Szépírói kurzus 2023/ősz/13 - Klein T. László elbeszélése

 A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Klein T. László azt a házi feladatot választotta, hogy Eric Kight ismert novellafüzérét továbbírja. Nagyszerű írását örömmel közlöm.

Klein T. László

SAM SMALL ÚJABB KALANDJAI

 Eric Knight: Sam Small csodálatos élete című műve alapján.

  

Az áttetsző Yorkshire-i ember

  

Sam Small áttetszővé vált. Egyik pillanatról a másikra. Teste, ruháival együtt, láthatatlan lett.

Azon a napon, amikor Sam felfedezte ebbéli képességét, Mully éppen csomagolt. Sam úgy tett, mintha nem hallaná a feleségét. Házasévei alatt megtanulta, hogyan legyen észrevehetetlen és kialakította a szelektív hallás képességét. Csak azt a kérdést hallotta, amire elfogadható választ tudott adni. Sam feltűnően kerülte a kényes helyzeteket.

– Small Sámuel, miért nem jössz velem Kaliforniába? – kérdezte Mully. – Vinnie örülne, ha ott lennél második unokád születésénél.

Semmi válasz. Mully feléje fordította a fejét, de szokásától eltérően, nem háborgatta újabb kérdésekkel.

Lehet, hogy nem lát? – gondolta Sam. Felvillanyozta a láthatatlanság lehetősége.

– Ha már az első születésénél nem voltál a lányoddal – mondta a felesége.

Samet meglepte a szemrehányó hang. Őelőtte Mrs. Millicent Small sohasem panaszkodott.

*

 

Sam Small ritkán szólalt meg. Yorkshire, Polkingthorpe Brig nevű falujának Kiterjesztett Szárnyú Sashoz címzett kocsmájában a lócára telepedett és melengette söröskancsóját. Mully délután elutazott Amerikába, így a kicsi öregember ráérősen üldögélt a hatalmasra rakott tűz mellett.

Ökör iszik magában, ismerte a közmondást, és Sam, aki sokat adott a közvélekedésre, nem kívánt mások szemében ökörnek mutatkozni, meg szerette is a társaságot, ezért a lámatenyésztő Saw Cooper, a balkezes pék Gollicker-Pearson és a tagbaszakadt Ian Cawper társaságában hörpintette fel sötétbarna sörét. Ismerték a faluban, és azon emlékezetes este óta, amikor keresztkérdéseivel hazugságon kapta Mr. Smith-t, a jenkit, tisztelték.

Megalapozták a tiszteletet fiatalabb korának eseményei, különösen Fekete Cawpernek, Ian apjának, egy éjszakán át tartó viaskodása a szőke óriással, Wada Tornyának kopár dombvidékén. E rémítő eseménynek Sam volt az egyetlen tanúja, olyat látott, amit senki emberfia a faluban.

Ha amerikai kalandjairól kérdezték, Sam elmosolyodott, egy pillanatra széttárta a karját, mintha egyensúlyozna a légben, majd leengedte és azt állította, nem ő az.

– Öregem, aki tudott repülni, az egy másik Sam Small. Az a Sam Small, aki elejtette a puskáját és feltartóztatta a waterlooi ütközetet.

Hőstettét a Nagy Háborúban, hogy fegyvertelen kisegítő rendőrként, két német kémet fogott, nem tagadta, de a részletekről szerényen hallgatott.

Sam Small hírét messze földön mindenki ismerte. Hírlett róla, szereti a Kiterjesztett Szárnyú Sas társaságát, a célbadobósdit, a sört, a fogadásokat és a politikáról folytatott társalgást.

Idegen látogatói ebben a kocsmában keresték fel, egy hűvös, októberi estén. Miközben finomkodva, üvegből itták világos sörüket, irataikat keménykalapjukkal takargatták.

– Ne értsen félre, Mr. Small, de a tesztkérdések lényegesek az ügyben – mondta a fiatalabbik londoni.

– Persze, ha nem akar részt venni, nem kell válaszolnia – mondta az idősebb londoni.

– A fészkes fenébe ne akarnék! – mondta Sam, miközben nem is sejtette, valójában miről van szó.

– Csupán a személyiségére vagyunk kíváncsiak, nehogy gond legyen az esemény alatt – mondta a fiatalabb. – Folytathatjuk?

Sam bólintott. A farmer, a pék és Ian mellett, Mariel, a pincérlány is a lócán szorongott, mindenki Samet figyelte.

– Ahogy mondtam, nincs rossz válasz, Mr. Small – mondta a fiatalabb. – A következő kérdés: Mi lesz a mókusból, ha párosodni akar egy medvével?

– „A” lehetőség: rozsomák – vette át a szót az idősebb. – „B” lehetőség: vacsora. „C” lehetőség: ápolt az elmeosztályon.

A néma csendet a pincérlány törte meg.

– Hová tűnhetett? – kérdezte Mariel.

Nem látnak – gondolta Sam –, már biztos, hogy áttetsző vagyok.

Ahogy némán, mozdulatlanul figyelte a többieket, elmosolyodott, ismét elkerült egy kényes kérdést.

 

*

A két londoni a falu egyetlen telefonfülkéjében szorongott. A nyitva maradt ajtó előtt Mrs. Wambley görnyedt cipője fölé. Előbb, teljesen véletlenül, a balcipője fűződött ki, majd a jobb.

– Központ? Mr. Michael Collinst kérem, a Közlekedési Minisztériumból. – A fiatalabb idegen tartotta a kagylót. – Mindjárt kapcsolják – mondta az idősebb londoninak.

– Ő ajánlotta – mondta az idősebb.

– Honnan ismeri? – kérdezte a fiatalabb.

– A Nagy Háborúból. Ő vizsgálta a német kémek elfogását.

– Ez a Sam Small tényleg kémet fogott?

– Kettőt, fegyvertelenül.

Hallgattak.

– Amúgy feltaláló – mondta az idősebb. – Ő találta fel az önműködő orsót.

– Azt, amit továbbfejlesztettünk és beépítettünk a … Halló? Igen! Igen! Mi vagyunk.

A női cipő az ajtónyilásig araszolt, így sem hallotta Mrs. Wambley a beszélőt a vonal másik végén.

– …

– Szerintünk? Furcsa alak – mondta a kisebbik.

– …

– Nem. Veszélyesnek nem mondanám.

– Áttetsző – mondta az idősebb a fiatalabbnak, aki tagadóan rázta a fejét.

– …

– Kétségtelen, feltaláló és nemzeti hős. Kétségtelen.

– …

– Nincsen aggályunk Mallard-ügyben – mondta a fiatalabb.

Az idősebb behúzta a fülke ajtaját, így Mrs. Wambley végzett a cipőfűzéssel.

*

 

– Biztos, hogy Mallard-ügy? – kérdezte az ifjabb Miss Yeoby.

Mrs. Wambley, a teája gőze felett, bólintott. Az idősebb Miss Yeoby, aki az imént fordította meg a nyitva táblát a földszinti ruházati boltjuk bejáratán, kényelmesen szürcsölte emeleti szalonjukban a kamillateát. Kedvesen mosolygott húgára, megadva ezzel beleegyezését.

– Szerintünk királyi vadkacsa vadászat – mondta az ifjabb, és a két nővér egymásra mosolygott, mint Sherlock és Watson.

– Mert mallard, azaz vadkacsa? – kérdezte Mrs. Wambley.

Az összejövetel tárgya, miután Mully titokban a három nőre bízta férje felügyeletét, természetesen Sam Small rejtélyes megbízatása volt.

– Mert királyi címer volt a keménykalaposok titkos mappáján, a Mallard mappán – mondta az idősebb.

Mrs. Wambley felhúzta szemöldökét.

– Mariel látta a kocsmában – mondta a fiatalabb. A szemöldök felhúzva maradt. – Miss Mariel Gidel, a pincérlány a kocsmában.

– Ügyes következtetés – mondta Mrs. Wambley.

– Írjunk Mullynak? – kérdezte az idősebb vénlány.

– Várjunk még – mondta Mrs. Wambley –, várjunk, amíg többet tudunk.

A Yeoby nővérek biztosak voltak benne, ha lehetséges bármit megtudni, azt Mrs. Wambley, kibomló cipőfűzői segítségével, megtudja.

 *

 

Mrs. Wambley képességei a hírek beszerzése terén a hírek terjesztésének képességével párosult. Pár nap alatt az egész falu úgy tudta, Sam Small királyi vadkacsa vadászatra hivatalos. Ebbéli vélekedésüket az a tény sem ingatta meg, hogy sem a királyi család, sem Yorkshire lakói nem szoktak vadkacsára vadászni.

– Új király, új szokások – mondta Ian, magasra emelve söröskancsóját.

– Hol van már VIII. Eduard? – kérdezte a lámatenyésztő.

– Mrs. Wallis Simpson szoknyája alatt – nevetett a pék.

Fagyos tekintetek vették körül a kocsmában.

– Ha sértegeted a windsori herceget, csak meleg sört kapsz Gollicker-Pearson – mondta Mariel.

– Miért? A jenki nő nem rabolta el a királyunkat? – morgolódott a pék.

Sam Small áttetsző állapotában figyelte őket. Óvatosan megtörölte a száját, hiányzott a sör, eddig nem akarta felfedni magát. Jól emlékezett a monarchia tavalyelőtti botrányára. Megdöbbentette, amikor a kétszeresen elvált amerikai Mrs. Wallis Simpsonnal kötendő házassága miatt, David walesi herceg, a királlyá koronázott VIII. Eduard, lemondott a trónról.

– A jenkik sok mindenre képesek – mondta. Mindenki feléje fordult, most vették észre a sarokban kuksoló öregembert.

– Tudjuk Sam – mondta a lámatenyésztő.

– A lányodat is egy jenki vette el – érvelt a pék.

– Egészségedre! – Mariel letette a korsót és Samre mosolyogott. A keménykalapos londoniak látogatásának estéjén, enyhén kapatos állapotban, összetegeződtek.

– Bizony elvette – sóhajtott Sam, nagyot kortyolt a barnasörből.

– A legfontosabb most a vadkacsa vadászat – harsogták. Mindenki Sam egészségére ivott.

*

 

A büszkeség furcsa dolgokat művel az emberrel. Sam, hogy megőrizze a kivívott tiszteletet, a szóban forgó eseményről nem tett fel kérdéseket a londoni idegeneknek, inkább sodródott a feltételezések óceánján. Nem számolt a következményekkel, amikor tényként elfogadta, miszerint: vadkacsára fog vadászni a királlyal.

A következmények hajnalban kopogtattak az ajtaján. Hálóköntösben, félig felhúzott papucsban nyitott ajtót. Az első küldöttség, három nő, mit sem törődve Sam öltözékével, beviharzott a nappalijába.

– Hölgyeim… – hebegte a meglepett Sam.

– Nem. Semmiképpen nem fogadunk el nemleges választ. A Polkingthorpe Brig Women Society éjszakai gyűlésén, egyhangúlag megválasztottuk Mr. Sam Smallt a zsűri elnökévé. Felkérjük tehát, jelenjen meg, e hó negyedikén, tizenhat órakor, nőegyletünk ünnepélyes, éves összejövetelén – mondta a legmagasabb.

– Én…, ő…?

– E tisztséget maga a kanonok úr engedte át önnek – mondta a középső.

– De talán ő jobban…

– Mi tudjuk jobban – mondta a legalacsonyabb.

– Nincsen méltóbb személy rá, hogy eldöntse, melyikünk „Yorkshire Pudding-ja” a legjobb, mint éppen az a személy, aki a királlyal vadászik – mondta ez első.

– De nem is biztos…

– Mi jobban tudjuk – mondta a legalacsonyabb.

Erős kopogás hallatszott.

– Ne fáradjon, kitalálunk – mondták egyszerre.

A három hölgy elviharzott, nyomunkban két ismerős férfi lépett az előszobába. Saw Cooper mutatta be őket Samnek a tavalyi vásáron. Sam, sajnálatos módon, még nem esett túl a reggeli szükséges tevékenységein, ezért igyekezett látogatóit, nekik tetsző válasszal mihamarabb kitessékelni a házából.

Mire a legkisebb helyiségben elvégezhette a dolgát, nemcsak a falu legszebb lánya és lámája, de „a kinek nagyobb a tökje” verseny és a kuvasz szépségverseny zsűrielnöki feladatait is elvállalta. Szorongatott helyzetében megpróbált áttetszővé válni, de sajnos másra kellett összpontosítania, eltűnési kísérlete így kudarcot vallott.

*

 

A lancashirei lapály csendjét két dörrenés zavarta meg.

– Szép lövés – mondta Pettigill Black.

Azóta, hogy a juhterelő versenyen, Black, Tad nevű kutyája, holtversenyvben végzett Small, Flurryjával, tisztelték egymás, mely lassan barátsággá érett. Érthető, hogy a polkingthorpe-beliek zaklatása elől, Sam, a szomszéd megyében keresett menedéket.

– Sam, nem tehetsz róla, hogy sem Mariel a pincérlány, sem Betty, Saw Cooper kedvenc lámája nem nyert.

– De a „Yorkshire Pudding” verseny? – kérdezte elkeseredetten Sam.

– Lehetett volna annyi eszed, hogy megkérdezed a pék haverodat, Gollickert, milyen tésztából van az a süti. Miért hitted, hogy édes krém?

Sam hallgatott, most nem tűnt el. Pettigill újratöltötte a két puskát, majd az egyiket Sam kezébe nyomta. A, „kinek a legnagyobb a tökje” verseny méreten aluli példányaira lőttek, azokra a tökökre, amiket Samhez vágtak a résztvevők.

– Jól célzol, rosszul zsűrizel. Van ilyen. Majd a kuvasz szépségversenyen helyrehozol mindent. A kutyákhoz igazán értesz.

– Kizártak a zsűriből – mondta egykedvűen Sam és hatalmasat durrantott a legkisebb tökbe.

 *

 

Hajnalban Sam magára vette vadászatra szánt öltözékét, titokban, a kertek alatt osont Polkingthorpe Brig vasútállomására. Az épület oldalához húzódott, amíg a gőzfelhőbe burkolódzott londoni vonat befutott. Sam felugrott a lassuló vonatra, így nem látta az utolsó kocsiból, csomagjaival leszálló Mullyt. Amikor a szerelvény elindult, mintha felesége hangját hallotta volna. Egy elhaló „Sam” kiáltás kísérte Liverpoolig.

*

 

Sam a Yeoby nővérek üzletéből, a királyi vadászatra kölcsönkapott öltözéket viselte. Pettigill hosszúcsövű puskájával, Ian vadászkésével, kékzöld kockás kilt-ben, barett sapkában, skót vadász benyomását keltette a liverpooli pályaudvaron.

Befutott az áramvonalas gőzmozdony, hat személykocsival és egy mérőkocsival.

– Hol van Mr. Small? – kérdezte az idősebb londoni, miközben kihajolt a mozdonyból.

– Ott áll a peronon, talpig vadászban. – A fiatalabb londoni elfojtotta nevetését.

– De nem mondtuk neki…

– Nem – mondta a fiatalabb. – Nem mondtuk, mire készüljön.

– Kétszáz kilométernél, odalent, huzatos lesz szoknyában – mondta teljes komolysággal az idősebb.

Sam elolvasta az áramvonalas mozdony feliratát: „Mallard”.

– Vadkacsa – dünnyögte. – Ennyit a vadászatról.

 

*

Bizonyos körökben a kilt, a skót szoknya elegáns öltözéknek számít, így a sok különc feltaláló között, akik a személykocsikban tolongtak, Sam Small nem keltett feltűnést. Mégis úgy döntött, inkább a gőzmozdonyon utazik.

– Ha sikerül – magyarázta a fiatalabb londoni Samnek –, nem csak a jenkiket, de a németeket is legyőzzük.

– Miénk lesz a világrekord – mondta az idősebb londoni.

Hármójukon kívül, Joseph a mozdonyvezető, Thomas a fűtő és egy borzas fiatalember szorongott a huszonegyméter hosszú erőgép fülkéjében. A fiatalember nagyon emlékeztette Samet sógorára, az amerikai újságíró Jim McGillicuddyra.

– Nem újságíró maga? – kérdezte Sam.

A fiatalember elmosolyodott.

– Indulhatunk? – kérdezte Joseph.

Az idősebb londoni bólintott. Miután Thomas dugig rakta szénnel, bezárta a tűztér ajtaját. Joseph kinyitotta a szelepeket és a hatalmas monstrum mozgásba lendült. Sam széles terpeszben megvetette a lábát. Szoknyája alatt pontosan érzékelte a gyorsulás mértékét.

– Gersley-féle vezérműrendszer – magyarázta a fiatalabb londoni Samnek.

– Dupla gőzfúvós, ott használtuk fel az önműködő orsó ötletét – mondta az idősebb.

– A szabadalmamat? – álmélkodott Sam. – De azt szövőszékhez fejlesztettem.

– Granthamnél rákapcsolunk – mondta Joseph.

Az idősebb londoni a vasútvonal térképét böngészte.

A sebesség növekedésével a zaj is fokozódott.

– Mennyi az eddigi rekord? – kiabálta kérdését Sam.

– Kettőszáz-egész-négytized kilométer-per-óra! – kiabálta Thomas.

– Elérhetjük a kettőszázkettőt, kettőszázhármat is! – kiabálta Joseph.

Sam felvette Mariel barátjának motoros szemüvegét.

– A király mindig lehúzott ablaknál utazik, jól jöhet – mondta kedvesen a lány, amikor odaadta, még a szépségverseny előtt.

 

*

A gőzmozdony ablakából az elrohanó tájat figyelte. A távolban, a lapályon, a vaddisznócsalád egyenesen a sínek felé futott. A kant, néhány koca és egy tucat süldő követte. Sam felismerte a veszélyt. Thomas szenet lapátolt, Joseph a nyomásmérőt figyelte, mely lassan tizenhat bar fölé emelkedett. Nem vették észre, amikor Sam a vaddisznók irányába mutogatott.

Tudta, ha az állatok a vasúti sínre tévednek, az ütközés, ilyen sebességnél kisiklatja a szerelvényt. Az áttetszővé válás most nem segít, gondolta Sam.

Leakasztotta válláról a hosszúcsövű puskát, mindkét csövébe töltényt tett. Az állatok elé célzott. A két lövedék méterekkel a vadkan előtt csapódott a földbe. Az ijedt állatok visszaszaladtak a lapályra. Sam vállára vette a fegyvert és tovább szemlélte a tájat.

– Kettőszázkettő-egész-hattized! – kiabálta Joseph.

– Sikerült! – kiáltotta az idősebb londoni.

– Ez az, világrekord! – kiabálta a fiatalabb londoni.

– Gratulálok! – A borzas fiatalember, aki látta Sam lövését, elsőnek Sammel fogott kezet.

 

*

A sarokasztalnál Sam Small egyedül itta barnasörét Yorkshire, Polkingthorpe Brig nevű falujának Kiterjesztett Szárnyú Sashoz címzett kocsmájában. A többiek a lócán ültek és politikáról társalogtak a hatalmasra rakott tűz mellett. Nem volt áttetsző, mégsem szólt hozzá senki.

– Ma előbb zárok, siessen Mr. Small – mondta szigorúan Mariel.

Már nem tegeződtek. Amióta kiderült, nem volt vadászni a királlyal, senkit nem érdekelt Sam története.

Hiába mutatta a fotót, mely a londoni King’s Cross pályaudvaron készült a gőzmozdony gyorsasági világrekord beállításának résztvevőiről. Az első sor közepén, csak Pettigill Black hosszúcsövű vadászpuskája látszott, a földre fektetve. Sam ezért tette akkor a földre a puskát, hogy ne takarja a mögötte állókat. Az első, guggoló sorban, hiányzott egy alak a képen a puska mögött, azonban Sam nem tudta bizonyítani, hogy ő van ott, csak éppen áttetsző.

Egyedül Mully hitt neki.

Sam felhörpintette italát, az aprót az asztalra tette és hazaindult. A kocsma ajtajában megállt, egy pillanatra visszafordult. Megérintette kabátja zsebében az újságcikket, melyet Pettigill küldött neki Lancashireből, majd legyintett.

– Mindegy – dünnyögte és kilépett az estébe.

A zsebében lapuló újság címoldalán a borzas fiatalember arcképe díszelgett, mellette a cím: „Riporterünk beszámolója egy vadász hőstettéről, avagy, hogyan mentette meg a világrekord résztvevőit a feltaláló Mr. Sam Small.”

 

(Rekonsruktivizmus 6. Budafok, 2023. október 21. – november 13.)

Szépírói kurzus 2023/ősz/12 - Lantay Éva és Szolláth Mihály versei

A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Líra kurzus hallgatói különleges atmoszférát teremtenek, ami a számomra is mindig inspiratív. Először Lantay Éva írt nagyszerű verset egy hajléktalanról, ez még csak a szokásos házi feladat volt, aztán Szolláth Mihály variációk sorozatát készítette el erre a bizonyos Lantay-versre. Öröm, öröm a jó hangulat, a műhelymunka, és öröm olvasni, hallgatni a jobbnál jobb írásokat. 

Lantay Éva:

A hetesen
 
Betonfalat húzott a városra a hajnali köd.
Testünkből párolog ki a kormos eső illata.
A tömött buszon fejünket leszegjük. Hová megyünk?
 
Hányás, ürülék szaga egy kupacba taszít minket.
Leghátul egy kidobott test hortyog. Jézus leprása.
Ruhája kasírozott szennyként tapad az ülésre.
 
Senki sem pillant rá. A szétázott ernyők zokognak.
Remegő, sötét kezéből kiesik az öngyújtó.
Hajolok érte. Nem tudom, miért. Érzem, még meleg.
 
Szuvas, fekete fogával rám mosolyog, igen, ő,
a kidobott test. Egyedül ő nevet a hetesen,
ezen a szokványos és esős hétköznap reggelen.
 
Budapest, 2023. november 3.
 
*
 
Szolláth Mihály
 
Variációk
Lantay Éva: A hetesen c. versére
 
I. tétel
 
betonba önti a várost a hajnali köd
kormos esőt verítékezünk mindannyian
a tömött csuklósbusz összeráz – hová megyünk?
 
szagunk közös kupacba cementez bennünket
hátul egy testből hortyogás – Jézus leprása
a tömegre ébred – ázott ernyők siratják      
 
senki nem látja őt pária régóta már
szeme ragyog rám néz két kiflim neki adom
pillanatra összeér kezünk – övé meleg
 
mosolyognak kidobott testéből ajkai
csak nevet egyedül ő nevet a hetesen
mi csak utazunk – ezen az esős reggelen
 
*
 
II. tétel
 
 
hajnali köd – mitől ismerős
a busszal zötykölődöm
mint negyven éve nap mint nap
 
pára és eső – senki nem beszél
kapaszkodunk – hátulról Jézus arca
néz rám vízcseppek rajzolják körül
 
a test és az arc láthatatlan
felém nyújtja karját megfogom
mosolyog – talán mondana is valamit
 
de én de mi már nem értjük
ő még nevet – mi már csak sírunk
végtelen eső ver e reggelen
 
*
 
III. tétel
 
hajnali ködben
a hetes buszon állok
sok éve mindig
 
pára és eső
Jézus néz rám a vizes
ablakból – nevet
 
kézen fog engem
nem értem mit mond zaj van
pária vagyok
 
hétköznap reggel
esős negyven év buszon
ő nevet – csak ő

Szépírói kurzus 2023/ősz/11 - Kovács Margit hangjátéka

A Szépírói Műhely idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Kovács Margit Klein T. László sajátos hangú novelláját dolgozta fel, írta át hangjátékká. Klein László novellája itt olvasható. Kovács Margit feldolgozása nagyszerű újraértelmezés, kiváló munka, öröm volt olvasni, öröm lenne rádióban meghallgatni! Gratulálok. 

 

Kovács Margit

Külföldön

(Hangjáték)

Klein T. László azonos című novellája alapján

 

Szereplők:

Gas

Csaj

Női hang 1

Női hang 2

Vöröshajú nagykontyú nő

Feketehajú, bubifrizurás

Kalapos szőke nő

Barna hajú nő

Rendőr

 Zene. Asztali telefon csörög ötször, majd sípolással átkapcsol üzenetrögzítőre. Férfi hang szólal meg, hangja ideges, de összeszedetten beszél.

Gas:   Azt hiszem, gáz van, öregem! Nagy gáz. Ezt jól elcsesztem. Mondtad, hogy legyek   óvatos, hogy ez itt egy furcsa népség, hogy a nők itt nem olyanok, blablablabla. Jó, néha neked is lehet igazad. Reggelig minden oké volt…

Az üzenet kezd halkulni és egyre erősödik a vasútállomáson várakozó emberek léptei, beszélgetések hallatszanak. Fütty szólal meg, majd elindul egy vonat. Beszélgetések, nevetések, beszélgetés foszlányok.

Női magassarkú léptek kopognak, lépcsőn fellépnek, ajtó nyílik, hallatszik, ahogy a táska puffan az ülésen, majd női sóhaj. Kicsit távolabbról két hölgy beszélget az időjárásról. Egy női hang zihálva csapja be maga mögött az ajtót. Fütty és vonat indul, kattogás lassú majd gyorsul.

Csaj:   De jó, elértük. Hogy aludtál? Milyen a szálloda?

Gas:    A szálloda egész jó, de a kaja! Borzalmas.

Csaj:   Igen az étel borzalmas sajnos. De legalább van még mit enni. Viszont ez a megbeszélés, remélem közelebb visz ahhoz, hogy tovább léphessünk a találmányom gyártásához. Nagyon nagy segítség lenne és talán az éhezést fel tudnánk számolni és nem kellene több konzervet ennünk.

A vonat megáll, felszállnak az utasok. Női hangok, beszélgetés, nevetgélés.

Gas:    Ennyire előrehaladott a dolog?

Csaj:   Igen. Ezen a vacsorán múlik minden. Ezért is viszlek magammal. Kicsit szórakoztatnod kellene a tárgyaló feleket. Semmi különösre nincs szükség, csak nevetgélj velünk, vesd be az összes férfi csáberődet. Lehet flörtölni, azt imádják.

Gas:    Rajtam nem múlik. Imádnak a nők.

Csaj:   Talán ők is jobban imádnának, ha egy kicsit jobban odafigyelnél a sminkedre. Ez most valahogy nem jó. Olyan mintha nem is lenne rajtad semmi. Mutasd. Nincs is rajtad pirosító. Szemed sem festetted ki rendesen.

Vonat lassít, megáll. Csikorgás. Táska csatjának a hangja. Kotorászás. Neszesszer cipzár hangja. Kotorászás. Kupak letekerése az alapozóról. Apró nesz. Kompakt tükör hangja, ahogy kinyílik.

Gas:    Akkor most újra sminkelem magam. Bár én jobban szeretem a pasztell árnyalatokat, utálom a harsányságot, de most akkor kivételt teszek.

Csaj:   (Gúnyosan és lenézően szól) Az jó lesz. De a hajad sem a legjobb. Felvehettél volna valami cuki ruhát. Most már mindegy. Legalább a blúzodon a felső néhány gombot kigombolhatnád, hogy látható legyen a göndör mellkas szőröd meg némi izom is. Na igen, így.

Zene. Vonat halad, a kattogása monoton hallatszik. Női gúnyos nevetés. Beszélgetések. Mocorgások, jövés-menés a háttérben. Nemtetszésüket kifejezve hüledeznek, távolabbról többször hallhatóak női hangok, hogy „hű ha”, „tényleg ezt csinálja?” „törvényszegő”.

Női hang 1:    Ezt, hogy képzeli?

Női hang 2:    Nem is értem! Hogy merészeli.

Vöröshajú nagykontyú nő: Meg fogod ezt bánni. Hogy merészeled? Vizsgálat indul ellened, ugye tudod? Ne! Ne nézz így. Nem rólad beszélek. Te egyáltalán nem számítasz. A Csaj van bajba. Hozzá beszélek. Neki tudni kell, hogy mit szabad és mit nem.

Csaj:   (nyugodtan, halkan beszélt) Ne izgasd magad Gas, nem lesz semmi baj. Majd elintézem.

Gas:    Nem izgatom magam, és másnak sem hagyom, hidd el.

Vonat ismét fékez. Csikorogva megáll. Mozgolódás a háttérben, a felszálló utasok léptei hallatszanak. Néhányan köszöntik egymást.

Csaj:   (továbbra is nyugodt hangon, de hangosan, hogy hallják) Amúgy is, ez nem volt sminkelés, csak korrekció és az nem bűn. Nem is értem, hogy miért gondoljátok ezt bűnnek.

Feketehajú, bubifrizurás:    (nagyon tudálékosan, kioktatóan) Pedig ez bűn. És jó lenne, hogy a törvényeket betartaná. Mert a törvény az mindenkire vonatkozik. Akárhogy is magyarázod, ez sminkelés volt, és ez törvényszegés.

Csaj:   Hát ezt nem hiszem el. Korrekció nem egyenlő a sminkeléssel. Ne vicceljünk már. Mennyire idétlen népség vagytok, és idétlen törvényeket akartok betartatni az emberrel. Ez elfogadhatatlan.

Kalapos szőke nő:     Igaza van. Ezt is a kormány találta ki. Nem tudják az éhezést megállítani, és ilyen őrült intézkedéseket hoznak.

Csaj:   Felháborodva             Te filmezel?

Vöröshajú nagykontyú nő: (határozottan és nagyképűen) Persze. Kell a vizsgálathoz bizonyíték. És most tájékoztatlak róla, hogy a vizsgálat el is indult. A következő állomásnál ott fognak várni a rendőrség emberei.

A vonat elkezd fékezni és lassan elcsendesedik. A női hangok, kiabálások, nevetések is lassan elcsendesednek. Az üzenetrögzítőn egyre erősödik Gas hangja, hallható, ahogy mesél...

Gas:    Ekkor tapadt rám a fejkendős, barnahajú nő. Egyre sustorgott a fülembe, közben szemezett a kalapos szőkével. Együtt vizsgáztunk, tudod milyen béna vagyok külföldi nyelvekből, szóval egy szót se értettem. Baker! Megállt a vonat, az összes ajtónál rendőrnő. A vöröshajú meg a fekete elállta a csaj útját. A barnahajú derekamra tekerte a kendőjét, a szőke a fejembe nyomta a kalapját, majd kirángattak a szerelvényből…

Zene. Gas hangja egyre halkul. Hangosbemondóból hallható a következő vonati indulása. Léptek zaja hallható.

Rendőr: Jöjjön velünk hölgyem. Hol van az férfi, aki sminkelt?

Csaj: Itt jött mögöttem. Biztosan elő fog kerülni.

Rendőr: Igazából nem is lényeges. Nekünk ön a fontos, jöjjön velünk. Az eljárás már elindult ön ellen a videó alapján, amit megkaptunk. Lenne még néhány kérdésünk.

Közben a kalapos szőke nő sürgetve.

Kalapos szőke nő:  Szedd a lábad. Kiviszünk innen. Mi ellenállók vagyunk és nem engedjük, hogy bedaráljon minket a rendszer. Iparkodj már!

Gas hangja újra erősödik az üzenetrögzítőn.

Gas:    De ismersz, én átlátok a dolgokon. Szerintem csak nem akarnak dolgozni. Még azt is mondta, hogy finom falat vagyok, tudod milyenek a nők. Mondanak mindent össze-vissza. Harcolnak a férfiak egyenjogúságáért, és harcolnak a férfiak egyenjogúsítása ellen. Engem például nem kérdeztek, akarok-e egyenjogúsítva lenni? Hogyne, hogy majd dolgozni kelljen, eltartani a családot, gondoskodni mindenről? Akar a halál, dolgozzanak csak a nők, úgyis mindent jobban tudnak. Mi csak tegyük azt, amihez értünk, legyünk szépek, mi vagyunk a szebbik nem, hát nem? Ez a természet rendje. A hímeknek színes a tollazatuk, nekünk szép az énekünk, mély a bőgésünk, és minket falnak fel az aktus végén. Kicsit aggódom…

Gas hangja halkul az elinduló vonat hangja egyre erősödik, majd, ahogy távolodik úgy halkul. Mozgójárda hangja hallható, gyors lépések, nesz hallható.

Kalapos szőke nő:     Gyere már! Sietnünk kell.

Gas:    Jó, jó! Megyek! Várjatok! Ott a kivetítőn! Ott a Csaj. Hová viszik?

Lépések lassulnak a mozgó járdán, de a járda folyamatosan megy.

Kalapos szőke nő:     Az ott a kihallgató szoba.

Gas:    (meglepődve és naivan) Kihallgató szoba? Minek oda kád, csempézett fal meg acélkampó? Inkább úgy néz ki, mint egy húsfeldolgozó üzem.

Zene. Egyre elcsendesül a vonatállomás zaja, madárcsicsergés, kutyaugatás hallatszik. Egy-egy autó zaját lehet hallani.

Kalapos szőke nő:     Végre kiértünk. Ez meleg helyzet volt.

Gas:    Köszönöm a segítséget.

Kalapos szőke nő:     Nagyon szívesen. Ha már így alakult, lenne kedved velünk vacsorázni?

Gas:    Nem is tudom.

Kalapos szőke nő: Na! Gyere!

Gas: De ugye nem konzerv lesz?

Kalapos szőke nő:     Neeem! Dehogyis! Nyami papi lesz. Nagyon ritka, speciális és nagyon finom étel. Ritkán lehet hozzájutni.

Gas:    Végül is miért ne? Úgyis ugrott a mai program. Csak még előtte el kell intéznem egy telefont.

Lépések. Pittyegő hang, berregés, ajtónyitás. Két női hang nevet, kulcs a zárban elfordul, ajtó nyitódik, villanykapcsoló kattanása. Lépések zaja kezd halkulni, Gas hangja visszhangzik.

Gas:    Máris megyek, csak telefonálok.

Mobiltelefon nyomógomb hangját lehet hallani. Hívás elindul, búg a telefon, elhalkul. Hangok felerősödnek, pakolás, poharak hangja hallatszik, ahogy egymáshoz érnek, egy üvegből dugó kipattan. Hallani, ahogy töltik az italt a pohárba.

Kalapos szőke nő:     Milyen fűszert használjunk?

Barna hajú nő:         Nekem mindegy. Nagyon régen ettem már Nyami Papit. Ha csak só lesz rajta az is megfelel.

Mind a ketten nagyot nevetnek. Konyhaszekrény nyitódik, csukódik. Fiókot kihúzzák betolják. Késélezés. Lágyan szól a zene.

Barna hajú nő:         Gas! Gyere már. Csak rád várunk.

Konyhai nesz halkul. Gas hangja erősödik, kicsit visszhangzik.

Gas:    Szóval, ha küldötök valakit a csaj miatt, szóljatok neki, hogy ne sminkeljen, és tartózkodjon a gyanús eredetű húskonzervektől. Amúgy Gas voltam. Na csá!

A telefonbeszélgetés vége. Néhány lépés és ajtó csapódása, majd egy puffanás, vonszolás hangja hallatszik. Zene.