Goór Csaba
ÉDES MAMA
(színpadi mű négy jelenetben)
Szereplők
ÁKOS – Édes Mama második férjének fia,
azaz Édes Mama mostoha fia, 65 éves, mackós, konzervatív öltözet, Budapesten él
ANDRÁS – Édes Mama édes fia, 60 éves,
még mindig férfi-szépség, elegáns öltözet, külföldön él
ISMERŐS ASSZONY
GYÁSZOLÓK
Akikről beszélnek, de nem jelennek meg
ÖREG - Édes Mama utolsó férje
HELGA – András felesége, az Öreg lánya,
ELSŐ JELENET
A színpad egyik oldalén apró
dolgozószoba. Íróasztal, rajta laptop, nyomtató, telefon és kisebb papír kupac.
Mellette polc, tele könyvekkel. Minden rendezett.
A színpad másik oldala üres és
sötét. Ott áll András.
Ákos ül az íróasztalnál, és telefonon
hív. Kicseng.
ÁKOS (zaklatottan) Szia András, itt Ákos.
Andrást megvilágítja egy lámpa
ANDRÁS (felveszi a telefont) Szia tesó. Olyan zaklatott a hangod. Van
valami baj?
ÁKOS Ma halt meg anyánk. (kis szünetet tartva) Illetve a tiéd.
ANDRÁS (sokáig nem szólal meg, csak hangosan sóhajtozik, keresi a szavakat)
Mégis, hogy történt?
ÁKOS (nyugalmat erőltetve) Pár perce hívtak a kórházból. Összeomlott a
keringése, és nem tudták már újraéleszteni.
ANDRÁS (meglepetten) Hogy-hogy? Hát kórházban volt?
ÁKOS (dühösen) Ne csinálj úgy, mintha nem tudnál róla! Három hete, amikor
bevittem, kerestelek mindkettőtöket, de csak Helgát értem el. Mi van, már nem
is beszéltek egymással?
ANDRÁS (zavartan) Igen, rémlik valami, de úgy gondoltuk, hogy nem komoly.
ÁKOS (a hangját felemelve) Pedig elmondtam a drágalátos exednek, hogy
nagy a gáz. Hogy már gyakran nem tud
magáról. Engem pedig állandóan ugráltat, de úgy, mint még soha azelőtt.
ANDRÁS (szabadkozva) Bocs’, azt hittem, hogy csak a szokásos műsor.
ÁKOS (szinte kiabálva) Még hogy a szokásos! Cseszd meg! Hosszú éveken át
mosolyogva tűrtem az „Ééédes” Mama ordenáré stílusát, de ez már nekem is sok
volt.
ANDRÁS (védekezőleg) Pedig téged mindig úgy szeretett, mintha a sajátja
lennél. Mukikámnak hívott.
ÁKOS (keserűen) Nem érted, hogy az dühít, hogy én itt kínlódtam vele, te
meg közben le se szartad az anyádat?
ANDRÁS De innen, nyolcszáz kilométer
távolságból mit tehettem volna?
ÁKOS Érdekes módon, amíg egészséges
volt, nem esett nehezedre az autókázás. Megérte a telepakolt hűtőszekrény meg
bárszekrény.
ANDRÁS (sértődött hangon) Ne kicsinyeskedj! Ti is sokat kajáltatok nála.
ÁKOS Most meg hónapok óta arra sem
voltál képes, hogy felhívd! El is hordott mindennek.
ANDRÁS Minek hívtam volna? Csak
veszekedni tudott velem. Én csak útban voltam neki. Még azt sem tudom, ki a vér
szerinti apám. Engem bezzeg soha nem becézett.
ÁKOS Akkor is! Elsősorban a te anyád
volt. Baromi kényelmes volt átpasszolni a vesződést. Ugyanúgy, ahogy a Helga is
rám hagyta az Öreget négy évvel ezelőtt. Rám, a hülye, birka türelmű Mukikára.
ANDRÁS (békülékenyen) Ákoskám! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg!
ÁKOS (lassan tagolva) Menj a jó büdös francba!
MÁSODIK JELENET
Helyszín: temető.
Édes Mama temetése.
A szertartás és a részvétnyilvánítás
véget ért.
A szűk család és néhány ismerős
van jelen. Pokoli a hőség.
András élénken tüsténkedik, rendezgeti
a csokrokat és a koszorúkat. Ákos csendesen áll a háttérben.
ANDRÁS (ünnepélyesen a gyászolókhoz) Kedveseim, nagyon köszönöm, hogy
eljöttetek, és együtt gyászoljuk szeretett halottunkat. Drága édesanyám emlékére
tort rendezünk, amire mindenkit meghívok. Most sétáljunk át együtt ide a
temetővel szemközti vendéglőbe. Ugye, Ákoskám?
ÁKOS (mindenkihez) Igen, szeretettel várunk benneteket.
(halkan
odaszúrja Andrásnak) Drága édesanyám! Milyen megható!
Elindulnak, közben egy ismerős
asszony András mellé lép.
ISMERŐS ASSZONY (halkan, ájtatoskodva) El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett
neked Andráskám! Sajnos sietnem kell haza, nem tudok részt venni az ebéden. Szabad
megkérdezem, hogyan ment el a Mama? Istenem, de régen is láttam őt! Akkor még
teljesen egészségesnek tűnt.
ANDRÁS (zavarba jön, aztán kivágja magát) Bo-bocsánat, de most előre kell
szaladnom a vendéglőbe, hogy intézkedhessek. Kérdezze Ákost, ő majd elmesél
mindent.
HARMADIK JELENET
Helyszín: vendéglő. A nyolcvanas
évekből származó, lepukkadt berendezés.
Az ebéd véget ért, a vendégek már
távoztak.
Ákos és András ül egymással
szemben egy hosszú asztalnál, ami tele van még tányérokkal és italos üvegekkel.
Úsznak az izzadságban.
ANDRÁS Jó sok kaja megmaradt. Meg egy
csomó megbontott ital. Persze, ki a fenének van kedve enni ebben a dög
melegben? Csomagoltassunk be mindent!
ÁKOS (közbevág, számon kérően) Hol van Helga?
ANDRÁS (szabadkozva) Végre sikerült szereznie állást. Nagy nehezen, tudod, az
elvonókúra után. Nem kapott volna még szabadságot. Tudod, milyenek a németek.
ÁKOS (pikírten) Gondolom nem is törte össze magát, hogy kapjon. Meg
tudták volna fojtani egymást Édes Mamával egy kanál vízben. Úgy véded, mintha
még közötök volna egymáshoz.
ANDRÁS Ja. Reflexből. Lehet, jobb is,
hogy nincs itt. Legalább nem rendez botrányt.
ÁKOS Mint az apja halálakor. Egy dögkeselyű.
Nincs rá jobb szó. Ordítozott, követelőzött és kirámolt minden mozdíthatót az
Öreg lakásából. De eszébe nem jutott volna kifizetni a temetést.
ANDRÁS (behízelgőn, mert magára vette az utóbbi megjegyzést) Ákoskám,
nagyon hálás vagyok, hogy mindent elrendeztél. A temetést, meg a tort is. De
hát ezt csak innen lehetett, nem?
ÁKOS (láthatóan máshol jár gondolatban) Persze, olyan messziről nem.
ANDRÁS (izgatottan) Mennyibe került mindez?
ÁKOS (tárgyilagosan) Négyszáz a temetés. Az ebéd max ötven lesz, mert
alig páran voltunk.
ANDRÁS (kínosan fészkelődve) Jó sok. Felezünk, ugye? Csak az a baj, hogy
most teljesen le vagyok gatyásodva. Tudod, a válás, meg minden.
ÁKOS (türelmetlenül közbevág) Az egyéb költségeimet még nem számoltam
össze. Az rengeteg időt és energiát sem. De azt nem is akarom.
ANDRÁS (meg sem hallva a közbevágást) Ki tudnád fizetni a mai ebédet? Majd
később megadom a részemet, jó? Majd, ha eladtam a Mama lakását, abból.
ÁKOS (gúnyosan) Mi van, az Öreg örökségének a seggére vertetek? Elitta a
Helga, mi? Négy év alatt egy rózsadombi árát, meg még ki tudja mennyit. Szép
teljesítmény! (rezignáltan) Jó, akkor
még ezt is kifizetem.
NEGYEDIK JELENET
Színpadkép ugyanaz, mint az első
jelenetnél.
Ákos ül a dolgozószobájában és hívja
Andrást.
ÁKOS Szia, itt Ákos.
ANDRÁS Szia Ákoskám. Mizujs?
ÁKOS (kimérten) Gondoltam, emlékeztetlek az adósságodra. Ha már magadtól
nem…
ANDRÁS (zavartan közbevág) Igen, igen már éppen hívni akartalak.
ÁKOS (pikírten) És mi akadályozott meg ebben? Két hónapja, hogy eladtad a
Mama lakását, igaz?
ANDRÁS Bocs’, mindenféle ügyeket kellett
intéznem. Hogy is volt? Kétszáz-ezerrel jövök, ugye? Jól emlékszem?
ÁKOS Nem emlékszel jól. Az csak a
temetés fele.
ANDRÁS Miért, mi volt még?
ÁKOS (dühösen) Te most szórakozol velem?
ANDRÁS Dehogy. Mért mondasz ilyeneket?
ÁKOS Mert hülyének nézel. Mint mindig. Akkor
sorolom, jó? Halotti tor negyvenöt. Amikor a Mama már nem volt beszámítható, a
saját pénzemet dugdostam az orvosok és nővérek zsebébe. Úgy saccolom, vagy százezret.
ANDRÁS (közbevág) Akkor még hetven a részem?
ÁKOS (meg sem hallja, mondja tovább) Ennyit tudok számszerűsíteni. De
amióta meghalt az Öreg, én voltam a füttyentésre megjelenő fuvaros meg
ügyintéző. Én vásároltam be neki, hordtam orvosról-orvosra. Hallgattam órákon
keresztül a panaszkodását. Mert azt nagyon tudott. Rád bízom, hogy mennyivel akarod
viszonozni ezeket.
ANDRÁS Ezt most hogy értsem?
ÁKOS Ja, és még valami. Ha már ilyen jól
kitaláltad, hogy felezzük a költségeket. Szerintem nekem is járna valamennyi a te
bevételedből. Nem gondolod? Apám után egy árva buznyákot sem láttam.
ANDRÁS (meglepődik, és pörög az agya a megfelelő válaszért) Mert …mert
abból nevelt föl, meg taníttatott a Mama meg az Öreg. Nem is akárhogyan.
ÁKOS (azonnal visszavág) Téged is. Abból, hogy az Öreg egyszerűen beleült
a készbe. Az apám jól menő műhelyébe meg az üzletébe.
ANDRÁS Ezt ne rajtam kérd számon, jó? Én
ezekről nem is tudtam. Kis kölök voltam akkor.
ÁKOS Nem számonkérés. Én csak azért
mondom, hogy tudd, az én részem jól bele lett ide darálva. De hát te vagy az
örökös.
ANDRÁS Jó, jó. (hosszasan hallgat) Arra gondoltam, hogy akkor még adok neked
kétszázezret. Jó lesz így?
ÁKOS (felcsattan) Te most viccelsz, baszd meg?
ANDRÁS Nem, dehogy. Miért gondolod?
ÁKOS (ordít) Ugyanolyan tetves, szemétláda haszonleső vagy, mint a Helga
őnagysága. Micsoda nagyvonalúság! Ennyivel akarod kiszúrni a szememet? Csak a
lakásért most kasszíroztál ötven millát. Van elképzelésem a széf tartalmáról
is. Tudod, mit? Az aranyat dugd föl a seggedbe, a pénzt meg költsd patikára! De
vigyázz, hogy ha még valaha jössz Budapestre, nehogy találkozzál velem! (lecsapja a telefont)
Pilisborosjenő, 2019. 09. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése