Kapolcs

Kapolcs - felolvasás:
Petőcz András: Arcok és Születésnap
Közreműködik: Márta István
IRODALOM, FELOLVASÁS

Helyszín: KAPOLCS (KÁVÉHÁZ)
Dátum: Július 26.
Kezdõdik: 19:00
Irodalmi est, könyvbemutató, hangoskönyv-ismertető, felolvasás, kis zenék...

Tehát szombaton este mindenkit várok: Kapolcson.

dolgozom

Min is dolgozik mostanában: a Terasz körkérdése, amire kicsit körülményesen válaszoltam.
Itt is olvasható:

Arcaim(avagy min is dolgozom éppen?)

Már babonából sem. Babonából sem válaszolok arra a nagyon egyszerű és természetes kérdésre, mit is csinálok éppen, vagyis, min dolgozom. Felesleges görcsöt okoz, nem is a kérdés, de a válasz maga: ha azt mondanám, hogy épp ezen és ezen dolgozom, úgy érezném, pontatlan vagyok, mert közben ezer másik üggyel is foglalatoskodom, tehát nem éppen csak azzal az említett eggyel. Nem beszélve annak terhéről, ha megemlítek valami időigényesebb munkát, és aztán kiderül, később, a kérdés, illetve a válasz után jóval, hogy leálltam vele, nem megy, nem tudok az elképzelt művel elkészülni stb.
Még valamikor a 80-as években történt: egy nemzedék- és pályatársam egy csoportos felolvasást követő italozás alkalmával valami olyasmit mondott, verskötetet véglegesít, mert szerződést kötött vele a legnagyobb állami kiadó, a Magvető. A kijelentés elhangzott, tiszteletteljes hallgatással nyugtáztuk, aztán az egész ügyből nem lett semmi. Az a kötet még azóta sem készült el, sem a Magvető, sem egyéb kiadó nem adta ki.
Most, egy hónapja, az idei Könyvhétre jelent meg Arcok című novelláskötetem. Egész eddigi pályámon „arcok” sokaságát mutattam, van jó néhány álnevem, sokfélét alkottam költészetben, prózában is. Ez az én arcom: hogy arcaim vannak. Igen, dolgozom: regényt írok, és filmforgatókönyvet, és mesét és verset, és interjút adok, ahogy az a Tiszatáj mostani, júliusi számából is kiderül. És közben írom a blogomat, valamint a honlapomat, és verskötetet állítok össze, de leginkább történeteket írok, kitalált és kevésbé kitalált történeteket.
Honlapom elején az áll, hogy „magam növesztettem a magam testét, nem teszi meg helyettem senki”. Arcomat és „arcaimat” én hoztam létre. Felelős vagyok értük. Felelős az arcomért, ha már belekezdtem az „arc-készítésbe”. Jövőre leszek 50 éves. Azt mondják, ilyen korban már az ember maga faragja. Mármint a saját arcát. Én is ezt teszem: az arcomon, az arcaimon dolgozom.

Ajánlás

A mai nap az interneten "szörföztem", és erre a cikkre találtam. A cikk írója azt írja, hogy "A Születésnap című regénye után gyorsan megjelent az Idegenek, és el is nyerte a tavalyi Márai-díjat. A regényírás aligha fárasztotta el a szerzőt, az idei könyvhéten már az újabb kötetét dedikálta. Az Arcok tizennyolc elbeszélése a világ legkülönbözőbb helyein kínál terepszemlét, a sarki metróállomástól Madagaszkárig, Sanghajtól San Franciscóig, hol elnagyolt, hol aprólékos portréfestéssel színezve a történeteket. A narrátor személytelen, de a hangja végig ugyanaz, s olyan érzést kelt az olvasóban, mintha ikertestvérével társalogna, akivel közösek a génjeik, a titkaik.
"Semmit sem tudunk önmagunkról" - mondja útravalóként a mottó, és narrátorunk hozzáteszi: valahogy minden annyira idegen, nemcsak a világ végén, hanem otthon is. Az Arcok egy belső utazásokra buzdító bédekker lehet önmagunk feltérképezéséhez."
Nagyszerű ajnlás az Arcokhoz. Köszönöm.

Bodor Pál írása

Diurnus (Bodor Pál) újabb írásában is az Idegeneket méltatja, illetve arra biztat, hogy egy általam is ismert szomorú jelenségről írjak újabb, készülő regényemben. Egyrészt köszönöm neki, talán nem is sejti, mennyire fontosak a számomra a szavai, másrészt pedig magamban azért könyörgöm, hogy legyen végre időm írni a folytatást, az Idegenek tervezett folytatását.
Jó hír, ami egyben titok: készül a hangoskönyv A születésnapból.

Diurnus (Bodor Pál) írása

Szombaton, június 28-án egy baráti társaságban voltam, Kocsis Andrással, Kertész Ákossal, Krizsó Szilviával, Széchenyi Ágnessel, Szále Lászlóval és Bodor Pállal, valamint még sokakkal. Bodor Pálnak adtam az Idegenek című regényemből - két napra rá felhívott telefonon, hogy még éjjel is olvasta, és írt is róla.
Köszönöm Bodor Pálnak az írását - erőteljes, pontos, nagyszerű reflexió.

Ferencvárosi tévé

A Könyvhét eseményeihez tartozik, hogy Orbán György vendége lehettem a Ráday utcában, az ottani könyvesboltban. Orbán ennek nyomán készített velem egy beszélgetést a 9s tévé televízió számára.

Fejtő temetése

Újból és újból előttem van, írnom kell róla. Fejtő Ferenc temetése. A Fiumei úti nemzeti sírkertben talált örök nyugalomra Feri, és meggyőződésem szerint, méltó helyre temették. Szép temetése volt, ha lehet azt mondani, hogy "szép" egy temetés. Bár, miért ne lehetne?
Tetszett, ahogy beszéltek róla. Méray Tibor, Párizsban élő barátként, Gyurcsány Ferenc, miniszterelnökként, tisztelőjeként. Örültem az állami temetésnek, mert Fejtő szimbolikus alakká nőtt, az európai magyar polgár alakjává.
Külön örültem annak, hogy a Litera lehozta az írásomat Feriről. Megemlékezésem ilyen módon mégicsak megmaradt, publikus lett, egy kicsi síremléket én is állítottam neki. Az írónak, aki olyan nagyszerű regényt írt, mint az Érzelmes utazás.
Isten Veled, Fejtő Ferenc! Vigyázz ránk, ha nézel minket, ha figyeled botladozásaink, ki tudja, honnan, talán valahonnan a magasból!