen Kazimir Szeverinovics (Malevics fintorog), és ezek az emberek együtt, egy szebb jövőt építenek. Érthető, nem?
Malevics (öntudattal) A fehér alapon fehér négyzet maga a szabadság.
A bőrkabátos Vagy épp az anarchia.
Malevics Kikérem magamnak. Az általam alkotott szuprematizmus lényege pontosan az, hogy elhagyjuk a burzsoá ábrázolás esztétikáját, és a geometriai formák végtelen terében éljük ki szabadságvágyunk. Nem kellenek alakok, nem kell történés, nincs fény-árnyék hatás, sőt, színek sem, hiszen minden ott van bennünk. Mindenki azt lát bele, amit szeretne, amit neki jelent. A világ a szemünk előtt tárja szélesre kapuit.
A bőrkabátos (felpattan a székről) Ezeket a felforgató gondolatokat meg sem hallottam, Malevics polgártárs.
Malevics Ez a szabadság.
A bőrkabátos (indulatosan) Ez az anarchia, (nyugodtabb hangon folytatva) ahogy már az előbb is említettem.
Malevics Maguk a gondolatok szárnyalását anarchiának tekintik?
A bőrkabátos Amennyiben kontrollálhatatlan, igen. De éppen ezért vagyok most itt. A művészeink feladata, hogy terelgessék a műveletlenebb emberek gondolatait.
Malevics Vagy éppen kalodába zárják azokat.
A bőrkabátos (sóhajt, majd nyájasan folytatja) Én ide kérni jöttem, Kazimir Szeverinovics, de akik utánam jönnek, és biztos lehet benne, hogy jönnek, nos, ők nem kérnek majd, hanem diktálnak. És az a beszélgetés már nem ebben a takaros műteremben zajlik. (közelebb hajol Malevicshez) Ugye, ezt egyikünk sem szeretné?
Malevics Nem fogom megtagadni a művészetem, csak mert egyesek nem értik azt.
A bőrkabátos Malevics polgártárs, én nagy tisztelője vagyok a művészetének, de ez a fehér alapon fehér négyzet olyan kép, amit, már megbocsásson, száz év múlva ellopni sem lesz érdemes.
Malevics Takarodjon innen! (lökdösni kezdi a bőrkabátost, majd kinyitja a bejárati ajtót, kitaszítja rajta és becsapja mögötte. A színpad elsötétül.)
Második kép
Helyszín New York, a Modern Művészetek Múzeuma, 2024. Vincent és Pablo fekete kezeslábasban, fekete sapkában, fejlámpával osonnak a sötét kiállítóteremben. Suttogva beszélgetnek. Az egyik vászon előtt Vincent megállítja Pablot.
Vincent Pablo, mit piszmogsz? Gyere már!
Pablo Jövök, Vincent, jövök. (magában morogva) Mintha olyan egyszerű lenne, ebben a sötétben.
Vincent (a mellette lévő festményre mutat) Ez az.
Pablo (csodálkozva) Ez?
Vincent Ez.
Pablo Biztos?
Vincent Biztos.
Pablo Nem létezik.
Vincent Létezik.
Pablo De ez egy üres vászon.
Vincent Neked.
Pablo Miért, neked nem?
Vincent Nem. Én kétszáz millió dollárt látok.
Pablo (a festményre mutat) Te is ezt nézed?
Vincent Pontosan ezt.
Pablo Akkor nem értem.
Vincent Mit?
Pablo (közelebb hajol a festményhez) Hát, azt én is látom, hogy valami volt rajta, de lekaparták.
Vincent (indulatosan) Nem lehetsz ennyire hülye, Pablo. Olvasni tudsz?
Pablo Tudok.
Vincent Olvasd!
Pablo Kazimir Szere…Szenevi
Vincent Szeverinovics…
Pablo …az…Szenerivovics Malevics, Fehér alapon fehér négyzet.
Vincent Na, most már érted?
Pablo Nem.
Vincent Mégis, mit nem értesz?
Pablo Hogy egy üres lapot miért akasztanak ki a múzeumban. Azt meg pláne, hogy ki ad majd ezért kétszáz milliót.
Vincent Ki
ad? Mi az, hogy ki ad?
Pablo Hát az.
Vincent Ennyi az ára.
Pablo Akkor én hamarosan gazdag leszek.
Vincent Te?
Pablo Én, én. Elkezdek festeni. Lesz fekete alapon fekete háromszög, zöld alapon zöld kör, lila alapon...
Vincent Ugye nem akarod az összes színt felsorolni?
Pablo Már csak a lila téglalap jött volna.
Vincent Fogalmad sincs a művészetről.
Pablo Hát, ezt kikérem magamnak. Idefelé felismertem azt a mexikói bajuszos nőt, meg az asztalról lecsorgó órát is. Na, az művészet. Még pólón is láttam múltkor. De ebből a szarból még azt se csinálhatsz.
Vincent Menthetetlen vagy. Ez egy óriási mű.
Pablo Hetvenkilenc és félszer hetvenkilenc és fél.
Vincent Mi van?
Pablo Centiméter. Az áll itt.
Vincent Nem a méretéről beszélek. Ez a szuprematizmus csúcsa, a képzőművészet tabula rasaja.
Pablo Fogalmam sincs miről beszélsz.
Vincent Sejtettem. A szuprematizmus minden tárgyi vonatkozást elvető, geometrikus absztrakció, csak négyzetek és körök. A tiszta érzékenység, ami mindenek felett áll. Érted?
Pablo (a fejét rázva) Nem. Vincent, te honnan tudsz ilyeneket?
Vincent Itt dolgozom.
Pablo Itt?
Vincent Most mondtam.
Pablo Jegyet árulsz vagy ilyesmi?
Vincent Kurátor vagyok.
Pablo (halkan kuncogva) Kurátor, mi?
Vincent (dühösen) El se kezdd. Én vagyok felelős a kiállítások szervezéséért.
Pablo Hát akkor ezért…
Vincent Végre leesett.
Pablo Nem az, hanem hogy…
Vincent Oké, inkább segíts levenni és menjünk. Csak húsz percre tudtam kiiktatni a riasztót.
– Függöny –
