2016. december 4., vasárnap

Szépírói kurzus 2016 ősz/22 - Holcz Csaba drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Holcz Csaba egyre zseniálisabb abszurdokat ír. Itt közlöm a legújabbat.

Az elfeledett boríték
Írta: Holcz Csaba

Szereplők:
Róbert
János
Pincér

Első felvonás

Egy átlagos belvárosi kávéház. Az ablak melletti két személyes asztalnál ül Róbert és János.

János:
Jó, hogy végre találkozhatunk. Mostanában nagyon elfoglalt voltál.

Róbert:
Igen, tudom. Sajnos elég nehezen mennek a dolgok mostanában. Leépítések vannak a munkahelyemen, aki maradhat, az kevesebb fizetést kap, és mindenki csak verseng vagy piszkálja a másikat.

János:
Ki fognak rúgni?

Róbert:
Nem tudom. Ez a legrosszabb az egészben. Minden nap bemegyek kora reggel és későn érek haza. Közben sosem tudhatom, hogy mi lesz holnap. Ha nem rúgnak ki, akkor meg olyan kevés fizetésem lesz, hogy nem fogom tudni fizetni a részleteket.

A pincér belép a színre és hozzájuk megy.

Pincér:
Jó napot kívánok! Mivel szolgálhatok?

Róbert:
Csak egy sima feketét kérnék.

János:
Nekem is jó lesz, köszönöm.
A pincér elmegy.

Róbert:
De had halljak valami jó hírt is. Veled mi a helyzet?

János:
Nekem kicsit szerencsésebben halad minden. Előléptettek és elköltözöm a kis lakásból egy saját házba. Közben Melindával is jól alakulnak a dolgok, valószínűleg eladja a lakását és közösen veszünk új házat.

Róbert:
Jó hallani! Nem lesz furcsa érzés otthagyni azt a kis lakást? Nehéz, de szép éveket töltöttünk ott, amikor még szobatársak voltunk a főiskola alatt.

János:
Az emlékeken kívül nem tart semmi ott. Jobb lesz egy rendes házban élni.

János hirtelen megrezzen, mint amikor fontos dolog jut az ember eszébe. A szék lábára döntött táskájában turkál és elővesz egy borítékot.

János:
Képzeld, költözés közben előkerült ez a levél, amit neked címeztek. Emlékszem, egyik nap a fősuli vége fele érkezett, de megfeledkeztem róla és nem adtam át. Bocsi.

János odaadja a borítékot Róbertnek. Róbert kinyitja a borítékot, amiből egy lap kerül elő. Róbert elkezdi olvasni a nyomtatott üzenetet. Egyszer csak két kézzel kezdi tartani a lapot és hatalmas érdeklődéssel olvassa. Odalép hozzájuk a pincér, tálcáján két kávé, amit letesz az asztalra.

Pincér:
Két kávé.

Róbert (agresszívan):
Ne most!

A pincér gúnyosan néz Róbertre.

János:
Bocsánat, azt hiszem valami fontos levelet kapott.

A pincér sértődötten elmegy. Róbert haragosan lecsapja a levelet az asztalra.

Róbert:
Rohadj meg!

János (meglepetten):
Tessék? Mi van?

Róbert (erősen artikulálva):
Azt mondtam, hogy rohadj meg.

János:
Ezt nem értem. Mit olvastál?

Róbert (haragosan):
Ez a levél egy nagyon jó cégtől érkezett és azt írják, hogy fel akarnak venni!

János (röviden):
Óh.

Róbert (gúnyosan):
„Óh.” Ennyi? Ez mindent megváltoztathatott volna! Tudod te mennyit keresnek ilyen állással az emberek. Hogy felejthetted el átadni ezt a borítékot?

János:
Nagyon sajnálom. Biztos lehetsz benne, hogy nem direkt volt.

Róbert:
Na persze. Mindig is irigyelted, hogy jobb tanuló voltam a fősulin és jobb lehetőségeim voltak. Amint megláttad ki volt a levél feladója, irigységből elrejtetted.

János hirtelen feláll, felkapja a táskáját.

János (hangosan):
Elég! Hagyom, hogy lehiggadj egy kicsit.

János kimegy a kávéházból.



Második felvonás

Ugyanaz a kávéház, ugyanazon a helyen ül János és Róbert.

Róbert (nyugodtan):
Köszönöm, hogy felvetted a telefont. Nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Bocsánat. Csak… tudod.

János:
Egy szót se többet. Én hibáztam. Jogosan voltál dühös.

Belép a színre a pincér. Odalép az asztalhoz.

Pincér:
Jó napot kívánok! Mit szeretnének rendelni?

Róbert:
Csak egy sima feketét.

János:
Én is azt kérnék.

A pincér elmegy.

Róbert (bizakodóan):
Képzeld, küldtem egy levelet a cégnek. Megadtam nekik a telefonszámom és remélhetőleg hamarosan hívnak. Ki tudja? Lehet, hogy felvesznek!

János:
Biztos vagyok benne! Közben nekem is rendben mennek a dolgok. Befejeztük a költözést és talán nem kellene elfecsegnem ezt, de gyereket szeretnénk Melindával. Nagyon boldog vagyok!

Róbert:
Nagyon jó! Remélem, még ma felhívnak, mert nagy szükségem lenne egy jó állásra, mert közben a munkahelyemen még rosszabbul alakulnak a dolgok. Hatalmas pereskedések vannak, sztrájk lesz, teljes káosz az egész és egy hetet késik a fizetésem.

Róbert telefonja csörög. Előveszi a zsebéből és fogadja a hívást. Közben belép a színre a pincér. Kezében tálca, amin a két kávé van. Leteszi a két kávét az asztalra.

Pincér:
Két kávé.

Róbert (a pincérhez):
Ne most!

A pincér derekára teszi a kezét és dühösen néz Róbertre.

János:
Ez tényleg kellemetlen, de bocsásson meg neki. Most elég nehéz helyzetben van.

A pincér sértődötten elmegy. Róbert dühösen teszi le telefonját az asztalra.

Róbert (dühösen):
Rohadj meg!

János (meglepetten):
Tessék? Mi van?

Róbert (artikulálva):
Azt mondtam, hogy rohadj meg.

János:
Ezt most miért? Mit mondtak a telefonban?

Róbert:
Azt. Azt! Hogy a cég már nem a régi címén van, mert minden alkalmazottal és holmijukkal együtt kiköltöztek Olaszországba! Most egy tengerparti városkában van az irodájuk.

János (röviden):
Óh.

Róbert (hangosan):
Már megint csak egy „Óh”.

János:
Én tényleg sajnálom. Nyugodj meg, ezt nem tudhattuk.

Róbert (gyorsan):
Na persze. Emlékszem, hogy folyamatosan üzleti újságokat olvastál a főiskola könyvtárában. Amikor megláttad, hogy ki küldte a borítékot nem akartad odaadni, mert te tudtad, hogy elhagyják az országot. Irigy voltál és nem akartad, hogy egy tengerparti városkában éljek jó fizetéssel!

János hirtelen feláll, felkapja táskáját.

János (hangosan):
Elég! Ezt már eljátszottuk egyszer. Hívj fel, ha lenyugodtál!

János kimegy a kávéházból.



Harmadik felvonás

Ugyanaz a kávéház, ugyanazon a helyen ül János és Róbert.

Róbert (bocsánatkérő hangon):
Én tényleg nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Nevetséges, amit műveltem. „Eltervezted az egészet”, ez nagyon gyerekes volt. Bocsánatot kérek.

János:
Figyelj ez nekem is nagyon kellemetlen. Oda kellett volna adnom a levelet. Sajnálom, hogy elfelejtettem.

Róbert:
Felejtsük el. Közben a munkahelyem összeomlott. Egy kis pénzt elküldtek és most kapok segélyt, de új helyet kell találnom.

János (részvéttel):
Ez borzalmas!

Róbert:
Igen az. De mesélj te is valamit. Hogy alakulnak a dolgok?

János:
Egész jól. Sőt! Melinda gyereket vár és küldtek egy kis prémiumot. Figyelj, ha gondolod, szívesen adok kölcsön.

A pincér belép a színre, elindul az asztalhoz. Egy pillanatra megáll, amikor meglátja Róbertet. Mély levegőt vesz, kihúzza magát. Odaér az asztalhoz.

Pincér:
Napot. Mit kérnek ma az urak?

Róbert:
Feketét.

János:
Én is azt kérnék szépen.

A pincér elmegy.

Róbert:
Idefele menet vettem egy újságot és megnézem milyen állások vannak. Segítesz választani?

János:
Hogyne!

Róbert elővesz egy újságot a táskájából. Felnyitja, lapoz néhányat. Hirtelen két kézzel, remegő karral mélyed a lapok közé. A pincér tálcával és két kávéval visszatér a színre és odamegy az asztalhoz. Leteszi a két kávét.

Pincér:
Két kávé.

Róbert (ingerülten):
Ne most!

János:
Kérem… bocsássa meg…

Pincér (dühösen):
Nem! Elég volt! Itt dolgozok napi 10 órát és ezt kapom. Mindig van egy ilyen tuskó. Igyák meg a kávét és menjenek el.

A pincér haragos léptekkel elmegy.

Róbert (remegő hangon):
Rohadj meg. Rohadj meg! Rohadj, rohadj, rohadj meg!

János:
Jaj, ne már! Harmadszor is ezt játsszuk.

Róbert (újságból idéz):
Egy eredetileg Magyarországon alapított cég, mely nemrégiben költözött át egy olasz tengerparti városba, szerződést kötött a Ferrari-val. A cég minden alkalmazottja ingyenesen kapott egyet a neves autógyártó legjobb sportkocsijából.

János (röviden):
Óh.

Róbert (dühösen):
„Óh”, „Óh”. Már megint csak „Óh”. Emlékszem, hogy a fősuli alatt egy cserediákkal barátkoztál, aki azt mesélte, hogy a Ferrari egyik partnerénél volt gyakornok. Mikor megláttad a borítékot, tudtad, hogy Olaszországba megy az a cég és azt is tudtad, hogy partnerséget fog kötni a Ferrarival!

János hirtelen feláll és felkapja táskáját.

János:
Elég! Elég! Elég! Én ezt nem hallgatom tovább! Egy esélyed még maradt bocsánatot kérni. Higgadj le és hívj fel.

János elmegy a kávéházból.



Negyedik felvonás

Ugyanaz a kávéház, asztal és két szereplő.

Róbert:
Én…

János:
Nem. Ne is mond. Ennél rosszabb már nem lehet. Minden nap eszembe jut a boríték és rémesen érzem magam miatta.

Róbert:
Ne aggódj tényleg. Találtam egy jó munkahelyet! Remekül érzem magam ott és jól fizet. Mégis jól alakulnak a dolgok.

János:
Hát ez tényleg remek hír!

A pincér belép a színre. Odamegy az asztalhoz. Sír.

Pincér (sírva):
Jó napot. Mit kérnek ma?

Róbert (boldogan):
Egy nagy pohár kávét kérek, sok tejjel, cukorral és habbal a tetején. És kérem, bocsássa meg, hogy mostanában olyan bunkó voltam Önnel.

Pincér (sírva):
Azt már elfejtettem. Szipog. Bocsánat. Csak most hívtak, hogy a testvérem meghalt.

Róbert (együttérzőn):
Úristen! Ez borzalmas. Hozzon egy széket és üljön hozzánk. Mesélje el mi történt!

A pincér hoz egy széket egy szomszédos asztaltól. Leül.

Pincér:
Tudják a testvérem egy nagyon jó magyar cégnél kezdett el dolgozni nem olyan rég. Sőt, az egész cég, alkalmazottakkal együtt egy gyönyörű olasz városba költözött. Még egy Ferrari-t is kaptak. Az egész egy álom volt! De most jött a hír, hogy… Szünet, megbicsaklik a hangja. Hogy földrengés volt Olaszországban és az egész irodaház, amiben dolgozott összedőlt.

Róbert és János szótlanul ül egymás szemébe nézve. A pincér még szipog néhányat, majd feláll és elindul kifelé a színről. Róbert és János feláll, átkarolják egymást. Sírva nevetnek.


Függöny le.

Nincsenek megjegyzések: