2017. október 5., csütörtök

Szépírói kurzus 2017 ősz/6 - Deák Éva novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Deák Éva elbeszélése Karinthy novelláját idézi. Jól megoldott, kiváló munka. 

Deák Éva
A parton ülve

„Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam:”Úr ír”
Sok betű volt és mind különböző típusú, alakzatú, formájú . Mint földön az ember annyian voltak. Minden embernek volt egy vagy több betűje, csak meg kellett találnia. Igazságos volt az elosztás, mindenkinek jutott, még maradt is.  Akadtak olyanok, akik a betűket össze szerették volna illeszteni szép szavakká, mondatokká. Én is ezt szerettem volna.
Elindultam a betűm keresésére. Nehéz volt eligazodni, sokba megbotlottam. Akadt megtévesztő, csak látszatra egymáshoz tartozó. Hiába rakosgattam, alakítottam, nem állt össze belőlük a szó.  Egy sem volt az igazi. Érthetetlen, összefüggéstelen szavak ugráltak. Kicsúsztak a kezem alól és értelmetlen mondatokká dagadtak. Figyeltem, hogy kiválasszam azokat, amik hozzám tartoztak, de a szót se, a betűt se találtam meg.
 Szótlanul haladtam a folyó melletti parton. Gondoltam feladom, élek csak úgy a betűk halmazával, az én megtalált szavam nélkül.
És akkor megjelent egy halász. Türelemre és kitartásra intett.
-A betűk birodalma bennünk van- mondta . Figyelni  kell a szó felbukkanására  olyan nagy csendben, ahogy a halász  figyel a halra.
Mellé telepedtem. Ültünk a parton. Télidőben tüzet raktunk, nyáron árnyékba húzódtunk. Árgus szemmel figyeltem a halász minden mozdulatát, még a szeme villanását is. Utánoztam, hiába. Aztán  a  halászt elhívta a tenger, engem meg a mindennapok  körforgása.
Időnként  visszatérek a folyóhoz. Ülök a parton, csendben vagyok, figyelek. Várom a nagy halat.
„Így lettem íróvá.”

1 megjegyzés:

Ildikó Vezsenyi írta...

Gratulálok, Évi!

Nagyon tetszik a novellád.
Újra elolvasva, még jobban.

Ildikó