2008. május 1., csütörtök

Szepezd és Unió

Az első májusi napot Balatonszepezden töltöm, gyerekkorom színhelyén. Gyönyörű minden, a Balaton, a szepezdi ház. Minden, minden. Nekem ilyenkor a legszebb ez a vidék, tavasszal, nem nyáron, amikor mindenki jön, nyaralók, külföldiek, hanem ilyenkor, amikor csendes, nyugodt, békés az egész vidék, a tó. A Balaton vize magas, az a félelem, ami néhány éve bennünk volt, hogy a tó kevés utánpótlást kap, teljesen eltűnt.
Álljon itt néhány fénykép a szepezdi házról, apámról, aki felépítette, és aki tavaly óta nincs velünk.
Ma négy éve vagyunk uniós állampolgárok. Ezen a napon erről se feledkezzünk el. Én Szepezden ünnepeltem. Négy évvel ezelőtt csatlakoztunk. Ez azért fontos. Ma már Balatonszepezd is az Európai Unió egyik kicsi faluja. Apám mindig azt mondta, az utolsó éveiben, ha utazásról volt szó: "Majd utazom, ha már személyi igazolvánnyal mehetek." Aztán még megérte, hogy ő is uniós állampolgár lett. Utazhatott volna személyi igazolvánnyal, de végül mégsem utazott.
Balatonszepezden, az itteni gyönyörű temetőben talált nyugalmat. Béke poraira.



2008. április 29., kedd

Alkotmány

Szép csendesen megszületik az Európai Unió alkotmánya. Eddig 11 ország ratifikálta, köztük Franciaország, Dánia, Lengyelország, Portugália. És megindult a ratifikációs eljárás Nagy-Britanniában is, ahol a parlament már jóváhagyta, a Lordok Házának kell még áldását adnia.
Az angol ratifikáció egészen egyedülálló dolog, hiszen - úgy tudom - az angoloknak még saját, megírt alkotmányuk sincs, és nagyon is euroszkeptikusak.
Mindenesetre tény, hogy a magyar sajtó ezzel az alkotmányozási folyamattal nem nagyon foglalkozik. Pedig lehet, hogy ez távlatilag fontosabb, és jobban meghatározza a jövőnket, mint az, hogy itthon éppen szétesik-e a kormány, avagy nem.

2008. április 28., hétfő

Könyvfesztivál

Túl vagyunk a Könyvfesztiválon, néhány kép a vasárnapi dedikálásomról, Fodor Tünde fotói láthatóak. Az első képen éppen dedikálok, a második képen pedig D. Szabó Máriával, a Palatinus igazgatójával beszélgetek. A harmadik képen Reményi József Tamással vagyok együtt.







2008. április 22., kedd

Csáth-est a PIM-ben


Nagyon jól sikerült esten vagyunk túl. Tegnap Csáth Gézáról beszélgettünk. Lévai Balázs vezette a műsort, ő kérdezett, mi pedig, Balázs Attila és én, elmondtuk mindazt, vagy majdnem mindazt, amit Csáth Gézáról, az íróról és az emberről gondolunk. Tudomásom szerint mindösszesen egy hét múlva, április 28-án este adásban is lesz a beszélgetés szerkesztett anyaga, a Magyar Televízió 1-es programján. Néhány fénykép a beszélgetésről, kedvcsinálónak, a fotókat Fodor Tünde készítette. Köszönet a Spanyolnátha szerkesztőjének!





2008. április 18., péntek

Csáth

Csáth Gézáról beszélgetek hétfőn a Petőfi Irodalmi Múzeum meghívottjaként. Készülődésképpen újabb és újabb Csáth-novellákat olvasok, próbálom elképzelni a novellák szerzőjét, a mindennapjait, látni akarom magamban egy sok feszültséggel, sokféle reménnyel és vággyal teli ember, Csáth Géza arcát. Hihetetlen erő, és hihetetlen gyengeség árad az írásaiból. Sok és sokféle ambíció. Rossz ambíciók, rossz remények. Nem lehetünk egyszerre híres írók, jelentős zeneszerzők, az orvostudomány egyetemes nagyságú professzorai, zeneesztéták és festők. Nem lehetünk egyszerre minden. Ez nem megy. Valószínűleg az volt Csáth tragédiája, hogy ezt nem értette meg. Mármint azt, hogy mindenképpen kötelező választani egyetlen szakmát, amiben jelentőset hozunk létre, és egyetlen stílust, ami csak a mi nevünkhöz köthető.
Mindenkinek minden jót.

2008. április 16., szerda

Európa öröksége

Európa nyomasztó öröksége címmel jelent meg Kertész Imre írása a Szombat honlapján. Az íráshoz hozzátenni semmit nem kívánok, egyszerűen csak szeretném, ha sokan elolvasnák.
Hozzátenni az íráshoz semmit nem kívánok, de továbbgondolni - a magam módján - szeretném. Vagy, pontosabban szólva, néhány szóban elmondani, miért is fontos a számomra ez az írás.
Kertész írása, ahogy ő maga is megfogalmazza, nem tartalmaz konkrétumokat. Mégis nagyon konkrét: elemzi, miért is indult el Közép- és Kelet-Európában egy fasizálódási folyamat. Érzékelteti, milyen veszélyben vagyunk, azáltal, hogy képtelenek vagyunk felismerni érdekeinket, hogy nem tudunk értékrendszert felépíteni.
Az írás egyszerre szól Európáról, mint a jövő lehetőségéről, és beszél a múltról is, a XX. század borzalmáról. Világosan beszél arról, hogy Európának gondolatilag is össze kell érnie, ahhoz, hogy ne csak vámunió legyen. Tulajdonképpen Európa fenyegetettségéről beszél ez az írás, a befejezést hadd idézzem: "Ne feledjük, hogy Európát magát is tulajdonképpen egy heroikus elhatározás hozta létre: Athén elhatározta, hogy szembe száll a perzsákkal" - írja Kertész.
Azt gondolom, hogy a Kertész Imre által említett fenyegetettség több irányú - Európán belül és Európán kívül is vannak olyan fundamentalista erők, amelyek szembemennek mindazzal, amit európai értéknek tekinthetünk.
Nekünk, magyar állampolgároknak különösen nagy a felelősségünk.
Ma van az Élet Menete. Kertész írásának idézésével erre is emlékeztetni akartam.

2008. április 15., kedd

Lille



Lille. Egy pékség előtt, és aztán a rue Voltaire-en, Orsival.
Lille persze most is fantasztikus volt.
Második haza.