2016. március 19., szombat

Szépírói kurzus 2016 tavasz/5 - Rigó Kata (Bitó Katalin) verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
Bitó Katalin, aki Rigó Kata néven publikál, azt a házi feladatot oldotta meg, hogy Petri György modorában ír verset. Érdemes a közlésre a munkája, mert kiváló lett.  


Rigó Kata:

N.P. szerelmes éneke

Miért nem szeretnek engem a pasik,
Kata, mondd, miért nem?
Csak ülnek a metrón, terpeszben,
töküket tapogatják,
mint akik folyton izgulnak,
megvan-e még.
Pedig én szívesen latolgatnám velük
a harmadik világháború esélyeit,
és bólogatnék, hogy milyen igazuk van,
rögtön utána pucsítva végighörögném
azt a másfél percet,  és már venném is elő
a cigit meg a gyújtót bármelyik
pöcsmeleg gatyazsebből, sőt,
a telefonszámomat se csempészném sehová,
hadd üldögéljen az összes agyas őstulok
mindig másutt, terpeszben, tökvakarászva.
Miért nem szeretnek engem
ezek a vadbarmok, mint például a Lackó,
akivel együtt álldogáltunk a Pilones kirakata előtt,
csak rá kellett nézni, és azonnal megkívántam
azt az esernyőt. Meg is vette nekem
pont a Lackó, pont Valentin napján,
erre másnap elveszítem.
Bőrig ázva, zokogva hívtam azt a vaddisznót,
de hát ezeknek aztán bőghetünk,
csak belekaffantanak a telefonba,
mint a Lackó is, aki ügyfélre, tárgyalásra,
vagy micsodára hivatkozva
ohne zsenír kinyomott.
Na, és a Gábor, hallod, az meg
harmadszor csengetett be hozzám,
kezében flamingóvirággal, dehogynem ismered,
egyetlen piros levél az egész,  fényes szívecske
plusz a közepéből meredező sárga kutyafasz,
szóval harmadszor üldögélt nálam ez a Gábor,
és hallgatta a kislánykori emlékeimet
Géza bácsistul-fészerestül, aztán bevallotta,
hogy imádja az anyját, miközben utálja is nagyon,
és akkor, a kilencedik Chopin-noktürn alatt,
a középső ujjával birizgálni kezdte
a fülcimpámat, és kérdezgette, jólesik-e,
na tudod, én sok mindent megéltem már,
de akkor teljesen eldobtam az agyam
ettől a nyálas macskajancsitól.
Hát miért nem talál meg
engem egy igazi férfi?
Nincsenek nagy igényeim, de
ha egy férfinak azt mondom, hagyjon békén,
akkor igenis értse meg, hogy valójában
a szívemet szeretném kiönteni.
Vagy egy kis udvarlásra vágyom,
mielőtt konkrétan megdug.
Simogasson. Becézgessen,
de könyörgöm, ne olyankor,
amikor csupán annyit kérek tőle,
hogy hagyjon békén!
Anyám szerint a férfiak egytől egyig állatok,
én már tudom, hogy vannak kivételek,
csak sajnos azokról mindig kiderül,
hogy tulajdonképpen nem is férfiak.
Állatbarát voltam világéletemben,
valószínűleg ez a baj.











Nincsenek megjegyzések: