Szépírói kurzus 2021/tavasz/19 - Reményi Kitti elbeszélése

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Nyilas Katalin, aki Reményi Kitti néven írja novelláit, Örkény híres telefonfülkéje nyomán egy mérleghinta meséjét írta meg. Írását örömmel közlöm.   

Reményi Kitti

A mérleghinta válságos élete

 

Valamikor régen, a játszótéren, a fűzfa tövében állt egy mérleghinta. Ez a mérleghinta nagyon öreg volt, elfáradt az élet súlya alatt. Ott állt magányosan, kopottan, unottan. Vagy a jobb, vagy a bal oldalán pihent. Már nem volt szüksége semmire, csak egy kis nyugalomra. Visszaemlékezett az életére, ami olyan boldog és békés volt, csak csúnya véget ért.

Harminc évvel ezelőtt, egy addig ismeretlen 15 év körüli fiú jelent meg a játszótéren. Egy fiú, aki nem játszani akart a mérleghintával, csak ledobta táskáját a földre és leült a vele szemben levő padra. Ült és rajzolt. Fel se nézett a füzetéből. A mérleghinta kíváncsian leleste a fiú füzetéről a nevét, így megtudta, hogy a fiút Balázsnak hívják, majd produkálni kezdte magát, de a fiú rá se hederített. Nem adta fel, azért, hogy felhívja magára a figyelmet, a szelet hívta segítségül, aki elmozdította a testét jobbra. Erre már Balázs is fölkapta fejét. Nagy szemekkel nézett a mérleghintára, majd elnevette magát. A hinta átfordult most a bal oldalára.  Így játszottak percekig.

Balázs, mikor elment, a mérleghinta életre kelt, kiegyenesedett, jól átnyújtóztatta testét, majd körbesétált a játszótéren, felszedte az eldobott szemeteket és rendet rakott a téren is kicsit. Aztán leült a mászókával szemben, cigarettára gyújtott és nagy kártyapartiba kezdtek, majd a hinta is becsatlakozott hozzájuk. Ez ment minden este. Hajnalban, mikor a nap ébredezni kezdett, a napsütés visszazavarta a mérleghintát, aki aztán aludt egészen addig, amíg az első gyerekek meg nem érkeztek, és elkezdték nyúzni, de ő nem bánta, mert jól érezte magát.

Aztán megérkezett Balázs is, minden nap ugyanabban az órában és percben, délután 3 órakor. A mérleghinta örült, hogy végre lett barátja, aki nem csak használja, hanem emberségesen bánik vele.

A mérleghinta minden este folytatta kicsapongó életét, ezáltal minden nap kicsit más arcát mutatta, ami egy átlagos embernek fel se tűnt volna, de a művészlelkű Balázs azonnal észrevette, hogy nem ugyanúgy áll a hinta, mint előtte, és furcsaságokat is felfedezett rajta.

- Hát ezt meg honnét szedted? - vett le egy piros bugyit a mérleghinta testéről. Másnap pedig egy csipkés melltartó lógott az egyik oldalán. Vagy éppen egy nagy rúzsfolt éktelenkedett kék alakján.

Balázsnak egyébként tetszett a mérleghinta, mindig minden szemszögből lerajzolta.

A fiú mesélt barátnőjéről is, Emeséről, és a mérleghinta nagyon kíváncsi lett volna a lányra, de Balázs soha nem mutatta be neki. Egyik alkalommal egy csokor vörös rózsa függött a mérleghinta nyakán. Egy cédulára azt írta, hogy „Emesének”, ezzel jelezte a fiúnak, hogy vigye el azt a lánynak.

Egyszer aztán mérgesen érkezett Balázs, és idegesen rajzolt a füzetébe. Rossz napja lehetett. Kapkodott, nem szólt a mérleghintához. És még a rajzfüzetét is a padon felejtette, de mire a mérleghinta észbe kapott, hogy jelezzen a fiúnak, már késő volt. Délután lépéseket hallott, azt hitte, Balázs, de csak egy öregember csoszogott oda, aki észrevette, hogy valami fekszik a padon. Morgott magában az öreg, és elvette a füzetet. Fellapozta és egy szépszemű lány nézett vissza rá. Mosolygott az öreg magában, majd betette a füzetet a kabátja alá.

A mérleghinta egyre mérgesebb lett, vissza akarta juttatni Balázsnak a füzetet, kérte megint a szelet, hogy legyen segítségére, nagy menydörgés is támadt, de az öregember csak horkantott egyet, az se zavarta, amikor rázúdult az eső. Később, amikor már kellően ázott volt, felállt és elment.

A mérleghinta egész éjjel le sem hunyta a szemét, bánatában elment bandázni, jól leitta magát, és kótyagosan tért vissza reggel, negyedórával Balázs érkezése előtt. Aznap a fiú szokatlanul korán érkezett ki a játszótérre, még az iskolakezdés előtt, kereste a füzetet.

- Hol van? Biztos te vetted el, te átkozott hinta!!! - És rugdosni, ütni kezdte a mérleghintát, aki csak tűrte a megaláztatást és szidalmakat.

- Az életem része volt az a füzet! Na megállj, még visszakapod ezt! – mondta Balázs, azzal elfutott és soha többé nem tért vissza.

A mérleghinta magányba burkolózott. Magát okolta, hogy nem volt elég éber. Sírt éjjel és nappal, és várta Balázst. Eltelt egy nap, egy hét, egy hónap. De Balázs csak nem jött. A mérleghinta megöregedett, elfáradt. A barátai; a hinta és mászóka is elpártoltak tőle, mondták neki, hogy megérdemli, miért nem volt figyelmesebb.

Egy késő éjjel, mikor a hold még csak éppen a cicomázta magát, felkerekedett a mérleghinta, és elindult a sötét erdőn keresztül. A mászóka és a hinta még csak nem is intettek neki. Ment a sötét erdőn keresztül hosszú órákon át, és amikor már nem bírta, egy virágos mezőn a csipkebokor tövében összerogyott.

 

***

 

Sok év telt el.

Történt, hogy egy tíz év körüli fiú talált rá az erdőben a mérleghintára.

- Apa, apa mi ez? – mutatott a a fiú az elkorhadt, megrozsdásodott tárgyra. - Olyan, mint egy hintaló. Segítesz felülni rá?

Az apa az ölébe ültette a fiát, és elmesélte neki a mérleghinta történetét. Majd behunyta szemét és emlékezetből rajzolni kezdett. Életre keltette rajzaiban a mérleghintát, aki azóta is a virágos mezőn fekszik a csipkebokor árnyékában. A gaz már teljesen benőtte, és csak az állatok menedékéül szolgál békésen.

 

2021. 03. 15

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/18 - Pályi Ildikó verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Pályi Ildikó házi feladatként saját formát hozott létre - meghatárizta a sorok szótagszámát, és minden versszak egy sorral hosszabb, így valósítva meg egyfajta variációs technikát. Nagyszerű munka! Gratulálok!  

Pályi Ildikó
Kibúvó
 
Két galamb, háttal
egymásnak a villany-
vezetéken.
Az egyensúly, csak az számít.
 
Két óra múlva
zsibbadnak, de a láb
mozdulatlan.
Az egyensúly, csak az számít.
Ráér a szó.
 
Két introvertált
magában hálát ad a 
fizikának.
Az egyensúly, csak az számít.
Ráér a szó,
ráér...

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/17 - Bali Anikó verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Bali Anikó házi feladatként saját formát hozott létre - minden verssor öt szóból áll, és a szavakat a harmadik-negyedik sorban megismétli, variálja. Végül hat sorban újra megjeleníti a vers összes szavát. Különös zeneiségű, érdekes vers jött így létre. Köszönjük Anikónak a kreativitását!  

Bali Anikó
kaméleon a villamoson

Ismerem jól szerelmed egynapos virágát,
estére nyílik, reggelre összezárja szirmait,
 
egynapos szerelmed szirmait ismerem
reggelre nyílik virágát estére jól összezárja
 
Haragos arcod kaméleon, le tudom festeni,
méregzöld és türkizkék olyankor.
 
tudom kaméleon arcod méregzöld és
haragos türkizkék olyankor festeni le
 
Tested a villamoson a legőszintébb,
szeretem, ahogy rezdül a melled.
 
rezdül a tested szeretem ahogy
a villamoson melled a legőszintébb
 
*
szeretem haragos tested méregzöld szirmait
melled virágát estére összezárja szerelmed
ahogy nyílik arcod türkizkék ismerem
és jól le tudom festeni
egynapos reggelre rezdül a kaméleon
olyankor a legőszintébb a villamoson
 
 

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/16 - Papp Attila verse

     A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Papp Attila azt a házi feladatot választotta, hogy saját formát teremt - arra biztattam a hallgatókat, alakítsanak ki olyan strófát, amelynek szabályait maguk határozzák meg. Papp Attila sajátos szerkezetű verse jól jellemzi versének mondandóját, tartalmát. Nagy gratuláció! 

/ papp attila /
/ metamorfózis-variációk /
 
tágabb értelemben el-
veszíti követhető-
ségét / gondoskodása
egy fa lombja és a ta-
laj tápláló ereje
közé tehető / felad-
ja mozgásigényét / a
fellazított részek a
délutáni fényben a
gravitáció áldo-
zatai lesznek / de az
ágak tömegében még
megbújik az élet / tá-
gabb értelemben elve-
szíti követhetősé-
gét / akár a halál fo-
gantatása után a
természet rendjének ki-
szolgáltatott test / hanyatt
a földön / csukott szemmel /
mohaborította be-
tegágyán kiterülve /

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/15 - Papp Lídia novellája

     A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Papp Lídia azt a házi feladatot választotta, hogy Örkény híres telefonfülkéje után ő is tárgyat személyesít meg. Nagyon jól sikerült munkáját örömmel közlöm. Gratulálok!

PAPP LÍDIA

A szerelmes szobabicikli

 

A Szobabicikli egy nagypolgári lakás harmadik emeletén élt Budán. A koronavírus második hulláma alatt költözött be, amikor bezártak az edzőtermek. Persze fogalma sem volt róla, mi is az a koronavírus, de azt tudta, hogy úri dolga van. Szerette a családját és hasznosnak érezte magát. Minden nap többször pörgött a lendkereke miközben számolta a padlón landoló izzadságcseppeket, amiket már nem lehetett felitatni a kormányára terített törülközővel. Minél többet számolt meg, annál elégedettebb lett. Ráadásul munka közben igen széles zenei műveltségre is szert tett, amire rendkívül büszke volt. A család kamaszfia Kárpátia feliratú pólóban ült nyeregbe és hazafias rockzenét hallgatott. Az anyuka stílusosan a 220 felett-re szeretett edzeni, de olykor Demjén Rózsi valamelyik érzelmes slágerére váltott. Az egyetemista lány sokszor feltette a Despacito-t, úgyhogy a Szobabicikli néhány spanyol kifejezést is elsajátított. Leginkább az apuka ízlése lepte meg, aki teljes hangerőn hallgatta Beethovent és Mozart Lacrimosájára csinálta a levezetést.

Aztán valami megváltozott. Nem volt, aki kilazítsa és meghúzza a csavarjait, hogy beállítsa magának a megfelelő magasságot. Már senki sem törölgette végig azzal a kellemes illatú fertőtlenítőszerrel, amitől újra frissnek és tettre késznek érezte magát. A családja szinte sosem volt otthon. A fiú sörözni járt, az anyuka zumbára, a lány meg mindenhova, ahová lehetett. Egyedül az apuka ült rá néhanapján 20 percre, aztán már ő se. Az egyik hétvégén a nappaliból áttolták a dolgozószobába. Csak foglalja a helyet, azt mondták. De a dolgozószobában már nem dolgozott senki. Őt is, mint a többi mozdulatlan bútort elkezdte belepni a por.

Egyre többet bámult ki ablakon. Unottan nézte a körutat, a nagy sárga szerkezeteket a furcsa szikrát szóró csápjaikkal, és az elsuhanó kétkerekű járműveket, amik csakúgy előzgették a hosszú sorokban vesztegelő négykerekű dobozokat. Nyergük volt, kormányuk és pedáljuk, mint neki. A nyeregben emberek ültek, görnyedt háttal tekertek, majd eltűntek a környező utcákban.

A rózsaszín kerékpárra akkor figyelt fel, amikor a szemközti kávézóról eltűnt a rács és kikerültek elé az asztalok és a székek. Egy copfos lány gurult be vele reggelente a Margit híd irányából. Mindig gondosan kikötötte a bejárathoz, bár a kerékpár egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki el akar szökni. A kormányán és a csomagtartóján egy-egy fonott kosarat hordott, küllőit színes prizmák díszítették, kerekeit pedig vakító fehérre fújták. Lámpái is voltak elöl- hátul. A Szobabicikli még sosem látott ilyen kiegészítőket, neki csak egy árva kulacstartója volt, de a Kerékpár kifejezetten jól nézett ki velük. Minden reggel várta a pillanatot, amikor a rózsaszín Kerékpár megérkezik a kis kávézó elé, és ettől mindig nagyot dobbant a Szobabicikli szíve.

Titkon a rózsaszín Kerékpár lopva fel-felpillantott a budai lakás harmadik emeleti ablakába, de ezt a Szobabicikli nem is sejtette, ahogy azt sem, hogy a Kerékpár már mennyire unja a vékony kerekű, flegma városi cirkálókat. Egy verőfényes délelőtt azonban összeakadt a két mozdulatlan masina tekintete. A Szobabicikli először nem hitt a szemének, amikor meglátta, hogy a Kerékpár lentről őt figyeli, aztán annyira zavarba jött az élménytől, hogy napokig ki sem mert nézni az ablakon. Mire összeszedte a bátorságát, és újra a kávézó bejáratára pillantott, a rózsaszín Kerékpár és a copfos lány szőrén-szálán eltűnt. A lány helyett egy szakállas férfi nyitotta és zárta a kávéházat.

Egy hosszú hét telt el, mire újra felbukkantak, akkor a Szobabicikli már tudta, mit kell tennie. Kitárta az ablakot és teljes hangerőre állította meg a Hogyan tudnék élni nélküledet, de úgy, hogy attól menten leesett egy darab a szemközti kávézó homlokzatából. A következő pillanatban már vágtatott is lefele a budai lakás harmadik emeletéről, a Rózsaszín Kerékpár pedig láncából kibújva, boldogan gurult a túloldalra. Pont a síneken ölelkeztek össze, és úgy tűnt, hogy soha nem akarják elengedni egymást. A rádióban bemondták, hogy két szerelmes bicikli állította meg a villamosforgalmat a Margit körúton. A járvány után az emberek már nem döbbentek meg ilyen apróságokon.

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/14 - Szentpáli Gavallér Zsuzsa novellája

    A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szentpáli-Gavallér Zsuzsa azt a házi feladatot választotta, hogy "A férfi, aki" kezdőmondattal ír elbeszélést. Nagyon jól sikerült munka. Gratulálok!

Szentpáli Gavallér Zsuzsa

A férfi, aki az utca végén lakott

 

A férfi, aki az utca végén lakott, gyakran felsétált az utca elejére, mert ott bérelt garázst. A sorban az ötödik garázs volt az övé. Autó állt benne, félretett kerti szerszámok és egy régi porosodó polc sok sápadt cseréppel.

Ezen a reggelen is kinyitotta a ház ajtaját, a bejárat mellett ott állt a rollátor, a gurulós járókeret négy nagy fekete gumikerékkel. Megmarkolta a fogantyúját, kiengedte a féket és elindult. Lassan lépkedett. Néhány éve még öt perc alatt felért a kis utcán, ma egy hosszú kirándulásnak tűnt a dolog. Már hónapok óta nem járt ott, meg akarta nézni, hogy minden rendben van-e.

Kellemes idő volt, sütött a késő tavaszi nap, érezte, ahogy a hátát melegíti. Ettől erőre kapott, mondhatni, nagy lendülettel tette egyik lábát a másik után. Közben még arra is kedve szottyant, hogy be-belessen a szomszédos kertekbe. Máskor elfordított arccal ment el a kerítések mellett, mert vagy nagyon elhagyatottak és gondozatlanok voltak, és az bosszantotta, vagy nagyon is szépek, attól meg csak a szíve fájt. A sajátja jutott eszébe, amit már jó ideje nem tudott úgy rendben tartani, ahogy régen. A húga egyszer mondta is, kérje meg valamelyik fiatal szomszédot, hogy segítsen, de ő nem akart könyörögni senkinek.

Mire az út feléig elért, eléggé elfáradt. A rollátor praktikus volt, volt egy kis ülőkéje. Leült rá. Az utcán ilyenkor alig jártak. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolában. Azért lakott ott még egy-két vele egyidős nyugdíjas, de nem szívesen állt velük szóba. Alapjában véve alig ismert valakit az utcában, pedig már sok éve itt élt. Amíg bírta, minden idejét az autójára és a kertészkedésre áldozta. Szerette a kocsikat és szerette a növényeket. Két, talán össze nem illő szenvedély volt, de a virágok és a gépek ott maradtak, ahova letette őket, és nem vitatkoztak vele, hogyan öntözze vagy olajozza őket. Ha pedig a masina elromlott mindig tudta, hogy hol kell rajta meghúzni egy csavart vagy kicserélni egy alkatrészt, hogy újra rendesen működjön.

Lassan feltápászkodott, megszorította a fogantyút és tolta tovább a rollátort. Jó ideje a maga ura volt, nem függött senkitől. Ez így volt jó. Tette egyik lábát a másik után és megpróbált nem gondolni arra, hogy milyen messze van még a garázs.

A nap elbújt a felhők mögé, feltámadt a szél. Megborzongott. A járdán vele szemben feltűnt egy anyuka egy babakocsival és egy kisgyerekkel. A kislány rózsaszínű biciklin ült és büszkén tekerte a pedált, haját összeborzolta a szél. Amikor a férfi közelébe értek, hangosan azt kérdezte:

- Anya, a bácsi miért olyan szomorú? És miért megy olyan lassan? És hova megy így egyedül?

- Ne kérdezz annyit, drágám! Nem illik kíváncsiskodni – válaszolta a nő, ijedten a férfira nézett és meggyorsította a lépteit. A kislány kicsit lassított, megbámulta a férfit, majd gyorsan tovább kerekezett, bizonyára, hogy utolérje az anyját. A férfi nem nézett utánuk. Sose szerette a gyerekeket. Zajosak voltak és kiszámíthatatlanok, folyton a saját fejük után mentek.

Az utca jobbra kanyarodott és felbukkant a garázssor. A járda szélén gyöngyvirág virított hirdetve a tavasz erejét. A férfi ezt már nem igazán vette észre, csak a nem messze magasló épületsorra koncentrált.

Nagyot sóhajtott és ekkor a nadrág meglazult gombja, amit már régen fel kellett volna varrni, hirtelen leszakadt. A gomb messze gurult és a nadrág lassan el kezdett csúszni. A puha pamut anyag óvatosan kúszott a csípőjén. Ráadásul a térde is el kezdett remegni, alig bírt megkapaszkodni a rollátorban. A nadrág minden lépésnél egy kicsit lejjebb vándorolt a testén és amikor ráhajolt a fogantyúra, hogy pihentesse a derekát, elől is kivillant a világos színű alsónadrág. A férfi nem állt meg. Nem adhatta fel, alig tíz métert kellett még megtennie. Egész teste reszketett. Amikor a nadrág már a combját súrolta, az alsónadrág is elindult. Öt méter. Érezte, ahogy a bőrét megcsapja a szél. Egy pillanatra mégis megállt, hogy átizzadt inge felső zsebéből kivegye a garázsajtó távirányítóját. Megnyomta a gombot. A széles ajtó nagy robajjal felemelkedett és félig eltűnt a mennyezet alatti nyílásban. Meglátta az autót. Az öreg kabrió lámpája megcsillant a beáradó fényben. Vörös karosszériája hívogatóan nézett rá a fekete bőrülésekkel. A férfi rázkódva, lábszáráig lecsúszott nadrággal és félig meztelen fenékkel szinte beesett a kocsi mellé. Bent remegő kézzel megsimogatta a szép elegáns autót és lerogyott a rollátor ülőkéjére.

Arra gondolt, hogy most pihen egy kicsit, összeszedi magát, kinyitja a kabrió ajtaját, beül és elindítja a motort, akkor majd újra azt fogja érezni… igen, ha most majd erőt gyűjt és beleül az autóba, akkor majd mégis csak egy kicsit olyan lesz, mint régen.

Mindjárt, mindjárt - gondolta, de csak ült ott és fáradtan meredt hideg combjára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2021/tavasz/13 - Pályi Ildikó versei

   A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Pályi Ildikó recepteket hozott. Csak éppen disztichonokban írt recepteket! A tökéletes hexameterek és pentameterek gyönyörűen illeszkednek a 21. századi szóhasználathoz, Ildikó ezzel bizonyítja, hogy természetes beszéddel is lehet klasszikus alapokon nagyszerű verseket írni. Gratulálok!

Pályi Ildikó
RECEPTEK
a népi gyógyászatból bioéletmóddal próbálkozó városlakóknak
 
KORPÁS ÉS ZSÍROS HAJRA
 
Három grammnyi diólevelet forrázz le teának.
Dörzsölgesd a tövét, öblítsd gondosan át.
Légy alapos, ne maradjon csöppnyi anyag sem,
mert úgy hat nap alatt földig nő a hajad.
 
HASMENÉSKOR
 
Jó, ha tudod, híg székletnél ártó a kamilla,
szétroncsolja a bél bolyhos szerkezetét.
Inkább falj be egy epres hómméd étcsokoládét.
Egy szelet éppen elég, jóhíredre is adj.
 
MAGAS KOLESZTERIN ESETÉN
 
Kockázat, ha az érfalban lerakódik a zsírsejt,
pláne ha közben nagy, tespedt vég a fenék.
Nem csökkenti a sajtos csipsz meg a kóla a vérzsírt,
túl magas értékkor tyúkhúr főzete hat.
 
ARANYÉRRE
 
Mosd a nagy útifüvet meg még zöld állapotában,
csipkedd szét levelét, pépjével kenegesd.
Nem kell félned: hatni fog állhatatos kezelésed,
kínod megszűnik kábé húsz nap alatt.
 
NŐI SZŐRÖSÖDÉS ESETÉN
 
Hölgyeknél magas értékű hormon generál bajt,
bősz feminizmusuk is búsan félreteszik.
Bársonyos alkar mégis vonzóbb, mint a borostás - 
mérték nélkül igyál fodros-menta teát!