Szépírói kurzus 2019/tavasz/2 Tatár Rózsa színpadi műve

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Tatár Rózsa azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egy ismert mesét, Benedek Elek meséjét színpadra írta.  Benedek Elek meséje mai szemmel nézve kétségtelenül elavult, de a színpadi átirat, dramaturgiai szempontból jó, örömmel közlöm.

DOLGOZZ, MACSKA!

Benedek Elek meséje, színpadra írta Tatár Rózsa

Színmű egy felvonásban.

Szereplők:

Szegény legény, később Férj

Gazdag leány, később Feleség

Apa /a Gazdag leányé/

Első szomszédasszony, Fehérné

Második szomszédasszony, Feketéné

Harmadik szomszédasszony, Pirosné

Történik Magyarországon egy kis faluban, az 1890-es években.

ELSŐ SZÍN

Szegény legény és a Gazdag leány.

/Sétálnak a függöny előtt, vetített háttérkép a függönyön, egy fasor, távolban a mező./

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Minden nap látlak, amint a házatok előtt megyek el, és te a rózsákban gyönyörködsz. Én olyankor benned gyönyörködöm, és mindig arra gondolok, hogy ha a feleségem lennél, nemcsak akkor láthatnálak, ha felétek járok, hanem akár a nap minden órájában.

GAZDAG LEÁNY: /Meglepetten néz a legényre./

– Észrevettem, hogy naponta ott jársz-kelsz a házunk előtt. Apám is kérdezte már, hogy vajon miért kerülgeted a házunkat. Jóképű legény vagy, nem mondom, de ha a kérdésed nem teszed fel, választ sem kaphatsz.

SZEGÉNY LEGÉNY: /Nekibátorodott/

 – Akkor nem kerülgetem tovább a forró kását, hanem itt most teszem fel a kérdést: hozzám jössz-e feleségül?

GAZDAG LEÁNY: /Kihúzza magát, ringatja a derekát/

– Hozzád megyek, ha három kívánságom teljesíted.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Mi lenne az a három kívánság?

GAZDAG LEÁNY:

– A fekete macskámat magammal viszem, velünk fog lakni.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Teljesítem.

GAZDAG LEÁNY:

– Én sosem fogok dolgozni, mert eddig sem dolgoztam életemben.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Rendben van.

GAZDAG LEÁNY:

– Nem bánsz velem úgy, mint sok férfi a feleségével, vagyis soha nem fogsz megverni.

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Megígérem.

GAZDAG LEÁNY:

– Leszek a feleséged, de most menjünk apámékhoz, hogy adja áldását ránk.

/Besétálnak a függöny mögé. A függöny összehúzva marad. Pár pillanat múlva lakodalmas zene, „Eladó a menyasszony!” hallatszik a függöny mögül, majd kocsizörgés, a zene halkul, a kocsizörgés erősödik, kis idő múlva megáll a kocsi, közben a zene megszűnik./

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Megérkeztünk.

GAZDAG LEÁNY:

– Itt fogunk lakni?

SZEGÉNY LEGÉNY:

– Igen, ez az én otthonom, és most már a tiéd is.

MÁSODIK SZÍN

Szegény legény, azaz már Férj, Gazdag leány, azaz már Feleség.

/A Szegény legény szobája, vetített képes háttér, a színpadon asztal, két székkel, az ablaknál egy kényelmes fotel, abban ül a Gazdag leány, vagyis a feleség, ölében a macska. Nyílik az ajtó, belép a Szegény legény, vagyis a férj. Az asszony feláll, a macskát leteszi a vetített kemence elé. A Férj oda megy a macska elé, és beszél hozzá, miközben az asszony, a tükör előtt magát szépítgeti, illegeti./

FÉRJ:

– Hallod-e, te macska, hónapok óta itt lakunk hárman, gondolom, kipihented már a lakodalom és a menyasszonytánc fáradalmait. Itt az ideje, hogy gondoskodj a mindennapi meleg ételről, tiszta lakásról, tiszta ruháról. Mi van? Füled botját se mozgatod?! Akkor elmondom világosabban: mire haza érek, legyen az asztalon meleg étel, takaríts ki, és mosd ki a ruhákat! Ott száradjanak a kötélen! Eleget dolgozom kinn a földeken, ne nekem kelljen a házi munkát is elvégeznem!

/A férj elindul az ajtó felé, még visszanéz a macskára, morog valamit. A feleség feléje fordul, majd vissza a tükörbe, és annak mondja./

FELESÉG:

– Alighanem megbolondult ez az ember.

/Férj kimegy, az asszony dúdolgat, visszaül a fotelba, igazgatja a szoknyáját, aztán feláll, vesz a kezébe egy vizes kannát és kimegy jobbra./

HARMADIK SZÍN

Első szomszédasszony, Feleség.

/Vetített háttér, utcarészlet, egy utcai kút, mellette egy pad, az Első szomszédasszony, azaz Fehérné, fehér alapon, szétszórt, apró kék mintás ruhában vizet vesz, ekkor érkezik oda a Feleség./

FELESÉG:

– Jó napot, Fehérné!

FEHÉRNÉ:

– Jó napot! /köszön a Feleségnek/

FELESÉG, FEHÉRNÉ /egyszerre/:

– Hogy vannak, mi újság?

/Innentől a két asszony beszél, beszél, egyszerre, a közönség csak valami zanzásított szöveget hall, érteni semmit nem lehet. Mozdulataikból látszik, hogy egyszer a ruhájukról, máskor a cipőjükről, majd a hajukról, kendőjükről beszélnek./

NEGYEDIK SZÍN

Első szomszédasszony: Fehérné, Második szomszédasszony: Feketéné és Feleség.

/Második szomszédasszony, azaz Feketéné érkezik, fekete alapon, szétszórt, apró, fehér mintás ruhában, mire Fehérné és a Feleség abbahagyják a zanzát, és felé fordulnak./

MÁSODIK szomszédasszony, FEKETÉNÉ:

– Jó napot, asszonyok, hogy vannak, mint vannak?

ELSŐ szomszédasszony, FEHÉRNÉ és a FELESÉG: /egyszerre/

– Jó napot, szomszédasszony! Hát maga hogy van?

/Innentől a három asszony egyszerre beszél, mint a harmadik színben, semmit nem lehet érteni. Egy idő múlva/

ELSŐ SZOMSZÉDASSZONY :

– No, asszonyok én megyek, mert az uram letöri a derekam, ha nem lesz kész a vacsora, mire hazaér. Isten áldja magukat! /Kimegy balra./

ÖTÖDIK SZÍN

Második szomszédasszony, vagyis Feketéné, Feleség és Harmadik szomszédasszony, vagyis Pirosné.

 /Továbbra is a kútnál. Második szomszédasszony, azaz Feketéné és a Feleség továbbra is zanzásítva beszélnek, amikor megérkezik a Harmadik szomszédasszony, azaz Pirosné, piros ruhában, rajta szétszórt, apró fehér mintával, vizeskanna a kezében. Ő is vízért jött./

HARMADIK szomszédasszony, PIROSNÉ:

– Jó napot asszonyok! Maradt még egy kis víz nekem is?

FELESÉG:

– Ne aggódjon, van még bőven! Mi újság van maguknál?

/A három asszony beszél, ismét hangzavar, mint az előző két színben. Egyszer csak elhalkulnak./

MÁSODIK szomszédasszony, FEKETÉNÉ:

– Jaj, megyek, nagyon elszaladt az idő! Még majd odaég az étel, aztán leveri a derekam az uram, ha nem lesz mit enni! /Jobbra kimegy/

/Harmadik szomszédasszony, azaz Pirosné és a Feleség, tovább folytatja a zanzás beszédet, majd elhalkulnak./

HARMADIK szomszédasszony, PIROSNÉ:

– Jaj, most már mennem kell, mert biztosan kisült a kenyér a kemencében, aztán mindjárt itthon az uram, és ha nincs az asztalon a vacsora, bizony még hátba vereget a nyújtófával. Magának nem kell még haza mennie?

FELESÉG:

– Nekem aztán van időm, engem nem verhet meg az uram, úgy szól a megállapodás!

/Harmadik szomszédasszony, Pirosné közben fogja a kannáját és kimegy balra./

HATODIK SZÍN

Feleség.

/Feleség, ott marad egyedül a kútnál, nincs kivel beszélgetnie, először sétálgat le, föl, nézelődik, aztán leül a padra, közben megjelenik a háttérben a lemenő nap, és szemlátomást sötétebb van a színpadon./

FELESÉG: – Ha már nincs kivel beszélni, hazamegyek én is. /Kimegy jobbra./

HETEDIK SZÍN

Férj, Feleség, macska.

/A szegény Férj háza, ugyanaz a helyiség van vetítve, mint a második színben. A macska fekszik a kemence előtt, a Férj előtte áll, amikor a Feleség belép a szobába./

FÉRJ: /Meglátja a Feleséget, de a macskához beszél/

– Nem látom az asztalon az ételt, nem száradnak a ruhák a kötélen, nincs kitakarítva! Nem megmondtam, hogy nem lustálkodhatsz tovább? El kell végezned a munkát! Most, hogy megtanuld, mi a dolgod, beváltom az ígéretem!

/Férj felkapja a macskát, odalép a Feleségéhez, aki közben leült a fotelba, és éppen előre hajol, mert a cipőjét igazgatja, és gyorsan az asszony hátára köti a macskát, aztán leveszi a derékszíját, és jól elveri a macskát. A szíj az asszonyt is üti, amíg a macskát veri./

FELESÉG:

– Jaj, jaj! /Kiabál minden ütésnél, de a férfi, csak veri a macskát, az asszony egyre jobban jajgat. A macska nyávog./ – Ne bántsa, lelkem, uram, hát az a szegény macska nem tud dolgozni! Ne üsse hát! Jaj, jaj…

FÉRJ:

– Nem-e? Hát akkor itt az ideje, hogy megtanuljon! /Tovább üti a macskát./

FELESÉG:

– Jajajaj… Ne bántson! Drága jó uram!

FÉRJ:

– Nem bántalak én téged, hisz megígértem, hogy nem foglak bántani, de ez a haszontalan macska, ez megérdemli a verést! /Tovább üti a macskát, az asszony szalad előle, a férje utána, és tovább üti./

FELESÉG:

– Jaj, júj, ez fáj!

FÉRJ:

– Na mi van, már beszél is ez a macska? Csak éppen dolgozni nem tud! Adta, teremtette, majd én megtanítalak! /Üti tovább, az asszony körbe-körbe jár, az ura meg csak üti a macskát./

FELESÉG:

– Kegyelmezzen a macskának, én drága nagyságos, méltóságos uram! Elvégzek én helyette minden munkát, csak ne bántsa többet!

FÉRJ /Megáll a veréssel, az asszony elé lép, szemébe néz. Az asszony remeg./

– Ha felfogadod, hogy dolgozol helyette, nem bántom többet a szeretett macskád.

FELESÉG:

– Dolgozom, dolgozom! Csak ne üsse többet a macskát!

NYOLCADIK SZÍN

Férj, feleség, macska.

/Másnap reggel a Férj házában. Feleség ül a fotelban, macska a kemence előtt fekszik, Férj a macska előtt áll és beszél hozzá./

FÉRJ:

 – Jó reggelt macska! Emlékszel a tegnap esti verésre? No, el ne felejtsd, mert ha ma nem végzed el a munkát, akkor úgy jársz, mint tegnap! Csak éppen kétszer annyit kapsz!

/Kimegy az ajtón, a feleségére rá se néz. Amíg a férj beszél, az asszony ismét a tükör előtt illegeti magát, aztán a fotelba ül, kicsit elszunnyad, feje félre billen. Delet harangoznak, amikor felébred. A macska ott fekszik a kemence előtt. Az asszony lehajol, megsimogatja, aztán integet, hogy keljen fel, de az meg se mozdul. Az asszony kimegy./

KILENCEDIK SZÍN

Feleség és az Apa.

/A Gazdag leány, aki most már Feleség, hazamegy a szülői házba, elpanaszolni, hogy megverte az ura, stb. Vetített háttér, gazdagon bebútorozott szoba, a fotelban ül és pipázik az Apa./

FELESÉG: /Belép, és szinte oda szalad az apja elé./

– Édesapám, én ezt a szörnyű életet nem bírom, a szegény drága macskám, és én sem! /Már sír, zokog./

APA: /Kinyújtja karjait a lánya felé, az oda borul eléje sírva./

– Mi történt, édes leányom?

FELESÉG:

– Édesapám, tegnap reggel az uram megbolondult. Mielőtt elment otthonról, odaállt az én drága macskám elé, és azt parancsolta neki, hogy estére főzzön, mosson és takarítsa ki a házat!

APA: /döbbenten/

– Ezt mondta az urad? És aztán mi történt?

FELESÉG:

– A macska nem végezte el a munkát, és este az uram, kiabált a macskával, aztán kegyetlenül elverte a  macskát, még most is fáj a hátam, majd szétszakad a bőröm.

APA:

 – Leányom, ezt én nem értem. A macskát verte a férjed, nem téged. Akkor mitől fáj a hátad?

FELESÉG:

– Amikor én éppen a fotelban ülve előre hajoltam, kiabálása közben a hátamra kötötte a macskát, és úgy verte a macskát nadrágszíjjal. /Már ismét zokogva mondja./  A szerencsétlen macska nyávogott, és összekarmolta a hátam! Hát ilyen vadállathoz adott feleségül apám.

APA:

– Aztán mi történt?

FELESÉG:

– Amikor már nem bírtam tovább a verést, mondtam, neki, hogy a macska nem tud dolgozni, és mondtam, hogy majd én elvégzem szegényke helyett. De ma reggel is oda állt a macska elé és parancsolt neki, mint tegnap.

APA:

– Hűha! Most dél van. Mondd leányom, a macska elvégezte már a munkát?

FELESÉG:

– Apámuram is tudja, a macska nem tud dolgozni.

APA:

 – No, és te elvégezted helyette?

FELESÉG: /Megszeppenve néz/

– Nem, apám, hisz nem nekem mondta.

APA:

– Az igaz, de mit is ígértél az uradnak?

FELESÉG:

– Hát rémületemben, hogy ne bántsa azt a szegény macskát, aki úgy nyávogott, sírt szegényke, megígértem, hogy elvégzem helyette a munkát. De hát én soha életemben még nem dolgoztam, és az uram azt ígérte, hogy nem is várja el tőlem, hogy dolgozzak.

APA:

– Azt az ígéretét, úgy látom, be is tartja. Nem mondja, hogy dolgozz. Ez a te urad, eddig minden ígéretét betartotta. Azt kérted, vihesd a kedves macskádat. Vihetted. Megígérte, hogy nem mondja neked, hogy dolgozz. Nem is mondta. Megígérte, hogy nem fog megverni. Nem is vert meg, csak a macskát kötötte rád, és azt verte. Ha pedig azt ígérte a macskádnak, hogy ismét verés lesz, akkor ezt az ígéretét is be fogja tartani. /A Feleség áll, és gondolkodik./

FELESÉG:

– Akkor most mit tehetnék, édesapám?

APA:

– Elvégezted már a vállalásod a macska helyett?

FELESÉG /kissé zavartan/:

– Nem, apám…

APA:

– Leányom, még naplementig van annyi időd, hogy ha nagyon igyekszel, még elkészülhetsz a munkával, és megmentheted azt a szegény macskát a mai veréstől.

FELESÉG:

– Nincs más megoldás, apám? Nem jöhetnék inkább haza?

APA:

– Azt már nem! Ezt a szégyent nem! Ott a helyed, az urad mellett, és felelsz a macskádért is! Most pedig menj, mert a macska ma is megverődik, ha nem igyekszel! Az is biztos, hogy a te hátadon fog ma is megverődni!

/Feleség szipogva, lassan kiódalog./

TIZEDIK SZÍN

Férj, macska, Feleség

/Ismét a Férj szobájában vagyunk, macska a kemence előtt fekszik, Feleség a fotelban kötöget, az asztal megterítve, Férj belép, körülnéz, odamegy a feleségéhez, megáll előtte, hozzá beszél./

FÉRJ:

 – Jó estét asszony!

FELESÉG: /Felnéz rá bizakodva, és köszönésképpen bólint./

FÉRJ:

– Úgy látom, szépen megnevelted a macskát, kimosott, kitakarított, finom étel illatát érzem, látom, meg is van terítve.

/Kinyújtja a kezét az asszony felé. Az feláll, összekulcsolódnak az ujjaik, állnak egymással szemben./

– Ha ez a macska ilyen ügyes marad ezentúl minden nap, nagyon jó dolga lesz nálunk!

/Miközben beszél, egyik kezével átöleli a felesége derekát, elindulnak együtt a macskához, lehajol, felveszi, odaadja az asszonynak, s amikor az átveszi, megsimogatja a macskát. Férj a feleségét átöleli, az asszony hálásan néz az urára. Így maradnak, a színpadon, csak egy fénycsóva világít, rájuk, a színpad többi résez elsötétül, úgy néznek ki, mintha fotó lennének./

                                                        V É G E

Szépírói kurzus 2019/tavasz/1 Korda Zsuzsa és Sziget Ágnes versei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra kurzus hallgatói, Korda Zsuzsa és Sziget Ágnes azt a feladatot oldották meg nagyon jól, hogy gyerekverseket írnak, egyrészt hagyományos, ritmikus költeményeket, másrészt svéd gyerekvers típúsú munkákat. Kiváló munkáikat örömmel közlöm.

Sziget Ágnes

Nem szeretem a paprikát

Nem szeretem a paprikát.

Nem is értem,
anya miért tett a szendvicsembe.
Kivenném, de apa azt mondta,
a főzés a nők dolga.

Korda Zsuzsa

Építkezem

Kőris, kőris,

De szép ez a föld is.

Jáspis, jáspis,

Kell ide egy ház is.

Rád is, rád is,

Esik ez a nád is.

Máris, máris,

Segítsen már más is.

Mázlis, mázlis,

Hiányzik a máz is.

Andris, Andris,

Kell ide még gang is.

Karnis, karnis,

Bírja még a kar is.

Úgyis, úgyis,

Készen lesz, ha fúj is.

Kár is, kár is,

Hogy nem épül vár is!

Vár

Ott egy vár,

Minket vár,

Gyere már!

Ugyan már,

Az nem vár,

Csak ott áll!

Szépírói kurzus 2018/ősz/16 Germán Ágnes verse

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus hallgatója, Germán Ágnes azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy József Attila nyomán a saját nevére írt verset. A kiváló munkáját örömmel közlöm.

Germán Ágnes

Germán Ágnes

Germán Ágnes, hidd el önmagadban is teljes egész vagy,

mint egy bolygó, akkor is, ha egy naprendszerhez

tartozol, és a gravitáció nem enged elszakadni.

Látod, mégiscsak foroghatsz saját ütemedben,

életet adhatsz másoknak, ahogy a nők teszik.

Régóta sejted már, a nők az erősebbek mind apai,

mind anyai ágon, és ez az erő, ott van a te fejedben,

a mellkasodban, és a kezeidben, mint egy rózsának az illata,

ami nem vehető el, amíg él. A Napodat is megkerülheted,

de pályádat nem hagyhatod el. Retrográd mozgásod

csak látszólagos. Vágyódhatsz az Orion öve alatt

felsejlő csillagokra, de gyökeret csak a fekete földben

ereszthetsz, ott, ahol az aranykoronát is találod.

Szépírói kurzus 2018/ősz/15 Muk András novellája

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Muk András azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy Franz Kafka "Ütés a nagy kapura" című novelláját megidézve írt egy különös, abszurd történetet. Örömmel közlöm.

Muk András

Pisi a dísznövényre

Korai tél volt, hideg, friss levegő, kabátban, kesztyűben sétáltattam Malőrt, a sapka jól a fejembe húzva, ne fagyjon le a fülem. A kutya is gyorsan szedte a lábát a járdakövön, tappancsai vékony bőrét bántotta a fagyos beton.

Nem voltam erre ismerős, szívességből sétáltattam, jogait, szokásait nem ismertem. Nem tudom, az ösztöne vagy a szüksége vezette rá, de lábát felemelve meglocsolta a fodrászat ajtaja mellett álló kis dísztuját. Későn vettem észre, szóltam neki, Malőr, ne!, abbahagyta, de arcomra már kúszott fel a szégyen pírja, és az idő sem tűnt olyan hidegnek.

Mit lehet ilyenkor tenni? Tovább mész ártatlan arccal. Nem sokat pisilt, de ha többet pisilt volna, akkor sem indítanak ezért sehol a világon eljárást, gondoltam akkor. Sejtenem kellett volna egy szemtanú elsápadó arcából, hogy valami nincs rendben: úgy sietett tovább, mint aki nem akar tudni az egészről.

Alig mentünk fél saroknyit, a fodrászat tulajdonosa dúlt arccal jött utánunk, a portája és a megcsúfított dísztuja felé mutogatva, számon kérve, milyen dolog ez. Vállamat vonogatva halványan mosolyogtam, a kutya az ilyen, nem tudok mit csinálni, egy pillanatra elvonta a figyelmem a hideg, ő meg tette, amit tennie kell, biztos nem először fordul ez elő a világtörténelemben, és a tujával sem, hanem ha már megtörtént, mégis mit tehetnénk, el kell fogadnunk, hamarosan úgyis jéggé fagy az a kis pisi.

Felcsattanva kérdezett vissza, hogy valóban csak a pisit értem-e az egészből, emelt hangjára egy elhaladó fiatal pár is odafigyelt, azonnal megértették, miről szól az eset, és úgy maradtak mellettünk megállva. A férfi szája elkeskenyedett, a nő pedig - ilyet még sosem láttam fiatal nőtől - keresztet vetett. Vádolni fognak, mondta. Bűnös vagy, tette hozzá a férfi, a fodrász pedig már semmit nem szólt, csak a póráz felé nyújtotta a kezét.

Lassan fura tumultus gyűlt körénk, mind csendesek voltak, megrökönyödöttek. Szelíd erőszakkal elvették tőlem Malőr pórázát, amit makacsul nem adtam oda a fodrászat tulajdonosának. Nem a te hibád, nyugtatták a kutyát, elvezették, az emberfal összezárult közöttünk, nem láttam többé.

Egy jelzés nélkül is hivatalosnak tűnő autó állt meg mellettem, mi tette rémisztően hivatalossá, nem tudom, matt szürke volt, és amikor beültettek, láttam, kopott, ami arra utalt, hogy gyakran használják. A sofőr mellé a fodrászat tulajdonosa ült, két oldalamra pedig kelletlenül a keresztet vető nő és a férje. Ahogy beszálltak észrevettem, hogy a hátsó ajtókon nincs belül kilincs.

- Sajnálom ezt az ember - mondta a sofőr a fodrásznak, mikor elindultunk. A nő és a férfi zaklatottan bámult ki az ablakon, testük még jobban megfeszült, mikor áthajtottunk egy magas, duplaszárnyú vaskapun, ami pont olyan matt szürke volt, mint az autó, amiben ültünk. Testbeszédükből kitűnt, egyik utastársam sem akar itt lenni, a sofőrt is beleértve. Megálltunk, kiszállítottak, türelmetlenül taszigáltak az udvar felé.

Mikor megláttam az akasztófát, a rémülettől majdnem megállt a szívem, valószerűtlenségében is teljesen hihetőnek tűnt, hogy most azonnal, magyarázat nélkül fel is kötnek. Megtorpantam, értelmet nyert számomra a “földbe gyökerezik a lába” kifejezés. Ingerülten lökdöstek tovább, és megkönnyebbültem, amikor csak elvezettek a bitó mellett, majd egy üres helyiségbe csuktak, amelyben csak egy falhoz erősített priccs volt, alatt egy bádogedény, semmi más.

Továbbra sem kérdeztek, vagy mondtak semmit.

Telnek a napok, értetlen, hitetlenkedő félelemmel várom, hogy tisztázódjon a történet, és újra szívhassak kora téli, hideg, friss, szabad levegőt, és azon gondolkodom, vajon fogok-e?

Szépírói kurzus 2018/ősz/14 Borka Mária Anna jelenete

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Borka Mária Anna (Kardos Imréné), azt a feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy egy festmény alapján írjon egy színpadi jelenetet. Kiváló munkáját itt közlöm.

Borka Mária Anna

Azonnal öltözz fel!

(Tiziano: Az urbinói Vénusz alapján.)

Anya :

  - Hát ti, Vénusz és Grácia, mit csináltok? Rég elmúlt dél és még mindig az ágyban hemperegtek?

Grácia:   

- Én nem. Én már kitakarítottam.

Vénusz :

- Én pedig dolgozom.

Anya :

 - Dolgozol? Pucéran? Nem veszem észre. Azonnal öltözz fel!

Vénusz :

 - Ez lesz a munkám. Te mondtad, keressem meg a kenyeremet.

 Anya :

- Igen, azt mondtam, de tisztességes munkára gondoltam. Apáddal reggeltől-estig robotolunk, hogy mindenetek meglegyen. Most is egy csomó varrnivalót hozok haza a hátamon cipelve, és ez a hála?

 Grácia:

- Anya, én mindenben segítek.

 Anya:

 - Tudom, kislányom. Nem is rólad van szó. Mindjárt itthon lesz apátok. Vénusz, azt akarod, hogy így lásson? Hálátlan gyerek! Azonnal öltözz fel!

 Vénusz:

 - Hála, nem hála? Ez munka. Modell leszek, festőmodell.

Anya:

 - Miféle modell? Rossz nő akarsz lenni? Mit gondolsz, apád, mit szól majd ehhez? Agyonüt, az biztos. Kelj fel!  Addig, amíg szépen mondom? Azonnal öltözz fel!

Vénusz:

- Nem! Nem öltözöm, várom a festőt, mindjárt itt lesz.

Anya:

 - Hogy még ide is hívtad? Ez már több a soknál! Azonnal öltözz fel!

 Vénusz:

 - Nem, nem öltözöm! Te mondtad, mindenkiben van valami, amivel meg tudja keresni a kenyerét, ha elég szorgalmas. Hát bennem ez van! Szép vagyok, és majd szorgalmas is leszek. Ígérem !

 Anya:

 - Nem arra szültelek, hogy egy ledér nőszemély legyen belőled!

Vénusz:

 - Ez művészet!

Anya:

 - Mi ebben a művészet? Az, hogy anyaszült meztelenül mutogatod magad?

Vénusz:

 - Ha van mit mutogatni, miért ne? Tőled örököltem a szépségemet, így legalább te is meg leszel örökítve!

 Anya:

 - Ebből elég! Ne szemtelenkedj! Grácia, keresd meg a ruháját! Vénusz! Azonnal öltözz fel!

 Vénusz:

 - A festők, köztük Tiziano is megmondta, csodálatos a testem. Meg kell örökíteni!

Anya: 

 - Ki az a Tiziano? Nevét se hallottam soha. Szégyen gyalázat! Vénusz! Azonnal öltözz fel!

      

Budapest, 2018. december 7.