2010. december 14., kedd
2010. november 30., kedd
2010. november 16., kedd
Születésnap grúz nyelven

Megjelent grúz nyelven, Tbilisziben A születésnap című regény, amely már hangoskönyvként is hallható volt.
Itt látható.
2010. november 7., vasárnap
2010. november 2., kedd
2010. november 1., hétfő
2010. október 7., csütörtök
2010. október 5., kedd
Fremde (Idegenek németül)
2010. október 2., szombat
2010. szeptember 26., vasárnap
2010. szeptember 19., vasárnap
2010. szeptember 15., szerda
meghívó

MEGHÍVÓ
a Petőfi Irodalmi Múzeumba
2010. szeptember 28., kedd, 17 órára
Könyvbemutató
Petőcz András
Behatárolt térben
(zárójelversek, 1984–2009)
című,
a Tiszatáj Kiadó gondozásában megjelent verseskötetét bemutatja
és a negyedszázad alatt megírt 100 számozott zárójelversről
a szerzővel beszélget
Tarján Tamás irodalomtörténész.
A Tiszatáj Kiadó
és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezvénye
Zárójelversek 1984-2009
Szeptember 28-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatjuk be a Behatárolt térben című kötetem, amely az elmúlt 25 évben írt Zárójelverseimet tartalmazza. Bővebben a programról itt olvashatunk.
Tehát szeptember 28-a, kedd, 17 óra. Petőfi Irodalmi Múzeum.
Tehát szeptember 28-a, kedd, 17 óra. Petőfi Irodalmi Múzeum.
2010. augusztus 30., hétfő
2010. augusztus 11., szerda
Gyászolom Bodor Bélát
Gyászolom Bodor Bélát, a kiváló költőt, írót, kritikust és irodalomtörténészt. Írótársamat, akit majdnem 30 éve ismertem meg. 57 éves volt. Hosszú betegség után, most hunyt el.
A Spanyolnáthába róla írt írásomat itt lehet elolvasni.
1983-ban a Jelenlétben közöltem verseit, azok a versek nagyon emlékezetesek a számomra. Az egyik, a Jelenlét 13. számában megjelent versét idézem, mint az akkori modern, és ironikus költészet egyik fontos munkáját:
Bodor Béla:
Háború-rag
gyütt a göpzaj
oszt bumm
muter vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
fater vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
hugó vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
bratyó vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
itten vagyok
itten
pityu
Ez a vers, ami csak az egyik a sok-sok Bodor Béla által készített "rag-versek" közül, akkori életérzésünket nagyon pontosan fejezte ki.
Gyászolom Bodor Bélát.
Nagyszerű ember volt, író és barát.
A Spanyolnáthába róla írt írásomat itt lehet elolvasni.
1983-ban a Jelenlétben közöltem verseit, azok a versek nagyon emlékezetesek a számomra. Az egyik, a Jelenlét 13. számában megjelent versét idézem, mint az akkori modern, és ironikus költészet egyik fontos munkáját:
Bodor Béla:
Háború-rag
gyütt a göpzaj
oszt bumm
muter vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
fater vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
hugó vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
bratyó vót-nincs
gyütt a göpzaj
oszt bumm
itten vagyok
itten
pityu
Ez a vers, ami csak az egyik a sok-sok Bodor Béla által készített "rag-versek" közül, akkori életérzésünket nagyon pontosan fejezte ki.
Gyászolom Bodor Bélát.
Nagyszerű ember volt, író és barát.
2010. augusztus 9., hétfő
2010. augusztus 8., vasárnap
Kossuth rádió
Ma esti program:
20.04 Rádiószínház - Petőcz András: Idegenek
Rádiószínház Petőcz András: Idegenek - harminc perccel a háború előtt - Hangjáték a szerző azonos című regénye alapján Szereplők: Anna - Tornyi Ildikó, Anya - Börcsök Enikő, Amélie - Hegedűs Barbara, Nagymama - Venczel Vera, Plébános - Epres Attila, Tanító - Fesztbaum Béla Km.: Gyuriska János, Hegedűs D. Géza, Juhász István, Kálmán János, Kovács Martina, Lajos András, Tarr Renáta A hangfelvételt Kulcsár Péter készítette Dramaturg: Palotás Ágnes Rendező: Hegedűs D. Géza (2009)
21.36 Hírek
21.40 Rádiószínház - Kaméleonháború
Rádiószínház Kaméleonháború Petőcz András olvassa föl novelláját Szerkesztő: Palotás Ágnes Rendezte: Solténszky Tibor (2008)
Tehát ismétlik az Idegeneket! Jó rádió hallgatást. És utána a Kaméleonháborúhoz jó szórakozást!
20.04 Rádiószínház - Petőcz András: Idegenek
Rádiószínház Petőcz András: Idegenek - harminc perccel a háború előtt - Hangjáték a szerző azonos című regénye alapján Szereplők: Anna - Tornyi Ildikó, Anya - Börcsök Enikő, Amélie - Hegedűs Barbara, Nagymama - Venczel Vera, Plébános - Epres Attila, Tanító - Fesztbaum Béla Km.: Gyuriska János, Hegedűs D. Géza, Juhász István, Kálmán János, Kovács Martina, Lajos András, Tarr Renáta A hangfelvételt Kulcsár Péter készítette Dramaturg: Palotás Ágnes Rendező: Hegedűs D. Géza (2009)
21.36 Hírek
21.40 Rádiószínház - Kaméleonháború
Rádiószínház Kaméleonháború Petőcz András olvassa föl novelláját Szerkesztő: Palotás Ágnes Rendezte: Solténszky Tibor (2008)
Tehát ismétlik az Idegeneket! Jó rádió hallgatást. És utána a Kaméleonháborúhoz jó szórakozást!
2010. augusztus 7., szombat
Írás a BBS-ben készült filmjeimről
Nagyszerű írást publikált Kele Fodor Ákos a 80-as évek végén, 90-es évek elején a Balázs Béla Stúdióban készült filmjeimről. Itt olvasható.
Ritkán adódik egy szerző esetében ilyen írás, olyan, aminek igazán örülni lehet. Külön öröm, hogy két olyan filmet elemez a szerző, amelyek mintegy két évtizede készültek, és mindezidáig dobozban voltak.
Ha az írásra kattintunk, ott a filmeket magukat is megtekinthetjük.
Minden jó mindenkinek!
Ritkán adódik egy szerző esetében ilyen írás, olyan, aminek igazán örülni lehet. Külön öröm, hogy két olyan filmet elemez a szerző, amelyek mintegy két évtizede készültek, és mindezidáig dobozban voltak.
Ha az írásra kattintunk, ott a filmeket magukat is megtekinthetjük.
Minden jó mindenkinek!
2010. július 19., hétfő
Pár-beszéd
Az 1989-ben készült Pár-beszéd című filmem (Balázs Béla Stúdió) itt megtekinthető.
Valamint itt elolvasható Kele Fodor Ákos nagyszerű írása.
2010. július 17., szombat
Közelítések egy talált tárgyhoz
Közelítések egy talált tárgyhoz from sep ike on Vimeo.
A Közelítések egy talált tárgyhoz című filmemet, amelyet 1991-ben készítettem, itt lehet megtekinteni.
2010. július 5., hétfő
Gondolat-jel
A Gondolatjelben itt hallható Tamkó Sirató Károlyról a velem készített beszélgetés.Jó rádióhallgatást!
2010. június 20., vasárnap
Rádióbeszélgetés a Dimenzionista művészetről
Egy nagyon jó rádióbeszélgetés volt a Dimenzionista művészet című könyvemről. Itt meghallgatható.
Jó rádiózást!
Jó rádiózást!
2010. június 11., péntek
Könyvbemutató
Egy nagyon jó hangulatú könyvbemutatót tartottunk a Dimenzionista művészet című új könyvem megjelenése alkalmából az Írószövetségben.
Köszönet érte Szombathy Bálintnak és az Avantgárd Szakosztálynak!

Szügyi Zoltánnak és Payer Imrének dedikálok.

A könyvet Kele Fodor Ákos, Sipos Lajos, Papp Tibor, G. Komoróczy Emőke és Szombathy Bálint mutatta be.


A fotókat Szombathy Bálint készítette.
Köszönet érte Szombathy Bálintnak és az Avantgárd Szakosztálynak!

Szügyi Zoltánnak és Payer Imrének dedikálok.

A könyvet Kele Fodor Ákos, Sipos Lajos, Papp Tibor, G. Komoróczy Emőke és Szombathy Bálint mutatta be.


A fotókat Szombathy Bálint készítette.
2010. június 7., hétfő
2010. június 1., kedd
Könyvheti dedikálás
Meghívó
Petőcz András könyvheti dedikálásaira
Szeretettel várjuk
Petőcz András Dimenzionista művészet
(Tamkó Sirató Károly költészeti törekvései)
című monográfiájának dedikálására,
a Vörösmarty térre,
június 5-én, szombaton délután 3 órára,
a Ráció kiadó standjához.
Szintén várjuk a hangoskönyv iránt érdeklődőket
Petőcz András: A születésnap
című hangosregényének dedikálására
a Vörösmarty térre,
június 5-én, szombaton délután 4 órára,
a Titis Hangosregény kiadó standjához.
Petőcz András könyvheti dedikálásaira
Szeretettel várjuk
Petőcz András Dimenzionista művészet
(Tamkó Sirató Károly költészeti törekvései)
című monográfiájának dedikálására,
a Vörösmarty térre,
június 5-én, szombaton délután 3 órára,
a Ráció kiadó standjához.
Szintén várjuk a hangoskönyv iránt érdeklődőket
Petőcz András: A születésnap
című hangosregényének dedikálására
a Vörösmarty térre,
június 5-én, szombaton délután 4 órára,
a Titis Hangosregény kiadó standjához.
2010. május 30., vasárnap
Furmann Imre halálára
Az égi Jelenlétről, Furmann Imrének
Lapozgatom a Jelenlét 13. számát. 1983-at írtunk akkor, amikor megjelent, és 1983-ban még meglehetősen más szelek fújtak, más volt az időszámítás. 23 éves voltam, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Jelenlét Alkotókörét vezettem akkoriban, és vezető szerkesztője is voltam magának a lapnak, pontosabban szólva, annak a kiadványsorozatnak, amelyre minden alkalommal külön-külön engedélyt kellett kérnünk az akkori Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán, és amely sorozat abban az időben az egyetlen, hivatalosan is megjelenő, mégis alulról kezdeményezett és öntevékeny, vagyis nem felülről irányított orgánum volt Magyarországon.
A ’80-as évek eleje valamiképpen a civil kurázsiról is, a civil körök megalakulásáról is szólt, irodalmi körök alakultak akkoriban, mi magunk is, a Jelenlét, egy voltunk ezek között az irodalmi körök között, azzal az igencsak lényeges különbséggel, hogy nekünk kiadványunk is, folyóiratunk is volt, bár, ezt nem győzöm hangsúlyozni, lapengedéllyel mi sem nem rendelkeztünk, „antológiaként” szereztünk kiadási engedélyt minden egyes számra.
Természetes volt az is, hogy keresték velünk a kapcsolatot a különböző, és szintén alulról szerveződő irodalmi körök. Ilyen volt a Kelet irodalmi csoport, amit Furmann Imre vezetett.
1982-ben vettük fel a kapcsolatot, meghívtak engem egy miskolci estre, ami nagyon jól sikerült. Sokan voltunk együtt, fiatalok és kevésbé fiatalok. Jó dolgom volt: a Jelenlétnek híre volt, nekem sem kellett különösebben bemutatkoznom, tudni lehetett arról, hogy kapcsolatban vagyok a Párizsban megjelenő Magyar Műhellyel, és azt is tudni lehetett, hogy a lap, a Jelenlét, még a „tiltott” kategóriába tartozó alkotókkal is munkakapcsolatban van.
Akkor már közöltük a rendőri megfigyelés alatt álló Krassó György élettársának, Háy Ágnesnek a rajzait.
1982-ben ismertem meg tehát Furmann Imrét, és kaptam a személyében egy olyan barátot, akire mindig számítani lehetett, kaptam egy nagyon intelligens, nagyon rokonszenves és egyértelműen tiszta embert, akinek a szabadságjogok, az emberi jogok olyan természetességgel tartoztak a hétköznapjaihoz, mint másnak az a bizonyos „mindennapi kenyér”.
Imre az est után vacsorán látott vendégül a saját lakásában, ahol akkor már a családjával, feleségével élt, egy miskolci tízemeletes panelházban. Ott is aludtam náluk, az est után nem volt már haza vonat, Budapestre.
A találkozás után a Jelenlét 13. száma önálló ciklusban közölte a Kelet Irodalmi Alkotócsoport munkáit, Furmann Imre, Utry Attila, Répássy Tamás, Laboda Kálmán és Cseh Károly verseit. Az összeállítás bevezetőjeként szűkszavú tudósítást olvashatunk magáról a csoportról, mikor is alakult, miféle antológiákat adtak ki közösen.
Idézem a Jelenlétben megjelent egyik Furmann Imre-munkát, annyira jellemző Imre egész egyéniségére: „Legyőzöttnek, vesztesnek születtünk. / Vereségünk olyan természetes, / mint a halál. / Ha olykor győzünk, még akkor is / az égre lökött két kezünk / összekulcsolódik a tarkónknál.”
Imre mindig is így érezte. Legyőzöttnek érezte magát, és a legyőzötteken akart segíteni. És segített is olyan sokakon! Mindannyiunkon, akik ismertük őt.
1982-es ismeretségünk óta is mindig tudtunk egymásról, kerestük egymással a kapcsolatot. És hogy mennyire fontosak voltak mindkettőnknek azok a bizonyos ’80-as évek, amikor elindult egy folyamat, a megújulás folyamata Magyarországon, azt az is bizonyítja, hogy egy évvel ezelőtt a Jelenlét50 című kiadványban, amely az ötvenedik születésnapomra született, pontosan ugyanerről az időszakról emlékezik ő is. Idéz egy róla készült III/III-as jelentésből, jellemezve, miféle körülmények között kellett léteznünk akkoriban, majd a Jelenlét 13. számát lapozza fel újból, benne a saját és barátai verseit.
Gondolatban újból és újból ott járok azon az esten, abban a panellakásban. Beszélgetünk irodalomról, jövőről. És ahogy kilépek hajnalban a lakása ajtaján, sietve, hogy elérjem a reggeli vonatot, csak ennyit mondok Neki: „Isten Veled, Imre, Isten Veled, Barátom! Abban bízom, hogy együtt leszünk az égi Jelenlét 13. számában, Mindörökké!”
megjelent a Spanyolnáthában: http://www.spanyolnatha.hu/doc/petocz_furmann.doc
Lapozgatom a Jelenlét 13. számát. 1983-at írtunk akkor, amikor megjelent, és 1983-ban még meglehetősen más szelek fújtak, más volt az időszámítás. 23 éves voltam, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Jelenlét Alkotókörét vezettem akkoriban, és vezető szerkesztője is voltam magának a lapnak, pontosabban szólva, annak a kiadványsorozatnak, amelyre minden alkalommal külön-külön engedélyt kellett kérnünk az akkori Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán, és amely sorozat abban az időben az egyetlen, hivatalosan is megjelenő, mégis alulról kezdeményezett és öntevékeny, vagyis nem felülről irányított orgánum volt Magyarországon.
A ’80-as évek eleje valamiképpen a civil kurázsiról is, a civil körök megalakulásáról is szólt, irodalmi körök alakultak akkoriban, mi magunk is, a Jelenlét, egy voltunk ezek között az irodalmi körök között, azzal az igencsak lényeges különbséggel, hogy nekünk kiadványunk is, folyóiratunk is volt, bár, ezt nem győzöm hangsúlyozni, lapengedéllyel mi sem nem rendelkeztünk, „antológiaként” szereztünk kiadási engedélyt minden egyes számra.
Természetes volt az is, hogy keresték velünk a kapcsolatot a különböző, és szintén alulról szerveződő irodalmi körök. Ilyen volt a Kelet irodalmi csoport, amit Furmann Imre vezetett.
1982-ben vettük fel a kapcsolatot, meghívtak engem egy miskolci estre, ami nagyon jól sikerült. Sokan voltunk együtt, fiatalok és kevésbé fiatalok. Jó dolgom volt: a Jelenlétnek híre volt, nekem sem kellett különösebben bemutatkoznom, tudni lehetett arról, hogy kapcsolatban vagyok a Párizsban megjelenő Magyar Műhellyel, és azt is tudni lehetett, hogy a lap, a Jelenlét, még a „tiltott” kategóriába tartozó alkotókkal is munkakapcsolatban van.
Akkor már közöltük a rendőri megfigyelés alatt álló Krassó György élettársának, Háy Ágnesnek a rajzait.
1982-ben ismertem meg tehát Furmann Imrét, és kaptam a személyében egy olyan barátot, akire mindig számítani lehetett, kaptam egy nagyon intelligens, nagyon rokonszenves és egyértelműen tiszta embert, akinek a szabadságjogok, az emberi jogok olyan természetességgel tartoztak a hétköznapjaihoz, mint másnak az a bizonyos „mindennapi kenyér”.
Imre az est után vacsorán látott vendégül a saját lakásában, ahol akkor már a családjával, feleségével élt, egy miskolci tízemeletes panelházban. Ott is aludtam náluk, az est után nem volt már haza vonat, Budapestre.
A találkozás után a Jelenlét 13. száma önálló ciklusban közölte a Kelet Irodalmi Alkotócsoport munkáit, Furmann Imre, Utry Attila, Répássy Tamás, Laboda Kálmán és Cseh Károly verseit. Az összeállítás bevezetőjeként szűkszavú tudósítást olvashatunk magáról a csoportról, mikor is alakult, miféle antológiákat adtak ki közösen.
Idézem a Jelenlétben megjelent egyik Furmann Imre-munkát, annyira jellemző Imre egész egyéniségére: „Legyőzöttnek, vesztesnek születtünk. / Vereségünk olyan természetes, / mint a halál. / Ha olykor győzünk, még akkor is / az égre lökött két kezünk / összekulcsolódik a tarkónknál.”
Imre mindig is így érezte. Legyőzöttnek érezte magát, és a legyőzötteken akart segíteni. És segített is olyan sokakon! Mindannyiunkon, akik ismertük őt.
1982-es ismeretségünk óta is mindig tudtunk egymásról, kerestük egymással a kapcsolatot. És hogy mennyire fontosak voltak mindkettőnknek azok a bizonyos ’80-as évek, amikor elindult egy folyamat, a megújulás folyamata Magyarországon, azt az is bizonyítja, hogy egy évvel ezelőtt a Jelenlét50 című kiadványban, amely az ötvenedik születésnapomra született, pontosan ugyanerről az időszakról emlékezik ő is. Idéz egy róla készült III/III-as jelentésből, jellemezve, miféle körülmények között kellett léteznünk akkoriban, majd a Jelenlét 13. számát lapozza fel újból, benne a saját és barátai verseit.
Gondolatban újból és újból ott járok azon az esten, abban a panellakásban. Beszélgetünk irodalomról, jövőről. És ahogy kilépek hajnalban a lakása ajtaján, sietve, hogy elérjem a reggeli vonatot, csak ennyit mondok Neki: „Isten Veled, Imre, Isten Veled, Barátom! Abban bízom, hogy együtt leszünk az égi Jelenlét 13. számában, Mindörökké!”
megjelent a Spanyolnáthában: http://www.spanyolnatha.hu/doc/petocz_furmann.doc
2010. május 23., vasárnap
Dimenzionista művészet
A dimenzionista művészet című könyv bemutatójának időpontja, helyszíne itt olvasható.
2010. május 21., péntek
Petőcz-est a PIM-ben
A Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz estem. Itt elérhető a program.
Időpont: május 26-án, szerdán, 18 óra.
Időpont: május 26-án, szerdán, 18 óra.
2010. május 20., csütörtök
2010. május 19., szerda
2010. április 22., csütörtök
Ismét a kitüntetés
Sokan gratulálnak a Lovagkeresztemhez, amit most, március 15-én kaptam. Nem tudok ezekkel a gratulációkkal mit kezdeni. Itt olvasható a véleményem. Szeretném kérni a barátaimat, ismerőseimet, ne gratuláljanak. Végül is örülök a kitüntetésnek, de nem tudok vele mit kezdeni.
Mindenkinek jó hetet.
Mindenkinek jó hetet.
2010. április 21., szerda
Dedikálás
2010. április 8., csütörtök
2010. április 7., szerda
2010. április 6., kedd
Esterházy és a plágium
Meglepődve olvasom a híreket Esterházy Harmonia Caelestis című munkájáról.
Itt és itt.
Azt hiszem, valóban jobb lett volna a félreértéseket elkerülni azzal, ha eredetileg is úgy jelenik meg a könyv, hogy a Kiadó jelzi benne, hol, milyen módon használ "vendégszöveget" Esterházy.
Sajnos, hogy így kellett értesülnünk erről az ügyről.
Itt és itt.
Azt hiszem, valóban jobb lett volna a félreértéseket elkerülni azzal, ha eredetileg is úgy jelenik meg a könyv, hogy a Kiadó jelzi benne, hol, milyen módon használ "vendégszöveget" Esterházy.
Sajnos, hogy így kellett értesülnünk erről az ügyről.
2010. március 19., péntek
Litera-interjú: Lovagkereszt
Megjelent egy interjú velem a Literán. Itt olvasható.
A kitüntetésem alkalmából arról beszélek, miért nem örülök a kitüntetésnek.
A kitüntetésem alkalmából arról beszélek, miért nem örülök a kitüntetésnek.
2010. március 18., csütörtök
Születésnap - Rádió
Egy rádióműsorra hadd hívjam fel a figyelmet.
Péntektől hat alkalommal, minden este, folytatásokban, részleteket hallhatunk a Születésnap című regényből és hangoskönyvből,
Vallai Péter felolvasásában.
Itt is olvashatunk a programról.
Először tehát pénteken:
2010. március 19. péntek, Kossuth rádió:
20.04 Rádiószínház - Születésnap - 6/1. rész
Rádiószínház: Születésnap
Fejezetek Petőcz András könyvéből
Felolvassa: Vallai Péter (2008)
(VI/2. rész: hétfő, K. 20.04)
Péntektől hat alkalommal, minden este, folytatásokban, részleteket hallhatunk a Születésnap című regényből és hangoskönyvből,
Vallai Péter felolvasásában.
Itt is olvashatunk a programról.
Először tehát pénteken:
2010. március 19. péntek, Kossuth rádió:
20.04 Rádiószínház - Születésnap - 6/1. rész
Rádiószínház: Születésnap
Fejezetek Petőcz András könyvéből
Felolvassa: Vallai Péter (2008)
(VI/2. rész: hétfő, K. 20.04)
2010. február 27., szombat
2010. február 7., vasárnap
Kiállításmegnyitó
Megnyitottam Siflis András kiállítását, a Vásárhelyi Antal képzőművész által vezetett Galéria IX galériában.
A megnyitó szövege itt olvasható.
A megnyitó szövege itt olvasható.
2010. február 1., hétfő
Orsolya versei
Ezen a lapon, itt látható Orsolya lányom honlapja. Elolvashatóak a franciául írt versei, novellája.
Jó olvasást!
Jó olvasást!
2010. január 29., péntek
2010. január 26., kedd
2010. január 21., csütörtök
Közel Kosztolányihoz
Körkérdést kaptam Kosztolányiról. Itt olvashatóak a válaszaim.
Valamint az a vers is itt olvasható, amit 25 évvel ezelőtt írtam róla:
Petőcz András:
KOSZTOLÁNYI
Valahonnan lassan kiúszik, szinte kúszik
egy zongoradallam, fínoman, halkan.
A Kertben a különös virágok, amerre járok,
hajladoznak búsan, tisztán és átlátszóan.
Különös lények élnek itt, különös, szomorú arccal.
Mutatják maguk a Napnak, minden tavasszal, csakis tavasszal.
Hajukban harmatcsepp csillog, szemükben örömkönnyeket találni,
ahogy a fasorban végig – sétálgat velük Kosztolányi.
A házban gyerekek. Férfiak hangja.
Az uccákon katonák menetelnek.
S ő csak int, kedvesen, elnézően a szigorú szemű fegyvereseknek.
Különös játék a szóval, különös ajándék.
A Kert fölött remegő zongoradallam
árnyékként tűnik el, fínoman, halkan.
Valamint az a vers is itt olvasható, amit 25 évvel ezelőtt írtam róla:
Petőcz András:
KOSZTOLÁNYI
Valahonnan lassan kiúszik, szinte kúszik
egy zongoradallam, fínoman, halkan.
A Kertben a különös virágok, amerre járok,
hajladoznak búsan, tisztán és átlátszóan.
Különös lények élnek itt, különös, szomorú arccal.
Mutatják maguk a Napnak, minden tavasszal, csakis tavasszal.
Hajukban harmatcsepp csillog, szemükben örömkönnyeket találni,
ahogy a fasorban végig – sétálgat velük Kosztolányi.
A házban gyerekek. Férfiak hangja.
Az uccákon katonák menetelnek.
S ő csak int, kedvesen, elnézően a szigorú szemű fegyvereseknek.
Különös játék a szóval, különös ajándék.
A Kert fölött remegő zongoradallam
árnyékként tűnik el, fínoman, halkan.
2010. január 14., csütörtök
Dimenzionista művészet
Az internetre is felkerült, így innen is letölthető a Dimenzionista művészetről, illetve Tamkó Sirató Károlyról írt monográfiám.
Sőt, a fontosabb tézisei itt is megtekinthetőek.
Sőt, a fontosabb tézisei itt is megtekinthetőek.
2010. január 12., kedd
Kardos Tiborcz
Kardos Tiborc (1956-2001), régi barátom, a Jelenlét egykori szerzője, a Jelenlét Rövű című előadások rendezője, szaval.
Emlékezzünk rá.
Emlékezzünk rá.
2010. január 4., hétfő
Kép/Vers, Vizuális és konkrét költészet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)