2021. március 29., hétfő

Szépírói kurzus 2021/tavasz/26 - Kazó-Horváth Dóra elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Kazó-Horváth Dóra azt a házi feladatot választotta, hogy "A férfi, aki" kezdéssel ír elbeszélést. Gratulálok, igen jól sikerült munka. 


Kazó-Horváth Dóra:

A férfi, aki szerelemre vágyott

 

A férfi, aki azon a hervasztó estén bejött a bárba, azt mondta, hogy csak szerelemre vágyott, mint mindenki más. Persze, nem öntötte ki rögtön a szívét; elsőre megtippeltem, hány feles vodkát kell beletöltenem ahhoz, hogy megeredjen a nyelve. Azt is mindjárt láttam a búvalbaszott képén, hogy nőügy – mindig látom, benne van a munkaköri leírásomban –, de ez valahogy más volt. Nem a szokásos elkeseredett kiskutyatekintet, hanem valami mélyebb nyomorúság.

– Semmi nem látszott rajta, érted? Semmi! – mondja nekem, miután tegeződőre itta magát. – Még csak nem is az a végzet asszonya vagy ilyesmi! Egy szimpla kis csaj a szomszéd irodából, akit kibeszéltek a többiekkel az ebédszünetben. Tudod, hogy van ez!

Most az jön, hogy mennyi pénzzel húzta le a maca, méláztam a poharakat törölgetve, de nem szóltam semmit; ha egyszer elkezdik a siránkozást, nem is akarják abbahagyni. Fizettem az albérletet meg a nyaralást, erre lelépett egy gazdag fószerral, blablabla, gondoltam, semmi extra.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A férfi, aki csak szerelemre vágyott, suttogóra veszi, és ebből tudom, hogy valami kínosat akar bevallani. Kigombolódott az inge két felső gombja, a nyakkendő csálén áll rajta. Egyik sem túl drága, de azért nem a legalja, amolyan ofisz-sztájl. Megköszörüli a torkát, mintha ezzel késleltethetné a megszégyenülést.

– Voltak dolgok… amiket mondtam. De pár sör után mondtam, érted? Sose’ gondoltam, hogy meghallgat az univerzum, vagy mi a tököm. Hogy tényleg megtörténik.

Abbahagytam a törölgetést. Akad azért, ami egy hozzám hasonló öreg rókának is felkelti az érdeklődését, így hát visszakérdeztem:

– Miért, mit mondtál? Aztán mi lett?

– Hogy tényleg olyan nőt kapok, aki annyira szenvedélyes, hogy az már… veszélyes. Akitől kitelik, hogy az éjszaka közepén kést szorít a torkomhoz, mit tudom én, mert látta, hogy szóba álltam a barátnőjével… Olyat, akivel…

Keresi a szavakat.

– Akivel érzed, hogy élsz – fejezem be helyette.

– Akivel érzem, hogy élek – visszhangozza, és rámarkol a vodkáspoharára.

Akkor láttam meg, hogy mindkét kezéről hiányzik egy-egy ujja.

A férfi, aki szerelemre vágyott, követte a tekintetemet. Persze nem bírtam megállni, hogy a csonka kezére ne pillantsak. Lekapta a láncfűrész a kertben, elütötte egy busz, szétszedte a haverja pitbullja, és még megannyi lehetőség. Nyilván nem hittem egyikben sem. 

Egy megtört lélek ült előttem, vagy inkább kapaszkodott a pultba seggrészegen. Remegő, csonka ujjai közt az újabb feles; én tudtam, hányadik, neki már fogalma sem volt róla.

– Gyűrűsujj – leheli. 

Tapasztaltam egy s mást, mióta ebben az állottsör-szagú lyukban poshadok. Jártak itt gengszterek, megcsalók és megcsaltak, bolond tyúkok meg őrült pasasok. Egy féltékeny férj le akart puffantani, mert úgy tűnt neki, hogy hasonlítok a zabigyerekére. (Ugyan… A nők sosem dugnak a csapossal.) Egy öregedő cégvezetőnő azt fejtegette két Sex on the beach között, hogy milliókat költött, és további milliókat szándékozik beleölni abba, hogy az arca olyan ránctalan legyen, mint a babapopsi.

Na de… levágott ujjak? Ezt még az én gyomrom sem vette be.

– A büdös életbe! – mondom önkéntelenül. A hátamon úgy zongorázik a hideg, mint fénykorában Herbie Hancock. – Holtomiglan, holtodiglan, mi?

Vállat von. Mivel ez van ázva, eltúlozza a mozdulatot, és majdnem leborul a székről.

Nem tudtam nem arra gondolni, milyen sérüléseket takarhat a csatakosra izzadt inge, de rohadtul kíváncsi voltam, ez az igazság.

– Na és… miket csinált még veled, mielőtt megszabadultál tőle? – kérdezem tőle alig palástolva izgatottságomat. Hát igen, azzal az illúzióval is leszámoltam már, hogy jobb ember vagyok, mint az ide járó népség, aki prostikra és piára veri el az utolsó forintjait. – Olyasmi, amit egy jó plasztikai sebész meg tud oldani? Felteszem, az ujjaidat eldobta, vagy leadarálta, vagy…

A férfi, aki szerelemre vágyott, ekkor felszegi a fejét és egyenesen a szemembe néz. Hátborzongatóan józannak tűnik, pedig kiitta a fél bárpultot. Na most tényleg olyan, mint egy kiskutya. Mint egy kiskutya, akit most rugdosott meg egy csúnya bácsi.

– Miből gondolod, hogy szabadultam? – kérdi fáradt félmosollyal, és végre kigombolja az ingét, hogy megmutassa, mi van alatta.

A mellkasán a házibarkács tetkó két furcsa, egymásba kapaszkodó lényt ábrázol, nem tudom eldönteni, emberek-e vagy szörnyetegek. Esetleg mindkettő. Egymás vérét szívják.

Tapasztaltam egy s mást, mióta ebbe a viszkiszagú kriptába vetett a rossz sorsom. A féltékeny pasas, aki meg akart ölni, később újabb kölyköket csinált a hűtlen asszonyának. A cégvezetőnő arca lebénult egy elszúrt botoxolás miatt, szerintem most a szellemvasútban mutogatják. Én meg ebben a jelzálogmentes lyukban rothadok, és önjelölt pszichomókust játszom koraestétől zárásig. 

Szóval, néha az a legelcseszettebb dolog az életben, ha megkapod, amire vágysz. A férfi, aki csak szerelemre vágyott, most már tudja ezt. Nekem elhihetitek, harminc éve töltögetem itt az italokat.      

 


2021. március 27., szombat

Szépírói kurzus 2021/tavasz/25 - Szepesi Jolán-Jolka verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Szepesi Jolán-Jolka sajátos verset írt - egyszerre meditatív, van benne képi erő is, ugyanakkor variációt is tartalmaz. Gratulálok, örömmel közlöm.  


Szepesi Jolán-Jolka:
 
A bőr
 
A bőr
épp csak körbevesz
nem feszül
selymes
határol
véd
elkülönít
körvonalaz
azonosít
látványt nyújt mindenek felett
látványt takar
csak láthatatlan sugarak
tárják fel titkait.
 
A bőr
körbevesz
rásimul
ruganyos
határol
véd
elkülönít
elválaszt
látványt nyújt mindenek felett
kiszínezhető
manipulálható
végletesen megtéveszt.
 
A bőr
körbevesz
lazán beburkol
vagy csontra szárad
megtéveszt
fakul
határol
véd
elkülönít
elválaszt
rejteget
körvonalaz
minden lényeges benne marad végleg.
 
 

2021. március 25., csütörtök

Szépírói kurzus 2021/tavasz/24 - Hajnal Éva verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Hajnal Éva a versében ugyanazokat a szavakat variálja mindhárom versszakában - és ezzel a sajátos formával tiszteleg Sáry László nagyszerű zeneműve előtt. Igazi mestermű, gratulálok, örömmel közlöm.  


Hajnal Éva

hullám
Sáry László: Kotyogó kő egy korsóban című zeneműve hatására


hullám ütöget görbülő idő moccan
könnyű kotyogás bőröm résein csepeg
szó suhog indul visszatér szitál  
lépeget lebeg homlokom járatlan útjain

 

görbülő hullám csepeg bőröm könnyű
járatlan szó homlokom résein kotyogás
idő ütöget suhog lépeget útjain
moccan indul lebeg szitál visszatér 

 

homlokom könnyű ütöget csepeg suhog
görbülő szó moccan lépeget visszatér
kotyogás lebeg bőröm járatlan szitál
útjain idő résein hullám indul

 


Szépírói kurzus 2021/tavasz/23 - Bali Anikó verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Bali Anikó variációs, repetitív verset írt Sáry László ismert zeneművére. Kiváló munka, örömmel közlöm.   


Bali Anikó
keleti asszony
 
Sáry László Kotyogó kő egy korsóban c. zeneművének tiszteletére
 
keleti napban karcsú asszony árnya
lába nyomán sivatag pora táncol
ritmusra lendül válla karján korsó
lépked kotyogó sárga kavicsok ütemén
 
asszony válla ritmusra lendül lépked
sárga napban sivatag árnya nyomán
karcsú karján kotyogó keleti korsó
kavicsok ütemén táncol lába pora
        
karcsú korsó árnya asszony válla
ritmusra lendül lába napban lépked
sivatag keleti ütemén pora táncol
karján kotyogó kavicsok sárga nyomán
 
  
 

 

  


Szépírói kurzus 2021/tavasz/22 - Germán Ágnes verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Germán Ágnes, azt a házi feladatot vállalta, hogy repetitív verset ír Sáry László ismert zeneművére. Variációs játéka jól adja vissza Sáry zenéjének meditatív hangulatát. Gratulálok!  


Germán Ágnes
Kotyogás
 
Inspiráció: Sáry László, Kotyogó kő egy korsóban
 
 
csak ez jár a fejemben egyre csak
hangosabban és mindig ugyanaz
csepegve kotyogva órákon át
bezár a hang a ritmus a szünet
 
egyre csak a szünet jár a fejemben
és mindig hangosabban órákon
át kotyogva csak, csepegve a hang
ugyanaz, ez a ritmus bezár
 
csak egyre
csak jár
és mindig
órákon át
ez a hang
a szünet
a ritmus
a fejemben
bezár
kotyogva
csepegve
ugyanaz
hangosabban
 
hangosabban
ugyanaz
csepegve
kotyogva
bezár
a fejemben
a ritmus
a szünet
ez a hang
órákon át
és mindig
csak jár
csak egyre
 
 

csak bezár csak hangosabban kotyogva
ugyanaz, ez a hang a fejemben
órákon át és mindig, csepegve
egyre jár a szünet a ritmus
 
a hang kotyogva csepegve bezár
a ritmus ugyanaz csak hangosabban
a szünet jár egyre és mindig
órákon át a fejemben, csak ez
 
 
és mindig
egyre
hangosabban
ugyanaz
bezár
órákon át
csak ez jár
csak a szünet
kotyogva
a ritmus
csepegve
a hang
a fejemben
 
a fejemben
a hang
csepegve
a ritmus
kotyogva
csak a szünet
csak ez jár
órákon át
bezár
ugyanaz
hangosabban
egyre
és mindig
 
ugyanaz a hang a ritmus a szünet
órákon át csak egyre hangosabban
kotyogva bezár, csepegve jár
a fejemben, csak és mindig EZ

Szépírói kurzus 2021/tavasz/21 - Leitert Vivien verse

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Leitert Vivien, azt a házi feladatot vállalta, hogy variációkat ír, megmutatva, hogy a költészet formai játék, és mint ilyen, igazi zene. A magas költészet rejtelmeibe egy nagyszerű verssel avat be minket Vivien - olyan darab született, amire büszkék lehetünk. Ráadásul "talált szöveg" is, ilyen módon még Marcel Duchamp előtt is fejet hajthatunk ezzel a verssel. Gratulálok!  


Leitert Vivien
Variációk egy metróaluljárós szidalomra
 
Faszért áll a lépcső közepén -
van, aki sietne!
 
Sietne a lépcső, faszért áll,
aki középen van.
 
Faszért sietne: a lépcső közepén
áll, aki van.
 
Faszért van a lépcső, sietne,
aki közepén áll.
 
Aki faszért van, közepén áll -
a lépcső sietne.
 
 

 

 

 

 


Szépírói kurzus 2021/tavasz/20 - Szűcs Réka komédiája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szűcs Réka, azt a házi feladatot vállalta, hogy egy családi ebédet jelenít meg színpadi műben. Komédiája igen jól sikerült, örömmel közlöm.   

Szűcs Réka
 
Robika
Komédia három jelenetben
 
 
 
 
 
Személyek
Béla                               A családfő, ötven fölött
Mártika                         Béla felesége, ötven körül
Tündike                         Béla és Márta lánya, 16 év körül
Robi                              Tündike udvarlója, 40 év körül
 
 
Történik egy kis családi idillben
 
 
ELSŐ FELVONÁS
 (és egyben az utolsó is)
Egy kis családi ház nappali-étkezőjében. A szobába két ajtó nyílik, az egyik hátulról, a másik rendezői jobbról. Központban az étkezőasztal, mellette egy fotel, egy kanapé és az asztal mögött pedig egy vitrin. Giccses környezet: rózsaszín virágos a kanapé, rajta pedig annyi párna, hogy már képtelenség leülni. Kedves nippek mosolyognak vissza a vitrinből, és mellettük szerencse hozó manók csücsülnek. Az asztalon egy hatalmas virágcsokor, egyértelműen műanyag napraforgóból.
Délután egy és kettő között kezdődik a játék.
Amikor felmennek a fények, Mártika sürög-forog az asztal körül, terít. A jobb oldali ajtó kinyílik, Béla belép rajta.
 
 
ELSŐ JELENET
Béla, Mártika
 
 
Béla
Mártikám?
 
Mártika
Bélám?
 
Béla
Hogy állsz?
 
Mártika
Terítek!
 
Béla
Csókot nyom Mártika homlokára.
 
Mártika
Ez egy csodás nap!
 
Béla
(kinéz az ablakon) Igen, igazad van! Még a nap is szépen ragyog!
 
Mártika
(ijedten) Jaj, Béla! A húsleves!
 
Béla
Elfelejtetted?
 
Mártika
Vasárnap húsleves nélkül?! Üss a szádra! Csak elfelejtettem levenni a tűzről!
 
Béla
Rohanok! (kifut a jobb oldali ajtón a konyhába)
 
Mártika
(kiabál Béla után) Béla! Ne feledd a…
 
Béla
(felordít) Hogy az a..
 
Mártika
(megdorgálja Bélát) No, de Béla!
 
Béla
… a bütykös bolháját, de forró ez a leves! (jön ki a konyhából a levessel, lerakja az asztalra)
 
Mártika
Gyógy puszit neki! (csókot nyom Béla kezére)
 
Béla
Máris jobb!
 
Mártika
(ránéz a terítésre, majd gondterhesen megjegyzi) Juj, ezt az eszcájg nem illik a tálhoz.
 
Béla
Tökéletes lesz!
 
Márti
Nem igazán ünnepi. Mégiscsak ma mutatja be Tündike az udvarlóját! Kicserélem! Fő a tökéletesség!
 
Béla
Így van drágám! Semmi sem fontosabb az asztalnál!
 
Mártika
Szép, gusztusos asztal meghozza az étvágyat.
 
Béla
(leül a fotelba) Tündike?
 
Mártika
(mellé ül a kanapéra) Tanul a szentem.
 
Második jelenet
Béla, Mártika, Tündike
 
 
Tündike
(fekete miniszoknyában és csőtopban belép a jobb oldali ajtón, megtorpan az ebédlőasztal előtt) Ugye nem? Anyám….
 
Mártika
Mondjad drágám!
 
Tündike
Két terítékkel több van az asztalon, mikor ezerszer mondtam, hogy nem maradunk. Köszön, azt csá!
 
Mártika
Csak bemutatod az udvarlódat az első rándevútok előtt.
 
Tündike
(gúnyosan) Az igazat megvallva elvitt már pár körre a hintóján, szóval lövésem sincs, hogy honnan számoljuk az első „rándevúnkat”.
 
Béla
Micsoda?
 
Mártika
(izgatottan) Ez igazán kedves tőle, biztos egy igazi gavallér.
 
Tündike
(anyja izgatottságát utánozva) Biztos!
 
Béla
Mikor is érkezik?
 
Tündike
(előveszi a telefonját és leveti magát a kanapéra) Nem t’om!
 
Mártika
(kedvesen) Tessék?
 
Tündike
(manírosan, megjátszva az előkelőt) Nem tudom édesanyám, talán 10 perc múlva érkezik a lovagom.
 
Mártika
Milyen pontos! Pont tíz perc múlva lesz kész a leves.
 
Tüdike
Nem kell leves!
 
Béla
És ebben a ruhában mész?
 
Tündike
Ne szólj bele, hogy mit vegyek fel!
 
Mártika
Te jó ég, Tündérem! Édesapád egyáltalán nem szerette volna megszólni az ízlésed, ha ezt szeretnéd, ebben mész. Ő csak finoman felvetett egy problémát, hogy ez a rövid szoknya egyáltalán nem tükrözi a te elegáns stílusodat.
 
Tündike
(gúnyosan) Ja?! Akkor, köszi!
 
Béla
Hol is találkoztatok ezzel a fiúval?
 
Tündike
A suliban, már mondtam!
 
Béla
Osztálytárs?
 
Tündike
A Robi? Az kéne!
Csengetés
 
Tündike
Ez Robi lesz!
 
Mártika
És a húsleves?
 
Tündike
Nem kell leves!
Kopogtatnak az ajtón
 
Tündike
(elindul az ajtó felé) Nyitom!
 
Mártika
Várj, Tündim! Hadd vegyem le a kötényem!
 
Tündike
Rá ne stresszelj nekem!
 
Harmadik jelent
Béla, Mártika, Tündike, Robi
 
 
Tündike a hátsó ajtóhoz fut, kinyitja, belép Robi. Nem sokkal fiatalabb Mártikánál, olyan 40 éves lehet. Magas, gyúrós fazon.
 
Tündike
Robi! (smárolnak) Na, család! Ő az én Robikám, ők pedig a szüleim. Akkor mi indulunk is! Csátok! (nyomja az ajtó irányába Robit)
 
Robi
Ne olyan sietősen Bündikém, már mióta várom, hogy bemutass az ősöknek.
 
Tündike
Ilyen ez a Robi, ahogy a mami is mondta, egy igazi gavallér.
 
Robi
Jól érzem? Ez húsleves? Baszki! Utoljára a volt feleségem főzött nekem, de az jó szar volt. Anyós pajti tehetségesebbnek tűnik. (meg is ragadja Mártika kezeit, rácuppant egy csókot) Kis kezeit csókolóm, Tajga Robi vagyok!
 
Mártika
 (zavarban van) Szabó Márta! Örvendek! Akkor üljünk az asztalhoz, ki ne hűljön a leves.
 
Robi
Az nem volna jó. Összeáll a levesben a zsír, aztán meg ketózhatok orrba-szájba.
 
Mártika
(kínjában nevet) Bármit is jelentsen a szó.
 
Robi
(leülnek az asztalhoz, Béla merev tekintettel követi őket) Hát a ketogén diéta. Azt tolom. A gyúrás mellé nem árt a kajára is figyelni, mert Tündi-bündi nem az az entellektüel típus, ha érti mire gondolok?
 
Mártika
Nem igazán…
 
Robi
Mi van a  faterral?(mutat Bélára) Nehogy úgy járjon, mint az apám. Az is így nézett az ebéd előtt, aztán bumm! Belefejelt a levesbe, és kampec.  Komolyan mondom, szó szerint belefulladt.
 
Tündike
Ó, Mókuska, nem is mondtad!
 
Robi
Ja, megható story.
 
Mártika
Részvétem! Jaj, Bélám! Elvitte a cica a nyelved? Csak mondasz most már valamit? Üdvözöld legalább a vendéget!
 
Béla
Meredten néz Robira
 
Mártika
No, nem mondasz semmit? Béluka? Rendben! (Robiékhoz) Majd később mond valamit! És mit is gyúrsz Robikám?
 
Robi
Tündikén kívül? Atomsúlyokat, spártai edzés meg minden. Durván tolom.
 
Mártika
Azt látom Robika. Mit mondtál Tündike, hol is ismerkedtetek meg?
 
Tündike
(Robinak) Mondtam, hogy debilek. (Mártikának) A suliban anya, vágod?!
 
Robi
Ja…én vagyok a szertáros, de előléptettek és keverhetem a suli zenét is. Így találkozunk Bündivel is. Lejött hozzám egy dalocskát kérni. No, de el ne felejtsem már, amiért jöttem! Nekem nagyon bejön a lányuk, és arra gondoltam, hogy akár lakhatna nálam is. Mert rohadt körülményes helyen laknak, kényelmesebb lenne, ha nem kellene feljárnom érte Soroksárról Budára. Genyó messze van.   
 
Tündike
Robi? Ezt nem is vágtam, hogy ezt tervezed!
 
Robi
Ja…már régóta. Csak ilyen régi vágású dzsentelmenként, gondoltam előbb kikérlek a szüleidtől. Na? Atom vagyok?
 
Tündike
Atomvihar! (smárolnak)
 
Béla
(felkiált) Áááááááh! Ez ki?!
 
Robi
(súgva Tündikének) Tényleg nem egy erős kés a fater…
 
Mártika
Béla! Viselkedj! Ő Robika!
 
Béla
EZ? Ez a Robika?
 
Mártika
Ő a Robika!
 
Béla
Ki a tököm ez?
 
Mártika
Béla, hogy beszélsz?
 
Béla
Elnézést kérek, azt akartam kérdezni, hogy ki a faszom ez az ember a lányunk mellett?!
 
Mártika
Vigyázz a szádra!
 
Béla
Jaj, ne haragudj Mártikám, hogy agyvérzés közeli állapotban nem találom a helyes kifejezéseket.
 
Mártika
Kár volt megszólalni, inkább edd a levest, kihűl.
 
Béla
Leszarom a levest! Akkor sem lesz jobb, ha kihűl. Tudod mitől lenne jó? A fűszerektől drágám!
 
Robi
Hoppá!
 
Mártika
(könny szökik a szemébe) Béla!
 
Béla
Ne sírjál Mártikám, ma ne sírjál! Legalábbis ne a leves miatt…
 
Mártika
Te pedig ne emeld fel a hangod!
 
Béla
Sosem emelem fel a hangom! Tíz éve nem emelem fel a hangom! Én nem szólok semmiért! A hülye nippek elférnek a vitrinben a kicseszett manóiddal együtt! Szívesen ülök a rózsaszín virágos kanapéra, és nem baj, hogy nem érzel ízeket és mindent elsózól. De ha az egy szem lányom hazajön egy vén faszival, azt talán megemlítem! Nem igaz Robika?
 
Robi
(zavarban) De..pesze! Végül is nekem is van három gyerekem, tudom, hogy mit érez.
 
Béla
Tessék! Robika megért!
 
Mártika
Ne legyél cinikus Béla! Én elfogadom, a lányunk választását!
 
Béla
Baszki, Márta! Ez komoly?
 
Mártika
Még egy trágár szó és kiviszem a levest!
 
Béla
Kérlek, vidd ki a levest!
 
Mártika
(megragadja a levest) Össze is pakolok, és megyek az anyámhoz!
 
Béla
Ezt kérhetem írásban is?
 
Mártika
Márti felpattan és kiviharzik a levessel együtt
 
Béla
(Feláll az asztaltól és fut Márti után) Ne siess! Hadd segítsek csomagolni, hogy itt ne hagyd a nippjeidet; meg viszek pár párnát is, elférnek majd az anyádnál!
Kiviharzik mind a kettő, Robika és Tündi szem lesütve kavargatják a levest.
 
Robi
Tyű, Bündi! Nem túloztál, ezek nagyon ketyósak. Csomagolj gyorsan Cica, nehogy eljussunk a második felvonásig.