Szépírói kurzus 2025/ősz/2 - Soós Gábor versei

 

A Szépírói Műhely őszi féléve megkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Soós Gábor azt a házi feladatot választotta, hogy a világhírű portugál költő, Pessoa nyomán ő is felépít egy alteregót, kitalál egy nem létező avantgárd szerzőt, és megírja annak verseit. Három vers is megszületett, valóban avantgárd stílusú művek, és a szerző életrajza is rendkívül hitelesnek tűnik. Gratulálok a versekhez! 

Soós Gábor:

Alteregóversek

 

A szerző életrajza:

 

Klein Tamás Huba a.k.a. Tårzån (Veszprém, 2003)

Szülei: Dr. Klein Tamás – ügyvéd, Klein Judit (Sz.: Tomasovszky Judit) – tanítónő

Klein Tamás Huba, a Z generációs művészek egyik legsokoldalúbb alakja. Író, költő, dj, előadóművész. Előbb a veszprémi, majd a fővárosi slam poetry esteken tűnt fel, közben DJ Tårzånként vers-performanszokat szervezett, ahol ismert költők műveinek előadását ötvözte techno, jungle és drum’n’bass alapokkal. Első írásai a Spanyolnáthában tűntek fel, de növekvő népszerűsége miatt hamarosan az Opus, a Jelenkor, a Műút és a Prae is publikálta verseit. 2023-ban Tårzån szereti Dzsn címmel elektronikus zenei albumot készített. Jelenleg az ELTE filozófia szakos hallgatója.

 

Klein Tamás Huba:

 

lehetőség

ha
nem tetszik
     ez a vers

nem kell tenned
   semmi

k ü l ö n ö s e t

döntsd meg picit
a könyvet
 (c e t l i t
  t e l e f o n t
    m o n i t o r t)

óvatosan
 meg is rázhatod

engedd csúszkálni

a
  b e t ű k e t

ú j r a –

r e n d e z ő d n i

     a
 s o r o k a t

 

és ha türelmes vagy
kijöhet

        egy P i l i n s z k y
     vagy
   egy rövidebb

     J ó z s e f
      A t t i l a
          i s

állítólag
 e g y s z e r
    valakinek

        összeállt

a   H a j n a l i
      r é s z e g s é g

de szerintem

     C S A L T.

 

 

elba-szonett

(feat. laci, attis & janó)

 

ne írjatok többé fénylő szonetteket

ki viszi át fogában tartva

keressetek helyette mamutcsontot

ne írjatok többé fénylő szonetteket

 

ne írjatok többé hosszú verseket

hexameter fele éppen elég

ki-te-rí / te-nek-úgy / is 

ne írjatok többé hosszú verseket

 

agyamon gőzölgő aszfalt-társaság

együtt kerestük a willendorfi vénusz

erősen mellplasztikázott változatát

 

de most tényleg letészem a lantot

ha találok két rímet nekitámasztom

ha nem hát a földhöz (………….)

  

csütörtöklila kedd

 

eljött a csütörtöklila kedd

de csak északon

délen már a szeg is

  szög

 

 derék

     c   s   í   p   ő 

 

de van még ennél is beljebb

ahol perforál a vaklégy

ha pedig félszemű

lehetne

 

k

  i

    r

      á

        l

          y

            !

 

ugyanakkor mindez nem jöhetett volna létre, 

ha nincs kezünkben a megfelelő iránytyúk.*

 

 (*azzal sokkal könnyebb 

szöget ütni valakinek a fejébe.)

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2025/ősz/1 - Szefcsik János novellája

A Szépírói Műhely őszi féléve megkezdődött. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Szefcsik János azt a házi feladatot választotta, hogy a köznyelvtől eltérő, sajátos tájszólásban beszélő szereplőt jelenít meg az elbeszélésében. Ráadásul gyilkosságról is ír, vagyis krimit hozott az órára. Írása erénye a humor. Egyszóval, kiváló munka, gratulálok!

Szefcsik János

Családon belüli erőszak

Gudúcz Tóni besétált az alföldi kisváros rendőrségi épületébe, odaállt a régi iskolapajtása, Bak Jóska elé, aki a körzeti megbízott volt:

– Jóska! Agyonütöttem a Zsófit!

A rendőr fejére tette a sapkáját, jelezve, hogy innentől mint hivatalos személy jár el, majd hivatalos hangon, a rendőri bikkfanyelven kérdezte:

– Gyilkosságról akar feltáró vallomást tenni az úr?

– Ne izéj má’, Jóska! Beszéjjé embëri nyelven, magyarú, ahogy én mondom. Mit nem lëhet érteni azon, hogy kinyírtam a Zsófit!

– Jó’ van, Tóni! Në húzd fő magad, de itt rëndnek köll lënni, mer’ ha nem jó csinálok valamit, akkó ëngëm vësznek elő. Szóva’ bekapcsolom a magnót, oszt të csak azza’ törőggyé, hogy mond ee a dókokat, ahogy vótak.

– Hát az úgy vót, kérlek alássan, hogy rëgge áthítam a Vereb Palit, hogy segítsën szétflexőni a motorokat, tudod, të is hoztá’ vagy háromat a mút hétën  Szóva’ odaért a Pali, gyorsan ittunk ëgy–két pálinkát, csak hogy në remëgjën a kezünk, oszt nekifoktunk a darabolásnak, mer’ hát nem úgy van az, hogy tik csak úgy odahozzátok a cuccot, én mëg pézt csinálok belűle, a’ fenét, mëg kő dógozni a pézé, ki köll a hengerekbű a vasperselyt szëdni, mert a kurva MÉH–telepës csak aprópézt ad érte, mer’, hogy aszongya, hogy sok benne a vas.

– Na jócskán benne vagyunk a munkába’, oszt a Pali emënt hugyozni ëggyet, tudod, ott hátra mënt csöveeni, az istálló mögé.

– Oszt ahogy főnézëk a darabolásbú, há’ látom ám, hogy a Zsófi ott tëszi-vëszi magát a Palinak, ott hízelëg neki az istálló ajtóba.

– Hát elöntötte a fos az agyamat, főkaptam ott egy jó pajszert, odaléptem, oszt jó tarkónvertem a Zsófit. Össze is esëtt, ahogy illik. Hát nem gondótam, hogy ettű vége lësz, de... – itt Tóni elérzékenyült, mert eszébe jutottak a Zsófival eltöltött évek. – Tudod, ilyen rëndës társa nem vót sënkinnek, mint nekëm a Zsófi. Mindig hízelgëtt, mëg bújt, de ha a munkára kerűt a dolog, úgy húzta az igát, mint sënki más.

Itt Tóni vallomása zokogásba fulladt. Jóska odalépett mellé, megpaskolgatta a vállát gyerekkori cimborájának.

Amikor abbamaradt a vallomástevő vállának rázkódása, hivatalos hangon, kissé a magnó fölé hajolva közölte a rendőr:

– Gudúcz Antal vallomást tett, bevallotta egy élet kioltását! – kikapcsolta a magnót, és a barátjához fordult. – Tóni, ebbű bíróság lësz!

– Tudom!

– Na, mënnyünk e hozzád, lë köll helyszínőnöm a tetthelyet, oszt utánna főhívjuk Solton a dögszállítókat. Jó húsba vót a Zsófi mostanába’, úgy öt–hatmázsásra saccolom.

– Mëg van az hét is! – tódította Tóni. – Jótartottam szëgényt.

– Hát akkó szólok a soltiaknak, hogy hétmázsás a ló, amivël dóguk lësz.