Szépírói kurzus 2015-2016/1. félév/2.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Mécs Anna, a próza kurzus hallgatója, Örkény István "egyperces novellái" alapján írt egy sajátos, ironikus "egypercest". Különös hangulatú írása publikációra érett szerzőt mutat. 

Mécs Anna:

Értekezés a cím hatalmáról

Dr. Barkóczy Szaniszló – a doktor előtag nagybetűssége itt nem csupán a mondatkezdéssel magyarázandó; az akkor még dr. Barkóczy Szaniszló 1986. május 25-én védte meg nagydoktori címét, így azt követően az őt tisztelők óhajára, a helyesírási szabályzatot némiképp szabadon értelmezve nem javítja ki a doktor előtag nagybetűs írásmódját – bekapcsolta asztali számítógépét, a dokumentumrendezőt megnyitva az egyetem nevét viselő mappára kattintott, belépett a bírálandó értekezések közé, és felnyitotta ifj. Hunmagasi Ágoston dolgozatát. Apró betűk szaladgáltak a szeme előtt, érezte émelyeg. A dolgozatot már tizenkettedszerre nyitotta meg. Habár ez volt a kétszázharmincharmadik doktori értekezés, mit élete során opponált, mégis enyhe bizsergés tudta átjárni, mikor a tanulmányok felét kitöltő lábjegyzetek bogarászására vagy az irodalomjegyzékben fülön csíphető apró helyesírási hibák felfedezésére gondolt. A szövegszerkesztő jobb alsó sarkában nagy nehezen megtalálta a nagyítógombot, és eltökélten nyomkodni kezdte. A betűtenger nőttön-nőtt, ifj. Hunmagasi Ágoston fedőlapja egyre terebélyesedett Dr. Barkóczy Szaniszló képernyőjén. Kétszázhatvan százaléknál Dr. Barkóczy Szaniszló feladta, hiszen a betűk alig változtak, ám a sorok egyre hosszabbá válva a képernyő jobb és bal oldalán a semmibe vesztek. Egy kedves kollégájától, a tavalyi hőségriadókkal tarkított júliusban sajnálatos módon elhalálozó, tizennégy dioptriás szemüvegét viselve nyílt koporsóban felravatalozott Prof. Dr. Galgóczy Imre Elektől tanult trükköt vetette hát be. A teljes szöveg kijelölését követően a tizenkettes betűméretet, mely méret létezésének indokolatlansága felett gyakran elmorfondírozott, átállította húszasra, melynek következtében az értekezés címe kitakarta a képernyő felét, ám még mindig nem voltak a betűk olvasható méretűek számára. Tovább nagyított hát, a huszonnyolcas méretnél elégedetten megállt: már nagy erőfeszítések árán el tudta olvasni a betűket, ám a cím nem lógott át a következő oldalra. Az értekezés első megnyitásakor ennél a pontnál döntött úgy, hogy ideje volna nyugovóra térni, a számítógéppel folytatott folyamatos hadviselés nem tett jót egyébként karnisvastagságú idegeinek. Mikor másodszorra ült le a már helyes méretűre állított értekezés elé, pár percnyi szöszmötölést követően a cím olvasásába kezdett. Dr. Barkóczy Szaniszló egyre közelebb és közelebb hajolva a képernyőhöz hangosan betűzte az első szavakat, melyek a címnek csupán töredékét tették ki. Szemhéja egyre komótosabban húzódott fel és egyre vágyakozóbban zuhant le. Dr. Barkóczy Szaniszló a n-e-o-p-r-o-t-e-s-t-á-n-s szó második o betűjénél feladta a küzdelmet, és fejét a klaviatúrára ejtve mély álomba merült; gyermekkori szerelmével álmodott, aki álmában úgy nézett ki, mint Dr. Barkóczy Szaniszló édesanyja. Dr. Barkóczy Szaniszló felriadt, az alvás rövidségéhez képest tetemes mennyiségben kifolyt nyálát szája bal széléről kezével, a klaviatúráról szövetzsebkendőjével törölte fel, majd nyugovóra tért. Ez a jelenet két-háromnaponta megismétlődött, Dr. Barkóczy Szaniszló már azt sikerélményként volt kénytelen elkönyvelni, hogy minden alkalommal egy-egy szóval tovább jutott a címben. Ám a napok napok voltak, a hetek pedig hetek, ennek következtében 24, illetve 168 óra után elvesztették aktualitásukat. Dr. Barkóczy Szaniszló, a történetírás és kulturális emlékezet nagydoktora ezzel jobban tisztában volt, mint azt egy földi halandó elbírni képes volna, így éjszakánként verejtékben úszva forgolódott ifj. Hunmagasi Ágostonra gondolva, kit élőben még nem volt szerencséje szemügyre venni, ám képzeletében már csak neve és értekezésének első pár szava alapján tisztességes, ám talán a képességeit kissé meghaladó babérokra áhítozó sovány fiatalemberként élt. Dr. Barkóczy Szaniszló ott ült a tizenkettedszerre megnyitott dokumentum első oldalának első sorai előtt, és már csupán egy éjszaka állt rendelkezésére, hogy opponensi véleményét a tőle megszokott szakmai szabatossággal, konstruktivitással és nyelvi leleménnyel elkészítse. Mikor a cím huszonegyedik szavánál majdnem lehanyatlott mások által kifejezetten nagynak mondott feje, Dr. Barkóczy Szaniszló nem mindennapi döntésre jutott: úgy ír opponensi véleményt ifj. Hunmagasi Ágoston értekezéséről, hogy még a címet sem olvasta végig. Több évtizedes tapasztalata megnyugtatta, hiszen a feltörekvő ifjúság szokásos hibáit jól ismerte, a cím első fele alapján tudni vélte, miféle erényei és hiányosságai lehetnek az igencsak bő lére eresztett értekezésnek. Dr. Barkóczy Szaniszló mintegy másfél óra elteltével a kinyomtatott, aláírt és lepecsételt, gondosan befűzött véleménnyel diadalittasan felállt.

        Az egy hónappal későbbi doktori védésen a másik két opponens Dr. Barkóczy Szaniszló méltató és néhol apróságokat kifogásoló mondatait szinte szóról szóra megismételte, így ifj. Hunmagasi Ágoston azon a szép szeptemberi délutánon cum laude minősítéssel dr. ifj. Hunmagasi Ágostonként távozhatott.