A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója, Szilágyi Tímea N., azt a házi feladatot választotta, hogy Ernest Hemingway nyomán, a kiváló amerikai szerző stílusában ír elbeszélést. Öröm közölni, nagyszerű munka.
Szilágyi Tímea N.
Elviszlek
magammal
(Ernest
Hemingway nyomán)
Úgy délután öt óra körül kék Ford állt
be a benzinkúthoz. Egy férfi szállt ki belőle. A kutas, aki eddig a bejárat
mellett állt rögtön elindult feléje.
– Segíthetek?
– Nem kell köszönöm, megoldom –
válaszolta a férfi. Csupán csak egy pillantást vetett a kutasra, de megtorpant.
Nem messze a bejárattól a benzinkút
sarkánál egy lány álldogált. Unottan támaszkodott a falnak, egyik kezében egy
műanyag poharat tartott, abból szürcsölte a kávét. Hosszú, térdig érő fekete,
magassarkú csizma volt rajta és rövid szoknya. Fekete műszőrme kabátja nem volt
begombolva, sál nélküli csupasz nyaka alatt kilátszott mélyen dekoltált blúza. Hosszú,
sötétszőke haját copfba fogta. Lehetett vagy huszonnyolc, legfeljebb harminc
éves.
A férfi gyorsan megtankolt, majd
elindult fizetni. Befele menet akaratlanul is a lányt bámulta. Vonzotta a
tekintetét a lány szokatlanul kihívó megjelenése.
Fizetés után visszasétált az autóhoz, és
oldalra pillantott. A lány már az úttest szélén cigarettázott. Megérezte a
férfi tekintetét, feléje fordult. Elmosolyodott.
– A város felé mész?
– Igen, arra.
– Esetleg el tudsz vinni egy darabig?
A férfi kicsit megdöbbent a lány
közvetlenségén, és nem is válaszolt. A lány látta, hogy a férfi bizalmatlan. Fejét
oldalra billentve közelebb lépett hozzá.
– Kérlek. Kezd sötétedni és már hideg is
van. Segíts nekem.
– Rendben. Gyere – válaszolta a férfi. Kellemetlennek
érezte volna visszautasítani a lányt.
Mindketten beszálltak a kocsiba és kihajtottak
a főútra. A férfi oldalra pillantva még látta a kutast, aki gúnyos mosollyal
nézett utánuk.
– A városban laksz? – kérdezte a lány.
– Igen.
– Gyakran jársz erre?
– Ha erre van dolgom, igen.
– Érdekes. Eddig még nem láttalak itt
soha.
A férfi fapofával figyelte az utat,
próbált teljesen közömbös maradni.
– Dolgom volt vidéken. Munkaügy.
– Én is sokat utazgatok erre-arra.
Szintén munkaügyben.
Közben szinte már teljesen besötétedett.
A lány kényelmesen üldögélt az ülésen, egy ismert slágert dúdolgatott, közben
rövid szoknyáját simítgatta a combján.
– Nem félsz, hogy bajod esik? – kérdezte
hirtelen a férfi.
A lány meglepetten nézett a férfira.
– Ugyan. Mégis mitől kéne félni?
– Szerintem tudod te azt jól.
– Nem, nem tudom.
A férfi szigorúan nézett a lány szemébe,
de az csak felnevetett.
– Na, nem kell ilyen komolynak lenni.
Eddig nem esett bajom. De miért érdekel?
– Nem érdekel, csak úgy kérdeztem.
– Csak nem magadból indulsz ki? –
kérdezte a lány és az arcára ismét széles vigyor ült ki.
– Ne beszélj butaságokat – válaszolta a
férfi, és megköszörülte a torkát. Kicsit kellemetlenül érezte magát, szeme
sarkából látta, ahogy a lány a szoknyáját simogatja, fel-le húzogatja.
Közben ráhajtottak az autópályára. Kint
korom sötét volt, elkezdett szemerkélni az eső.
– Meddig vigyelek?
– Majd a vasútállomásnál kiszállok.
Remélem addig nem fog jobban esni.
– Onnan utazol tovább? – kérdezte a
férfi és maga is meglepődött saját kíváncsiságán.
A lány a férfi arcát fürkészte majd
lágyan megszólalt. – Igen. Most egy kicsit kedvem lett utazni.
– Egy kis nyaralás?
– Úgy is mondhatjuk. Vagy nevezhetjük
egy kis kalandnak, szabadságnak, életmódváltásnak, tudja a fene.
– És ezt így megteheted?
– Megtenni bármit megtehetek. Az már más
kérdés, hogy mások mit tesznek.
Szó nélkül meredtek maguk elé. A férfi
az utat figyelte, a lány közben elkezdett kotorászni a retiküljében, cigit
keresett.
Az autó elhaladt a várostábla mellett, lassan
megjelent a külváros, majd a pályaudvar. Mire oda értek a parkolóba, már
egyáltalán nem esett, kellemes őszi este volt.
– Hát akkor itt volnánk – szólt a férfi
egy pár másodperces csönd után.
A lány némán bólintott. Kinyitotta a
kocsi ajtaját, és kiszállt, rágyújtott a cigire.
– Innen megleszel? – szólt a lány után.
– Valahogy biztosan – válaszolt a lány
miközben kifújta a dohányfüstöt. Ránézett a férfira, arcán ismét megjelent a
játékos mosoly. – Köszi a fuvart. További szép estét, szép életet!
Finoman becsapta az ajtót és lassú
léptekkel elindult a pályaudvar felé.
A férfi egy ideig a lány után nézett, a
hosszú lábakat a fekete, magassarkú csizmában. Végül felsóhajtott, megrázta a
fejét és elhajtott.
