2008. augusztus 16., szombat
Kapolcs újból
A kapolcsi felolvasásról egy cikk is született, Nyíri Beáta írása itt olvasható. A felolvasásról készült fotók pedig itt láthatóak.
Címkék:
A születésnap,
Arcok,
felolvasás,
Kapolcs
Hangoskönyv
Örömmel jelzem, hogy Vallai Péter előadásában megjelent
A születésnap című hangoskönyv, megrendelhető itt is,
és egy részlet ezen a linken meghallgatható.
Végre!
A születésnap című hangoskönyv, megrendelhető itt is,
és egy részlet ezen a linken meghallgatható.
Végre!
2008. augusztus 5., kedd
ÉS
Újból versek is születnek, jó. A Tiszatáj júliusi száma után az ÉS legújabb számában kettő jelent meg, Az idegen arc születése és a Közelítés a szürkületben. Folyt. köv.
2008. augusztus 4., hétfő
Szigliget, nyaralás
Szigligeten nyaraltam - Szigligeten mindig jó. Néhány képet mellékelek. Sokakkal voltunk együtt, most a sokakból a gyerekek előadásairól lesznek képek, közös kirándulásokról, beszélgetésekről. Valamint Vörösváry Ákos Diszelben található Látványtáráról lesznek fotók, a "Kivétel" című kiállítás anyagáról, ahol az én 20 évvel ezelőtt készült grafikám is szerepel.

Orsi a Látványtárban, egy szobor előtt.

A Látványtár kiállítása a grafikámmal.

Szigligeten a gyerekek búcsúestet rendeztek, műsorral. Ezen képen Orsi táncol a "Macskák" zenéjére.

Visszakerült a "híres" Nagy Endre az Alkotóház falára.

A búcsúest után a szereplők.

Esterházy Péterrel, Békés Pállal, Károlyi Csabával, Fábri Péterrel az Alkotóház teraszán.

A Látványtárban Vörösváry Ákossal, a galéria vezetőjével, valamint Károlyi Csabával és családjával.

Csabáékkal, séta közben.

A Látványtárban a saját munkám előtt.

Orsi a Látványtárban, egy szobor előtt.

A Látványtár kiállítása a grafikámmal.
Szigligeten a gyerekek búcsúestet rendeztek, műsorral. Ezen képen Orsi táncol a "Macskák" zenéjére.

Visszakerült a "híres" Nagy Endre az Alkotóház falára.
A búcsúest után a szereplők.
Esterházy Péterrel, Békés Pállal, Károlyi Csabával, Fábri Péterrel az Alkotóház teraszán.

A Látványtárban Vörösváry Ákossal, a galéria vezetőjével, valamint Károlyi Csabával és családjával.

Csabáékkal, séta közben.

A Látványtárban a saját munkám előtt.
Címkék:
Károlyi Csaba,
Látványtár,
Nagy Endre,
Szigliget,
Vörösváry Ákos
Bárka-beszélgetés
A Bárka-színházban jártam, ott készült ez a beszélgetés, még januárban. Most tudom ide feltenni, úgy, hogy maga a felvétel közvetlenül megjelenjen.
A Litera honlapjáról töltöttem le. A beszélgetést Alföldi Róbert vezeti.
A Litera honlapjáról töltöttem le. A beszélgetést Alföldi Róbert vezeti.
2008. július 30., szerda
Kapolcsi felolvasás
Idén is Kapolcson jártam, és egy jó hangulatú irodalmi estet tartottam. (Aki részletet akar hallani és látni, kattintson ide, és a kép alatt a "szélessáv" feliratra.) (Vagy ide.) A közönség fantasztikus volt, a poénok bejöttek, jókat nevettünk, ha kellett. Két könyvből, az Arcokból és A születésnapból olvastam fel. A születésnap hamarosan hangoskönyvként is megjelenik, Vallai Péter előadásában, ez a felolvasás egy kis előzetes volt, tehát. Néhány fotó, a hangulat érzékeltetésére. A képeket Petőcz Orsolya készítette. Márta István is eljött az estre, nagy taps fogadta, és az est előtt Galántai Györggyel is találkoztam, akinek háza van Kapolcson.







Címkék:
A születésnap,
Arcok,
felolvasás,
Galántai György,
Kapolcs,
Márta István
2008. július 24., csütörtök
Zene - nyár
A Litera kérdése - milyen zenét hallgatok
Klasszikusokat, meg ami jön, minden nap
Feltette a Litera a kérdést, milyen zenét is hallgatok a nyáron.
Most éppen nincs nyár, mert hideg rekordot dönt a hőmérő, július vége, és eső, meg 15 Celsius, maximum, ami azért nem nevezhető nyárnak. Talán annyiban más ez az időszak az év egyéb hónapjaihoz képest, hogy a szokottnál is többet és szívesebben autózom, és a téli gumikat semmiképpen nem veszem elő, mert bízom abban, hogy az augusztusi hóesés, itt, az európai kontinens középső részén, csak-csak elmarad.
Az autó a rádióé. Ami azt jelenti, hogy vezetés közben mindig szól valami, leginkább a Bartók, vagyis "MR3"-rádió , ebben nem csalódom, bár bizonyos opera-részletek sugárzásánál biztosan eltekerem, nem bírom ugyanis a magas fejhangokat, vagy nem értek az operához, az is lehet. De klasszikusok zongorán jöhetnek minden mennyiségben, különösen a bécsi klasszikusok, ők zenekarral is jöhetnek, még vonósokkal is - jól harmonizálnak az autópályák hangulatához.
Ha eltekerem a Bartókot, akkor jöjjön a Petőfi, vagyis "MR2", vagyis "nagyooon zene". Ismerem a vitát és a dühöt, ami a Petőfi rádió körül zajlott/zajlik, de tény, hogy olykor szívesen hallgatom, zenei kínálatát - szerintem - nem lehet összevetni a különböző kereskedelmi rádiók kínálatával. Olyan könnyűzene ez, ami sokszor alternatív is, igényes, ha éppen magyar szerzőkről van szó, akkor azon szerzők műveit adja - többnyire - a Petőfi, akiknél még a szöveg is emészthető. És, ha már magyar szerzők, akkor legyen, és remélem, hozza valóban őket a Petőfi, szóval, legyen Pál utcai fiúk , vagy Trabant vagy Tereskova vagy Bizottság vagy megint Bizottság .
Ez az MR2 csak olykori kiruccanás, maradok a komoly zenénél, azon belül a klasszikusoknál. Nem véletlen, hogy az Idegenek című regényemben alapvetően két zenemű jön elő, az egyik a Für Elise, számos feldolgozása közül talán ezt ajánlanám, a másik Beethoven Örömódája, itt is számos emlékezetes előadást találhatunk, javaslom ezt , de aki tud angolul, az meghallgathatja Leonard Bernstein kísérő szavaival együtt az ő változatát is , vagy éppen Karajan legendásan precíz interpretálásában az első részét a 9. szimfóniának.
Szívesen hallgatom még Mozart 5. hegedűversenyét Janine Jansen előadásában , vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját Atsuko Seta előadásában.
Ha pedig elkanyarodunk a bécsi klasszikusoktól, akkor jöjjön Chopin, az ő majdnem mozarti játékossága és könnyedsége, bármelyik valzer vagy mazurka elővehető, én most Viktor Bijelovic előadásában választottam egyet, szinte találomra.
Ezek az én zenéim. Lehetne még sok-sok zeneszerzőt említeni, Csajkovszkijt, Ravelt, Vivaldit, akiket szintén bármikor és szívesen hallgatok, de a Für Elise vagy az Örömóda annyi harmóniát és kiegyensúlyozott játékosságot nyújt a számomra, hogy szinte naponta hallgatom újra őket. Valahogy Európát jelentik, és én "Európa-mániás" vagyok, már igen régóta, egészen egyszerűen azért, mert - és ezt Európa rádió című könyvemben is leírtam - örülök, annak, hogy hazám partjait ismét 3-4 tenger mossa, mint egykor, hősi időkben.
Merthogy szeretem a tengert.
Van még egy zenei világ, ami komoly zenei, de nem klasszikus, és ami nagyon fontos a számomra: ez a kortárs modern, repetitív, minimál zene, és itt sokakat kell megemlíteni, Kurtág Györgyöt, Jeney Zoltánt, Sáry Lászlót, vagy Steve Reich, John Cage nevét. Ezzel a zenei világgal közelebbről 1984-ben ismerkedtem meg, amikor az Almássy téri Művelődési központban volt egy többnapos modern zenei fesztivál. Ezen a fesztiválon "váltott előadóművészekkel" eljátszották a XX. század eleje zseniális zeneszerzőjének, Erik Satie-nak a 23 órás "Bosszantások" című zeneművét is, a műből egy rövid részletet itt találtam.
A 84-es fesztivál nagy felfedezése volt a számomra John Cage, akinek bármelyik darabját szívesen ajánlom, legyen most itt ez a kettő, az egyiknek A Holocaust nevében a címe , a másiknak pedig Zene Marcel Duchamp-nak:
Ekkor, ennek a fesztiválnak a hatására kezdtem írni a Zárójelversek című sorozatomat, ezek a versek nagyrészt a repetitív technikát valósítják meg, szövegben. És ezután a fesztivál után többéves együttműködés kezdődött köztem és az Új Zenei Stúdió mára világhírűvé lett zeneszerzője, Sáry lászló között, akinek a számomra a legfontosabb zeneművét a "Kotyogó kő egy korsóban" címűt nem sikerült letöltenem a netről, de ettől függetlenül ajánlom mindenki figyelmébe. Az együttműködésünk eredménye egy közös nagylemez lett, ami "Közeledések és távolodások" címmel jelent meg a Hungaroton kiadásában, 1990-ben, és aminek "Repetitív " című darabját itt bárki meghallgathatja.
Végülis a nyár - a zene szempontjából - nem különbözik a többi évszaktól. Viszont számomra az idő múlásával egyre fontosabb maga a zene - mindennapi kenyér, amit a net "megad nekünk ma".
Klasszikusokat, meg ami jön, minden nap
Feltette a Litera a kérdést, milyen zenét is hallgatok a nyáron.
Most éppen nincs nyár, mert hideg rekordot dönt a hőmérő, július vége, és eső, meg 15 Celsius, maximum, ami azért nem nevezhető nyárnak. Talán annyiban más ez az időszak az év egyéb hónapjaihoz képest, hogy a szokottnál is többet és szívesebben autózom, és a téli gumikat semmiképpen nem veszem elő, mert bízom abban, hogy az augusztusi hóesés, itt, az európai kontinens középső részén, csak-csak elmarad.
Az autó a rádióé. Ami azt jelenti, hogy vezetés közben mindig szól valami, leginkább a Bartók, vagyis "MR3"-rádió , ebben nem csalódom, bár bizonyos opera-részletek sugárzásánál biztosan eltekerem, nem bírom ugyanis a magas fejhangokat, vagy nem értek az operához, az is lehet. De klasszikusok zongorán jöhetnek minden mennyiségben, különösen a bécsi klasszikusok, ők zenekarral is jöhetnek, még vonósokkal is - jól harmonizálnak az autópályák hangulatához.
Ha eltekerem a Bartókot, akkor jöjjön a Petőfi, vagyis "MR2", vagyis "nagyooon zene". Ismerem a vitát és a dühöt, ami a Petőfi rádió körül zajlott/zajlik, de tény, hogy olykor szívesen hallgatom, zenei kínálatát - szerintem - nem lehet összevetni a különböző kereskedelmi rádiók kínálatával. Olyan könnyűzene ez, ami sokszor alternatív is, igényes, ha éppen magyar szerzőkről van szó, akkor azon szerzők műveit adja - többnyire - a Petőfi, akiknél még a szöveg is emészthető. És, ha már magyar szerzők, akkor legyen, és remélem, hozza valóban őket a Petőfi, szóval, legyen Pál utcai fiúk , vagy Trabant vagy Tereskova vagy Bizottság vagy megint Bizottság .
Ez az MR2 csak olykori kiruccanás, maradok a komoly zenénél, azon belül a klasszikusoknál. Nem véletlen, hogy az Idegenek című regényemben alapvetően két zenemű jön elő, az egyik a Für Elise, számos feldolgozása közül talán ezt ajánlanám, a másik Beethoven Örömódája, itt is számos emlékezetes előadást találhatunk, javaslom ezt , de aki tud angolul, az meghallgathatja Leonard Bernstein kísérő szavaival együtt az ő változatát is , vagy éppen Karajan legendásan precíz interpretálásában az első részét a 9. szimfóniának.
Szívesen hallgatom még Mozart 5. hegedűversenyét Janine Jansen előadásában , vagy éppen Beethoven Holdfény szonátáját Atsuko Seta előadásában.
Ha pedig elkanyarodunk a bécsi klasszikusoktól, akkor jöjjön Chopin, az ő majdnem mozarti játékossága és könnyedsége, bármelyik valzer vagy mazurka elővehető, én most Viktor Bijelovic előadásában választottam egyet, szinte találomra.
Ezek az én zenéim. Lehetne még sok-sok zeneszerzőt említeni, Csajkovszkijt, Ravelt, Vivaldit, akiket szintén bármikor és szívesen hallgatok, de a Für Elise vagy az Örömóda annyi harmóniát és kiegyensúlyozott játékosságot nyújt a számomra, hogy szinte naponta hallgatom újra őket. Valahogy Európát jelentik, és én "Európa-mániás" vagyok, már igen régóta, egészen egyszerűen azért, mert - és ezt Európa rádió című könyvemben is leírtam - örülök, annak, hogy hazám partjait ismét 3-4 tenger mossa, mint egykor, hősi időkben.
Merthogy szeretem a tengert.
Van még egy zenei világ, ami komoly zenei, de nem klasszikus, és ami nagyon fontos a számomra: ez a kortárs modern, repetitív, minimál zene, és itt sokakat kell megemlíteni, Kurtág Györgyöt, Jeney Zoltánt, Sáry Lászlót, vagy Steve Reich, John Cage nevét. Ezzel a zenei világgal közelebbről 1984-ben ismerkedtem meg, amikor az Almássy téri Művelődési központban volt egy többnapos modern zenei fesztivál. Ezen a fesztiválon "váltott előadóművészekkel" eljátszották a XX. század eleje zseniális zeneszerzőjének, Erik Satie-nak a 23 órás "Bosszantások" című zeneművét is, a műből egy rövid részletet itt találtam.
A 84-es fesztivál nagy felfedezése volt a számomra John Cage, akinek bármelyik darabját szívesen ajánlom, legyen most itt ez a kettő, az egyiknek A Holocaust nevében a címe , a másiknak pedig Zene Marcel Duchamp-nak:
Ekkor, ennek a fesztiválnak a hatására kezdtem írni a Zárójelversek című sorozatomat, ezek a versek nagyrészt a repetitív technikát valósítják meg, szövegben. És ezután a fesztivál után többéves együttműködés kezdődött köztem és az Új Zenei Stúdió mára világhírűvé lett zeneszerzője, Sáry lászló között, akinek a számomra a legfontosabb zeneművét a "Kotyogó kő egy korsóban" címűt nem sikerült letöltenem a netről, de ettől függetlenül ajánlom mindenki figyelmébe. Az együttműködésünk eredménye egy közös nagylemez lett, ami "Közeledések és távolodások" címmel jelent meg a Hungaroton kiadásában, 1990-ben, és aminek "Repetitív " című darabját itt bárki meghallgathatja.
Végülis a nyár - a zene szempontjából - nem különbözik a többi évszaktól. Viszont számomra az idő múlásával egyre fontosabb maga a zene - mindennapi kenyér, amit a net "megad nekünk ma".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)