Pályázat

Novellapályázat: milyen lesz a világ 70 év múlva? Ezen az oldalon lehet szavazni az én történetemre, milyen is lesz a világ 70 év múlva.
A történetem szerint egy fura népességszabályozás indul majd el - bizonyos kor után, akkor, amikor már én is nagyon öreg leszek, a népességszabályozás nem a születés, hanem az elmúlás körül fog szerveződni - valami ilyesmiről szól a novellám.
Mindenesetre, ha tetszik, szavazzatok/szavazzanak rám.

Két fénykép

És ma még két fénykép is előkerült: az egyiken a Liget galériában vagyok, 1986-ban, a saját vizuális költészeti kiállításomon, amit Bujdosó Alpár nyit meg.


A másikon a Fiatal Művészek Klubjában egy kiállítás és egy ahhoz kapcsolódó színházi előadás képanyaga látható, 1985-ből.

Régi írás

Ma felfedeztem egy régi írásomat a neten, ide is kiteszem, hogy megmaradjon, ne kallódjon feleslegesen.
Jó olvasást!

Újlipótváros

Ma győzelmet ünnepelhetett Újlipótváros. Mint a hírekből látható, többszázan védték meg azt a jegyirodát, ami ellen szélsőjobboldali aktivisták szerveztek agresszív akciót. Megnyugtató volt az, hogy sok-sok, politikailag nem is feltétlenül egy oldalon álló, de a szélsőjobboldalt egységesen elítélő állampolgár jött el, védeni az emberi értékeket, védeni az élethez való jogot.
Az árpádsávosok pogromot hírdettek, ezt magam is láttam a honlapjukon. Félelmet, rettegést akartak kelteni. Ez sikerült is nekik. Volt félelem mindenkiben, aki az emberi értékek mellett emelt szót, ma, Újlipótvárosban.
De az is tény, hogy a fasiszták most még nem jártak sikerrel. Mi voltunk többen, megvédtük az emberi méltóságot. Mindazonáltal, nem baj, ha a félelmünk nem múlik el. Győztünk, ma, igen, győztünk. Mi voltunk többen, és ez jó. De legyen bátorságunk kimondani az is, hogy igenis, félünk.
Félünk az elszabadult indulatoktól.
Mindenkinek minden jót.

Szlovák euró

Hír, ami a nap híre. Szlovákia 9 hónap múlva euróval fizet. Kívánom Szlovákiának, hogy így legyen.
Ez üzenet lesz Magyarország számára is. Szlovákia kemény reformokon ment keresztül, ott megcsinálták az egészségbiztosítás átalakítását, amitől úgy fél a magyar ember. Ott bezzeg megcsinálták azokat a reformokat, amiktől "a legvidámabb barakk" mai leszármazottai enyhén szólva is összeszarják magukat. A legvidámabb barakk utódai azt mondják, hogy reform helyett jöjjön inkább a kemény kéz politikája, jöjjön a "vezér", az új Kádár János, akinek felállva lehet tapsolni, és akinek lehet skandálni a nevét, csak reform ne jöjjön.
Szlovákia bevezeti az eurót, mert képes volt a reformokra.
Mit is jelent ez majd a gyakorlatban? Nos, csak annyit, hogy a felvidéki magyarok jóval jobban élnek majd, mint mi. Csak annyit, hogy a világ egyik legerősebb, legstabilabb valutájával fognak fizetni, hogy bankszámlájukon a fizetésük euróban érkezik, hogy bármerre járnak Európában, váltaniuk nem kell pénzt, és, ha váltanak is, az ő pénzük lesz az egyetemesebb, az erősebb, a stabilabb.
Tartást ad majd ez a felvidéki magyaroknak, nyugodt szívvel sajnálhatnak majd le minket, hazai szerencsétleneket.
Mindezt bátran mondhatom, közeli rokonaim laknak a Felvidéken. Anyám rimaszombati, ezért magamat is kicsit felvidékinek nevezem.
Drukkolok nekik. Legyen meg az eurójuk, hadd tudjuk meg végre, milyen az, nagyképű pesti okoskodó megmondóból szegény rokonná vedleni.
Mindenkit üdvözlök!

Fotók

Ma reggel megkaptam Gordon Eszter fotóit: a második a március 15-i kitüntetés átadásán készült, az első pedig a Márai-díj átvételekor. Felteszem ide a blogra mindkettőt, ezek is hozzátartoznak ehhez az évhez, ennek az évnek az eddigi krónikájához.

Emlékezés 2007. október 27-re

Korábbi Naplóm egy részletét idemásolom. Azért, hogy megmaradjon. Akkoriban, fél évvel ezelőtt, még nem létezett a Blog, így a Naplót csak folyamatosan írhattam, nem lehetett önállóan is kiemelni, linkkel összekapcsolni egy-egy napot. Ezért a fontosabb Napló-részeket itt megismétlem abból a régebbi időszakból.

2007. október 27.
Ma van a Szépírók Őszi Fesztiválja. A Fesztivál tematikusan az úgynevezett Kádár-korszak alternatív irodalmi kezdeményezéseivel foglalkozik.

Magam a 80-as éveket, egy évtizedet teljes egészében az alternatív irodalmi kezdeményezéseknek szenteltem. A teljesség igénye nélkül felsorolom azokat az underground, vagy a hivatalostól eltérő megnyilvánulási formákat, akciókat, amelyekben részt vettem.

A legfontosabb a Jelenlét.

A Jelenlét, amelyik 1981-ben 5 évi csend után újjászületett. Újjászületése után az alternatív irodalmat és művészetet képviselte. Lapengedélyünk nem volt, minden egyes folyóiratszámot egyenként – mint magánkiadványt – engedélyeztettünk az akkori Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán. 1981 után közvetlen kapcsolatban álltunk az akkori demokratikus ellenzékkel, Rajk László szamizdat-butikjával, és személyesen olyan ismert ellenzékiekkel, mint Krassó György. Az első számban már Háy Ágnes grafikáit közöltük, aki Krassó élettársa volt. Folytatólagosan közöltük Rainer M. János tanulmánysorozatát az 50-es évekbeli Irodalmi Újságról. Szent-Iványi Istvántól közöltünk novellát, illetve Sükösd Miklósnak olyan írását közöltük, amit a Mozgó Világ emlékezetes bezúzott példányából vettünk át. Irodalmi alternatívizmusunk a peremvidéken levő írók közlését is jelentette, Bujdosó Alpárral készítettünk interjút, a Magyar Műhelyt mutattuk be, Eörsi István olyan Allen Ginsberg-fordításait közöltük, amit sehol nem engedtek megjelentetni hivatalos lapokban. A Jelenlét aztán egészen az 1989-es Szógettó-antológia megjelenéséig az alternatív irodalom alapvető fóruma maradt, és megmaradt aztán a 90-es évek végéig annak. 1981 óta szerkesztem, ma is a főszerkesztője vagyok. A Jelenlét „élő” folyóirata volt a

Jelenlét-Rövű.

Ez egy élő folyóiratsorozat a 80-as évek elején, felléptünk az Egyetemi Színpadon, az akkori Írószövetségben, illetve vidéki városokban. Az estek szervezője Kardos Tiborcz volt, szerkesztője pedig én magam.

Alternatív kezdeményezés volt a

Tér/Kép/Vers-csoport.
Tagjai: Bíró József, Zalán Tibor, Géczi János, Petőcz András, Péntek Imre, Molnár Miklós, Székely Ákos, Endrődi Szabó Ernő, Hegyeshalmi László. 1982 óta működött, a 80-as évek közepén betiltották. Rendszeresen léptünk fel, például a budapesti Kassák Klubban, illetve Hatvan, Székesfehérvár, Békéscsaba, Szombathely, Veszprém, hogy csak a legfontosabb városokat említsem. Kiadványokat jelentettünk meg, katalógusokat, képversekkel, versekkel. Élő folyóirat esteket szerveztünk. Minden fellépésünk alkalmából kiállítást is szerveztünk. Hasonló alternatív irodalmi kezdeményezés volt a

Médium-Art egyesület és folyóirat.
1983-ban kezdtem szervezni és szerkeszteni. A folyóiratot szamizdatban jelentettem meg, a saját pénzemen, postai csekken küldtek rá az „előfizetők” támogatást. Engedély nélküli fénymásolt kiadvány volt, közöltem Erdély Miklóstól, Nagy Páltól, Szilágyi Ákostól műveket, hogy csak néhányat említsek. A lap 5 számot ért meg, mondom, engedélyt nem kértem rá. Levélben terjesztettem. A nagyon kevés irodalmi szamizdatok egyike volt. Hasonlóan szamizdat kiadvány volt az

Összegyűjtött tyroclonista versek.
Szintén fénymásolt kiadvány, engedély nélküli szamizdat, 1983-ból. Az első, nem hivatalos verskötetem. Postán, levélben terjesztettem.

Az alternatív irodalmi fórumok egyike volt a Magyar Műhely Baráti Kör Egyesület és füzetsorozat.

A Magyar Műhely Baráti Kör, mint az egyik első hivatalosan bejegyzett egyesület a rendszerváltás előtti időszakból, 1987-ban alakult. A Kör füzetsorozata, egy önálló könyv, 1989 nyarán jelent meg. Ez volt az első magyarországi Magyar Műhely Könyv, a Non-figuratív című kötetem, vizuális verseket tartalmazott. A Kör rendszeres esteket, felolvasásokat tartott.

És beszélni kellene az 1983-as Állóháború antológiáról, vagy az 1988-as Kassák Lajos-emlékkönyvről. Mindkettő az Eötvös-könyvek sorozatában jelent meg.

Mindezt kiegészítésként akartam elmondani a Szépírók Őszi Fesztiváljához.