A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Tálos Kata azt a feladatot választotta, hogy szerepverset ír. A vers egy hajléktalan nevében íródott, és olyan jól sikerült, hogy valóban megjelenhetne az utcán élők nagyon is színvonalas lapjában, a Fedél nélkül című kiadványban. Gratulálok!
Tálos Kata
A nincs szava
Csak
én vagyok, meg a világ
s köztünk egy szakadék,
a van és a nincs között
ott tátong a szakadatlan ég.
Voltam
én már jöttment,
de most csak jövök-megyek,
koldusbottal vagy bot nélkül,
tanúim a völgyek meg a hegyek.
Jobb
sorsból jöttem,
jobb sorsra is való vagyok,
ha nem lenne a nincs szava,
az húz a semmibe, s a sörben a habok.
Beléjük
nézek,
s belefeledkezem bánatomba,
az élet valaha szép volt,
ma én vagyok a kitaszítottak szobra.
Az
asztalról csak leeső morzsák
vagy aprópénz jut nekem.
Mire elég ez? Enni nem.
Hát akkor inkább eliszom az eszem!
Az
élet farvizén evezek
mellőzötten, jogfosztottan,
hát van még kinek az életem
egy petákot is ér – vagy feladjam?
Fekszem
a kapualjban,
s mindenki átlép rajtam
azt sem veszik észre, ha fáj,
de azt sem, ha meghaltam...
2023.
04. 24.
A nincs szava
(Petőcz András –
Egy hajléktalan vallomása c. verse nyomán)
s köztünk egy szakadék,
a van és a nincs között
ott tátong a szakadatlan ég.
de most csak jövök-megyek,
koldusbottal vagy bot nélkül,
tanúim a völgyek meg a hegyek.
jobb sorsra is való vagyok,
ha nem lenne a nincs szava,
az húz a semmibe, s a sörben a habok.
s belefeledkezem bánatomba,
az élet valaha szép volt,
ma én vagyok a kitaszítottak szobra.
vagy aprópénz jut nekem.
Mire elég ez? Enni nem.
Hát akkor inkább eliszom az eszem!
mellőzötten, jogfosztottan,
hát van még kinek az életem
egy petákot is ér – vagy feladjam?
s mindenki átlép rajtam
azt sem veszik észre, ha fáj,
de azt sem, ha meghaltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése