Szépírói kurzus 2018/tavasz/4 Németh Noémi verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 

A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Németh Noémi jó verset írt, József Attila után, szabadon.  

Németh Noémi:

Németh Noémi

Németh Noémi, hidd el, szeretetre méltó vagy.

Meglehet a jó szívemet anyámtól örököltem.

Aki arra nevelt, hogy fogadjam el az embereket.

A maguk valójában. Bár sosem jártam templomba,

mégis hiszem az Istent és a túlvilágot.

Feladattal jöttem ide.

Egész életemben éreztem a késztetést, hogy másokért éljek,

mások javát szolgáljam fizikai- vagy lelki értelemben.

Jóllehet az emberek családra vágynak, ahogy én is vágytam,

nekem mégsem adatott meg, hogy saját családom legyen.

Már az első férfival kezdődött, mikor kislány voltam. 

Ez a világ túl szennyes, hogy élni lehessen benne.

Sokan fürdetik meg a testük,

de a lelküket mocskosan hagyják.

Vannak, akik annyira önzők, hogy minden javat maguknak akarnak,

míg másokat a bűnözésbe vagy a szegénységbe taszítanak.

Végül mindenki ugyanabba a gödörbe jut.

Vajon ki váltja meg az emberiséget önmagától?!

Amit adsz, visszakapsz. Ez a karma törvénye.

Az ember a szeretetre született.

Szépírói kurzus 2018/tavasz/3 Vezsenyi Ildikó versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 

A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Vezsenyi Ildikó remekül teljesítette a feladatot.  

Vezsenyi Ildikó

Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (1)

Nem tudom, mi ez. 
Nyilván a rossz részem. 
Homok a kagylóban.
Irritáció, pír, varr, seb. 

Szarból kavart tejszínhab.
Amihez én értek. 
Eszköz hozzá az idő nyomása.
Hatványozódik. 

Összesűrűsödött lélek az anyag határán. 
Szavakká lett, nem testté: 
epekővé vagy vakbélgyulladássá. 

Esszencia, szóillat, párlat, 
illékony gondolat lecsapódása papíron. 
Belső árnyék vetületem, kiköpött részem. 

Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (2)

Egy biztos. Mindez nem én vagyok. 
Vagyok az úr, a vers csak cifra szolga.

Én költőként, nőként, se úr, se szolga, 
legfeljebb eszköz.

Csésze, ami összefogja
az erjesztéssel érlelt gondolatot. 
Magadat ízleled benne,  
nyálad PH-jával keveredik. 

A jót könnyű szeretni.
Nincs vele munka. 
Könnyű a gyönyörűség. 

De a rosszban meglátni a jót, 
a csúnyában a szépet, 
valami ilyesmi a művészet. 

Szépírói kurzus 2018/tavasz/2 Tóth Lajos elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 

A Próza kurzus legutóbbi foglalkozásán Franz Kafka Átváltozás című munkáját olvastuk. A feladat az volt, hogy ennek nyomán írjanak egy elbeszélést, mintegy megidézve Kafka világát. Tóth Lajos sajátos értelmezése mindenképpen izgalmas. 

Tóth Lajos

Férfiasan tökéletes

Nagyot rúgott a vastag szőrös, rózsaszín-macikás, lábára tekeredett takarón. Megpróbált szabadulni. Minden reggel ez van, a meleg, meg a gubancolódás. Megfordult, tiszta nyál a kispárna. Még ez is. Lassan keremaringózott a dupára dagadt, száraz nyelvével a kiszáradt, rossz ízű, mit rosszízű, büdös szájpadlásán. Próbálta megnedvesíteni. tudta a nyomorult az okát, persze hogy tudta. A rohadt sok tegnap esti becherowka, meg a sör. Ettől savanyú és ettől büdös. Mert vitathatatlanul az volt.

Tovább igazgatta a hülye takarót a hetvenkilenc darab rózsaszín macikával, mert tudta, hogy pontosan annyi van rajta, egyszer megszámolta. Mariskától kapta, a sörgyárosné éves sörvedelő versenyének első díja volt. Ki is nyerhette volna más. Mindenki rajta röhögött, de aztán egyszer kipróbálta s rájött, hogy finom puha s meleg is. Azóta ezzel takaródzik. Senki nem röhögi ki ezért, mert senki nem látja. Sajnos. Elég baj ez, már legalább két éve nem volt alatta nő, még átmenetileg sem.

Így aztán az ember lehet nyugodtan büdös. Valamilyen Ladányi Mihály nevű magyar, vagy lengyel, a Visegrádi négyekből – ezen röhögött - való költő írta az „Agglegények panasza”, vagy ilyesmi című versében hogy:

„ma nem mostam lábat,

tegnap sem mostam lábat,

de hát

nem is olyan sokat megyünk

mi agglegények

nők után

hogy mindennap  lábat kellene mosni..”

hát így… megint röhögött.  Lassan a nyál is megindult a szájában. Elég szar, hogy így van, ha nem így lenne, már ezt a röhejes plédet is kivágta volna a francba. Ha jól belegondolt az utóbbi időben már a szokásos reggeli merevedése is elmaradt. Minek is kepesszen szegény használatlan „kisgregor”, lassan nyugállományba is vonulhat.

Mennyi baromság jut az eszébe,  ezt teszi ez a rohadt globalizált, individuális magány. Na, még ez is, megint röhögött, majd hangosan ordítva ásított, „jaj, anyám, drága édes jó anyám”, mint Tót Lajos, a tűzoltó, annál a másik magyarnál. Tessék, milyen irodalmias reggelre ébredtünk kedves Samsa úr. Elégedetten nyögött s újra megfordult.

 Kurva jól kezdődik a napom. Az ablak felé hunyorgott, lassan verítékezett az üvegen a pára, kinn már megint esett a havaseső. Legalább hó lenne, vagy eső, de ez a se-se. Ezt a taknyos szart, ki nem állhatta.

Mozdulatlanná merevedett arca röhejes fintorba rándult, mi a szar ez a büdös? Ráeszmélt, hogy mióta kinyitotta a szemét ezt érzi. Nem nem, lehet hogy erre a förtelmes ájerre ébredt. Mi a franc ez? Lassan gyanakodva próbálta meg izzadt, borostás arcát a hónáljához tornázni. Ez baromi büdös, tök izzadságszagú vagyok, forgatta a fejét és felkönyökölt. Némi bűntudattal konstatálta, hogy már megint szanaszét hevernek az üres sörösüvegek. Meg a háromnapos likőrösök is.

De szag okára, nyomára nem talált, csak az erejére. Az van neki, ez förtelmes, ilyet talán még soha nem is érzett. Aztán meglátta.

-  A rohadt életbe, ez mi a szar. Ekkora bogarat még soha sem látott. Érdeklődve bámulta, az volt a legfurcsább, hogy nem ijedt meg tőle. Helyre kis dög volt, legalább harminc centis, erős testifelépítésű, mondhatni izmos dög. nyolc lábából négyet maga aláhúzva üldögélt, hibátlan potrohán bágyadtan (az eszébe jutott szón, elröhögte magát) csillogott a prágai január döglődő ködös napfénye.

A válla fölött lassan hátrasandított. A jövevény békésen üldögélve szemlélődött s ügyesen próbálta magához ölelni a „férfiasan tökéletes”- Wilkinson dezodoros palackot. A próbálkozás nem volt eredménytelen, a palack körül jó félméteres körben csillogva gyöngyözött a szőnyeg kopott szálain a trutyi. Megvan. Egy pillanat alatt megvilágosodott Gregor elméje. Ez a rohadék magára akarta fújni a dezodort. A bogár testszaga, na meg az ágyból áradó emberszag erotikusnak nem nevezhető elegyet alkotott.

- A dezodoromat, a rohadék. Beköltözik hozzám, na jó legyen, talán szolidarításból be is fogadnám. De ez már az intimszférám olyan mértékű megsértése, amit toleráns, PC polgárként sem kell eltűrnöm. Két határozott lépéssel, minden illendő megfontolás, átgondolás s lássuk be nem kis dolog a bogár méretét tekintve, félelem nélkül, a főbérlő jogos öntudatával közelített a tisztálkodó vendéghez.

 Határozott és lendületes, föntről lefelé irányuló (pontosan 90 fokos irányból) erőteljes toppantással rátaposott a hívatlan jövevényre. Halk, mondhatni diszkrét reccsenéssel némi, a várhatónál csekélyebb nedvességet eresztve a lény szemrehányó észrevétel s egyéb hangok hallatása nélkül kimúlt.

Gregor Samsa ismerjük el, hogy eléggé meglepő, módon a jogosan elvárható otromba káromkodások nélkül tette mindezt a horrorisztikus cselekedetet. Nem szólt semmit, elégedetten és gondosan, az óramutató járásával egyirányú körkörös mozdulatokkal letörölte a maradványokat a félretaposott papucsáról az öreg-rongyos szőnyeg szélébe, majd görbe-háttal lassan elindult a klotyó felé. Nem csukta be az ajtót, hosszas csönd után nyögdécselt s kihallatszott, ahogy elindult a bizonytalan csörgedezés, majd a megnyugtató csobogás.

- Nna, még ez is, a kurva prosztata.

A WC kis, maszatos ablakán át rálátott az öreg zsinagóga héber betűs órájára. Silabizálta, ahogy szokta. Biztos szegény Kafka mester is ezt bámulta néha a másodikról gondolta.

Szépírói kurzus 2018/tavasz/1 Erényi Gábor elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 

A Próza kurzus legutóbbi foglalkozásán Mándy Iván Bútorok című munkáját olvastuk. A feladat az volt, hogy ennek nyomán írjanak egy elbeszélést a szűkebb környezetükről. Erényi Gábor magas szinten oldotta meg a feladatot.

Erényi Gábor

Betolakodók

         A szoba a holdtölte fényében fürdik. A függönyök még nincsenek fenn, a sápadt sugarak akadálytalanul hatolnak át az ablaküvegen, megvilágítva a ragasztószalagokkal lezárt dobozok halmait.

         Martin az emeletre vezető lépcső aljánál áll. A szobát figyeli. A gyér fényben is látszik, hogy a festés nem sikerült túl jól, túl vékonyka, a kandalló fölött a régi kép helyét például alig sikerült eltüntetni. A parkettát is újra kellett volna lakkozni, nyomot hagytak rajta az előző lakók bútorai. De hát erre már nem jutott se pénz, se energia. Nem baj, a lényeg, hogy megcsinálták. Itt vannak.

         Elmosolyodik. Kihúzza magát. A mai naptól fogva övék a ház. Ízlelgeti a mondatot: „Miénk a ház.” Klára fent alszik az emeleten a sebtében leterített matracon, Zsuzska pedig – nem volt szívük az első éjszakán külön szobába küldeni – szöszke fejét az asszony álla alá fúrva együtt szuszog vele. Martin azonban talpon van, soha nem tudott jól aludni idegen helyen.

         Lassan körbejárja a szobát, vizslatgatja. Sűrűbben kellett volna felvinni a festéket. A parketta kopott, meg-megreccsen a lába alatt. Mégiscsak le kellett volna csiszolni, talán újra is kellett volna rakni. Beszívja a friss festék szagától terhes levegőt. Végre van egy hely, ami csak az övék. Nekitámaszkodik az egyik doboznak, ábrándozik. Elképzeli az életüket új otthonukban. A papírdoboz tapintása puha, furcsán megnyugtató. Már kinyitották, felesége ruhái vannak benne, érzi Klára parfümét.

Elbóbiskol.

Összerezzen. Az előszobaajtóra pillant. Egy fiatal pár áll ott. Különös, ódivatú ruhát viselnek. Szemük csillog, egymásba feledkezik, ügyet sem vetnek Martinra. Enyelegnek. Forrón csókolják egymást.

         Martin figyel. Szólni nem mer. Mozdulni sem tud. De a pár felől sem hallatszik hang, mintha csak egy múlt századi némafilm szereplői lennének. Még az öltözékük is ahhoz hasonló.

         A fiú letérdel, egy gyűrűt nyújt át a lánynak. Martin most látja csak, hogy a pár esküvőre öltözött. A fiú az ölébe kapva hordozza körbe a lányt. A lány sugárzó arccal, hangtalanul beszél hozzá. A fiú letérdel, párja pocakját simogatja. Valóban, a lány hasa szemmel láthatóan domborodik. A parketta egyik foltja fölött ott a bölcső, a pár körbeállja, az asszony hang nélkül énekel. Apróforma fiú áll a bölcső helyén, sárga játékmackóját öleli magához. Könyvet olvas gyertyafénynél, vastag, indiános. A végére ér, könnyes szemmel mered maga elé, ujjai a gyűrött lapokat markolják. A nagyhasú asszony vigasztalja. A fiú pedig a bölcső fölé hajol, ringatja, mackóját mutatja valakinek a takarók között, mellé fekteti.

         Kint villám dörren. Nem, nem villám. Repülőgépek. Szirénák. A férfi a fiút szorítja magához, az asszony egy pólyába bugyolált apró csomagot. Majd újra csend. A két gyermek – a kisebbik leány, hasonlít Zsuzskára – együtt játszik. A felnőttek pénz számolgatnak, a férfi a tarkóját vakarja. A fiú a sarokban, esdekelve néz felfelé, arca lángol, rajta könnyek marta redők. A kislány az ölében ül, kezében képeskönyv, bátyja szája zajtalanul formálja a szavakat. A lány szeme csukva, már táncol. A férfi és a nő géppel írt papír fölé görnyed, babázó lányukat nézik mereven, arcuk falfehér. Koporsó. Az asszony szeme vörös, sminkje elkenődött, haja fésületlen. A férj fekete öltönye gyűrött, görnyedten jár. Fekete keretes kép kerül a kandalló fölé, a kislányt ábrázolja. Egy idegen nő is van ott, a férj átöleli, szenvedélyesen szeretkeznek. Egy váza repül át a szobán, hangtalanul törik darabokra, a férj tenyere a magasban, az asszony maga elé rántja a kezét. Az ajtó hangtalanul vágódik be. A parketta egyik foltja fölött asztal terpeszkedik, rajta üres üveg, pohár, a nő az asztalra borul. A kamasz fiú mellé térdel, simogatja. Az ajtó nyílik, a férj visszajön, kezében virág. A fiú öltönyben, a zakót a szülei igazgatják. De már nincs is sehol, az asszony haja ősz, a férfié gyérül, nem is gyérül, teljesen kihullott. Arca pedig csontsovány, ahogy parketta egyik foltja fölötti kanapén fekszik, a ráncos, töpörödött asszony mellette áll, a pergamenszerű kezet fogja. A fiú sehol. Csak az asszony, egyedül, elfogyva, töpörödötten. Az ablakon bámul kifelé, a függöny lebben a szélben. Arcát fürdeti a holdfény, gyertyaláng árnya simogatja, csendben fekszik a ravatalon. Mellette egy idős férfi áll tanácstalanul, arcvonásai a fiúra emlékeztetnek. De hisz ismerős! Tőle vették a házat.

         Martin felriad. Elszenderedett. Valami zavarosat álmodott. Talán a mindent átható festékszag hatása. A nagyanyjától örökölt ódon faliórát keresi, de hát az még valamelyik doboz mélyén lapul. Ideje ágyba bújni. Hangtalanul oson fel a lépcsőn, akár egy besurranó tolvaj. Klára ott alszik a sebtében leterített matracon, Zsuzska szöszke fejét az asszony álla alá fúrva együtt szuszog vele. Martin melléjük bújik. Védelmezőn öleli át őket. Kell is, hogy résen legyenek.

Hisz nem övék a ház.

Szépírói kurzus 2017 ősz/10 - Antal Veronika, Bányai Tibor Márk, Buda Gábor, Fehér Gyönyvér és Vidéki Bianka versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán e.e. cummings költészetét vizsgáltuk. A feladat az volt, hogy cummings nyomán ott, az órán verseket írjanak a hallgatók. Antal Veronika, Bányai Tibor Márk, Buda Gábor, Fehér Gyönyvér és Vidéki Bianka munkái szépen mutatják meg, hogy egy-egy jelentős szerzőt utánozva hogyan lehet igazi stílusgyakorlatot készíteni.

Antal Veronika

a múlandó - és egy

törött váza; kinek

nem jár lebomló virág

-szilánkok

darabjaid kísértik azt az egy

lényt, kinek hideg

(test)ből

ideje sem volt lebomlani

-esély híján, ugye

váza aprólékos művészi

kidolgozott

múlandó

(és egy)nak ítélt

tárgy

Bányai Tibor Márk

kapcsolat

hiány(Zol)a csak ilyen

natúr a lista mód

zajlik

Probl

Kelenföld előtt, amikor el-

vesztettem a tárcámat minden

irattal együtt, jött a hívás,

hogy születőben unokaöcs-

(akkor még )énk. Majd -éd vagy -étek.

Aztán -éitek. Ja nem, mert nem

a birtok a sok, hanem a birt-

okosok. Maradjunk annyiban,

hogy a birtokostöbbesítés

mindhárom személynek probl.

Buda Gábor

Kés (Kamillának V.)

Mellbe vág a kés, jó mélyen,

és felszak             ad a seb.

Így nincs                 fedve

a               szívem    , amit

szabadon                látni.

Most kön                 nyen elvehetnéd.

Vágom, ha k           ell, a kést

szívembe, vág      om, ha kell

és neked adom felét.

Fehér Gyöngyvér

Alvajáró

Al − Konyban egyedül járok

Va − kon Iszom a sötét éj illatát

Já − vorszarvasok Nem CSinálnak semmit

Ró − lad már nem kellene eszEMbe jutnia semminek

                                      tititá/

                                                tititá

Vidéki Bianka

miért?

mi

(re gondol az, aki

bátran hal meg a semmi)

ért

Szépírói kurzus 2017 ősz/9 - Deák Éva elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Deák Éva újabb és újabb munkákkal lep meg minket. Rövid prózai művei kétségtelenül tehetséget mutatnak.

Deák Éva                              

                                           

Temetői kaland

Amottan a messzeségben egy temető állott.

Sejtelmes kék szín borongta körül. Temetőt látott már sokat, de ilyen kékségbe burkoltat még nem. Meg akarta nézni. Nyár volt, meleg éjszaka, rendkívüli idő. Olyan volt a levegő, hogy meg lehetett fogni. Kapaszkodott belé, ahogy haladt előre. A hold annyira világított, hogy a bejáraton el tudta még olvasni a betűket: Feltámadunk! A sírhantok kék vasrácsokkal voltak körülvéve. Minden egyes halott egy kék színnel befestett vasráccsal körül kerített helyen nyugodott a föld alatt.

 Gondolt egyet, átlépett a kerítésen, és leheveredett a földre. Az élő a föld felett, a halott a föld alatt körülkerítve, bezárva. Ahogy nappal a felhőket bámulta az égen, most a csillagokat nézte. A kis csillagok játszadoztak.

Körülöttük a nagyobbak, hol eltűntek, hol előbbre kerültek. Világítva terelgették a sorból kilógni akarókat. Ott fenn az égen is egy ketrecet alkottak és abba irányította az erősebb fényű a sápadtabban világítókat. Néha egy-egy csillag kiszökött, annak gyorsan utána eredtek és a helyére tették. A végtelen égboltot benépesítette a rengeteg négyszögeket alkotó alakzat.

A földön a sírhantok megmozdultak, és a föld sarát magukról lerázva az eltemetett holtak fölrepültek. Mindegyik megtalálta az égbolton a saját csillagjaiból kialakított ketrecét, és ki-ki a maga helyére, annak is a  közepébe letelepedett és csillagokként világított tovább.

A mellette fekvő sírhant is megmozdult. A lakója kiemelkedett. Mielőtt felszállt, kicsit mintha biccentett volna felé. Aztán eltávolodott, és pontosan a helyére talált. Fénye egészen jól látszott innen lentről nézve is.

Így a temetőben halottak nélkül egészen magányosnak és idegennek érezte magát. Fölkelt, átlépte a kerítést, és visszaballagott az élők közé.

Szépírói kurzus 2017 ősz/8 - Németh Noémi versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Németh Noémi messze él Budapesttől, így távoktatás keretében vesz részt a Líra kurzuson, vagyis időről-időre e-mailben elküldi a házi feladatokat. Most három versét közlöm, mindhárom házi feladat volt, szonett a házi munkáról, hexametert is kellett írni, valamint valamilyen ételről kellett versben megemlékezni. Mindhárom jól sikerült.  

Németh Noémi

Menekülj!

A szemetest le kéne vinni már,

mert jön a kukás, a sárga ruhás.

De hiába minden szó és tudás,

a házimunka mindig egyre vár...

...vagy kettőre, hogy hol a zoknipár.

És a fürdőszoba is oly dzsuvás,

akár egy óriási földindulás.

A rendrakásban én nem leszek sztár!

Vagy ha mégis olyan tip-top lennék,

csillognának fehéren a csempék.

De így ellep a káosz és a kosz.

Bögrém alja tisztára fekete,

és mosogatóm agyrém elegye.

Időben menekülj! Vagy hozzászoksz.

Hexameter - Két sor

Kékül a tinta a tollamban, ha leírom e két sort,

s zöldül az arcom, mert kipacált a papírra, mi szétfolyt.

HORTOBÁGYI HÚSOS PALACSINTA

Az alföldi puszták sós édessége, krémfehér

tejföllel leöntve, sűrű paprikás szószba mártott,

zöld petrezselyemmel szórt, igazi hungarikum

vagy, melyet főételként, késsel-villával,

fatányéron, hófehér abroszon illik enni.

Palacsintatésztába forgatott aranyló mámor,

húsos ízorgia vagy, melyet testes kunsági

vörösborral öblít le minden idegen ajkú.

Ostorpattogtató csikósok kedvenc nemzeti

eledele vagy, melyet ebédre szolgálunk fel.