2018. szeptember 26., szerda

Szépírói kurzus 2018/ősz/4 Várady Liliána elbeszélése


A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza kurzus hallgatója Várady Liliána néven írta meg elbeszélését, amely Boccaccio híres Dekameronja egyik fejezetének a mai változata. Remek írás. Itt közlöm. 

Várady Liliána

Körforgás

Jó kis sztori volt, amit Gyuláról fecsegett Irma, hogy kidesztillálta azt a gyöngyszemet 7 év alatt a netről, aztán meg beleszeretett, pedig csak pajzánkodni akart. Azt hitte, Erzsi lesz az ötvenegyedik, akit magáévá tesz, és majd otthagy, mióta üzemszerűen csalta a feleségét. Na de, képzeljétek, nem így lett!
Történt ugyanis – Irma elmondása szerint –, hogy a nagy Budapest városában, lakott egy család. És hát Gyulánk, akit otthon csak apusnak becéztek, azzal áltatta övéit, hogy be kell fejeznie a doktori dolgozatát, azért nem ér haza esténként időben. Minden nap csak 11 körül jelent meg, s persze közben a nőket fogyasztotta, egyiket a másik után. Nem akart ő botrányt, se komoly kapcsolatot, csak jó nagyokat szeretkezni, igazán élvezni a szexet. Ezért mindig férjes asszonyokra hajtott, nem volt nehéz becserkészni őket, letöltötte a netről a nő profilját, és ha tetszett, már vitte is kéglire. Anyus ezalatt rendesen járt dolgozni, ellátta a háztartást, a gyerekekkel foglalkozott, s egyre kevésbé vágyott a férjével ágyba bújni. Hát csoda, hogy az a szegény rákényszerült más asszonyok kegyeire?
Na, de nem is ezt akarom én elmesélni. Mert az igazi história – Irma szerint –, anyussal esett meg, akit apus fél évig kérlelt, miután beleszeretett az egyik páciensbe, hogy legyen neki is valakije. Ez meg ellenállt, nem akart ilyen modellel szolgálni a gyerekeinek. Fél évig tűrt és várt, de egyszer csak elég lett, és engedve apus unszolásának, leültek együtt a net elé. Ura és parancsolója megmutatta neki, hogyan működnek a társkeresők. Így aztán – miután azt is eldöntötte, hogy elválik –, felregisztrált egy megfelelő oldalra. Neki viszont nem tartott 7 évig a desztillálás, mindjárt elsőre letöltötte Bercit, álmai férfiját, egy kék szemű, sármos, özvegy értelmiségit. Volt is otthon sírás-rívás, mikor hazajött az első randiról, mert mintha kicserélték volna. Uracskája ezt látván, reggelig telezokogta a nagypárnát, érezte ő, hogy most elveszíti feleslegét.
Gyöngyikénk – mert így hívták az asszonyt – gyorsan belevetette magát az új kapcsolatba. Berci első randin elhívta síelni, amit némi hezitálás és többszöri találkozás után, végül el is fogadott. Első éjszaka aztán ő sírt és rítt, mert férje nagy, bozontos, göndör hajkoronája helyett, csak egy rövid hajú, drótszőrű fejet borzolgathatott.  S mikor a fej szeretkezésre kiéhezett tulajdonosa egy éjszakán át nem engedte el magától, egyszer csak elbőgte magát kisanyánk. Másnap viszont a sífelvonón a férfi – aki 10 évvel volt idősebb, már jóval 50 fölött járt – olyan romantikusan ölelte át a csodás fenyvesek között, hogy mikor még egy kis Becherovkát is benyomtak a pálya aljában lévő kiskocsmában, babánk onnan már szerelemmel megtöltve lépett ki. Maga se tudja, mitől és miért, de megtörtént. Valami olyan erős vonzást érzett Berci iránt, hogy az szinte fájt. Este már nem kellett picsognia, de nem ám. Volt ott olyan hancúrozás, mint annak a rendje. De nemcsak durr–bele módon, hanem szépen és finoman. Először a zuhany alatt Berci leszappanozta, aztán viszont, majd lemosták egymásról a szappant. Mily finom volt a bőre ennek a Bercinek – ahogy Gyöngyink Irmának előadta –, képtelenség volt betelni vele. Máskor meg egyszerűen csak leteperte a fürdőszobában a nőt, és a hideg kövön tette magáévá.
Hazajövetelük után Berci konyhapultját is felszentelték, hölgyeményünket felültette, ő épp, hogy felérte, de – tudtommal – felérte! A 20 évi házasságba belekonszolidálódott és kihűlt nő, most vérmes és szexmániás örömlénnyé változott. Nem akarlak ám titeket untatni a különféle pózokkal, meg a bútorok és helységek megszentségtelenítésének hosszú sorával, annál is inkább, mert vannak ennél izgalmasabb kalandjaik is.
Úgy fordult ugyanis, hogy mindjárt az első nyáron az Adriához mentek nyaralni. Nem kettesben, Berci huszonéves unokaöccse és annak kedvese is velük tartott. Itt aztán a tengerben minden előfordult, csak, hogy az „ifjak” meg ne lássák. Mert hát úgy van az, tudjátok, hogy mikor fiatal az ember, az öregek elől bujkál. Mikor meg megvénül, a fiatalok elől. Ilyen körforgás az élet. Berciéknek is jól jött a gumicsónak, amivel messzire beeveztek, és élvezték egymást a morajló tenger ölelésében. Máskor meg beúsztak, s egyszer csak egy cápa letépte a melltartót. Jaj, de édesen harapdált az a cápa, s mily jó volt a hátára simulva úszni! Láttátok volna – fűzte bele mondókájába Irma –, mikor Gyöngyünk ezt ecsetelte, szinte megszépült. A csúcsra viszont csak a Dinári–hegységben, hazafelé jutottak el.  Este indultak neki a több, mint 1000 km-es útnak. Berci és rokona felváltva vezettek. S amikor elöl ültek az ifjoncok, az öregek meg hátul, Zorán hangja épp a legjobbkor szólalt meg a cd lejátszóról:  „Hadd legyen!” – s nem kellett kétszer mondania.
Azt beszélik, így éltek, míg bele nem haltak…, de átadom a stafétát, most Erzsink következik.
                                                                                      

Nincsenek megjegyzések: