A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható,
már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus
hallgatója,
Borka Mária Anna azt a házi feladatot oldotta meg, hogy elképzelt egy gyilkosságot, és azt írta meg. Ahogy szokta, jó humorral, érdekesen. Gratulálok!
BORKA MÁRIA ANNA
BMA
CSAK SZERETETBŐL!
–
Halló! Halló, Gizi néni! Én vagyok, igen, én, a Nusika rokona. Szomorú hírt
kell… azért hívom, mert… mert szomorú… igen sírok, azért sírok, mert… szomorú…
meghalt, Nusika. Ma, ma történt. Még nem tudni, biztosan… majd később mondják
meg. Hazajöttem, és itt feküdt az ágyban, már… már meg volt halva. Igen egyedül
volt, csak a macska, meg ő… nekem dolgoznom kell! Nem volt sokat egyedül, csak
akkor, amikor dolgoztam. Sokat dolgozom, hát igen, de miatta is kell… kellett.
Azért költöztem ide, hogy ne legyen egyedül, azért! Csak szeretetből! Ne, ne
erről beszéljünk, most! Azért hívtam, hogy elmondjam, meghalt, Nusika, és…
lehet, hogy allergia miatt. Ezt mondták, nem, nem a cukor miatt. Persze, hogy
tudom, hogy cukros… volt. Én adtam neki a gyógyszereket. Diétázott,
természetesen, figyeltem rá, ha hagyta, de nem volt könnyű vele, nagyon nehéz
természetű… volt. Azt mondták, hogy valószínűleg allergia lehetett az oka, mert
be volt dagadva a szeme, szája, még a lába is. Azt nem tudtam, hogy a
mogyoróra… és a halra is? Nem tudtam. Igen evett halat, ő kérte. Szülinapja
volt, kilencven egy. Mogyorós csokit is kapott… ő kérte… követelte! Adtam neki,
igen. Csak szeretetből! Orchideát kapott tőlem, lila orchideát… az volt a
kedvence, örült neki, az ágya melletti kis szekrényre tettem, szerette
simogatni a szirmait. Szegény, szegény, Nusika! Lehet, hogy az is, az orchidea
is? Nem, nem, nem hiszem! Lilát vettem, az volt a kedvence. Csak szeretetből!
Vennem kellett virágot, és az orchideát szerette. Ja, Lukrécia, a macska? Igen,
még megvan. Egyszerű, fekete, perzsa cica. Szegény, Nusika, ő kérte, hogy
valamilyen állat kell neki, hogy ne legyen egyedül. Akkor hoztam el a
menhelyről, a cicát, nagyon szerette, mindig az ágyában volt vele, pedig én nem
engedtem, hogy… de, amikor nem voltam itthon, mindig együtt aludtak. Hiába
mondtam, ő nem válaszolt, mosolygott és simogatta a cicát. Mit tetszik mondani?
Macskaallergiája volt, fiatal korában? Nem tudtam, azért hoztam neki, cicát a menhelyről,
hogy ne legyen egyedül. Csak szeretetből! A temetés? Még nem tudom, majd
telefonálok, és táviratot is küldök. Igen írt végrendeletet… én, igen, én
vagyok az örökös. Sicc, eredj innen! Ez a macska mindig láb alatt van!
Csókolom, Gizi néni! Majd telefonálok!
Sicc!
Menj már innen! Most, mit nézel, azokkal a narancssárga szemeiddel? Mész vissza
a menhelyre, nyugodj meg, te fekete boszorkány! Becsukom az ablakot, viszket a
szemem a virágportól. Különben is, Nusika köhögése miatt, volt nyitva mindig az
ablak. Csak szeretetből!
BUDAPEST,
2024-03-25
