2024. április 24., szerda

Szépírói kurzus 2024/tavasz/18 - Bálint Erika novellája

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Bálint Erika azt a házi feladatot választotta, hogy sajátos, "erotikus" novellát ír. Nehéz feladat. De Bálint Erikának sikerült. Gratulálok! 

Bálint Erika

Betonszürke, napsárga

 

Napsárga. Ilyen az óceánpart.

Ahová te sose jutsz el.

Fekszel az ágyadon, kezedben egy utazási iroda prospektusa, és keserű a szád, mert arra gondolsz, pénzed semmi, plusz az a nyolcezer kilométer, ami elválaszt attól a távoli vidéktől, talán itt tart téged örökre, ennek a koszos, betonszínű lakótelepnek a közepén.

A szobádat lassan beborítja a délután szürkesége, és te nem is veszed észre, mikor csúszik ki kezedből a színes magazin.

Elszundítasz.

Álmod akadálytalanul szeli át a nyolcezer kilométert, nem törődik az üres pénztárcáddal, és egyszerre ott vagy, ahol lenni szeretnél.

Orrodba naptej és sós víz illatot kerget a szél, látod magad, ahogy egy színes párnájú nádfotelban ülsz, szemben az óceánnal, a pálmafák széles levelei hűvös árnyékot vetnek rád; bikinid rásimul fenekedre és melledre; az apró nadrágodból nem türemkedik ki csípőd és hasad vastag húsfodra (hát persze hogy nem, hiszen itthon hagytad azt a húsz kiló súlyfelesleget); napfény illatú hajadat dús kontyba csavartad, tudod, szép vagy, és napszemüveged takarásában elégedetten nyugtázod a pasik éhes pillantásait. Az italod után nyúlsz, lakkozott körmöd rubintként fénylik a koktélos pohár üvegfalán; iszol egy kortyot, közben arcodat a fiatal, barna férfi felé fordítod, aki sóvár szemmel figyel téged; te a pohár szélére tűzött ananászkarika után nyúlsz, a szádba veszed, élvezettel szopogatni kezded; ne legyél már ilyen mafla, üzened a mozdulattal a férfinak, aki feláll, elindul feléd; és te nem akarsz hinni a szemednek, mert sokkal szebb, mint amilyennek távolról képzelted; ruganyos léptekkel közelít feléd, fiatal testén megfeszülnek az izmok, sötét bőre ragyog a napfényben, olyan, mint egy szép vadállat; és te elmosolyodsz, arra gondolsz, szívesen lennél az idomárja, és régen nem érzett izgalom jár át, mert egy kicsit sem hasonlít az itthoni pasidhoz (akinek sörhasa van és fénytelen bőre, és akit már egyáltalán nem lehet idomítani semmire, még arra se, hogy elmossa maga után a poharat, vagy felhajtsa a WC ülőkét, mielőtt belepisil).

Amikor a férfi melléd ér, rád mosolyog, hi, how are you, kérdi, (te nem tudsz angolul, de ez egy álomban nem számít); érted, amit mond, fantasztikusan, válaszolod, a nádfotelre mutatsz, ülj le; ő pedig melléd telepszik, és int a pincérnek; újabb koktél érkezik, iszogattok; az óceán felől fújó szél simogatja arcodat (mely napbarnított és feszesen sima, nyomtalanul eltűntek szemed alól azok a szürke karikák, melyeket a reggeli fogmosásnál még oly kíméletlenül mutatott a fürdőszobai tükör); a férfi nem tétovázik, nem fut felesleges köröket, szép vagy, kívánlak, mondja.

Mindezt természetesnek érzed, csak bólintasz, én is téged, nincs benned bizonytalanság, tudod, mit akarsz, és meg is fogod tenni. Megiszod a koktélod maradékát, felállsz, ő melléd lép, megfogja a kezed, mentek végig a parton, élvezed az elismerő pillantásokat, milyen szép pár.

Boldog vagy.

A tengertől távolabb, egy afrikai stílusú bungaló előtt a férfi megáll, maga felé fordít, lehajol hozzád, száján még érezni a koktél ananász ízű édesét. Ahogy beléptek a házba, a nyíló ajtó huzata fátyolt dagaszt a terasz függönyéből; az ágyon fényes vizű tóként ragyog a selyemtakaró, tetején hófehér törölközőből hajtogatott hattyú ül; a férfi felemeli, és finoman a fotelba helyezi; mozdulatai lágyak, mint egy gyengéd előjáték, aztán feléd fordul, és az ágyhoz vezet.

Kibontja a kontyod, érzed, ahogy hajad puha tömege a válladat simogatja, aztán földre hullik az aprócska, virágmintás bikini, és a férfi egy pillanatig tenyerében tartja meztelen melledet; rajtad remegés fut át, ő az ágyra fektet, aztán erős testével betakar, bőre sima, meleg és jó illatú, és te nem veszed észre, véred dobolása mikor nyomja el füledben az óceán halk moraját.

Aztán a megnyikorduló lakásajtó felébreszt, az éles hang elriasztja a jó illatú álombéli férfit a fényes tóhoz hasonlító ággyal és a hattyú formájú törölközővel együtt.

Megjött a pasid, és neked nem kell a közelébe menni, hogy tudd, megint sör és cigi szaga van.

Felkelsz az ágyról, az ablakhoz lépsz.

Betonszürke. Ilyen a lakótelep.

Ahonnan te sose szabadulsz.

 

Nincsenek megjegyzések: