A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatói számára házi feladat volt "álnéven", egy elképzelt személy bőrébe bújva verset írni. Konyári Mónika egy New Yorkban élő szír származású taxis-költőt talált ki magának, és ezzel ösztönösen megidézte az 50-es évek amerikai beat-költészetét. Nagyszerű munkáját örömmel közlöm.
Mahmud
Mustafa
(Konyári
Mónika)
Yellow cab
ki
vagyok
nem
érdekes
szöktem
mögöttem
Óceán
ott-hontalan
New York-i taxis
vagyok
arctalan
szempár a tükörben
fénytelen
figyelemre
sem érdemes
hangtalan
puha
lépés vagyok
itt
ismeretlen
egy
senki maradok
Itt
ez a szokás:
füttyent
vagy leint
-hey
taxi! –
Wall
Street-i vérfarkas
beül
izzadt-tőzsdepánik
szagú
nem
számít már semmi
nyakkendőt
lazít blazírt az arc
útbaigazít
-Brooklyn
Bridge please-
megint
divat ugrani…
aztán
a „kutyafejű-nagyúr”
-reptérre-
dörgi mint az Isten
rágyújt
röhög
egy
húszast előre dob
-tudod
te ki vagyok?-
Igen
többet tudok rólatok
mint
sejtenéd…
New
York a varázslatos
na
persze
magamba'
röhögök rajtatok
a
hátsóülésen mindenki meztelen
fesztelen
önmaga
szinte
meghágod előttem a csajod
anya
ölében lázas gyerekkel
majd
egy nagyarcú rapper
valahol
már láttam
rúzs-nyálas
hűség-csaló foltos ingben
szánalmas
sminkben szingli arzenál
hátha
ma…mind arra vár
vérben
forgó vadász-szemekkel
aztán
egy reptéri transzfer
plíz
siet óceánontúlra
a
vissza túra egy fáradt konferencia-harcos
valami
orvos… nagybeteg…
Arcok,
hangok, életek.
Nektek
én senki vagyok
elhiszitek
hogy csak
littlebit
angol beszélni
és
nem értem a tengernyi kínt
a
kokós tinit dealer félelmet
a
műszempillás mű-guy-t
a
rock sztárt
önmagától
részeg és behány
Nektek
én csak egy kitudjahonnan-szolga
egy
Yellow Cab rács tükör vagyok
görbe...
vissza-pillanatok …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése