2017. október 5., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/5 - Fehér Gyöngyvér versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Fehér Gyöngyvér azt a házi feladatot oldotta meg, sikerrel, hogy megadott témára írt szonettet. Kétségtelen, hogy az "egyszerűbb" téma - a házimunka - sokkal közelebb áll a szerzőhöz, ezért a vers is jobb. Mindkettőhöz gratulálunk!

Fehér Gyöngyvér

Bánatom

A szemetet le kéne már vinni!                 
Egy hete ott áll a sárga lavórban.            
A sok-sok pohár kávétól mocskosan.    
Nincs most erőm semmit véghezvinni! 

Köntösöm öt napja rajtam, kócosan                      
Álmosan, könnyektől gyötörve kicsit     
Sincs kedvem összeszedni azt a kiflit   
A földről. Agyongyötör, ahogy a              

Rádióban ismétlődik a nóta,                     
Hiába kapcsolok másik adóra.                               
Olvastam, de nem tudom elhinni,                      

A brit tudósok macskája, Cirmi,               
Ki miatt szomorú vagyok, hibrid.             
Csáp nőtt rajta, de kicsit az is csorba.

Lélekmandragóra

Külön világot alkotok magam.
Egyedüli, megismételhetetlen
Mikrokozmoszom, mint a csillagtenger,
Örvénylő, s sikító mandragóra.

Mikor üt majd az utolsó óra
A madártollnál legyen könnyebb lelkem,
Ne legyen vétkem, mi Földről ne eresszen,
Legyek oly bölccsé, mint a gondos gazda.

Ne húzzon mélybe rossz, bűnös karma,
Találjam meg igaz utam idelenn,
Egységet érezzek majd lelkemben.

Nehéz az út az Egynek szívébe,
Vár még rám küzdelmek verejtéke
Míg nem sikít többé a mandragóra.


(Sohasem!)

Nincsenek megjegyzések: