Szépírói kurzus 2016 ősz/17 - Jakab Júlia drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Jakab Júlia színpadi műve sajátos abszurd, igazi egyfelvonásos. Gratulálok!

Jakab Júlia:

Látogatás

Szereplők:
Teri

Lili
Gizi

Lakás. A földön csontok és szemét. A szobában két fotel, egyik mellett kisasztal, rajta vezetékes telefon és rádió, a fotelek előtt régi televízió egy állványon. A háttérben fal, bejártai ajtó, egy piszkos ablak, elszáradt növényekkel a párkányon. A falnál nagy polcos szekrény, rajta díszes porcelán, fényképek, egy dobozka, a szekrény mellett kisebb tükör.

Az egyik fotelben egy idős néni ül, a rádióból zene szól.

Az ajtó kinyílik, fiatal nő lép be.

Teri

(felpattan ahogy tud, ijedten kiabál) Azonnal csukd be az ajtót!

Lili

Mama, mi a baj? Én vagyok az Lili, az unokád. (Becsukja az ajtót) Jézusom, mama rohadt büdös van, hát mikor szellőztettél te? Nyiss már ablakot!

Teri

Ki ne nyisd! Ha kinyitod, még bejönnek a szellemek!

Lili

Mi van? Meg lehet itt fulladni. (köhög) Olyan szag van, mintha rohadna valami.  Ezek csontok? (Lépked az ablak felé, talpa alatt ropognak a csontok) Az ég szerelmére mama, meg fogsz betegedni ebben a mocsokban. (kinyitja az ablakot)

Teri

Ne! Ne! Kirepülnek az emlékek!

Lili

Nagyi figyelj ide. Muszáj beengednünk egy kis friss levegőt.  Segítek kitakarítani, csak az a seprű van, amit a bejárati ajtó mellett láttam?

Teri

Majd én megcsinálom. (kikapcsolja a rádiót) Nem kell segítség. Mesélj drágám hogy vagy? 

Lili
Szívesen segítek. (A bejárati ajtón kihajol, behoz egy seprűt és lapátot.) Tanácstalan vagyok mama. És borzasztóan boldogtalan. Tegnap vettem egy csomó új ruhát, és mégsem vagyok boldog. A vásárlás eddig mindig feldobott, de most valahogy az sem segít. (Elkezdi összesöpörni a csontokat.) A munkáról nem is beszélve. Még mindig pénztáros vagyok, és komolyan félek attól, hogy sose leszek több. De ha legalább lenne egy pasim. Ha elmehetnék főiskolára, biztos találnék valakit, meg papírral jobb munkát. Csak nem keresek eleget, államira meg sehova se kerülnék be. Az évek meg csak repülnek, a családvállalásra gondolni sem merek.

Teri

Ne haragudj meg de, hány éves is vagy most (gondolkozik) Lilikém?

Lili

25 mama. Hol tartod a szemeteszsákot?

Teri

Biztos van a konyhában valahol.

Teri jobbra ki. Lili átlép a csont és szeméthalom fölött, a szekrényhez sétál, táskáját leteszi a szekrény elé, nézegeti a porcelánt, kinyit egy dobozkát, kiemel belőle néhány csillogó ékszert, gyöngyöt, nézegeti magát a tükörben, nyakához emel egy nyakláncot, füléhez egy hosszú csillogó fülbevalót.  Ahogy Teri belép, ijedtében bedobja őket a táskájába. Teri kezében egy 10es csomag szemeteszsák.

Lili
Szép fénykép. ( Leemel egy képet a szekrényről)

Teri
Meséltem már róla?  Az esküvőnkön készült, ó szegény megboldogult nagyapád… (Leengedi a képet és mered maga elé)  

Lili elveszi a képet Teri kezéből és visszarakja a helyére. Majd elveszi a zsákokat is óvatosan Teri másik kezéből, leteker és leszakít egyet, a csomagot egy polcra teszi. Megfogja Teri kezét és fjnoman húzza a csontkupac felé.

Lili
Tartom a lapátot, söpörd rá a szemetet.

Elkezdik bezsákolni a szemetet.

Teri

Miért látogatsz ilyen ritkán? Nem is emlékszem mikor volt utoljára vendégem.

Lili

(Szünet) Jajj mama, tudod, hogy van ez, sokat dolgozom, mert a lakbért is emelték, meg kinéztem azt a cuki kis táskát, biztos vagyok benne, hogy az majd enyhíti a lelkem fájdalmait.

Teri

Anya hogy van?

Lili a szekrénynem támasztja a szemeteszsákot.

Lili

(szünet) Puszil téged Mama, de vele is ritkán beszélek, tudod anyunak is sok a dolga.

Teri

Mit csinál most? Még mindig azt a… hogy is hívják?

Lili
Igen, minden változatlan a családban. Mesélj, nézel valami jót mostanábana tévében?  Hoznál valami tisztítószert az ablakra?

Teri hoz tisztítószert és papírtörlőt.

Teri

Meg szoktam nézni a sorozataimat, de megy most az a műsor, amiben a gyerekek énekelnek, és mindig elszomorít…  

Lili elkedzi tisztítani az ablakot.

Lili

Jól alszol? Milyen az egészséged?

Teri

Jól alszom, és jól vagyok, hál istennek. Csak a memóriám rosszalkodik néha.

Szünet.

Lili

Orvosnál voltál már?

Teri

Mostanában nem nagyon járok el, ha kell valami a szomszéd Gizi a másodikról segít nekem.

Lili leteszi a tisztítószert, kidobja a papírtörlőt.

Lili

Még szerencse. Takarítani is segít? A konyhában is hatalmas a rendetlenség, csupa piszkos tányér, meg ételmaradék minden, ott is nyitottam ablakot. Akarod, hogy elmosogassak?

TERI

Nem, nem majd én megcsinálom.

LILI

Jólvan mama, lassan amúgy is mennem kell. Még elugrom a kisboltba, neked kell valami?

TERI

Hozhatnál nekem egy kiló kenyeret, meg egy kis tálca tojást, várj, adok neked pénzt.

Teri jobbra ki. Lili a szekrényhez sétál, az egész ékszerdobozt a táskájába dobja, leteker egy új szemeteszsákot, belepakolja a porcelánt, és a csontok közé rejti.  Csomót köt a zsákra.

Teri jobbról be, a táskája a kezében, kiveszi belőle a pénztárcáját. Kivesz belőle valamennyi pénzt, odaadja Lilinek.

TERI

Ennyi biztosan elég lesz. Meg itt van még egy kevés neked, táskára. Sajnos nem vet fel a pénz, bár tudnék adni a tanulmányaidra is.

LILI

Jajj mama igazán édes vagy, köszönöm. Ez is rengeteget jelent nekem. (szünet) Csak kenyér és tojás? Semmi más?

TERI

Nem, köszönöm Lilikém.

LILI

Ó, tudnál még hozni nekem egy pohár vizet? Nagyon kapar a torkom.

TERI

Persze angyalom.

Teri jobbra ki.  Lili kiveszi a tárcát, kivesz belőle még pénzt, majd visszadobja a táskába. A pénzt elteszi.

Teri jobbról be, odaadja neki a vizet. Lili megissza.

LILI

A szemetet leviszem (óvatosan felemeli a zsákot) Vigyázz magadra! (Kinyitja az ajtót, az ajtón ki)

Teri leül a fotelbe, bekapcsolja a rádiót. Kopognak az ajtón. Teri feláll, kinyitja

 TERI

Nahát, szervusz Gizi!

GIZI

Szervusz Terikém (beles a szobába) micsoda szép rend lett nálad! Épp a boltba megyek, hozzak neked valamit?

TERI

Nem kell, az unokám most ment le, mindjárt hozza nekem, ami kell. Takarítani is ő segített.

GIZI

De hát Terikém, neked nincs is unokád.

TERI

(Zavarodottan) Nincsen?

Szünet

TERI
Akkor megtennéd nekem, hogy hozol egy kiló kenyeret, meg egy kis tálca tojást? 

Szépírói kurzus 2016 ősz/16 - Torma Ági versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Torma Ági sorozatot írt az "Anton-versekből", ahol is egy képzeletbeli személy képzeletbeli verseit írja meg. Érdemes elolvasni!

Torma Ági

Az "Anton-sztori"

Anton életrajza:

Anton Grandiule néven látta meg a napvilágot.  Rhône-völgyéből, Valence-ből származik. 1982-ben született, az ismert szakácsdinasztia 4. gyermekeként.

Gyermekkorát átszőtte a konyha, és  Luis De Funés filmjeinek világa, elsőszámú kedvence 

A szárnyát, vagy a combját? lett, bár a Horgász a pácban, vagy a Káposztaleves is kapcsolódik árnyaltabban a sorba.

2002-ben kezdte pályafutását, hamar megalkotta saját stílusát.

Egy riporter kérdésére, hogy „Mi az Ön konyhaművészetének a filozófiája?” azt válaszolta: „Főzés közben szeretem megosztani a szenvedélyemet a vendégekkel.

Hogy át tudjam adni ezeket az érzéseket, mindig is az ízek megfelelő társításán dolgoztam.

Ez lett a védjegyem is.„  A konyhaművészet új csillaga ő.

Egyedi íz, és alapanyag-párosításokat, különleges látványt nyújtanak étkei, amelyek kikerülnek a konyhájából, keze alól.  Pillanatnyilag a Le Grand Véfour éttermében dolgozik, melyet igazán átjár a történelem. Természetesen hatással van ez a helyszín a konyhaművészetére is.

Anton Grandiule amennyire sikeres mint séf, annyira peches a gyengébbik nemnél. Kapcsolatai rendszerint kudarcba fulladnak, ám ő mégsem adja fel, örök romantikus, aki kitartóan keresi a nagy őt. Levelei felfedik a rejtélyt, mi is a gond vele….

Anton 1. levele

Ó kedves ismeretlen múzsám,

csoki, piramis szelet csúcsán.

Odaadnám összes michelin csillagom,

ha a nevét, a nevét! Megtudhatom?

Hajában rózsaszín kisvirág,

ó, hogy csókolnám izzó ajkát.

Kecses nyakán csillogó nyakék,

rubintvörös, arany, kobaltkék.

Teste, mint karcsú borospalack,

bőre bársonyos őszibarack.

Ahogy szoknyájából kivillant lába,

leesett minden férfiember álla.

Minap, mikor útközben nevetett,

üvegtálba guruló málnaszemek,

salátára csurgó szűz olivaolaj,

hasonlatos volt hozzá ama kacaj.

Mindenhol csak önt látom,

kockakövekben is az utcákon.

Mióta megláttam, nem tudok főzni,

szívemet azóta száz vaspánt őrzi.

Barátnőjének tetszem, de nekem ön kell!

Perzseljen el zöld szeme tekintetével.

Játsszunk főzőset. Lehetne kukta,

ketten játsszuk, így nem lenne bukta.

Ifjú szívem úgy felkavarta,

lelkemnek nincs azóta nyugta.

Felkavarnám én is önt,

ha egyszer mellettem dönt.

Tegnap, mikor pékemhez betértem,

Szinte vártam, hogy előlépjen.

Pillantást vetettem a zsemlékre,

s rágondoltam két kerek keblére.

Könnyem hull, szemeimet csípi,

nem látok semmit. Itt a bibi.

Bánatom mártással keveredik,

felér már egészen a peremig.

Mikor elutasított, megharagudtam!

Poharat, tányért csapkodtam tébolyultan,

úgy gondoltam, hogy ön egy céda!

Fejem olyan lett, mint a cékla.

Hát nem látja? Epekedve sóvárgok!

Körbenyalják testem emésztő lángok.

Mi lehet rajtam, csak nem átok?

Kopár szívemen varjú károg….

Néhány héttel később Anton ismét tollat ragadott…..

Anton 2. levele

Bocsásson meg, kedves, hogy ismét zavarom,

érzelmeimet nem sikerült magamban tartanom.

Jó volt ismét látni csodás lényét,

beragyogta szürke egem sötétjét.

Ugyan előző levelem válasz nélkül hagyta,

mégsem gyúltam kegye irányába haragra.

Tudom már kegyed nevét, mely nekem becses,

mint ringó járása is, olyan kecses.

Tudja, el is határoztam menten,

önről étket kell elneveznem!

Kamrámban, hűtőmben máris matatok,

melyek lennének a legjobb alapanyagok.

Őzhúson gondolkodom, de vajon,

nem érti-e félre nagyon-nagyon?

Hisz gyönyörű, sima az ön lába,

őzé van csak szőrös bundába.

Vagy jó lenne egy szelet vaddisznó steak,

erdei hozzávalókért, a kamrában nézek szét.

Zsemlegombóc lesz hozzá, és gombamártás,

díszítésnek vegyes aszalt gyümölcsszórás.

Szamóca, szeder, tőzegáfonya,

tetejükön fenyőméz csillogna.

Utána testes vörösbort képzelek el,

mely harmonizál az étel ízeivel.

Kuktám segédkezik a sütésben-főzésben,

bár nem érti ön iránti szenvedélyem.

Nem érti, mikor, s mitől vesztem el,

olthatatlan vágyam hogyan lobbant fel.

Ami azt illeti, magam sem értem,

bár rám nézve ez lehet nem nagy érdem,

Csak a főzés és ön az, mi éltet,

e kettő nélkül életem nem érhet véget.

Lelkem kopár szikláján maga zöld moha,

érzéki simogatására vágyom, mi puha,

Ha kezem szoknyája alá csusszanhatna,

Bíbor ajkát elhagyná ezer hozsanna.

Meglehet, e gondolat roppant merész,

mégis, mikor ön szemembe belenéz,

remegőssé válik hang, láb, kéz,

tűnjön el! Vagy cafatokra tépjen szét!

Szíve hölgye megszánva, és megunva válaszlevelet küldött főhősünknek:

Válasz Antonnak

Anton, kedves. Nem gondolja,

Számomra terhes kitörő rohama?

Lelke megnyugvását ne tőlem várja,

Annak az ön felnövése, mi orvossága.

Mint séf, zseniális és egyedi,

Látásmódja, mi különlegessé teszi.

Étkei szokatlanok, meghökkentők,

Főzés és szerelem. Ne keverje e kettőt!

Kérem maradjon csak meg a fakanálnál,

Szerelembe nem lát tovább az orránál.

Egy hölgynek szelet nem így kell csapni,

Ily módon mindenki meg fog futamodni.

A hogyanról tanácsot én nem adhatok,

Megtették azt előttem százával a nagyok.

Ételeit továbbra is szeretem,

De kérem, hagyjon békét nekem!

A kioktatás, és elutasítás valami egész más jellemet hozott felszínre…..

Anton utolsó levele

Ó! Micsoda ragyogó elme!

Jól esett munkám dicsérő levele.

Ám a többin felrobbanok!

Mit gondol, tán én gyermek vagyok?

Ha testét kezeim közé kaphatnám,

Ki vagyok én, rögtön megtudnád!

Nem lenne semmiféle kecc-mecc,

Ágyamon a kéjtől fetrenghetsz!

Gyakorolnánk egy kis lepedő akrobatikát,

Mutatnék pár különleges figurát.

Nem lenne simogatás, bók, virág, szép vers,

 Megtudnád Anton még mi mindenre képes!

Remegnél a kielégítetlen vágytól,

Ki sem látszanál latexruhádból!

Eldurvulna köztünk a helyzet,

Rád raknák kezedre rózsaszín bilincset!

Nem játszanál itt úri mucuskát,

Kimondatlan kérdésedre: meg hát!

Magamévá tennélek egyszer, kétszer, százszor,

Zengene a ház, gyönyöröd sikolyától!

Prológ:

Antonnak ezek után sajnos nem volt módja több levelet elküldeni szerelmének, ugyanis ő feljelentette. Antont nem sokra rá letartóztatták zaklatás miatt.

Antonról a bulvármédia még hetekig cikkezett, nyakig tocsogva a szaftos részletekben.

Szépírói kurzus 2016 ősz/15 - Jakab Júlia drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Jakab Júlia színpadi jelenetet írt, egy érdekes abszurd drámát. Itt közlöm. 

Jakab Júlia:

 2/8 Oszkár titokzatos eltűnése

Társasház gangja, elől korlát, mögötte néhány cserepes növény. Mögötte fal. Három ajtó, egy liftajtó, és két sima bejárati, rajtuk 18,17 táblácska. A liftajtó felett III. emelet felirat. a középső 18-as ajtó előtt szék.

Kinyílik a 18-as ajtó, fiatal harmincas nő jön ki rajta, rajta hosszú ing, haja kontyban, kezében bulvármagazin. Leül a székbe, rágyújt, a magazint olvassa, fejét rosszallóan csóválja.  Pár másodpercre rá kinyílik a 17-es ajtó, rajta egy hasonló korú nő lép ki, fején fejhallgató, kezében locsolókanna. Billeg a zenére és virágokat locsol. Észreveszi szomszédját, a fejhallgatót a nyakába húzza.

DIÁCSKA

Szia, Helga! Mit csinálsz?

HELGA

(fel sem nézve, flegmán) Jó reggelt Diácska. Olvasok.

DIÁCSKA

(Pár másodperc múlva) És? Van valami érdekes történés a magyar közéletben?  A szoláriumban a vendégeim mindig olvassák ezeket és botrányos, hogy mik vannak.

HELGA.

(Unottan) Ha hiszed, ha nem, semmi izgalmas.

DIÁCSKA

És mi újság?

HELGA

Semmi.

DIÁCSKA

(Kicsit vár) Tőlem inkább meg se kérdezd! Jaj, képzeld… Elhagyott a barátom.

HELGA

(Mély levegőt vesz, becsukja a magazint) Mi történt?

Megcsörren a kaputelefon. Helga feláll, a magazint a székbe dobja. Behajol az ajtón, cigarettáját távol tartja, felveszi a telefont.

HELGA

Nyitom. Hozza fel a harmadikra. (Leteszi.)

DIÁCSKA

(Sóhajt.) Üzleti útra ment, úgy három hónapja. És nem jött vissza. Pedig azt hittem ő most végre más lesz.

HELGA

És? Mikor kellett volna visszajönnie?

DIÁCSKA

Úgy két hónapja, és két hete.

HELGA

Csak nem olyan rossz a helyzet. Lehet simán meghalt.

DIÁCSKA

A Facebook szerint eljegyzett valami nőcskét.

A lift jelez, hogy megérkezett az emeletre. Postás Imre liftajtón be.

POSTÁS IMRE

Szép napot hölgyeim. ( Megnyalja az ujját, a levelek között keresgél). Hogy s mint?

DIÁCSKA

Kér egy kávét Imre? Siet? Hozott nekem valamit?

POSTÁS IMRE

Elég sok a levél vár rám, de elfogadom, majd behozom a lemaradást.  Úgyis csak most kezdtem egy órája.

Diácska meglocsol egy utolsó növényt, a locsolókannával a 17-es ajtón ki.

 Imre átnyújt egy írótáblát, rajta papírok. Helga elnyomja a cigarettát az ablakban lévő hamutálban és átveszi a táblát.

POSTÁS IMRE

Itt lesz szíves aláírni. (mutat.)

HELGA

(Aláír.) Köszönöm.

POSTÁS IMRE

Köszönöm. Mondja csak, nem tudja, mi van a második emeleti nyolcas lakóval? Egy ideje nem vesz át semmit.

Diácska a 17-ből be. Ad egy kis csésze kávét Imrének, egyet pedig magánál tart.

POSTÁS IMRE

Köszönöm, drága. Magácskának most nem jött semmi.

DIÁCSKA

Jajj Imre, már mondtam, tegezzen nyugodtan, maga annyit jár ide, lassan egy közülünk. Tiszteletbeli Kígyó utca 13. lakó.

POSTÁS IMRE

Megtisztel Diácska, de az elhivatott postás nem barátkozni, dolgozni jár házról-házra.

HELGA

Biztosan elutazott.

Helga a szék mellett a falnak dől.

DIÁCSKA

Kicsoda?

HELGA

2/8 Oszi.

DIÁCSKA

Én se láttam már mióta. Talán rátalált a szerelem, lehet ő is elszeretett valakit, ahogy tőlem is elszerették a kedvesem. Csak az ő szerelme házas, mitöbb kiskorú, meg kellett szöktetnie, hogy együtt legyenek.

HELGA

Nem hiszem, hogy Oszi véletlenül egy lányregény főszereplője lett a múlt századból.

POSTÁS IMRE

(Szorongatja a bögrét, a korláton ki és lefelé néz) Ennek fele sem tréfa. Sok ilyen esetről hallani, a címzett nem veszi át a leveleit és kiderül, hogy valami brutális gyilkosság áldozata lett. Lehet, hogy szerencsétlen két hete a kádban oldódik fagyállóban, vagy ő maga van feladva postán, darabokban. Ezért mondom én, hogy bele kéne nézni a csomagjaiba, de ha nincs alapos gyanú, nem lehet felbontani semmit. El se hinnék milyen durva dolgokat lát életében egy postás.

DIÁCSKA

(Döbbenten) Meséljen Imre! Miket?

POSTÁS IMRE

(Zavartan) Jó, hát velem még nem történt semmi ilyesmi, és senki sem mesélt hasonlót se, de biztosan vannak máshol ilyen sztorik. Lehet önkezével vetett véget az életének.

HELGA

(Bólogat) Én is öngyilkos lennék, ha az Ecus mellett kéne laknom. Szegény Oszkár nem bírta tovább, hogy Ecus állandóan a politikáról akar beszélgetni.

Lábdobogás hallatszik. Lépcsőről, balról be Márkó egy zsák szeméttel a kezében. Megtorpan.

MÁRKÓ

Sziasztok! Helló Imre, csak nem lazítasz?

POSTÁS IMRE

De, szünetet tartok.

MÁRKÓ

Nocsak. Úgy nézem, ma senki sem dolgozik. Leszámítva persze Imrét, aki csak szünetet tart.

DIÁCSKA

(elégedetted nyújtózik és kiissza a kávéját) Nekem ma csak délután kell bemennem.

HELGA

Én ma nem dolgozom. (gúnyosan) Tudod Márkó, akiket nem rúgnak ki mindenhonnan két hónap után, annak jár néha egy szabadnap.

MÁRKÓ

Érdekes, hogy te vagy a munka hőse, mégis ugyanúgy ebben lepukkant, szar társasházban kell lakást bérelned, mint nekem.

HELGA

Átmenetileg.

MÁRKÓ

Öt éve is ezzel álltattad magad…

DIÁCSKA

(Zavartan) Hé, Márkó, te nem tudod, mi van az Oszkárral? Te olyan jól informált vagy.

MÁRKÓ

2/8 Oszival? Nem került elő?

DIÁCSKA

Imre azt mondja, nem veszi át a leveleit, szerinte az is meglehet, hogy öngyilkos lett.

MÁRKÓ

Én is öngyilkos lennék, ha az Ecus lenne a szomszédom.

HELGA

Én is ezt mondtam.

MÁRKÓ

2/10 Gizi azt mondta, hogy ott a másodikon az a hír kering, hogy durva ügyekbe keveredett…

Ajtócsapódás hallatszik kulcscsörgés. Jobbról be egy idősebb férfi, átcsoszog a színpadon.

DIÁCSKA

Szép napot János!

JÁNOS

(Mogorván) Jó napot…

HELGA, IMRE, MÁRKÓ

Jó napot.

János megáll a lift előtt, megnyomja a hívógombot. Laposüveget vesz elő, meghúzza, elteszi. A többiek kínos csendben ülnek. A lift megérkezik, János a liftajtón a színpadról ki.

MÁRKÓ

(a lift irányába néz rosszallóan csóválja a fejét, aztán újra Diácskához fordul) 2/10 Gizi szerint, methlabort működtett az irodaépülete pincéjében… A maffiának elege lett belőle…

IMRE

(Izgatottan) Befalazhatták az alagsorba, mint a Kőműves Kelemen feleségét.

MÁRKÓ

(lerakja a szemeteszsákot, rágyújt és nekidől a korlátnak) Bár nem valószínű, mert elvileg nincs rá semmi bizonyíték.

IMRE

A maffia eltüntette a nyomokat. A lakását nézték meg rendőrök? Lehet balesetet szenvedett, és szomjan halt az elmúlt napokban. Vagy megőrült. Belerepült a szájáva egy szúnyog és azóta legyeket csipeget. Elkapja a csótányokat és azokat is eszi. Talán madarakat is csábít az ablakába, ahol aztán elkapja őket és azokat is megeszi. Én azt mondom, hogy vigyázni kell, amikor valaki kinyitja azt az ajtót. Lehet, valami vírust szabadít az egész lakóközösségre.

HELGA

Túl sok krimit néz Imre. Amúgy is jobb bele se gondolni, hogy 2/8 Oszival történt valami. Vajon kik költöznének be a lakásába? Az is lehet, hogy egy kisgyerekes család.

HELGA, DIÁCSKA, MÁRKÓ

(egyszerre borzadnak el) Uhh csak azt ne.

Hosszú berregés hallatszik, mindenki a nézőtér felé néz.

MÁRKÓ

Ez a Gizi! (kicsit kihajol a korláton és kikiabál) Gizi gyere fel a harmadikra, meséld el mit tudsz a 2/8as Osziról!

Lift hangok, néma várakozás.  Megérkezik a lift a harmadikra, Gizi kiszáll. Gizi középkorú asszony, kedvetlenül bambul maga elé. Kezében bevásárló szatyrok. Kilép a liftből leteszi a szatyrokat.

GIZI

Az Oszi elment.

MÁRKÓ

Mi?

GIZI

Az Oszi elment világgá. Szó sincs drogról. Ma találkoztam vele, a Keletiben. Elege lett az egész Kígyó utca 13 szerű életéből. Azt mondja átkozott az egész lakóház, itt mindenki megkeseredik, és boldogtalan lesz. Unja és utálja, hogy csak dolgozik és nincs ideje élni az életét. Felmondott, összepakolta a legszükségesebbek, és maga mögött hagyott mindent. Őt pusztán a pénz nem boldogítja, többre hivatott, mint állni a gangon és fikázni a többieket. Egy ideje elvileg már készült erre, de most jutott el odáig, hogy nincs több kifogás, ő nem bassza el az életét.  Mondta, hogy adjam át üdvözletét…

HELGA

(közbevág) De mégis mit fog csinálni? Hova megy?

GIZI

Nem kötötte az orromra, engem meg kurvára nem érdekel, nincs időm foglalkozni a hülyeségeivel. Ha most megbocsájtotok meg kell etetnem a macskákat, és bemennem a bankba, mert megint baszogatnak valami nem létező elmaradással.

Gizi a liftbe be, színpadról ki. 

MÁRKÓ

Barom, semeddig sem bírja majd.

Márkó felkapja a szemeteszsákot balra, a lépcsőn ki.

POSTÁS IMRE

Azt hiszem már nekem is ideje mennem, köszönöm a kávét, a viszont látásra!

Postás Imre biccent, és balra a lépcsőn ki.

DIÁCSKA

Jól elszaladt az idő, biztos lejárt már a mosógép... Legyen szép napod Helga.

Diácska a 17-es ajtón ki.

Helga ledobja az újságot a székéről, leül, és rágyújt egy újabb cigarettára. 

Szépírói kurzus 2016 ősz/14 - Steinitz Erzsébet novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Steinitz Erzsébet azt a házi feladatot oldotta meg szépen, hogy abszurdot írt, története egy gyerekeknek is olvasható mese. 

Steinitz Erzsébet:

CSODA AZ ÉGEN        

Rettentően rossz volt az idő, pedig még csak szeptember közepén jártunk. Zuhogott az eső, fújt a szél és nagyon hűvös volt. Nem csak egyszerűen hűvös, hanem fogvacogtató hideg. Ilyenkor még felkelni is borzasztó energiákat követelt, hiszen tegnap még hétágra sütött a nap, szinte nyár volt, és az emberek rövid ujjú ruhában sétálgattak a városban. Nincs mese mégis mennem kellett. Elő az esernyőt, dzsekit, gumicsizmát és nekivágtam a városnak. Ki munkahelyre, ki iskolába rohant. Egy biztos, mindenkinél volt esernyő. Csakúgy tarkállt a járda, piros, kék, zöld, sőt még szivárványszínű esernyő is lebegett a fejek felett.

Egy fiatal nő kezében narancssárga esernyővel sietett a buszmegálló felé. Ám egy hirtelen szélroham kicsavarta kezéből az esernyőt. Hiába szaladt utána az csak szállt, szállt utolérhetetlenül. Az emberek döbbenten bámultak utána. Innen lentről szinte olyan volt, mint egy kis napocska, a sárga színe miatt. Egy kamasz lakli fiú megpróbálta elkapni, de persze nem érte el. A lány végül odaért a megállóhoz, így már védve volt az eső ellen, igaz, hogy a ruhája csuromvíz lett.

Az esernyő csodálkozva nézelődött fentről. Még soha nem járt ilyen magasan, pláne egymagában. Senki nem szorongatta a nyakát, nem rázták, nyitogatták ki-be. Szabad volt. Egy fuvallat alákapott és ő csak szállt egyre magasabbra és magasabbra. A Bazilika kupoláján lecsúszott, mintha egy óriási csúszda lenne és nagyokat kacagott. A Parlament kis tornyai majdnem megszurkálták, de óvatosan lavírozva köztük megúszta a találkozást. A Duna szélesen kanyargott alatta, a hajók kecsesen ringtak a víz felszínén. Az esernyő elsuhant a város felett, integetett az ámuldozó embereknek. Látta, hogy a Nyugati Pályaudvar csodás építményéből egymás után indultak a vonatok az ország minden szeglete felé.

A Hősök terén megcsodálta a szobrokat, elhaladt a csónakázó tó fölött. Kicsit irigyelte a felhőtlenül szórakozó fiatalokat. Végül a Vajdahunyad vára felett megpihent egy kicsit. Be kell vallani, hogy elfáradt a nagy repkedésben.

Miközben erőt gyűjtött a továbbhaladáshoz, hirtelen meglátott egy színes foltot szállni felfelé. Ahogy jobban megnézte, kiderült, hogy egy csomó léggömb szabadult el valahonnan, talán a városligeti forgatagból.  A szivárvány összes színe megtalálható volt a lufik között. Ahogy csodálta ezt a színkavalkádot ijedten vette észre, hogy egy kisfiú kapaszkodik rémülten a madzagokba, melyek a léggömbökre voltak kötve. Szinte csoda, hogy eddig bírták kis súlyát és nem zuhantak vissza a föld felé. Az még hihető, hogy egy kisgyermek odébb libben egy fuvallattól, ha ilyen sok lufit tart a kezében, de hogy a vár tetejéig fölszálljon, az eddig elképzelhetetlen volt az esernyő számára.

A fiúcska szőke, göndör haja lengedezett a szélben, kis kék szemei ijedten cikáztak fel-le. A földtől való távolság csak nőttön-nőtt Szája óriási sikításba dermedt. Ami azelőtt jópofa mókának tűnt, most ijesztő valósággá vált. Csak a lufik voltak nyugodtak. Biztosak voltak benne, hogy elbírják ennek a kis emberkének a súlyát.

Közben szinte elállt az eső és egyszer csak kisütött a nap. Az esőcseppeken átragyogtak a fények és az eget egy csodálatos szivárvány szelte át. Színei megfestették az égboltot és a kisfiú szemében megjelent a csodálat e nem mindennapi látvány hatására.

Az esernyő dermedten figyelte az eseményeket és csak azon törte a fejét, hogy lehetne megmenteni a kisfiút.

Hirtelen egy madárraj indult el a léggömbök felé. Érdekelte őket ez a furcsa jelenség. Az esernyő tudta, hogyha a madarak belegabalyodnak a madzagokba, menthetetlenül lezuhannak. Sietve a madárraj elé lebbent és ernyőjét ki-be csukogatva elijesztette a fenyegető veszedelmet

Végül eldöntötte, hogy valahogy vissza kell hoznia a földre a gyermeket. Sietve odalibbent a lufikhoz és óvatosan elhelyezkedett a gyermek lába alatt, úgy hogy átvegye súlyának egy részét a már igencsak fáradt, kimerült lufiktól, melyek már kezdtek leengedni és egyre lejjebb süllyedtek a föld felé. Így a csapatmunkának köszönhetően szép lassan leereszkedtek és biztonságosan földet értek. Az emberek odarohantak és kiszabadították a kisfiút a rácsavarodó kötelek közül. Ekkorra már a szülők is megérkeztek és megkönnyebbülve ölelték át a rémült, de az élménytől mégis csillogó szemű gyereket.

Az esernyő közben már újra az ég felé szállt és figyelte az ujjongó embereket, akik boldogan integettek felé.

Vajon meddig repkedhet egy esernyő a város felett? Talán egy másik viharos napon majd leereszkedik a földre és megment valakit az elázástól.