Médium Art

30 éve annak, hogy létrehoztam a "médium art" fogalmát. Megalakult egy egyesület, Médium Art Stúdió néven, és szamizdat folyóiratként létrejött a Médium-art című kiadvány, amely alcíme szerint "kísérleti/irodalmi fórum volt. Erre emlékezve változtattam meg a borítóképemet itt, a facebookon. Maga az egyesület, a Médium-Art Stúdió ma is létezik, be van jegyezve, bár tevékenysége jelenleg néhány kisebb összejövetelre korlátoztuk. Ez az egyesület adja/adta ki a Budapesti Jelenlét című lapot, de ez az egyesület működött együtt a "Súdió Erté" nevű felvidéki csoporttal, akkor, amikor közösen képeslapokat adtunk ki. Az 1990-ben megjelent "A jelben-létezés méltósága" című kötetemben olvasható 'A médium-art jelenléte' című írás. 30 éves és 25 éves történetek ezek. De talán ma is aktuálisak.

Szépírói kurzus 2014-2015/1

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható.

A legutóbbi foglalkozáson Rózsa Boglárka olvasta fel remek szabad versét. Itt közlöm.  

Rózsa Boglárka

Megszokott utakon

Ledobván magáról a csillámló dértakarót

Nagyot nyújtózkodik a felkelő táj

Közben torkára szívja a hűvös levegőt

Hogy jóreggelt már nem jön  ki rajta

A hajnal még fáradtan pislog

Én is osztozom a félkómás érzésben

Mégis el kell indulni

Borongós, kopott, fakó télvilág

Egyre közelebb a szendergő pályaudvar

Egyre messzebb a mámoros álomkép

Csak a lelakatolt pléhbódék kétoldalt

Nameg a jádezöld villanás az árnyékból

A föld most is latyakos

Orromba szökik a sínek éles vasszaga

Régi történetek kígyóznak zajos elmémben

Keresztül-kasul bolyonganak a cirádás betűk

Poros bőrkötésben, megsárgult papíron

Mindig is untam az esti meséket

Egyszer volt, hol nem volt

Akkor is korán el kellett indulni

Nem látom a szakadékként tátongó különbséget

Talán a hangulat volt valamivel másabb

De nem vagyok benne biztos

Tekereg körülöttem a homályos felismerés

Előttem egy koravén bajuszos arc

Kiugró áll, lapos homlok

Szemei alatt feszül a Duna medre

Elfelejti megköszönni a kicsit több aprót

Talán összeveszett éjjel az álmaival

Míg tehetetlenül feküdt az átizzadt lepedőn

De ez sem teljesen biztos

A dátum neonvörösen világít

Irigylésre méltó egy jelzőlámpának

Talpaimon végigfut a remegés

Ahogy lázong alattam az eltiport beton

Kérjük vigyázzanak

Mintha nem hallottam volna már elégszer

Üres a platform, elbújtak az utasok

Legalább jut bőven az agyonült helyekből

Talán bánatos szavaktól süppedtek be ennyire

De már semmi sem biztos

Megkarcolt dombok, néptelen utak

Mindig is untam a monoton zötykölődést

Taramtatamtaramtatam

A jegy ellenőrizetlenül hever zsebemben

Versenyt futnak mellettem a meggypiros háztetők

Frissen sütött, még meleg mézeskalácsból

(Már megint a mesék)

Taramtatamtaramtatam

Miért nem hoztam magammal egy könyvet?

Vagy azt a nagyonmenő zenelejátszót

Persze utólag okosabb vagy

Látod, hallgattál volna most is a szüleidre

Taramtatamta –

Elnyújtott csikorgás, felhorzsolt könyök

Ahogy hallom a vér lüktető áramlását fülemben

Izzóvörösen pulzáló erő

Mely millió darabra töri gondalataim

Hanyag vagyok, heverjenek csak a piszkos padlón

Megannyi üvegesen rámmeredő szilánk

Megannyi félreértett ítélet

Majd a takarító rendesen felsöpör

Színültig töltve a lelki szemetesládát

Mintha nem volna eléggé tele

Ideje továbbmenni a megszokott úton

Úgyis mindig kizökkent valami

Talán mégsem olyan egyhangú ez az utazás

Kép és szöveg +

Születésnapi beszélgetés

A D1 televízió születésnapi beszélgetést készített velem.
Itt látható.

Dedikálásaim a Könyvhéten

Június 13-a, péntek:

                   14-15 óra: Pont Kiadó sátra, Vörösmarty tér. A Cicaszobor című gyerekverskötet.

                   15-16 óra: Tevan Könyvek sorozata, Írók Boltja, Liszt Ferenc tér. A Hunor utca titka című könyv, amely csak korlátozott számban kapható.

Június 14-e, szombat:

                   12-13 óra: Pont Kiadó sátra, Vörösmarty tér. A Cicaszobor című gyerekverskötet.

                   15-16 óra: Magvető Kiadó, Írók Boltja, Liszt Ferenc tér. A Szép versek című antológia.

                   18-19 óra: Napkút Kiadó, Vörösmarty tér. Az Egészen Kicsi Kis Létező és egyébtörténetek című könyv.

Június 15-e, vasárnap:

                   11-12 óra: Napkút Kiadó, Vörösmarty tér. Az Egészen Kicsi Kis Létező ésegyéb történetek című könyv.

                   13-14 óra: Pont Kiadó sátra, Vörösmarty tér. A Cicaszobor című gyerekverskötet.

Kiállítás a Galéria IX-ben. Szlabey Zoltán megnyitója

Polcz Péter fotói a megnyitó előtt és után 

Szlabey Zoltán:

Petőcz András Akt-részletek című kiállítása elé

„Mindenki fennhangon beszélhetett arról, amit látni nem szabadott. Mulatságos volt, de tanulságos is ez a paradoxia. Újabb dokumentuma annak, hogy milyen egyenetlen és bizonytalan a mi társadalmunk közszemérem-érzése, és mennyire elvesztette igazodó szempontjait. Elmélete nem felel meg a gyakorlatnak. A szemérem is divat és változik a korokkal, mint egyéb divatok.” /Balázs Béla/

Néhány szó Petőcz András erotikus képeiről

Már afrikai őseink is csinálták, az etruszkok, az egyiptomiak, a perzsák, az indiaiak, a régi görögök, rómaiak, kínaiak, malájok, németek, franciák, japánok szintén. Rembrandt nagy mestere volt a műfajnak, mint ahogy Zichy, Picasso és Munkácsy is. Az erotikus ábrázolás műfaja egyidős a képcsinálás, faragás, festés rajzolás művészetté válásával. Petőcz András kiállítása a szexuális szerelem és vágy vizuális megünneplésének ősi tradícióját folytatja, az egyre erősödő cenzúra, és elvaduló konfliktusok árnyékában. Az erotikus művészet nem sokat változott az évezredek során. Ebbe a műfajába mozgalmak, mint mondjuk a barokk, vagy a post-minimalizmus nem tudtak mindent átfogó, új elképzeléseket hozni. Talán becsempésződött egy kevés absztrakció, és fejlődött a prezentáció technikája – megjelent a video, a számítógép, kinyíltak a digitalizálás biztosította új dimenziók –, de a műfaj alapja nem változott: az emberi test és annak érzékisége. A kiállításon Petőcz András rajzai az időtlenség, egy réges-régen elkezdődött, soha véget nem érő szexuális aktus állapotába repítik a szemlélőt.

Többet nem is foglalkoznék a képek sztorijával, a szavakkal elmondhatókat Petőcznél jobban nemigen tudja senki elmondani, hiszen ő az irodalom, az írás számtalan díjjal, kitüntetéssel elismert avatott mestere.

Ezek szerint valami mást kell keresnünk, olyan gondolatokat, összefüggéseket, amelyek megjelenítése vizuális eszközöket igényel.

Nézzünk néhányat:

Jellemzően olyan anyagokat – főleg szenet – használ képeihez, amelyek az emberi kéz finom rezdüléseit is átviszik a papírra, így a szemlélő is gondolatban körbetapogathatja az érzéki formákat, személyesen jelen lehet a képben, szinte alakíthatja, formálhatja azt.  

Petőcz rendkívül erős, feszes – már-már a reklámokban és a plakátművészetben szokásos – képkivágásokat alkalmaz, ezzel is a mű belső energiáját, feszültségét fokozva, a néző adrenalin szintjét emelve, lépésről lépésre lefejtve – az egyébként neveltetésünk okán meglévő polgári előítéleteinket, szemérmünket vagy inkább álszemérmünket.

   Az alkotó mindent tud a művészetről, arról, hogy még a legelvontabb, steril alkotások is mindig az érzékiséggel állnak – így vagy úgy – kapcsolatban, és ezt felszabadultan belső gátlások nélkül megmutatja, mentesen a valakinek vagy valaminek megfelelni akaró alkotók görcsös erőlködésétől.

Petőcz egyszerűen csak egy igazi MŰVÉSZ, így csupa nagybetűvel, akinek biztos iránytűje a saját, vitathatatlan tehetsége.

Szépírás a Kodolányin

Nagyon szép cikk jelent meg a legutóbbi rendezvényünkről. Itt olvasható.

És -természetesen - folytatódik a Szépírói kurzus is szeptembertől, amelyet külsősök is látogathatnak. Információ és jelentkezés itt, a budapesti kurzusra.